2017. február 17-én a linzi csapat piacra dobja kilencedik albumát The Great Momentum címmel, tegnap pedig meglepték a rajongókat az első dallal, amelyhez szöveges videót készítettek. Íme a Shiantara!

Tegnap jelent meg a banda Vehicle Of Spirit című DVD-je, amelyről eddig több szerzemény is napvilágot látott, ám a megjelenéssel egy időpontban a My Walden is kikerült a Youtube-ra. Íme!

Furcsa egy olyan együttes első lemezéről írni, hogy tudod, egyben az utolsót is tartod a kezedben. A fiatal és gyönyörű énekesnő, Aleah Stanbridge hangja nem csendül fel több kiadványon, a zenésztársak pedig nem muzsikálnak többé egy csapatban. Aleah -született Julia Liane Stanbridge -az Úr 2016. esztendejében, április 18.-án eltávozott az élők világából 39 évesen, miután szervezete feladta a több évig tartó harcot, amelyet a rákkal vívott. Nagyon nehéz írni mind az énekesnőről, mind az albumról, hiszen Aleah nagy példaképem volt és az is marad örökre, az album minden gyönyörűségét pedig beárnyékolja a szomorú tény, hogy ez a tehetséges lány már nincs az élők sorában.

Aleah (1976.07.01., Fokváros) sokoldalú ember volt: dalokat írt, énekelt, vonzotta az ezotéria, a keleti országok, aktív állatvédő és vegán volt, szeretett utazni és jógázni.

A csapat 2009-ben jött létre Juha Raiviónak és Aleah-nak köszönhetően. Juha, aki finn származású, a svédországi Örebróban él és már a Trees Of Eternity megszületésekor elismert zenész volt, köszönhetően a Swallow The Sun nevet viselő bandájának. El is kezdték írni a dalokat, 2013-ban pedig demót rögzítettek Black Ocean címmel, azonban ekkor nem várt esemény történt. Aleah-nál, az akkor 37 éves énekesnőnél daganatos betegséget diagnosztizáltak. Így a lemez felvételeit csak 2014-2015-ben tudták folytatni. Aleah édesanyjának Facebookos bejegyzéseiből kiderül, hogy Aleah az akadémikus orvoslás eszközei mellett alternatív gyógymódokkal - vitaminkúra, különböző keleti terápiák- is próbált gyógyulni.

Juha Raivio, aki a zenekar gitárosa és egyben Aleah férje, az énekesnő halála után mély depresszióba zuhant és elmondta, képtelen folytatni a zenélést, hiszen nemcsak Társát, hanem múzsáját is elveszítette azon az áprilisi napon. 

A Trees Of Eternity teljes felállásban: Juha Raivio, Fredrik Norrman, Aleah Stanbridge, Mattias Norrman és Kai Hahto (balról).

A lemezt sok kiadó nem volt hajlandó megjelentetni, mondván, hogy nem lesz folytatása. Azonban a finn Svart Records szárnyai alá vette a megtört Juhát, és az ő gondozásukban jött ki végül a korong. A szövegekről még annyit, hogy Aleah érezhette, hamarosan itt a vég. Én legalábbis így hallom a dalokból...

A számokat a doom-ra és a gothic metálra jellemző borús, sötét, atmoszférikus hangulat járja át, ám ennek ellenére nem akarsz eret vágni Magadon, csak óhatatlanul elgondolkodsz az Élet rövidségén az olyan dalcímek kapcsán, mint pl. a nyitó My Requiem vagy A Million Tears. Fontos tudni, hogy minden dalszöveget Aleah írt, tehát nemcsak egy karakteres hangú énekesnő volt, hanem tehetséges dalszerző is. A Condemned To Silence-ben Mick Moss vendégénekel, aki egyébként a brit Antimatter csapat énekese, a záró Gallows Bird-ben pedig Nick Holmes, a Paradise Lost tagja. Mindkét férfi hang tökéletesen egészíti ki Aleah mezzoszoprán hangját. Számomra az album csúcspontja a címadó dal, a Hour Of The Nightingale. Melankolikus dallamokból alkotott mesteri zene.

Betegségét 2013-ban fedezték fel, ám kis kihagyás után folytatta a lemezfelvételeket.

