És akkor ismét egy lemezkritika. Nem győztem kapkodni a fejem, annyi album jelent meg az utóbbi hetekben, de ez nem baj! Mert imádom a metált.

Sokan hasonlítják az Infected Raint az ukrán Jinjerhez, pedig alig van hasonlóság a két együttes között. Talán annyi hogy majdnem ugyanakkor alakultak - a Jinjer 2009-ben, utóbbi zenekar pedig 2008-ban. Míg Tatiana Shmailyukék zenéje inkább a progos irányt képviseli, addig az Infected Rain a dallamosabb, modernebb, már-már a nu műfajba is illeszkedő metált tolja - nem is akárhogy. A moldáv fővárosból, Kisjenőből származó banda immár negyedik albumát dobta a boltok polcaira október 18-án, a Napalm Records felügyelete alatt.

Több klipes dallal is felvezették a lemezt Lena Scissorhandsék, elsőként a The Earth Mantra került fel a Youtube-ra, amelyet a Földet érintő, egyre súlyosabb környezetszennyezés kérdésének szenteltek. Ezt követően jött a Lure, majd a kissé nyugis hangvételű Storm, amelyben Lena tiszta hangján énekel. A feltűnő megjelenésű énekesnő tiszta hangjával sincs probléma, szép, kellemes hangszínnel lett megáldva, azonban a hörgős részeknél nem a Jinjer-féle brutalitás árad belőle, hanem a kicsit heavy metalosabbra hajazó stílus. Habár Lena hangja magasabb, mint ukrán kolléganőjéé, lehet nem is lenne alkalmas a túl mély hörgésekre. De ez lényegtelen, mert a számok remekül össze lettek rakva! Jó kis felvezetői a kiadványnak ezek a nóták.

Nem sokkal a lemez megjelenése előtt még egy dal kijött, a Passerby, amely számomra a korong egyik csúcspontja. A refrén nemcsak zseniális dallamú, hanem a szöveg is sokak fülébe eljut. Az emberek egymás iránti érdektelenségéről szól a dal, mesterien tálalva. Na meg arról, hogy szeretnénk hinni valakinek, aki talán kurvára nem is érdemli meg a bizalmunkat. Lena zseniálisan énekli a refrént, abszolút kedvenc a dal. 

Nemrégiben a Black Goldhoz is klip készült, ez is a zúzósabb, keményebb vonalon mozog, a videó pedig nagyon látványos lett, a fekete arany pedig a mai világ felszínességét hivatott bemutatni - és ez sikerült is. Mesterien összerakott szám a Black Gold is.

A Symphony Of Trust a bizalomról és annak elvesztéséről szól, amely a mai, anyagi értékekre épülő világban egyre inkább jellemző.

A Passerby után számomra a másik hasonló komoly és libabőrözős szerzemény a Pendulum, amely az igazság keresésére épül. Amolyan igazi, Skorpió jegyében születettek számára íródott dal, mert e jegy a legnagyobb igazságkereső, nem mellesleg Lena is e jegy szülötte. 

Hatalmasat üt a Walking Dead címre keresztelt dal is, amely szintén a mai társadalom egyik problémáját mutatja be: a manipulációt. 

A Victim az a nóta, amely elsőre nem üt akkorát, de másodszorra már igen. A Taphephobia pedig egyértelműen a depressziót, a lelki betegségeket választotta témájának, na meg az élve elégetéstől való rettegést.

Komoly témákat feszegetnek tehát Lenáék, akik elmondásuk szerint távol állnak a tipikus "megcsinált" együttesektől, és a modern metált kívánják csúcsra járatni. És nagyon jó úton haladnak. Ezt jelzi a tény is, miszerint nemrégiben a Napalm Recordshoz igazoltak, amely kiadó profizmusáért és útmutatásáért hálát is adtak egy korábbi interjúban.

Az Endorphin az Infected Rain eddigi legérettebb, legsokszínűbb lemeze, Lena most is kitesz magáért, de a zenekar többi tagja is remek zenész. Nekem az egyik kedvenc albumom ebben az évben a Lacuna Coil-é és a Jinjeré mellett.

10/10

Megjelenés: 2019. október 18.

