Az utóbbi években egyre több zenész emeli fel a hangját a koncerthelyszínek vitatható pénzügyi gyakorlatai ellen. Most a Jinjer basszusgitárosa, Eugene Abdukhanov is határozott kritikát fogalmazott meg ezzel kapcsolatban.
"Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, és nem káromkodni."
- kezdte a német Moshpit Passion magazinnak adott interjújában a zenész, majd felfedte, pontosan mire is gondol: a turnézás egyre nagyobb kihívást jelent és egyre drágábbá válik. Különösen annak fényében, hogy sok helyszín megköveteli a zenekaroktól, hogy a merchandise-bevételek egy százalékát fizessék ki nekik.
"Ellenzem és mélységesen utálom az egész ötletet, hogy alapvetően pénzt lopnak a zenekaroktól, különösen akkor, amikor a helyszíneken bárok vannak, és rengeteg pénzt keresnek a pián. És különösen a merch-pénzek elvételét a támogató zenekaroktól, akik nagyon gyakran alig keresnek pénzt magából a merchből, és semmi mással nem rendelkeznek. Ugyanakkor megértem, hogy nincs kiút a helyzetből. Az egész rendszer miatt, ahogyan minden készül, minden a feje tetejére állt..."
Az elmúlt másfél évtizedben az ukrán csapat karrierje valóságos sikertörténetté vált a metal színtéren. A zenekar a világ számos pontján nyűgözte le közönségét, a legendás Wacken Open Airtől kezdve a patinás Download fesztiválig, valamint Európán és Amerikán kívül Ausztráliába, Dél-Afrikába és Ázsiába is eljutottak - legutóbb Dubai-ban, a Fülöp-szigeteken, Indiában és Japánban is színpadra álltak. Friss albumukról, a "Duél" címet viselő korongról ITTolvashattok kritikát.
"A zenészek a piramis csúcsáról, ahol minden előadónak működnie kellene, a piramis legaljára kerültek. Ugyanis a zenészek másoknak dolgoznak, ez így működik. Egészen pontosan a zenészek a menedzsmentnek és a kiadóknak dolgoznak, valamint a booking cégeknek és a promótereknek. És ez nagyon-nagyon nyilvánvaló, amikor egy turné pénzügyi elszámolását látod. Látod a pénzt, aztán látod az összes levonást, és ami marad, az összehasonlíthatatlan azzal, ami az elején volt."
- világított rá a rendszer visszásságaira a zenész, majd eképpen zárta mondandóját:
"Örökké tudnék panaszkodni emiatt. De a lényegre látok, és a lényeg csak a világ, amiben élünk. Minden így működik. Az egykor nyitott piac és szabad kapitalista társadalom egy mélyen monopolizált térré változott, ahol minden bizonyos entitásoké, amelyek a piac többségét uralják, de nem mondok neveket. Ez nagyon rossz, ám egyszerűen nem látok megoldást."
Nem is tudom, láttam-e valaha olyan metamorfózist a metalzene történetében, mely oly drámaian tükrözte volna alkotói sorsát, mint a Jinjer útja a háború sújtotta Ukrajnából a műfaj nemzetközi élvonalába...?
Mint kritikus, aki végigkövette művészi fejlődésüket, sajátos kettősséget érzek a legutóbbi, 2021-ben megjelent "Wallflowers" albumuk kapcsán. Technikai virtuozitásuk, nyers erejük vitathatatlan - Tatiana Shmayluk vokális teljesítménye a korongon lenyűgöző, a hangszeres szekcióból áradó intenzitás pedig megkérdőjelezhetetlen. Mégis, mintha valami megfoghatatlan hiányzott volna a lemezről. Az a bizonyos esszencia, mely korábbi munkáikat, különösen a 2019-es "Macro"-t olyan emlékezetessé tette, mintha elhalványult volna. A dallamvezetés nem hagyott olyan mély nyomokat bennem, az atmoszférikus rétegek nem szőttek olyan gazdag hangszövetet, mint amit megszoktam tőlük. Bár minden alkotóelem a helyén volt - a súlyos riffek, a technikai bravúrok -, a végeredmény mégsem érte el azt a katartikus magasságot, amit a a "Macro" után vártam.
