Az öt lányból álló európai pop-metal csapat – melynek tagjai Karmen Klinc (Szlovénia), Jelena Milovanovic (Szerbia), Tezzi Persson (Svédország, a Hell In The Club énekesnője), Greta Di Iacovo, művésznevén Herma Sick (Olaszország, a Sick N’ Beautiful frontlánya), valamint Erina Seitllari (Albánia) – 2026. március 20-án jelenteti meg második stúdióalbumát a Frontiers Music Srl gondozásában, amely a "March Of The Venus 5" címet viseli.
Első nagylemezük -amely az együttes nevét viselte- 2022 nyarán debütált, a metal Spice Girlsként is emlegetett csapat mögött pedig olyan profik ténykednek, mint Jake E. (ex-Amaranthe, CyHra), Stefan Helleblad (Within Temptation)vagy éppen Aldo Lonobile (ex-Secret Sphere, Archon Angel).
Erina így nyilatkozott az új korongról:
Ez az album olyan, mint egy tűzből és bársonyból szőtt vihar! Vad, elektromos és lehetetlen kordában tartani. Minden dalban ott lüktet az a megbabonázó női erő, amely felemelkedik, izzik, és nem hajlandó megszelídülni.
Karmen hozzátette:
Az új lemezt úgy alkottuk meg, hogy minden hallgató találhasson benne valamit, ami megszólítja. Váratlan, erőteljes és meglepő hangzásbeli élvezetek rejtőznek benne, amelyeket alig várunk, hogy leleplezzünk, és eljuttassunk a közönségünk füléhez.
A dalok listája:
01. March Of The Venus 5 02. Like A Witch 03. Far Away 04. Set Me Free 05. Stereotypes 06. Surrender 07. Satelite 08. Invincible 09. Winter On My Skin 10. Take It From The Start 11. The Other Shore
A Linkin Park DJ-je és vizuális agya, Joe Hahn és Mike Shinoda egy friss, a Lollapalooza India számára adott interjúban beszéltek arról, mennyire természetes volt, hogy Emily Armstrong és Colin Brittain belépjenek a zenekar alkotói terébe a 2024 novemberében, a Warner gondozásában megjelent "From Zero" album munkálatai során. Ez volt az első stúdiólemezük a 2017-es "One More Light" óta, amely az utolsó album volt Chester Bennington halála előtt.
Joe elmondta:
A zenekar lényegének fontos része az, hogy mielőtt egyetlen hang is megszületne -általában Mike otthoni stúdiójában- egyszerűen együtt vannak. Beszélgetnek az életről, arról, mi foglalkoztatja őket, mi zavarja őket. Megosztják egymással a tapasztalataikat. Ezekből a beszélgetésekből születik egy téma, egy hangulat, egy irány. Az inspiráció mindig más, de a forrás közös - kollektív élmény. Eljutnak oda, hogy izgatottak lesznek az új dolgok kipróbálásától. És ebbe a már meglévő közegbe érkezett Emily és Colin, teljesen természetesen. Nem erőltetetten, nem kívülállóként. Ebben legalább annyira benne van a barátság, mint a szakmai tudás.
Mike Shinoda hozzátette:
A kémia, ahogy Joe is mondta, nem tervezett dolog volt. Napok, hetek alatt alakult ki. És ez volt az, ami igazán számított. A kezdetekkor még nem az volt a terv, hogy „újraindítjuk a zenekart és turnéra megyünk”. A kérdés inkább az volt: van-e bennünk késztetés arra, hogy újra együtt alkossunk? Jó érzés-e? Van-e benne energia, ami előre visz? Ez eleinte csak az eredeti tagok között zajlott. Aztán amikor valódi lendület kezdett kialakulni, Emily és Colin külön-külön, majd együtt is csatlakoztak a folyamathoz, és minden a helyére került."
"Külön érdekesség, hogy mindketten saját, személyes kapcsolódással érkeztek a zenekarba. Emily számára a "Hybrid Theory" meghatározó album volt abban az időszakban, amikor éppen énekelni tanult, a One Step Closer volt az első dal, amelyben igazán kipróbálta a scream-technikát. Colin pedig a stúdióban is képes volt átváltani producer-módból rajongó-módba. Volt, hogy Mike játszott valamit, és Colin lelkesedett érte, mire Mike rákérdezett: „Miért olyan jó ez szerinted?” Colin pedig egyszerűen meg tudta fogalmazni: „Azért, mert ez az, amit szeretek a Linkin Parkban.”"
