6. DIABULUS IN MUSICA - DIRGE FOR THE ARCHONS

A spanyolok korábbi két munkája elhalványul a tavaly november 18-ával piacra dobott Dirge For The Archons mellett, amely jóval keményebbre sikerült, mint az előző albumaik. Olyan sikerdalok kaptak helyet a lemezen, mint a Crimson Gale, az Invisible vagy az Earthly Illusions.

Zuberoa Aznárez, a mezzoszoprán énekesnő 2015-ben édesanya lett, a szülés, az anyaság megélése pedig a hangjára, énekstílusára is kihatott, abszolút pozitív értelemben. A kiadványt rengeteg kórus színesíti, amelyek tökéletesen idomulnak Zuberoa énekéhez. Az album tele van érzelmekkel, talán az eddigi legérzelmesebb korongját adta ki a csapat.

5. LACUNA COIL - DELIRIUM

Sokan fikázták az olaszok 2014-es Broken Crown Halo című lemezét, miszerint túlzottan "amerikanizálódott" lett a kiadvány. Cristina Scabbiáék lehet, hogy elgondolkodtak ezen és amikor év elején stúdióba vonultak rögzíteni a Delirium számait, újításokat eszközöltek.

A Broken Crown Halo megjelenését követően változások következtek be a milánói zenekar életében: 2014-ben két alapító tag is elhagyta a csapatot, tavaly pedig a dobosuk is távozott. Az új dobossal véleményem szerint jól jártak a talján zenemágusok, akik lassan 20. éve ténykednek a metál színterén. A Delirium 2016. május 27-én került a boltok polcaira, és az első héten nem kevesebb, mint 13 ezer példány talált gazdára. A lírai alt hangú Cristina eddigi legmagasabb énekét hallhatjuk a korongon, elérve a mezzoszoprán szintjét is, a hangszerelés pedig súlyosra sikeredett. 

4. DELAIN - MOONBATHERS

A holland csapat új anyaga Moonbathers címmel augusztus 26-án vált elérhetővé, amely talán az eddigi legsokszínűbb lemeze lett a Charlotte Wessels vezette zenekarnak.

A sokáig csak előzenekari funkciót betöltő együttes mára hatalmas rajongótáborra tett szert, a Moonbathers-szel pedig még a legszőrösszívűbb kritikusokat is meggyőzték. Charlotte, akinek zenei ízlése rendkívül széleskörű, egyre inkább megtalálja a saját éneklési stílusát, minden egyes albumon hatalmas előrelépéseket hallhatunk a frontasszonytól. Merel Bechtold csatlakozása nagyon jót tett a bandának, ahogyan az Arch Emeny-s Alissa White-Gluz közreműködése is a Hands Of Gold című, nyitó tételben. Az együttes először a 2012-es We Are The Others című művében mert igazán önmaga lenni, különcként viselkedni, és ez be is jött, hiszen azóta a hatosfogat népszerűsége hihetetlen mértékben növekszik.

3. EPICA - THE HOLOGRAPHIC PRINCIPLE

Simone Simons és a fiúk 2014-es lemeze, a The Quantum Enigma hatalmasat durrant, de elmondásuk szerint már az album megjelenése után az új korong dalain kezdtek dolgozni. Magasan volt a léc, amit a derék hollandok sikeresen elértek a szeptember 30-án napvilágot látott The Holographic Principle-lel. Rengeteg különleges hangszer és zenei megoldás hallható a kiadványon, amely kiszámíthatatlanná, ugyanakkor lehengerlővé teszi a lemezt.

A digitalizálódott társadalomra kihegyezett szövegek azonnal megfogják az embert, Simone éneke és Mark hörgése pedig beleég az ember agyába. Fülbemászó refrének, magasztos kórusok és olykor már a black metal felé hajló elemek (elég az Ascension - Dream State Armageddonra gondolni) pedig a hatosfogat eddigi legmagasabb szintű munkáját eredményezik. Nekem egyébként a címadó dal a legnagyobb favorit a lemezről. Mestermű a korong.