"Duél" címmel, ma jelent meg a formáció legfrissebb műve, amelyet öt kislemezzel vezettek fel. E dalok minden korábbinál mélyebbre ásnak az emberi lélek rétegeiben, új dimenziókat nyitva a zenekar expresszív palettáján.
Tavaly nyáron a Someone's Daughter váratlan megjelenése nyitotta meg ezt az új fejezetet: a történelem kiemelkedő női alakjainak állít méltó emléket - Kleopátrától Szent Johannán át Marie Curie-ig és Frida Kahlóig -, afféle girl power-himnusszá nemesítve a metalt. A Roguekorunk társadalmi keresztmetszetét rajzolja meg, míg a Kafkaa művészlét árnyékos oldalait boncolgatja. Különleges helyet foglal el az albumon a Green Serpent, mely egyszerre szolgál a Jinjer jelenlegi esszenciájaként és Tatiana személyes vallomásaként az alkoholfüggőséggel vívott harcáról. E dal jelentőségét Eugene Abdukhanov basszusgitáros - aki maga is megvívta csatáját az alkohol démonával - és Tatiana is a zenekar eddigi legkiemelkedőbb alkotásaként definiálta egy interjúban. Utolsó beharangozóként a címadódal érkezett január végén, amelynek mondanivalója a felelősségvállalás és a fájdalom által történő fejlődés.
Az album egészét áthatja az az intenzív érzelmi töltet, mely oly fájóan hiányzott a "Wallflowers"-ről. Tatiana egy őszinte pillanatában feltárta: a dalszövegek hosszú és fájdalmas vajúdás eredményeként születtek meg - ám e kreatív szenvedés gyümölcse vitathatatlanul egy érett művészi önkifejezés lett. Az albumnyitó Tantrum mindenféle felvezető nélkül robban az ember arcába és le is tépi azt, a tiszta énekes részeknél talán még soha nem hallhattuk ennyire sokoldalúan Tatiana hangját, a szöveg pedig egyszerre kritizálja a társadalmi hierarchiát és hirdeti a művészi-személyes szabadságot, mindezt egy provokatív, forradalmi hangnemben. A Dark Bile ("sötét epe") minden sorát áthatja az epére is jellemző végtelen keserűség, erőteljes metaforikus dal a melankóliáról és a mentális egészségről, döbbenetes hasonlatokkal. A mentális zavarok fekete lyukában magam is tévelyegtem egykoron, így különös rezonanciával hat rám e költői vallomás. A záróakkordként felcsendülő "I bathe in anxiety" - mintegy végső reveláció - nem pusztán költői kép, hanem azt a pontot mutatja be, ahol a szorongás és a pánik már nem csupán egy alkalmi vendég a lélek házában, hanem annak szerves részévé válik. És azt hiszem, ezzel igen sok ember tud azonosulni.
A kísérletező attitűd, mely áthatja az számcsokrot, nem pusztán ötletelés, hanem egy mélyebb művészi vízió manifesztációja - akár egy filmrendező átlépése a kommersz világából az artisztikus kifejezésmód felé. Ezen átlényegülés különös érdemének tekinthető, hogy miközben új területeket hódít meg, egy pillanatra sem veszít zenei integritásából. A művészi evolúció e magasabb szintjének megértése kétségtelenül egy érettebb mentalitást követel, ám a Jinjer rajongótábora - mely túlmutat a műfaj olykor felszínesebb befogadói rétegén - képes magáévá tenni e komplexebb kifejezésmódot.
A Jinjer legújabb műve sajátos hidat épít a 19. századi romantika és a fémzene között. Amit Tatiana mondott a romantikus hatásokról, az nem puszta művészettörténeti érdekesség - az album tényleg magába szívta a korszak szellemiségét. Érdekes látni, ahogy a francia forradalom és a napóleoni háborúk ihlette romantikus művészet visszaköszön a mai válságok tükrében. A személyes szabadság és önkifejezés vágya új értelmet nyer ezekben a dalokban. Az érzelmi hullámvasút - a teljes letargiától a kirobbanó életörömig - pont olyan intenzitással jelenik meg, mint a nagy romantikus művekben.