Cáfolja a pletykákat, miszerint visszatér az Arch Enemy énekesi posztjára
Az Angela Gossow esetleges visszatérésével kapcsolatos spekulációkat egy titokzatos teaser videó robbantotta ki, amelyet az Arch Enemy és Gossow is megosztott - a felvételen egy rejtélyes alak látható, amint fáklyát tart a magasba, a titokzatos "2026" felirattal kísérve. Minden mást letöröltek az Instagram-fiókjaikról.
Miután ma korábban egy újabb ilyen videó is napvilágot látott, Angela – aki több mint egy évtizede menedzseli a zenekart – a közösségi médiában tett pontot a személye körüli találgatások végére:
"Nem én vagyok az! De köszönöm a rengeteg szeretetet! Nagyon izgatott vagyok, hogy menedzserként részt vehetek ebben az új fejezetben. Ez brutális lesz!"
Miután 13 éven át volt az Arch Enemy énekesnője, a német származású Angela 2014-ben jelentette be, hogy elhagyja a csapatot, de az együttes menedzselése az ő feladata marad. Ezzel egy időben fedték fel, hogy Alissa White-Gluz veszi át a mikrofont, aki korábban a kanadai The Agonist alapítója és frontlánya volt.
Akkor Angela eképpen nyilatkozott utódjáról:
"Pár évvel ezelőtt figyeltem fel Alissára, miután eljött egy montreali Arch Enemy-koncertre, és elmondta, hogy a 'Wages Of Sin' albumunk volt az oka annak, amiért elkezdte a hörgést tanulni. Megnéztem a The Agonist cuccait és tényleg lenyűgözött. Amikor elkezdtem gondolkodni a saját jövőmön és a banda jövőjén, úgy döntöttem, megkeresem őt. Nincs túl sok olyan ember odakint, aki felvállalná ezt a feladatot – könnyű néhány klipet feldobni a YouTube-ra és komolynak tettetni magad. De az igazi játék sokkal keményebb. Ott kell lenned a színpadon, bármit is érzel éppen, van egy felelősséged. Masszívan fel kell tornáznod magad ahhoz, hogy profi turnézó és stúdiózenész váljék belőled. Fegyelem, egészség és tehetség kell hozzá. És neki megvan mindhárom."
Az Arch Enemy új énekesének személye tehát továbbra is rejtély...
A német Metal Hammer magazinnak adott legfrissebb interjújában Alissa White-Gluzt arról faggatták, mennyire volt nehéz számára bejelenteni, hogy tizenegy év után távozik az Arch Enemyből, amely csapattal négy nagylemezt készített.
Határozottan nehéz volt, de a változás mindig a félelem és az izgalom vad keveréke. Amikor ennyi évet töltesz valamivel, az az életed és az identitásod hatalmas részévé válik. Szóval ezt a bejelentést nem vettem félvállról. A karrierem több mint felét áldoztam erre a projektre, rengeteg kreatív energiát fektetve bele.
- magyarázta.
Nagyon szeretem a zenét és a művészetet, kibírhatatlannak tartom, ha pusztán rutinszerű munkának kell kezelnem. Ezért fordítok annyi extra figyelmet és szándékot minden egyes dalszövegre, előadásra, felvételre és vizuális elemre, amit csinálok. Valódi felelősséget éreztem, hogy tisztelettel kezelem ezt a bejelentést – tisztelettel a rajongók, a zene és önmagam iránt. Egyenesen a lényegre térni éreztem az egyetlen módnak, hogy tisztelegjek a múltam előtt, miközben magabiztosan lépek tovább a következő fejezetbe.
A kilépés hírére természetesen a legkülönfélébb reakciók érkeztek, Alissa így emlékszik vissza erre:
A rajongók és a kollégák reakciói őszintén ledöbbentettek. Rengeteg szeretet, biztatás és őszinte támogatás érkezett, több mint valaha, és ez hihetetlen energiát adott. Ami igazán megragadott, az az volt, milyen erősen kapcsolódtak az emberek a fejlődésem és a változásom gondolatához. Mély hálát éreztem, és ez nagyon motivált is. Megerősítette, hogy az a kapcsolat, amit felépítettünk, erős, és ez természetes módon folytatódik. Ez az, amire karrierem során mindig is koncentráltam: kilépni a komfortzónámból és a dobozból, hogy művészi szabadságom legyen anélkül, hogy beskatulyáznának. Ez a támogatás rengeteg önbizalmat és izgalmat adott a jövővel kapcsolatban, mert tényleg hiszem, hogy a művészet és a művészek arra vannak rendelve, hogy fejlődjenek.