Kiadó: Napalm Records

Tracklist:

1. The Earth Mantra

2. Black Gold

3. Symphony of Trust

4. Pendulum

5. Passerby

6. Lure

7. Victims

8. Walking Dead

9. Taphephobia

10. Storm

Zenészek:

Elena "Lena Scissorhands" Cataraga - ének

Eugen Voluta - dobok

Sergey Babici - gitár

Vladimir Babici - basszusgitár

Vadim "Vidick" Ozhog - gitár

A Jinjer zenekarral való találkozásom 2017-re nyúlik vissza, amikor a YouTube-on véletlenül rábukkantam a Who Is Gonna Be The One című daluk videoklipjére. A hörgés és a tiszta ének közötti kontraszt azonnal megfogott. Mint a műfaj elkötelezett rajongóját, azonnal rabul ejtett a zenéjük, és azóta is lelkesen követem a kelet-ukrajnai csapat pályafutását. Később ismertem meg a Pisces című szerzeményüket, amely több szempontból is nagy hatást gyakorolt rám. Egyrészt a zene maga lenyűgözött, másrészt asztrológusként különösen megragadott a dal témája, amely a Halak csillagjegyről szól. Érdekes egybeesés, hogy az énekesnő, Tatiana Shmayluk is ebben a jegyben született, ami valószínűleg inspirálta őt a dal megírására.

Képzeljetek el egy aprócska hölgyeményt, akinek a torkából olyan hörgések törnek elő, hogy még a sárkányok is elpirulnának irigységükben. Ez a mini-dinamó nem más, mint Tatiana, a dekoratív külsejű fronthölgy. De ne tévesszen meg senkit a mérete, mert amikor énekelni kezd, az angyalok is tátott szájjal hallgatják. A színpadon? Na, ott aztán igazi buldózer! Úgy tombol, hogy még a hangtechnikusok is kapaszkodnak a keverőpultba. De amikor levonul a színpadról, hirtelen átváltozik a világ legcukibb, legközvetlenebb emberévé, volt szerencsém ugyanis személyesen is találkozni vele a 2018-as Dürer-beli koncert előtt.

Ennek a körülbelül 160 centis leányzónak kijutott a kreativitásból, Az Instagram profilját elnézve azt hinné az ember, hogy véletlenül egy divatmagazin oldalára tévedt. Ha nem lenne épp egy világszerte ismert metal énekesnő, simán lehetne a kifutók királynője is. De énekel, na meg hörög. 

Idén, év elején dobta az üzletek polcaira a Micro című középlemezt a banda, amelyről a címadó dal kivételével mindegyikhez videoklipet is készítettek. Számomra különösen a Teacher! Teacher! baszott oda. De a többi is tetszett.

A zenekar végigturnézta a nyarat, mindeközben a stúdióban is sok időt töltöttek, így jelenhetett meg október 25-én a Macro címre keresztelt új stúdióalbum. Korábban egy interjúban a basszusgitáros Eugene Abdiukhanov elmondta: náluk úgy működik a dalszerzés, hogy megírnak egy bizonyos számú dalt és azok felkerülnek a lemezre, ellentétben más bandákkal, akik akár 15-20 dalt is kiizzadnak magukból. Ezek közül pedig, ami jól sikerült, megy az albumra. Náluk nincs olyan, hogy "írjunk 100 dalt, aztán válasszuk ki a legjobbakat". Nem ám! Ha ők 8 dalt írnak, akkor 8 dal kerül a lemezre, punktum. Lehet, hogy ez a Jinjer egyre növekvő sikerének a titka? Elvégre a minőség fontosabb kell, hogy legyen a mennyiségnél, ez kétségtelen. Az együttes pedig az utóbbi évek egyik legnagyobb áttörését hajtotta végre metál fronton.

Elsőként kijött a Judgement (&Punishment), majd másodikként az On The Top, amely dalok remekül megmutatták a korong irányvonalát: a már megszokott Jinjeres hangzás, zúzások, súlyos dob-és gitártémák. Előbbi szám amilyen nyugisan indul, olyan keményen folytatódik, változatos és kreatív zenei megoldásokkal lett megtűzdelve. Utóbbi -címéhez híven- a csúcsra juttatja a hallgatót - orgazmus a fülnek. 

Nemcsak a fronthölgy találékony, de a Jóistennek hála, az együttes többi zenésze is remek dallamérzékkel lett megáldva. Meglepetés a Retrospection, amely ukrán sorokkal indít, és Tatiana szüleiről énekel benne. Nagyszerűen eltalált tétel, bizony. 

A Jinjer bizony nem a szarral gurigázik, kérem szépen. Ez kőkemény metál. A négytagú formáció progresszív metált játszó társulatként definiálja magát, ám dalaikban sokféle elemet fel lehet fedezni, úgy, mint a klasszikus rock és a death metal vonala is.

A Noah című számot a bibliai Noé ihlette, maga a szerzemény pedig lehengerlő, pofán csap azonnal. De a Home Back, a Pausing Death és a The Prophecy is beleég az ember fülébe. A záró tétel, az IainnereP nyugisan kezdődik és el is marad a nagy zúzás, de a hangulata abszolút összegzi az egész lemezt.