2. TARJA - THE SHADOW SELF

A megjelenés napján, augusztus 5-én mutatta be új lemezét a finn metálkirálynő Tarja Turunen a németországi Wacken Open Air fesztiválon. A lemezről még tavaly márciusban azt nyilatkozta: eddigi legsúlyosabb, legkomolyabb anyagát adja a rajongók kezébe.

És nem is beszélt mellé, hiszen a lemez rendkívül erős nótákat vonultat fel, olyan vendégzenészekkel, mint pl. Alissa White-Gluz (Arch Enemy), Max Lilja, valamint az énekesnő öccse, Toni szereplése az Eagle Eye-ban. Ismét egy hihetetlenül színes és valóban kemény albumot tett elénk Finnország hangja, amelybe lehetetlen belekötni. Természetesen a metálzenével foglalkozó oldalak többsége szépen lehúzta a korongot, mert nem elég metálos. Tarja viszont sosem tartotta magát kimondottan metálzenei irányultságú énekesnőnek, ő egyszerűen Tarja és kész. Bármit csinál, a rajongóknak tetszik, ez a lemez pedig egyértelműen karrierje egyik csúcspontja. Személy szerint a Calling From The Wild, a Demons In You, az Undertaker és a Too Many a csúcs a számok közül.

1. TREES OF ETERNITY - HOUR OF THE NIGHTINGALE

Aleah Stanbridge, aki Dél-Afrikában született, a kétezres években költözött szüleivel és testvérével a svédországi Örebróba. Itt alapította meg a finn Juha Raivioval (Swallow The Sun) a Trees Of Eternityt 2009-ben, amikor is találkoztak és azonnal egymásba szerettek. Demójuk 2013-ban Black Ocean címmel jelent meg, ám ez év végén Aleah-nál rákos betegséget diagnosztizáltak. A lemez felvételeit 2014-15 folyamán fejezték be Kai Hahto (Nightwish, Wintersun), valamint a Norrman-testvérek (Mattias és Fredrik) közreműködésével. Az albumra a tipikus doom és gothic elemek jellemzők, minden dalt áthat a sötétség, az élet értelmén való rágódás. Mindegyik dalt imádom, de a két kedvenc a Sinking Ships és a címadó Hour Of The Nightingale.

A korong felvételeinek idején Aleah ugye már tisztában volt betegségével, ám nem adta meg magát egykönnyen. Dalokat írt, énekelt és a hagyományos orvosi kezelések mellett az alternatív gyógyítás terápiáival is próbált gyógyulni. Az igazság azonban az, hogy az ő lelke túl szép volt ehhez a retek világhoz, ezért. 2016. április 18-án elhagyta az élők világát a különleges hangú Aleah. Juha egyszerűen csak Csalogány Királynőnek nevezte kedvesét, aki nem volt sem operaénekes, sem rockénekes, egyszerűen csak: énekesnő volt, minden porcikájában előadóművész. A Királynő fejére pedig a korong megjelenésével került fel a korona. Méltó, szomorú, de egyben gyönyörű búcsú egy 39 éves, szép és tehetséges zenésztől, aki a világ jobbításán fáradozott. Aleah olyan magas szinten rezgett, mint egy angyal.

+1. DARK SARAH - THE PUZZLE

Az Amberian Dawn-ból 2012-ben kivált Heidi Parviainen énekesnő új projektet hozott létre még az évben, Dark Sarah néven. Az újdonsült formáció első lemezére 2015-ig kellett várni, a Beyond The Black Veil ugyanis ekkor jelent meg.