Alissa kitért a zenekarból való távozásának napján megjelent The Room Where She Died című dalra is, amely a közelgő első szólóalbumának első kislemeze. A dal zenéjét Oliver Palotai, a Kamelot billentyűse írta, míg Alissa az vokálokat rögzítette. Az énekesnő készítette a szerzemény forgatókönyvét is, amelyet a szerb iCODE Team videóprodukciós cég készített.
Arra a kérdésre, hogy miért éppen most jött el a megfelelő pillanat a nagylemez kiadására, miután már 2016-ban szólóművészként szerződött a Napalm Recordshoz, Alissa azt válaszolta:
A szándék mindig is megvolt, de sosem akartam elsietni valamit, ami ennyire személyes, vagy a rossz pillanatba belekényszeríteni. Tudtam, hogy ennek a projektnek megfelelő hozzáállásra, fókuszra és kreatív szabadságra van szüksége ahhoz, hogy igazán életre keljen. Most azért érzi jónak, mert valódi lendület van. Van tisztánlátásom, izgalommal telik el, és megvan a tér, hogy teljes mértékben elköteleződjek mellette, és minden kreatív szempontból összeáll. Tudom, mit akarok kifejezni, tudom, hogyan akarom, hogy hangzzon és érezzen, és őszintén energiát ad a folyamat. Ez az album egy természetes evolúciónak tűnik, valami olyasminek, ami felé hosszú ideje haladok, és ez miatt ez a pillanat egyszerre izgalmas és helyes.
Az énekesnő tegnap bemutatta két zenésztársát, Alyssa Day-t és Dani Sophiát, akik már részesei lesznek Alissa új karrier-fejezetének:
Eddig a zene, amit együtt csinálunk, pontosan az, amit mindig is akartam. Úgy érzem, mindkettőjüknek olyan egyedi játékstílusa van, amelyek kiegészítik egymást, és együttműködésünk súlyos, energikus, fülbemászó és egyszerre megragadó.
Igazán nem lehetnék boldogabb és büszkébb, hogy ilyen tehetséges és inspiráló zenészek mellett dolgozhatok. A rajongóknak egyáltalán nem kell sokáig várniuk, hogy meghallják és lássák, min is dolgoztunk.
Közel három hónap telt el azóta, hogy Alissa White-Gluz bejelentette távozását az Arch Enemyből. A hír már önmagában is hatalmas hullámokat vert, de még aznap jött a második meglepetés: debütált első szólódala, a The Room Where She Died. A szerzemény Oliver Palotai (Kamelot) közreműködésével született, ami már előre jelezte, hogy itt nem egy gyors, odavetett projekt készül, hanem tudatosan felépített, érzelmileg és zeneileg is súlyos anyag.
Az énekesnő korábban elmondta, mennyire hálás a rajongók szeretetéért és támogatásáért, első szólóalbumán pedig – amelyen 2016 óta dolgozik – évek óta csiszolgatja a hangzást, és a megjelenést idénre ígéri.
Most bemutatta két zenésztársát is, akikkel a jövőben nagy valószínűséggel élőben is láthatjuk majd: a gitáros Alyssa Dayt és Danielle "Dani" Sophiát.Mindketten tapasztalt, profi zenészek, és jó eséllyel a készülő lemezen is közreműködnek majd.
Közben az Arch Enemy is visszatérni látszik: bejelentették első fesztiválkoncertjeiket, valamint sejtelmes videókkal tartják lázban a rajongókat. A találgatások egyre hangosabbak, és sokak szerint nem kizárt, hogy a 2014-ben visszavonult Angela Gossow tér vissza a mikrofon mögé...
A brit Cage Fight 2022-ben a saját magáról elnevezett albummal robbant be a metalszcéna közepébe, és azóta sem hajlandók visszavenni a tempóból.
A zenekar élén Rachel Aspe áll, akire néhányan emlékezhetnek a La France a un incroyable talent 2012-es évadából. Akkor még egy elegáns kisestélyiben állt a színpadon, miközben a Sybreed Emma-0 című dalát hörögte el – a finnyás zsűri pedig láthatóan nem tudta hova tenni a jelenséget.
Tegnap jelentette be a banda, miszerint május 1-jén megjelenik második stúdióalbumuk "Exuvia" címmel a Spinefarm kiadó gondozásában, amelyről az Un Bon Souvenir című tétel kislemezként is napvilágot látott - előzőleg az IHYG (I Hate Your Guts) és a nők elleni erőszakot kiveséző Pigcímű szerzeményeket már láthattuk-hallhattuk.