Tökéletes példája ennek a Hedonist, amely egy igen erőteljes alkotás az élvezetek és a fájdalom kettősségéről, valamint a hedonista életfelfogás belső ellentmondásairól. A hedonizmus egyszerre áldás és átok ("A blessing! A grand curse!"), hiszen az állandó vágyakozás és az újdonság keresése ("I've been searching for something new") sosem hoz tartós beteljesülést. Természetesen a banda hazáját sújtó háborúra és az attól való menekülésre is vannak utalások - a Tumbleweed sorai a a gyökértelenségről, hontalanságról és identitáskeresésről szólnak, míg az A Tongue So Sly a pletykás embereket veszi górcső alá. A Fast Draw témája pedig a belső konfliktusok és az önvizsgálat, amelyet a western-filmek párbaj-motívumával jelenít meg a csapat.
Kétségtelenül egy komoly mérföldkövet jegyez az együttes karrierjében a "Duél". Az album a legnyersebb, legexplicitebb nyíltsággal tárja fel a legmélyebb érzéseket, a lemeztelenített lelket, miközben művészi autenticitása olyan magasságokba emeli a zenekart, amit korábban még talán ők maguk sem mertek megcélozni. A félelemmel, szorongással való szembenézés, a történelmi reflexiók és a filozofikus mélységek olyan tökéletes egységgé állnak össze, ami valóban a zenekar eddigi legérettebb, leghitelesebb, legőszintébb megnyilatkozásává teszi ezt a művet.
Tatiana hangi és dalszerzői teljesítménye mellett zenésztársai is odatették magukat az albumon, Vlad dobtémái, Eugene és Roman gitárjai is rendben vannak. A "Duél" valódi katarzist kínál: olyan mélységekbe vezet, ahol a személyes démonokkal való találkozás elkerülhetetlen. Az album minden egyes hangja, minden rezdülése a kollektív és egyéni szorongások, ki nem mondott igazságok és elfojtott érzelmek labirintusában vezet minket. A zenekar tagjai által megélt fájdalom és küzdelem nem volt hiábavaló - olyan művet alkottak, amely egyszerre szolgál tükörként és lámpásként a lélek útvesztőjében, lehetőséget adva hallgatóinak, hogy szembenézzenek saját árnyékaikkal, legmélyebb félelmeikkel és legtitkosabb vágyaikkal.
10/10
Megjelenés: 2025.02.07.
Kiadó: Napalm Records
Dallista:
01. Tantrum 02. Hedonist 03. Rogue 04. Tumbleweed 05. Green Serpent 06. Kafka 07. Dark Bile 08. Fast Draw 09. Someone's Daughter 10. A Tongue So Sly 11. Duél
Pénteken kerül boltokba a Jinjer ötödik stúdióalbuma, a "Duél". A várva várt korong egy igen hosszú és fájdalmas vajúdás után született meg, ám az eddig napvilágot látott öt kislemezdal - a Someone's Daughter, a Rogue, a Kafka, a Green Serpent, valamint a címadó Duél- már előrevetíti, hogy egy rendkívül erőteljes alkotással gazdagodik az ukrán csapat karrierje.
Az énekesnő, Tatiana Shmayluk elmondta: sokáig egyáltalán nem tudott dalszövegeket írni, az ukrán-orosz háború eszkalálódása hosszú időre lebénította kreativitását. A napokban a Revolver magazin faggatta ki a karizmatikus frontasszonyt, aki őszintén beszélt érzéseiről és a lemez születéséről.
"Az adrenalin és az intenzív érzelmi állapotok túlságosan felkorbácsolják a szervezetemet. Paradox módon a közösségi média végtelen görgetése jelenti számomra a megnyugvást, órákra el tudok merülni az Instagram-tartalmak áradatában. A virtuális világba menekülés egyfajta védőpajzsként szolgál számomra a valóság elől, amely nélkül könnyen a pánik martalékává válhatok."