Aleah nem opera-vagy heavy metal énekesnő, ő csak egyszerűen: énekesnő. Előadóművész. A suttogós, elmélkedős stílus ellenére néha több érzelem jön át énekéből, mintha operásan vagy rockosan énekelne. Nem lehet nem szeretni a doom metál Királynőjét, aki Odafentről biztosan büszke özvegyére, aki képes volt végigjárni a kiadókat és elérni, hogy közös "gyermekük", a lemez megjelenhessen. A másik csúcspont a Sinking Ships, amely már az intrójával képes könnyeket csalni az ember szemébe. 

De a Black Ocean, a Broken Mirror, az Eye Of Night és a The Passage is hasonló érzéseket váltanak ki a hallgatóból. Aki szereti a doom és ambient műfajokat, amelyekben a gótikus jellegzetességek is szerephez jutnak, annak tuti nyerő lesz a lemez - ahogyan nálam is.

Nyugodj békében, Aleah. Tested visszaadtad a földnek, ám lelked a zenéden keresztül örökké élni fog!

10/10 

Tracklist:

1. My Requiem
2. Eye of Night
3. Condemned to Silence (feat. Mick Moss of Antimatter)
4. A Million Tears
5. Hour of the Nightingale
6. The Passage
7. Broken Mirror
8. Black Ocean
9. Sinking Ships
10 .Gallows Bird (feat. Nick Holmes of Paradise Lost)

Kiadó: Svart Records

A korong borítója

A mai napon véget ért a várakozás, ugyanis boltokba került a finn metálcsapat Vehicle Of Spirit címre keresztelt DVD-je. A kiadványon két koncert - amelyek Londonban és Tamperében lettek rögzítve- és rengeteg extra látható majd.

Trailert tett közzé a Sharon den Adel vezette banda Facebookos oldalán, amely a Black X-mas koncertet hivatott népszerűsíteni:

Jó ideje erről a koncertről szólnak a zenekar és Sharon bejegyzései, új albumról vagy turnéról nemigen lehetett olvasni, ám remélhetőleg az új anyagra éhes rajongók számára is kedvező bejelentéssel szolgálnak a derék hollandok, akik idén fennállásuk 20. évfordulóját ünnepelték - csakúgy, mint a Nightwish.

A finn metálkirálynő a közelgő Ünnepek alkalmából 20%-os árleszállítással kedveskedik rajongóinak. Tarja webshopjában The Shadow Self-es pólókat, pulcsikat, valamint a The Shadow Self és a hat évvel ezelőtti What Lies Beneath lemez Dreamers Box Set változatát jóval olcsóbban szerezhetik be a rajongók - itt csaphatunk le az akciós termékekre.

2003 tavaszán jelent meg az arkansasi banda számára világhírnevet meghozó dal, a Bring Me To Life. A szerzemény a debütáló korongon, a Fallen-en kapott helyet, és a rockrajongók körében egy csapásra népszerűvé tette az akkor már 8 éve létező együttest.

A Teamrocknak egy hosszabb interjú keretein belül mesélt Amy Lee a dalról és az akkori érzéseiről.

A szám szerepelt a Daredevil című mozifilmben is, öt országban pedig hetekig a listák első helyén trónolt. Nem csoda hát, hogy az Evanescence pillanatok alatt a legnagyobb kedvencek egyikévé vált. A dalban énekel Paul McCoy, a 12 Stones tagja is, szereplése határozottan hozzájárult a szerzemény sikerességéhez. 

A dal születéséről így mesélt Amy:

"A dalt egy olyan srác ihlette, akivel a férjem előtt jóval ismerkedtem meg és sokáig kapcsolatban éltünk. E viszonyban megtapasztaltam a bántalmazást, amelyet nagyon nehéz volt elviselni. Ennek ellenére sokáig vele maradtam. Kifelé persze azt mutattam, hogy a dolgok rendben vannak..."

- kezdte az énekesnő, majd így folytatta:

" Úgy gondoltam, jó meló az, ha elégedettséget színlelek. Josh-al való találkozásom döbbentett rá arra, hogy valamit nagyon nem jól csinálok. A zenekarral beültünk egy étterembe, ő leült velem szemben és nekem szegezte a kérdést: >>''Boldog vagy?''<<"

E kérdés és e pillanat döbbentette rá Amyt arra, hogy mennyire nem jó úton halad.

