Tatiana Shmayluk,a Jinjer énekesnője már rég túllépett azon, hogy csak egy extrém metálbandát vezessen. A kelet-ukrán származású művésznő saját belső harcait, identitását és hazája tragédiáit is beépíti dalaikba – miközben stílusa és hangja folyamatosan változik, érik, mélyül. A brit Metal Hammernek Tatiana most először mesél olyan őszinteséggel, ahogyan csak az tud, aki végigjárta a legnehezebb utat, és ez az út még korántsem ért véget.

 Szülei először nemigen örültek annak, hogy lányuk énekesi babérokra tör.

"Régimódi emberek. Apukám egy higanygyárban dolgozott, anyukám könyvelő volt. Ők azt szerették volna, hogy tanuljak, legyen normális állásom, férjem, gyerekeim, tehát a klasszikus női életútra szántak. De nekem más terveim voltak. Csendesen, de kezdtem letérni az ő útjukról. Egyszer csak lógni kezdtem a suliból, és elmentem próbákra. A hörgést 2004-ben próbáltam először komolyabban. Baromi nehéz volt, magamtól tanultam meg. Melissa Cross videóit is néztem, de leginkább a férfi énekeseket figyeltem. Randy Blythe (Lamb of God) hatalmas inspiráció volt számomra. De közben megtartottam az érzelmes, tiszta hangomat is. Meg akartam mutatni, hogy igenis, lehet egyszerre erősnek és érzékenynek lenni!"

2009-ben lett a Jinjer énekesnője, amikor az akkori frontember, Maksim Amerikába költözött, a többit pedig ismerjük - a zenekar az egyik leglátványosabb metamorfózist hajtotta végre a metal színterén.

Februárban jelent meg a csapat legújabb sorlemeze, a "Duél" (kritika ITT), amelynek dalai mély, személyes és társadalmi küzdelmekről mesélnek – a depressziótól (Dark Bile) a háborúig és elnyomásig (Rogue). Tatiana továbbra is szinte kizárólag angolul énekel, célja ugyanis, hogy minél többen meghallják őket.

2022 februárjában eszkalálódott az akkor már nyolc éve tartó ellentét Ukrajnában - egymásnak feszültek az ukrán nacionalisták és az orosz kisebbség a donyecki és luhanszki régiókban. A csapat tagjai háborúellenes nagykövetekként járják a világot és jelentős összeggel támogatják az ukrajnai segélyszervezeteket. 

Ám ő is megtapasztalta, milyen az, amikor az ember elveszti a kapaszkodóit: éveken át az alkoholba menekült a depresszió elől, és ez egy idő után már komoly gondokat okozott neki és bandatársainak. A "Duél" albumcím is kapcsolódik ehhez, lényegében azt a változást jeleníti meg, amikor az ember elengedi a régi, hibákkal teli önmagát, hogy egy jobb, új verzióját találja meg, a Green Serpent című tétel pedig kimondottan az alkoholfüggőség témáját dolgozza fel.

"Az ukrán és orosz kultúrában mindenki maga kezeli az ilyen problémákat. Nálunk nem szokás alkoholproblémák miatt rehabilitációra vonulni. Mégis, ahogy a koncertek előtt és után rendszeresen ittam, egyre inkább azt éreztem, hogy egyre mélyebbre süllyedek egy egészségtelen szokásban. Folyamatosan turnéztam, ami azt jelentette, hogy szinte minden nap ittam. Koncertek előtt és után is. Aztán kezdtem agresszíven viselkedni a zenésztársaimmal. Egyszer még verekedésbe is keveredtem valakivel. Másnap reggel mentálisan annyira rosszul voltam, hogy azt mondtam magamnak: 'Ebből elég!'"

- vallott őszintén a problémáról, amelyben sorstársa volt a basszeros Eugene Abdukhanov.

"Alkoholos befolyásoltság alatt nem tudom irányítani magam, és gőzöm sincs, mi történik velem. Végül egyszerűen abbahagytam az ivást, és meglepően könnyű volt. Még mindig szeretek olyan társaságban lenni, ahol mások isznak - mert szeretem azt a hangulatot, amikor az emberek kicsit becsípnek, viccesek, boldogok és nevetnek."

Így zárta gondolatait:

„Megtanultam kontrollálni magam, és közben rengeteget tanultam az életről is. Nem a teljes absztinenciát választottam, hanem a mértékletességet, a turnékon már egyáltalán nem fogyasztok alkoholt. Nem ígértem meg magamnak, hogy soha többé nem iszom. Egyszerűen csak azt akartam, hogy kézben tudjam tartani a dolgokat."