- kezdte sorait, majd így folytatta érzései megosztását:
"A turnébusz monoton zötykölődése közben, miközben a szűkös fekvőhelyemen kuporgok, egyre többet gondolok arra, hogy nemsokára haza kell mennem. Az otthon várható végtelen szabadidő üressége, valamint a szorongás és pánikrohamok lehetősége árnyékként vetül rám. Hónapok óta kérdezgetem magamtól, mégis hogyan jutottam el idáig? Ez a nyugtalanság valójában tizenöt évre nyúlik vissza, egy olyan időszakra, amikor az éles akkordok és a könyörtelen, álmatlan turnéprogram által hajtott folyamatos emelkedés a Jinjert híressé tette. Az út során rengeteg cross-platform streamünk volt, a nemzetközi rajongótáborunk egyre csak nőtt, és olyan példaképeink tiszteletét is kivívtuk, mint a Disturbed, a Slipknot vagy a DevilDriver - mindannyian meghívtak minket turnéra. Számomra ez az egész gyakran olyan, mintha egyetlen rendkívül hangos, ködbe vesző álom lenne."
De a fellépések között a metal egyik legerőteljesebb hangú énekese a csendről álmodik.
"Ezekben az álmokban 19. századi hercegnőként látom magam, aki minden felelősség nélkül sétálgat a palotájában. Könyveket olvasok, miközben kávét vagy teát kortyolgatok. Néha bort is - bár a valóságban józan életet élek. Ebben a palotában akarok létezni, csak úgy lebegni, mint egy szellem. Érezni akarom az élet csendjét. Néha úgy érzem, hogy nem vagyok elég erős ehhez az élethez... Belefáradtam, hogy mindig olyan erősnek kell lennem."
- töpreng az énekesnő, aki azt is elárulta, hogy ezek az ábrándok jelentik számára az egyetlen pihenést. Persze a az álmokból visszatérve ő az egyik legnépszerűbb metal énekes, aki 37 évesen úgy érzi, végre elfogadta a valóságot és átadta magát az életnek, amely tele van kérdésekkel, amelyek mostanában főleg az új album kapcsán érkeznek hozzá.
"2024 májusában kezdtem el írni a dalszövegeket, egy teljes hétig egyedül voltam otthon, míg férjem, Alex [Lopez - korábban a Suicide Silence és a P.O.D. turnédobosa] éppen úton volt. Bár az egyedüllét ideális állapot számomra, még mindig nem találok igazi menedéket, amikor egyedül vagyok otthon. A nyugalom minden pillanatát elkerülhetetlenül beárnyékolja a hirtelen változásokkal és költözésekkel kapcsolatos szorongás, amelyek végigkísérték felnőtt életemet."
- fedte fel az énekesnő, aki elmondta: a "Duél" az első lemez, amit józanul írt. Korábban mi is írtunk arról, hogy Tatiana megküzdött az alkohol démonával, hasonlóan Eugene Abdukhanov-hoz, a zenekar basszerosához.
"December 15-én ünneplem józanságom kétéves évfordulóját. Ez volt életem egyik legjobb döntése. A Green Serpent az én személyes ódám a függőséghez. "A szégyen jobban fáj, mint a fejfájás - ezt a sort úgy énekeltem fel, hogy olyan éles legyen, mint egy mantra."
Talán nem véletlen, hogy Tatiana ezt a szerzeményt úgy definiálta korábban, mint a Jinjer jelenlegi esszenciáját. A többi kislemezdal is igen erőteljes témákat feszeget: a Kafka a művészi lét árnyoldalait jeleníti meg, a Rogue egy reakció a világ mostani helyzetére, a Someone's Daughter pedig talán a legszókimondóbb dal, amit eddig a bandától hallhattunk. A szám a történelem legmeghatátozóbb asszonyainak állít emléket - a hozzá forgatott klipben Tatiana olyan nők bőrébe bújik, mint Kleopátra, Szent Johanna, Marie Curie vagy Frida Kahlo. A dal úgy született, hogy az énekesnő elővette egy régi jegyzetfüzetét, amelyben ráakadt erre a mondatra: 'Hős a szoknyája alatt'.