"Nagyon feszengtem, de egyúttal megkönnyebbülés is volt beszélni erről. Szembesített a saját fájdalmaimmal."

A Fallen album megjelenése utáni időszak nagyon nehéz volt Amynek. 

"Ott voltam 21 évesen, Grammy-re jelölve a csapattal, és egy csomó dologban megfelelési kényszerrel küszködtünk. Féltem attól, hogyan fogadják a rajongók többi dalt is, szerencsére a Going Under és a My Immortal is szépen teljesített. De folyamatosan szorongtam..."

A csapat eredeti felállásában, 2003-ban

Az Amszterdamban található Paradiso Amsterdam nevű koncerthelyszínen lépett fel a Delain, akik egyébként tízéves fennállásukat is ünneplik ez évben, valamint 2006-ban jelent meg első albumuk, a Lucidity is. Ezen az korongon többek közt Liv Kristine, a Leaves' Eyes volt énekesnője is közreműködik, a See Me In Shadow és az A Day for Ghosts című szerzeményekben. Legutóbbi lemezükön pedig Alissa vendégeskedik a Hands Of Gold című szám kapcsán, de korábban is dolgozott együtt Charlotte-ékkal a The Tragedy of the Commons-ban. A buliról a Delain posztolt fotót a Facebookjára:

A Lacuna Coil tagjairól tudjuk, hogy elmebetegek (szigorúan jó értelemben! :D ), Andrea Ferro pedig egy korábbi interjúban utalt arra, hogy Karácsony előtt egy különleges meglepetéssel jelentkeznek. Az olasz csapat tartotta magát ígéretéhez, és egy nem túl szokványos karácsonyi dalt készítettek rajongóik számára, Naughty Christmas (~ kb.: "Vad Karácsony") címmel, amellyel nem hazudtolták meg a tényt, miszerint mindig vevők a poénkodásra. A vicces videót már megtekinthetjük a Youtube-on. 

November 18-ával került boltokba a spanyol szimfonikus/goth metálbanda, a Diabulus In Musica negyedik stúdióalbuma, a Dirge For The Archons. A csapat idén ünnepli tízéves fennállását, és ehhez méltó, erős albumot tett le arra a bizonyos asztalra a Zuberoa Aznárez vezette formáció. Az előző kiadványokhoz képest viszont itt jóval több a kórus, valamint Zuberoának határozottan jót tett a szülés, felszabadultabban énekel. 

A lemez igen komoly szimfonikus alapokra épült, komoly konkurenciára lelt a Nightwish, az Epica és a többi szimfometál zenekar a déliek személyében.

A nyitó tétel, a Battle Of Of Atlantis egyértelműen érezteti, hogy ez az album jóval több nagyzenekari támogatást élvez, mint elődjei. A klipes formában is megjelent Earthly Illusions igen erős nóta, a kórusrészek és a refrén, de a hangszerelés is erősen emlékeztet az Epicára, ám semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a spanyol csapat galád módon nyúlja Simone-ék stílusát, a bandára jellemző megoldásokkal tették egyedivé a szerzeményt. A Marble Embrace-ben elektronikus elemek is felbukkannak, meghökkenést váltva ki a hallgatóból, az erősen Lacuna Coil-os érzéseket ébresztő dal tartalmazza talán a legtöbb gótikus jellegzetességet.

Szintén videoklip készült az Invisible-höz, amelyben dinamikája ellenére rengeteg az érzelem, Zuberoa hangja pedig akár egy angyalé, noha a banda neve a zenében rejlő ördögöt jelenti. Egy gyors tempójú szerzemény, a Crimson Gale szaggatja dobhártyánkat ezután, amelyhez szintén készült egy szöveges kisfilm. Belecsepegtettek némi power metált, egy csipetnyi blackes hangzást is, kemény dobokkal és magasztos kórussal. Zuberoa áriázásával kiegészítve egy hibátlan dalt kapunk, amely fülbemászó refrénjével biztosan a koncertek állandó darabja lesz, ebben biztos vagyok. A zenekar hörgésért felelős tagja a gitáros Gorka Elso is alaposan kitesz magáért. Az album egyik legerősebb számáról beszélünk, dallamos, kemény, minden benne van, ami kell. Egy erősen Tarja-számokat idéző felvétel következik a Ring Around Dark Fairies’ Carousel képében; misztikát idéző dallamok, titokzatos ének, amelyet tökéletesen követ és egészít ki a szimfonikus rész. Meghökkentő megoldások és kifogástalan ének. Ha nem hallanánk az éneket, az instrumentális verziót hallva azt hihetnénk, hogy a finn metálkirálynő szerzeményével van dolgunk. 