Rachel így vezette fel az új kisfilmet:
"A videó a főszereplő hamis világának széthullását mutatja be – egy manipulációra és kontrollra épített rendszer összeomlását. Bár eleinte erősnek tűnik, a meggyőződései törékenyek. Sötét spirituális kapaszkodókra támaszkodik, hogy fenntartsa az illúziót. A világ sziklájának hitte magát, de végül kígyóként lepleződik le. Egy hamis király bukása ez."
Mint azt az együttes elmondta, az "Exuvia" megtartja a Cage Fight nyers, old school hardcore szívét: vaskos groove-ok, pusztító ritmusok és zsigerből jövő düh jellemti a számokat. Ugyanakkor a zenekar tágabb, rétegzettebb hangulatokat és dallamokat is felfedez, így az új anyag nagyobb, feszesebb és epikusabb, mint valaha.
A 11 dal alatt világossá válik: nem félnek kísérletezni – sőt, élvezik. A Pick Your Fighter például Julien Truchan (Benighted) vendégszereplésével készült, és egy francia popdal, NâdiyaEt c’est parti… című slágere inspirálta. A végeredmény viszont olyan brutális, hogy erre senki nem számítana.
Jó ideje csend honolt a svéd doom metalos Draconian körül, érdemi hír utoljára 2022 májusában érkezett, amikor Heike Langhans tíz év után kilépett a zenekarból, hogy saját projektjeire koncentráljon, és ezzel egy időben visszatért az együttes korábbi énekesnője, Lisa Johansson.
Azonban a mai napon a formáció bejelentette visszatérését: május 8-án, a Napalm Records égisze alatt megjelenik nyolcadik albumuk, az "In Somnolent Ruin", kilenc dallal, immár Lisa énekével.
Az alapító Johan Ericson eképpen mesélt az újdonságról:
"Az "In Somnolent Ruin" első csírája még 2021-ig nyúlik vissza. A "Misanthrope River"-rel kezdődött, egy olyan címmel, amely már az "Under A Godless Veil" demóidőszakában is ott lebegett, zene nélkül… most pedig végre megtalálta a saját hangját. Ahogy az apró darabok lassan dalokká nőtték ki magukat, egyre inspiráltabb lettem, hogy tovább írjak. Művészek, sötét folk, hátborzongató ambient - mindenből merítettem, ami életben tartotta a kreatív szikrát. Nagyon korán megvolt bennem az album hangulatának iránya: klasszikus doom, amelybe ambient tájak fonódnak. Szerettem volna változatos dalokat, de úgy, hogy a gótikus vezérfonal mindenet átkössön és egységes atmoszférát teremtsen."
A zenekar jelenlegi felállása:
Johan Ericson - gitár, billentyűk Anders Jacobsson - ének Lisa Johansson - ének Daniel Arvidsson - basszusgitár Niklas Nord - gitár Daniel Johansson - dob
A dalok listája:
01. I Welcome Thy Arrow 02. The Monochrome Blade 03. Anima (feat. Daniel Änghede) 04. The Face Of God 05. I Gave You Wings 06. Asteria Beneath The Tranquil Sea 07. Cold Heavens 08. Misanthrope River 09. Lethe
Tavaly októberben az After Forever már megajándékozta rajongóit két különleges, 25. évfordulós reunion koncerttel, és most úgy tűnik, ezt a feltámadási lázat viszik tovább egész Latin-Amerikáig, egy őszi turnéval.
A zenekar -amely 2009-ben az akkori frontasszony, Floor Jansen kiégése miatt feloszlott- tavaly éledt újra, élén Angel Wolf-Black (Shewolf) énekesnővel, a hollandiai bulikon pedig az egyik alapítót, Mark Jansent (Epica) is láthatta a közönség, aki azonban családi kötelezettségei miatt nem tudja a déli féltekére elkísérni egykori bandatársait.
Sander Gommans gitáros így fogalmazott:
"2025 októberében ismét összeálltunk két koncertre Hollandiában, Angel Wolf-Black (Shewolf) énekesnővel, hogy megünnepeljük és életre keltsük mindazt, amit ez a zenekar jelentett. Már akkor nyilvánvaló lett: mindannyian hiányoltuk az After Forevert. A latin-amerikai rajongók a kezdetektől támogatnak minket, ezért óriási örömmel jelentjük be, hogy 2026-ban is folytatjuk ezt a zenei tiszteletadást.
Természetesen Mark is megszólalt:
Nehéz szívvel osztom meg, hogy nem tudok részt venni ezeken a koncerteken. 2026-ban meg kellett hoznom egy nagyon kemény döntést: kevesebbet turnézom, és annyit leszek otthon, amennyit csak lehet. Egy kisgyerek első évei sorsfordítók, és bár fáj, tudom, hogy ez a helyes döntés.