Eképpen zárta gondolatait:
"Minden csak erősebbé tesz engem. Rengeteget tanulok mindebből, de néha annyira intenzív ez az egész. Időnként csak azt szeretném mondani: 'Hé, adj egy kis szünetet. Bárki is van odafent - legyen az a univerzum, Isten, vagy bárki más - csak egy kis nyugalmat adj, egy rövid időre.'"
Jövő hét pénteken, február 7-ével a Jinjer nagyközönség elé tárja legújabb mesterművét, a "Duél" című ötödik stúdióalbumot. A hosszas alkotói folyamat gyümölcse különleges zenei utazást ígér: Tatiana Shmayluk, a zenekar énekesnője elárulta, hogy a 19. század romantikus korszaka jelentős inspirációs forrásként szolgált a dalok megalkotása során.
"Az új lemez készítése minden eddiginél hosszabb folyamat volt - közel két évet vett igénybe. A turnék között minden szabad percet a stúdióban töltöttünk, folyamatosan csiszolgatva a dalokat és keresve a tökéletes hangzást. Különleges újdonság, hogy Tatiana először készített vokális előprodukciókat az album felvétele előtt. Egyik lemezünk sem volt ennyire átgondolt és kiszámított, mint ez! Vállaltuk a kihívást, hogy még szélesebbre tárjuk zenei horizontunkat, mint eddig, és bebetonozzuk, hogy a "Duél" lesz a következő lépés a Jinjer karrierjében."
A kiadvány négy előhírnöke már megmutatta az új anyag sokszínűségét: a Someone's Daughter a történelem legmeghatározóbb női alakjainak állít méltó emléket, míg a Roguekorunk társadalmi kihívásaira reflektál kendőzetlen őszinteséggel. A Kafkacímű szerzemény a művészlét árnyékos oldalának mélységeibe kalauzolja a hallgatót, a Green Serpent pedig esszenciális Jinjer-himnuszként kristályosítja ki mindazt, amit az ukrán zenekar képvisel.
Ma megérkezett az ötödik felvezető is, amely nem más, mint az album címadó dala, a Duél:
November végén debütált a JinjerGreen Serpent című dala, amely a három másik kislemezzel együtt -Someone's Daughter, a Rogueés a Kafka- az ukrán zenekar február 7-én megjelenő "Duél" című albumán kap majd helyet.
A dalok mindegyike igen erős mondanivalót hordoz, a Someone's Daughter a történelem jelentős nőalakjainak állít emléket, a Rogue a világ jelenlegi történéseire reflektál, a Kafka pedig a művészi lét árnyoldalait boncolgatja.
A Green Serpent kapcsán megjelenésekor a következőt írta a banda:
Ez a dal tökéletesen összegzi mindazt, amit a Jinjer eddig képviselt, jelenlegi művészi álláspontunkat, és azt az irányt, amerre fejlődni szeretnénk. A dal hangzásvilága tulajdonképpen zenei törekvéseink esszenciája, nem véletlen, hogy gyorsan a szívünkhöz nőtt az új album dalai közül
Tatiana Shmayluk énekesnő a napokban egy friss interjúban fellebbentette a fátylat a tétel mélyebb jelentéséről. Elmondása szerint a dal szövege saját életének egy meghatározó fordulópontját örökíti meg - azt a személyes győzelmet, amikor 2023-ban úgy döntött, végleg szakít az alkohollal. A szám így nemcsak zenei alkotásként, hanem egy őszinte önvallomásként is értelmezhető, amely a józanság útján megtett első lépéseket dokumentálja.
"Ez a dal nagyon különleges számunkra. Néhány éve józan vagyok, és igen, erről is szól."