Egy lassú dallal folytatódik a korong, A Speck In The Universe címmel. Erősen érzelmes, lírai vonal, lágy zenével és énekkel, mintha egy Disney-mesébe csöppenne a hallgató. Vigyázat, könnyeket indukálhat. Az ezt követő Hiding From You közepes dinamikával bír, férfi énekkel és húzós gitárral. Kicsit a néhány évvel ezelőtti Within Temptation-szerzeményekre emlékeztet a szám, azzal a különbséggel, hogy ide még egy kis hörgést is kapunk. Ha lehet ilyet írni, talán ez a tétel a korong gyenge pontja. Kicsit vontatott, ettől persze még nem kap egyest, de nem is nagyon köti le a figyelmet.

Ezt követően ismét visszatér a metál sűrűje a The Voice Of Your Dreams-szel, epikus kórusrészekkel és masszív dobokkal, éneklésre késztető refrénnel. A Crimson Gale mellett nekem ez a másik nagy kedvenc. Az indiánok világába röpítő The Hawk’s Lament a Nightwish Creek Mary's Blood című számának folytatása is lehetne, legalábbis emlékeztet rá. Alig másfél perces tétel, a furulyán kívül más hangszer nem is szólal meg benne, sem pedig ének. Kicsit értetlenkedtem is, hogy milyen okból került fel a lemezre. Aztán az ezt követő Bane megadta a választ. Szintén fúvós hangszerek, de lágy ének, semmi durvulás. Gyászének. Gyászének az arkónokért, ahogyan a lemez címe is mutatja.

Ismét visszatérünk ezután a keményebb vonalra a The River Of Loss-szal, amelyben fergeteges dobok, hörgés, magasztos kórusrészek kaptak helyet, Zuberoa monológszerű éneke pedig még érdekesebbé teszi a számot. Kicsit Epicás szerzemény ez is, ám itt sem lehet nyúlásról beszélni. Én legalábbis nem nagyon tudok belekötni a dalba.

A skót dudával induló Zauria egy baszk szó, amely sebet jelent, és az ének is ezen a nyelven megy javarészt. Egy nagyon különleges fejezet ez a korongon, hiszen egy olyan nyelven szólal meg, amelyet a Spanyolországban megközelítőleg kétmillió lélekszámú baszk lakosság kb. 25%-a beszél csak. Érzelemmel átitatott hangulat, a csapat hazaszeretetét hivatott dokumentálni zenés formában. És ez sikerült is.

Két élő felvétellel zárul a lemez, az egyik a Lies In Your Eyes, a másik a St.Michael's Nightmare. Mindkét dal stúdióverziója a zenekar első albumán, a Secrets-en kapott helyet. A nosztalgiázással ér véget a korong, két kemény számmal, méltóan befejezve eme művet.

Összegezve: számomra a spanyolok korábbi lemezei nem voltak annyira érdekesek, őszintén megmondom. A Dirge For The Archons-on érzem azt, hogy kiteljesedtek, Zuberoa hangjának határozottan jót tett az anyaság megélése (érdekes, Sharon den Adel és Simone Simons is a szülés után szintén valahogy jobban kezdtek énekelni, noha addig sem volt baj a hangjukkal...). A lemez nem hibátlan. De! Sokkal, de sokkal érdekesebb, mint az eddigiek. Erősebb számok, szárnyalóbb énekhang és kórus, amely viszont nem nyomja el Zuberoa énekét. Ha zeneprof lennék, azt mondanám, hogy ezek után minimum egy ilyen lemezt várok el a bandától.

10/08