A november 18-án piacra dobott The Puzzle jóval kiforrottabb és érettebb lett, mint elődje, nem kisebb nevek működtek közre a korongon, mint a Delain Charlotte-ja, Manuela Kraller, aki a Xandria egykori frontasszonya volt, vagy éppen  JP Leppäluoto (Charon, Northern Kings). Sötét Sára útkeresése folytatódik, és a lemezt pedig egyfajta varázslat lengi körül. Különleges atmoszférájú dalok, Heidi lágy, vagy éppen drámai éneke és profi hangszerelés. Érdemes odafigyelni erre a tehetséges finn lányra! A tamperei formáció e korongja kiválóan alkalmas arra, hogy a szürke hétköznapokból kiszakítsa az embert, lelkét magasabb rezgésszintre emelve.

Zárszó...

Akik nem kerültek be a top 6-ba, még nem jelenti azt, hogy rosszak lennének. Ott van pl. a Sirenia Dim Days Of Dolor-ja, amely már a francia énekesnővel, Emmanuelle Zoldannal lett felvéve, vagy a The Agonist Vicky Psarakis-szal közös második albuma, a Five. Vagy éppen az Amaranthe Maximalize című lemeze. Véleményem szerint szerepelnek rajtuk jó dalok, de nem éreztem elég erősnek ezeket a korongokat ahhoz, hogy a top 6-ba tegyem őket.

A Sirenia albuma alapjáraton nem mondható rossznak, vannak rajta erős dalok, de jó néhányat Emmanuelle karakteres hangja ment csak meg. Kicsit mintha a korábbi műveik összekutyulása lenne a lemez. The Agonisték Five-járól is megtetszett egy-két felvétel, de összességében vontatottnak és unalmasnak érzem munkásságuk eme állomását. Az Amaranthe korábbi lemezeinél véleményem szerint erősebbre sikerült a Maximalize, ám itt sem fogott meg néhány dalnál több. Jake E hangja jóval kevesebb szerephez jut, meg is értem a döntését, amikor otthagyta az együttest.

Ez persze megint csak az én véleményem!!!

Simone-ék turnéja javában zajlik, amelynek keretein belül a tavaly szeptemberben megjelent The Holographic Principle című lemezt népszerűsítik - eddig a Universal Death Squad, az Edge Of The Blade, az Ascension - Dream State Armageddon és a Beyond The Matrix jelent meg klipes formában. Most egy újabb dal vált megtekinthetővé a Youtube-on a Nuclear Blast kiadónak köszönhetően, a csapat A Phantasmic Parade című számához forogtak a kamerák, íme:

Facebook/Barba Negra

Itt érhető el a fotóalbum:

https://www.facebook.com/pg/BARBA.NEGRA.HUNGARY/photos/?tab=album&album_id=1202016646543174

Tegnap a holland hatosfogat bejelentette, hogy hamarosan új klippel rukkolnak elő, de nem fedték fel, melyik szerzeményhez forgattak videót. Most azonban fellebbent a fátyol, a Beyond The Matrix már megtekinthető a Youtube-on. Íme!

A holland csapat Instagramján osztott meg egy rövidke videót, ezzel jelezve, hogy hamarosan újabb videoklippel örvendeztetik meg a rajongókat. Azt azonban még nem fedte fel a zenekar, melyik szám jelenik meg kisfilmként is a Universal Death Squad, az Edge Of The Blade és az Ascension után.

C O M I N G � S O O N #epica #comingsoon #whatcoulditbe #theholographicprinciple #metal #music #metalhead

EPICA (@epicaofficial) által közzétett videó, 2017. Jan 10., 10:49 PST

Az Epica jövő év januárjában visszatér hazánkba, hogy a The Holographic Principle című album dalait a magyar közönségnek is bemutathassák. Ennek apropóján készített a Hardrock Magazin egy terjedelmesebb interjút a csapat énekesnőjével, Simone Simons-szal, aki mesélt Magyarországhoz fűződő viszonyáról, a kürtőskalácsról, kisfiáról, kedvenc ruháiról, a turnézásról és természetesen a lemezről is. A cikk itt  olvasható.