- fedte fel Tatiana, Eugene Abdukhanov basszeros pedig hozzátette:
"Amikor először hallottam Tatianát énekelni ezt a dalt, könnyek folytak végig az arcomon. Közel ötödik éve vagyok én is józan, nem csoda, ha a dal azonnal megérintett. Őszintén úgy gondolom, hogy ez a valaha íródott legjobb Jinjer-dal."
"Duél" címmel, 2025. február 7-én kerül boltokba a Jinjer ötödik sorlemeze, amelyről korábban Tatiana Shmaylyuk énekesnő elmondta, hogy a korong különleges hangulatvilágát a 19. század romantikája ihlette.
Az album ízelítőjeként már három dal is megjelent: elsőként a történelem meghatározó női alakjainak emléket állító Someone's Daughter, majd a napjaink globális kihívásaira reflektáló Rogue. A sort októberben a Kafkafolytatta, amely a művészlét kevésbé fényes oldalát mutatja be. A mai napon pedig a negyedik dalt, a Green Serpent-et is megismerhette a közönség egy látványos videoklip kíséretében.
"A Green Serpent tökéletesen összegzi mindazt, amit a Jinjer eddig képviselt, jelenlegi művészi álláspontunkat, és azt az irányt, amerre fejlődni szeretnénk. A dal hangzásvilága tulajdonképpen zenei törekvéseink esszenciája, nem véletlen, hogy gyorsan a szívünkhöz nőtt az új album dalai közül"
A Jinjer két dallal készítette fel rajongóit közelgő új stúdióalbumára - a Someone's Daughterés a Roguecímű kislemezek már előrevetítették, merre halad tovább a zenekar egyedi hangzásvilága. Az ukrán banda eddig szűkszavúan nyilatkozott az új anyagról, de annyit elárultak, hogy a 19. század romantikus korszaka is hatással volt a dalok megírására, noha a dalszövegek nehezen születtek meg, ahogyan azt Tatiana Shmayluk énekesnő korábban elmondta.
A mai nappal fény derült a korong címére, borítójára és dallistájára is: a 2025. február 7-én boltokba kerülő kiadvány a "Duél" címet fogja viselni.
"Először is, nehéz elhinni, hogy hamarosan megjelenik az ötödik nagylemezünk! Az eddigi kiadványaink után, hogy végre a Duél a kezünkben van, és készen áll arra, hogy megosszuk a világgal, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a zenekarunk még mindig nem fogyott ki a kreativitásból és az inspirációból."
- mesélte a zenekar basszerosa, Eugene Abdukhanov.
"Az új album készítése minden eddiginél hosszabb folyamat volt - közel két évet vett igénybe. A turnék között minden szabad percet a stúdióban töltöttünk, folyamatosan csiszolgatva a dalokat és keresve a tökéletes hangzást. Különleges újdonság, hogy Tatiana először készített vokális előprodukciókat az album felvétele előtt. Egyik lemezünk sem volt ennyire átgondolt és kiszámított, mint ez! Vállaltuk a kihívást, hogy még szélesebbre tárjuk zenei horizontunkat, mint eddig, és bebetonozzuk, hogy a "Duél" lesz a következő lépés a Jinjer karrierjében."
Az album hírével egyetemben ma elérhetővé vált a harmadik kislemezes dal is, amely a Kafka címet viseli, és mély betekintést nyújt a művészi lét árnyoldalaiba. Tatiana kendőzetlen őszinteséggel beszélt a dal mondanivalójáról:
"Mivel a művészetünket szóról szóra boncolgatják és hangról hangra szétszedik, elvárják tőlünk, hogy mindig a helyünkön legyünk... és ha nem így van, akkor jön a megbotránkozás."
- kezdte gondolatmenetét a frontlány, aki Franz Kafka szürreális világához hasonlítja a művészi létet:
"Egy igazi művész sebezhető, de a közönség leggyakrabban keselyűkkel van tele, akik minden egyes mozdulatodat kipécézik. Csúszós lejtő, amikor a zene a világot jelenti számunkra, de milyen gyorsan átváltozik a dicséret üldözéssé... Egy napra mindannyian királyok és királynők vagyunk, de legtöbbször úgy érezzük magunkat, mint egy életre szóló Kafka-regényben. Izgalmas, de ugyanakkor szürreális és abszurd is..."