- utalt arra, hogy kétéves kislánya, Laura Macrí (MaYaN) énekesnővel közös Ilse életében szeretne minél jobban jelen lenni.
A skandináv modern metalos csapat ma jelentkezett vadonatúj kislemezzel, amely a Chaos Theory címet viseli, és amely szerzemény természetesen az Amaranthe-tól megszokott látványos vizuális anyagot is megkapta egy videoklip formájában.
Az Elize Ryd vezette formáció már élőben is játssza a dalt - az Epicával és Charlotte Wessels-szel (ex-Delain) járják Európát, Budapesten március 20-án adnak koncertet a Barba Negra színpadán.
Olof Mörck, a zenekar gitárosa így mesélt az új szerzeményről:
A 'Chaos Theory' nem az új album első hivatalos kislemeze — az ilyesmit hagyományosan akkor dobjuk ki, amikor már az egész lemez készen áll. A dal célja most az volt, hogy ezen a turnén adjunk valami vadonatújat a rajongóknak. Egy gyors, előretekintő szám, miközben visszakacsint a korai időkre: van benne egy kis "Amaranthe" (2011), egy csöpp "The Nexus" (2013), de teljesen 2026-os lendülettel. Az új albumot pedig még idén felvesszük, a megjelenés 2026 végére vagy 2027 elejére várható.
De milyen lesz az új nagylemez?
Most még korai megmondani, de annyi biztos: részben visszatérünk az alapokhoz. A korai lemezeken voltak olyan elemek, amiket akkor nem akartunk ismételni, most viszont rájöttünk, hogy baromi jól működtek. Szóval az volt a kérdés: hogyan hangzana mindez a modern Amaranthe-felállással? Közben pedig próbálunk teljesen új dolgokat is, mint mindig. A The Catalyst nagyon sok irányba elment - szándékosan. Ezúttal is marad a kreatív kísérletezés, csak sokkal könyörtelenebb, dühösebb tempóban. Jelenleg ez lobog a fejünkben: valami nagyon energikus, nagyon pulzáló.
- mesélt a készülő anyagról a zenész.
Dolgozik tehát a banda az új korongon, elődje, a "The Catalyst" kritikája pedig ITTolvasható.
Új kislemezzel jelentkezett a londoni A.A. Williams, amely egy hipnotikus merülés abba a lebegő, határ nélküli térbe, ahol a tudat és a tudatalatti egymásba csúsznak. A Wolves újabb erőteljes fejezete Williams érzelmekből épített életművének: ismét bebizonyítja, hogy képes a legabsztraktabb belső tájakat is húsba maró hangzásokká formálni. Korábban a Just A Shadow című tétel is felkerült a platformokra.
A Wolves az álom és a valóság közötti elmosódott vonalakról szól. Gondolatok és érzelmek véreznek át a határon: lenyomatuk halvány, mégis mély, finom vonalakkal karcolt jel a pszichén. A ködös emlékek lassan elpárolognak, miközben próbálod a lábad a földre kényszeríteni. Olyan dolgokra vágysz, amik sosem voltak a tieid. Reménytelenül, végtelenül kutatod a megközelíthetetlent.
- mesélte újdonságáról az énekesnő, aki már gyerekként zongorázott, később csellózni is megtanult, és a Goldsmiths Egyetemen (London) tanult klasszikus zenét. Gitározni azonban igen megdöbbentő módon tanult meg: egy kidobott akusztikus gitárt talált az utcán, és azt kezdte el saját maga felfedezni és használni dalszerzésre.
2019-ben jelent meg első önálló EP-je "A.A. Williams" címmel, és ugyanabban az évben már kocerteket is adott. 2020-ban megjelent debütalbuma, a"Forever Blue", amely erősen lírai, melankolikus hangulatú, 2022-ben pedig érkezett a következő teljes album, "As the Moon Rests" címmel, ami továbbvitte a sötét, érzelmes hangzásvilágot.
Amikor a Kerrang! magazin 2022-ben megkérdezte tőle, milyen műfajba sorolná magát, Williams így reagált:
"Valaki a minap azt mondta, amit csinálok, ‘klasszikus sludge’. Nem tudom, hogy érzek ezzel kapcsolatban, de nem is utálom. Soha nem foglalkozom azzal, milyen zenét készítek, egyszerűen csak csinálom. Nem arról szól, hogy hol áll a lemezgyűjteményedben. Arról szól, hogy szeretem-e a dalt, és élvezem-e élőben játszani. Azt hiszem, a metalosoknak túl halk vagyok… mindenki másnak meg túl hangos."