A holland zenekar igencsak különleges ajánlattal rukkolt elő a közelgő Karácsony alkalmából: 60 euróért megrendelhető a banda mind a hat tagját formázó bábu. Nektek hogy tetszenek? :D 

A csapat szeptember végén megjelentetett The Holographic Principle című lemeze óriási sikernek örvend szerte a világon, most pedig új nótához készített szöveges kisfilmet a holland hatosfogat, az Ascension – Dream State Armageddon-hoz. Simone a dal megjelenése kapcsán az albumról is ejtett pár szót a Blabbermouth nevű oldalon. Elárulta, hogy nagyon precíz munka áll a lemez mögött, rengeteget dolgoztak a korongon.

"Amikor az énekes részek felvételei következtek, a producer (Joost van den Broek-a szerk.) azt mondta, ne vigyük túlzásba, mert nem lenne jó, ha a hangom elveszítené az érzelmességet. Összességében a lemez nagy költségvetéssel járt a különleges hangszerek és változtatások miatt, és öt hónapig stúdióztunk. Előtte körülbelül egy évig írtuk a dalokat, 27 közül kellett választanunk. 18 szám maradt, ebből válogattuk ki azokat, amelyek felkerültek az albumra, a maradék hat pedig várja a sarokban, hogy felszabadulhasson."

Két éve jelent meg a holland csapat legutóbbi stúdióalbuma, a The Quantum Enigma, amely sokaknál igen magasra helyezte azt a bizonyos lécet. A The Holographic Principle szeptember 30.-án került boltokba, melyről korábban Simone Simons énekesnő azt nyilatkozta, hogy egyenes ági folytatása lesz az utolsó lemeznek. Mark Jansen alapító-gitáros és énekes ezt mondta a lemezről: 

“Az album, illetve a szövegek témájukat tekintve a közeli jövővel foglalkoznak, amelyben a virtuális valóság lehetővé teszi, hogy bárki megalkothassa a saját világát. Ez felveti a kérdést, hogy vajon a jelenlegi, valósnak gondolt valóságunk is nem-e csupán virtuális valóság, egyfajta hologram. A szövegek kihívásra invitálnak, hogy vizsgáljuk felül mindazt, amiben eddig hittünk, és amik evidensek voltak, legyünk nyitottak a változásra, az új tudományos felfedezésekre. A holografikus univerzumban semmi sem az, aminek valójában látszik.”

Az Eidola vezeti fel a repertoárt, amelynek érdekessége az ütős hangszerek besokasodott jelenléte, illetve az, hogy Coen Janssen kislánya, Cato is énekel benne. Természetesen a kórus sem maradt el, de főleg a zenéé a szerep. A második szám a már ismert Edge Of The Blade, amelyhez igen érdekes, látványos klipet is készített a csapat. A dalt Isaac Delahaye gitáros komponálta, a kórus igencsak intenzív és pörgős, Simone pedig kissé populárisabban énekel, mint máskor, ám ez kimondottan illik a dal témájához és zenéjéhez. Plusz érdekesség, hogy Mark mellett a dobos Ariën Van Weesenbeek is hörög egy sort. Nem csoda, hogy ehhez is videót forgatott a banda, hiszen egy abszolút tipikus, “Epicás” slágerszagú dalról van szó. 

Igen meglepő az ezt követő A Phantasmic Parade, amelyben Simone úgy énekel, mintha egyenest Indiából származna. :D A hangszerelés és a kórus is abszolút ezt a vonalat erősíti. Szokatlan zenei- és énektéma ez a csapattól, de pont ez teszi különlegessé. Éles váltás a negyedik track, a Universal Death Squad, amelyet már hetekkel a korong megjelenése előtt elénk pakoltak Epicáék. Amilyen nyugisan indul, olyan keményen folytatódik. A vonós hangszerek és a kórus tökéletes kiegészítése egymásnak, Simone pedig ismételten bebizonyítja, hogy nemcsak klasszikus énekképzést tanult évekig, hanem a könnyedebb, “kislányosabb” hangját is tudja használni. Ő maga is elmondta, hogy 14 évesen popénekléssel kezdte, ezután tért át a klasszikus vonalra. A dalt egyébként szintén Isaac komponálta. A Divide And Conquer hörgéssel és lágy énekkel tarkított szám, rendkívül erős gitárokkal, a vége felé bedurvul, és a monológ (vagy dialógus? – nem tudtam eldönteni) pedig még színesebbé teszi az amúgy sem unalmas zenét. 