01. Tantrum 02. Hedonist 03. Rogue 04. Tumbleweed 05. Green Serpent 06. Kafka 07. Dark Bile 08. Fast Draw 09. Someone's Daughter 10. A Tongue So Sly 11. Duél
Miközben a Sepultura búcsúturnéjának vendégeként járják a világot, a Jinjer elkészítette vadonatúj stúdióalbumát is. A közelmúltban megjelent Someone's Daughter című dal és annak látványos videoklipje már előrevetítette, hogy valami különleges készül az ukrán zenekar háza táján. Tatiana Shmayluk, a banda karizmatikus frontasszonya elárulta, hogy az új lemez hangzásvilágában megjelenik majd egy kis 19. századi romantika is, ami izgalmas kontrasztot alkothat a Jinjer megszokott stílusával, valamint teljesen más lesz, mint a formáció legutóbbi albuma, a 2021-es "Wallflowers".
Ma újabb beharangozót villantott a banda, a Rogue című szerzemény képében, amelyhez videó is készült, az együttes pedig így vezette fel az újdoságot:
"Új kislemezünk, a 'Rogue', egy rendkívül intenzív és őszinte alkotás, amely számos aktuális témára reflektál. Ez a dal kiemelkedően erőteljes a Jinjer eddigi munkásságában, és nem riad vissza attól, hogy közvetlenül szembesítse a hallgatót mondanivalójával. Nagy várakozással tekintünk nemcsak erre a számra, hanem a közelgő új albumunkra és a jövőbeli terveinkre is."
Jó ideje tudni lehet, hogy az ukrán Jinjer aktívan dolgozik új nagylemezén, amelyről nemrégiben Tatiana Shmayluk izgalmas részleteket árult el. Az énekesnő szerint a készülő album egy kis 19. századi beütéssel is rendelkezik, ami izgalmas színfoltja lehet a kísérletezős elemeket eddig is bátran használó zenekar már jól ismert, intenzív hangzásvilágának.
Azonban a dalszerzés folyamata nem zajlott teljesen zökkenőmentesen. Shmayluk őszintén beszélt arról, hogy a kreatív folyamat igencsak nehézkes volt számára - ennek hátterében egy súlyos ok áll: mint azt korábban felfedte, a szülőhazájukban két és fél éve eszkalálódott háború alaposan betett a kreativitásának, sokáig nem volt képes dalszöveget írni. Mindezek ellenére úgy tűnik, a csapat sikeresen megbirkózott a kihívásokkal, néhány nappal ezelőtt tudatták ugyanis, hogy elkészült a várva várt új korong.
Ma az együttes vadonatúj dallal lepte meg rajongóit, amely a Someone's Daughter címet viseli, és egy igen kényes témát feszeget.
"A Someone's Daughter egy művészi kísérlet arra, hogy fényt vessen a nők belső világára, akiknek különböző forgatókönyvek és körülmények között olyan utat kellett választaniuk, amelyet történelmileg a férfiak választottak. Egy olyan világban, ahol a nőket gyakran alábecsülik, ők még mindig hatalmas hősök, akik erővel és rugalmassággal lavíroznak a nehézségek között, akik megalkuvás nélkül önmaguk lesznek, és áttörik a korlátokat az őket érő kihívásokkal szemben. A dal a naivitásból bölcsességgé, a gyengeségből erővé, rendíthetetlen elszántsággá és rettenthetetlenséggé válást ünnepli, tisztelegve az anyák, testvérek, lányok és feleségek előtt, akik harcolnak a pozitív változásért. Ezeket a nőket gyakran elfelejtik, pedig kiérdemelték a tiszteletet. Az biztos, hogy az enyémet is kiérdemelték!"
- mesélte Tatiana, aki nem aprózta el a kisfilmben alakított szerepeit: olyan legendás nőket formál meg a kamerák előtt, mint Frida Kahlo,Marie Curie, Kleopátra vagy Jeanne d'Arc.
A szűk stúdió falai között egy zenekar kezdi meg próbáját. A levegőben szinte tapintható a várakozás feszültsége. Az első akkordok lágy gitárpengetésként szólalnak meg, melyek hamarosan találkoznak a pörgő dobok ritmusával és a basszusgitár mély, hömpölygő hangjaival. Az énekesnő halkan dúdol a mikrofonba, hangja szinte egybeolvad a hangszerek dallamával. Hirtelen, mintha láthatatlan vezénylésre történne, drasztikusan megváltozik a hangulat. Egy erőteljes gitárriff hasít a levegőbe, kirántva mindenkit az eddigi álomszerű állapotból. Az énekesnő hangja drámai átalakuláson megy át: a szerény dalolászásból intenzív, mély hörgés lesz, amelynek ereje és intenzitása megdöbbentő kontrasztot alkot az előző hangulattal.
Így kezdődik a JinjerPisces című dala, amely mára a csapat egyfajta himnuszává nőtte ki magát, és amelynek videoklipjét már több mint 80 millióan tekintették meg. A szerzemény az ukrán csapat "King Of Everything" című, 2016-ban kiadott második albumán került rögzítésre, és miután a videót feltöltötték a Youtube-ra, vírusszerűen kezdett terjedni.
A zenekar tagjainak életét alapjaiban rengette meg az ukrajnai háború kitörése. Kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, anyagi forrásaik kimerülőben voltak. Ez olyan nehéz helyzetet eredményezett, ami sok más művészt talán a feladásra késztetett volna.
Az új albumuk promóciójára már nem maradt pénzük, videoklip forgatására sem futotta. Ezért egy kreatív megoldáshoz folyamodtak: a Pisces című daluk próbáját vették fel és osztották meg a világhálón. Ez a látszólag egyszerű lépés váratlan fordulatot hozott a zenekar sorsában.
Mindez azért érdekes, mert a nagylemezről a Pisces előtt két kislemez is megjelent - a Words Of Wisdom és az I Speak Astronomy, amelyek azonban nem kaptak túl sok figyelmet.
A "Pisces" nem csak a metal rajongókat, de a zenei szakma képviselőit is alaposan meglepte. A dal megjelenése óta valóságos cunami indult el a YouTube-on: énektanárok és profi zenészek tucatjai osztották meg reakcióikat a videóra. Ezekben a felvételekben a szakértők arcán olyan döbbenet látható, mintha épp most fedezték volna fel, hogy a Loch Ness-i szörny valójában létezik, és operaáriákat énekel. Az angyali hangból démoni morgásba játszi könnyedséggel váltó Tatiana produkciója láttán még a legtapasztaltabb vokáltrénerek is úgy pislognak, mint hal (Halak, ha már Pisces) a szatyorban. "Ez ugyanaz az ember?", "Hogyan csinálja?", "Ez fizikailag lehetséges egyáltalán?" - záporoznak a kérdések, miközben próbálják eldönteni, hogy Tatiana valójában ember-e, vagy egy rendkívül fejlett hanggenerátor algoritmus.
Korábban Tatiana elmondta, hogy szerinte a Pisces miliője megkopott.
"Sajnos a Pisces varázsa elveszett. Szinte vírusszerűen elterjedt, ami egyáltalán nem tetszik. Nem kedvelem azt a hatalmas felhajtást, ami a dalt övezi. Hidd el, ez a dal nagyon személyes számomra. A Halak jegyűek nem azok, akik mindenáron magukra akarják vonni a figyelmet. A mainstream szót sem szeretem. Nem igazán akartuk, hogy ennyire népszerű legyen. De másrészt ez jó dolog, mert az emberek értékelik az üzenetét."
Egy azonban biztos: ezzel a szerzeménnyel a Jinjer nem csupán saját hírnevét alapozta meg, de Ukrajnát is végérvényesen feltette a nemzetközi metal színtér térképére.