A Beyond The Matrix formájában ismét egy hamisítatlan, “nagyon-Epicás” dalt kapunk; a refrén, amely a kórus magasztos éneke, maga a tökély. A zenei alap erősen a power metal felé hajlik, a szöveg pedig a Mátrix című film tematikáját veszi alapul, abból merít ötleteket. Simone hangja talán itt a legpopulárisabb (elnézést :D  ), de ettől persze még nem lesz Mariah Carey, Rihanna vagy (Isten őrizz) Britney Spears. A harmadik perc vége felé lágyulnak a dallamok, majdhogynem egy unikornisos-pillangós mesébe képzelnénk már magunkat, amikor is Mark hörgése ébreszt fel minket és a kőkemény dob-és gitárhangok adják az arcon vágást, persze abszolút pozitív értelemben. 

A The Cosmic Algorithm ismét a keményebb vonalat erősíti, és bár a korábbi lemezek közül jó pár dal eleme felsejlett hallgatása közben, mégsem tudom a bandát önlenyúlással és önismétléssel vádolni. A Universal Death Squad-hoz és az Edge Of The Blade-hez hasonlóan ezt a tételt is Isaac komponálta, a gitáros pedig igencsak kitesz magáért. 

Higgadtan, de afféle vihar előtti csenddel indul az Ascension – Dream State Armageddon, amelyben Simone -jó értelemben vett- drámakirálynős énekhangja zseniálisan adja meg az alapokat. Kapaszkodni tessék, mert a dal közepe felé igencsak kemény dobtémák jönnek, miközben Simone előveszi az operás hangját és áriázik. Ha Simone nem énekelne a dalban, azt hinném, hogy a Dimmu Borgir egyik szerzeményét hallom. A szerzemény vége kissé baljós zongoradallamokkal zárul, amelyhez még egy kis különleges, keleties dobolást is hallhatunk. A Dancing In A Hurricane mintha az előző track folytatása lenne, keleties dallamokkal és hangszerekkel, és ismét Indiába képzelhetjük magunkat, aztán jönnek a fúvós hangszerek és Mark hörgése a kőkemény metálra. Kimondottan feldobja a dalt a keleties dallamvilág belecsempészése, egyfajta vérfrissítést adva az Epica eddigi munkásságának. 

A nyugodt, barokk zenét idéző intrója a Tear Down Your Wallsnak csakhamar átcsap arcletépős metálba, Mark hörgését váltja Simone elmélkedős éneke és a háttérénekesek drámai hangja. Teljesen rendben van a dal, mind hangszerek, mind ének, mind hörgés, mind az emelkedett hangulatot ébresztő refrén tekintetében. Nekem ez az egyik legnagyobb kedvencem. 

Az album záró tétele a 11 és fél perces The Holographic Principle – A Profound Understanding kórussal és vonósokkal indít, majd szépen átszivárog előbb egy lágyabb, majd később egy jóval keményebb metálba. Talán ebben a dalban jut legtöbb szerep Marknak, Simone hangja pedig engem személy szerint az operettekre emlékeztet, de ez a kontraszt a zene és az énekstílus között mégsem kelt diszharmonikus hatást. A dal 7. percének környékén már igencsak a metál sűrűjében találjuk magunkat, ami kitart az utolsó percig.

Összegezve:

Nálam abszolút nyerő a lemez, kiváló folytatása a The Quantum Enigmának, bevallom, én nem hittem abban, hogy Simone-ék képesek lesznek überelni az előző albumot, de ezt sikeresen végrehajtották. Kiváló munka, a kiszámíthatatlan meglepetések pedig még inkább érdekesebbé és élvezhetőbbé teszik az anyagot.

10/10