Összegezve: kedves szomszédaink ismét odapakolták magukat és ismét egy remek albumot hoztak össze, amely -szerintem- erősebb, mint az összes eddigi együttvéve. Egy, régebben rettenet mód alulértékelt banda végre a magasba tört. Megérdemlik a sikert. 

10/10

Megjelenés: 2019. október 25.

Kiadó: Napalm Records

Tracklist:

01. On the Top
02. Pit of Consciousness
03. Judgement (& Punishment)
04. Retrospection
05. Pausing Death
06. Noah
07. Home Back
08. The Prophecy
09. IainnereP  

Zenészek:

Tatiana Shmaylyuk - ének

Eugene Abdiukhanov - basszusgitár

Roman Ibramkhalilov - gitár 

Vladislav Ulasevich - dobok

Méltatlanul keveset emlegetett banda az osztrák Edenbridge, pedig a zenekar már 1998 óta képviselteti magát a fém zene palettáján. Alapítója az énekesnő Sabine Edelsbacher és a billentyűs-gitáros Lanvall alkotta házaspár, és bár a csapat több tagcserén is átesett, ez nem okozott gondokat, a formáció szekere szépen haladt tovább. 

Első stúdióalbumuk Sunrise In Eden címmel, 2000-ben jelent meg, azóta sok víz lefolyt a Dunán, ez idő alatt még 8 lemezt dobtak a piacra, az utolsó előtti kiadvány a The Great Momentum volt 2017 februárjában. A zenekar muzsikája hasonlít a Nightwish korai éveire, ám itt a lényegi különbség az, hogy Sabine nem operásan énekel, hanem "emberi" hangon. Végighallgatva a korongokat, bátran kijelenthetjük: a most 46 éves (ám 30-nak kinéző) frontasszony igencsak megtanult bánni a hangjával. A régebbi albumokon és koncertfelvételeken sem volt baj énekével, ám sokszor volt erőtlen a hangja, pedig csodás altjában több kraft van, mint amennyit az ezredforduló tájékán megmutatott belőle. Habár lehet, hogy az Edenbridge nem is nagyon vágyik olyan magasságokba, mint mondjuk a Nightwish, az Epica vagy a Within Temptation. Nekem legalábbis így tűnik, de a bandát minden koncerten boldognak látni, akik élvezik, amit csinálnak. Ráadásul mindenféle allűrtől mentesek. 

Voltak lemezei a zenekarnak, amelyek nem fogtak meg annyira, ám mindegyik albumon voltak számok, amelyeket imádtam és a mai napig szeretettel hallgatom.

Október 25-én azonban végre boltokba került a Dynamind, amelyről Sabine és Lanvall többször elmondták: nagyon különleges anyag lesz.

Elsőként a Live And Let Go című szerzeményt hallhattuk, majd az On The Other Side-hoz is videót készítettek. A két dal kellemes, fülbemászó, Sabine hangja ismét csodásan cseng. Esküszöm, nekem erőt ad a hölgy éneke, így ha megborulok, elég csak pár Edenbridge-dalt meghallgatnom és rendbe jön a lelkem. 

A lemezt indító The Memory Hunter már sejteti, hogy ez az album valóban különleges. A számok mindegyikét változatosabb hangzás és ének jellemzi, mint az összes eddigit. Talán belátták Sabine-ék, hogy az utóbbi kiadványokon nem volt különösebb újítás, és nekiláttak megreformálni egy kicsit a dolgokat. Az On The Other Side keltás vonala hihetetlenül harmonizál a gitárokkal, a refrén pedig fülbemászó, a koncertek állandó darabja lesz, ebben biztos vagyok. 

Szerethető a Where Oceans Collide is főleg különleges dallamvilága miatt, de a komolyabb hangzás az All Our Yesterdays című felvételben jön el igazán. A The Edge Of Your Worldben ez folytatódik szépen, ám itt a dal vége felé kapunk egy kis lazaságot, majd ismét jön a keményebb rész. Kellemes, andalgós hangulatot biztosít a Tauerngold, kicsit musicales feelinget árasztva. 

Vannak gyenge pontjai is az albumnak, a What Dreams May Come, a The Last Of His Kind nem ütöttek annyira, az albumzáró, egyben címadó dal, a Dynamind nem lenne rossz, ha outróként kicsit több erő lenne benne.

Összegezve: nem hibátlan album a Dynamind, de!!! Mindenképp nagyon különleges. Az erős dalokban valóban ott az a különleges érzés, energia, amiről beszélt a csapat. Egy kedves, szerethető lemezt adtak rajongóik kezébe derék sógoraink, amelyen érezhető a belepakolt kemény meló. 

8/10

Megjelenés: 2019. október 25.

Kiadó: SPV

Tracklist:

1. The Memory Hunter
2. Live And Let Go
3. Where Oceans Collide
4. On The Other Side
5. All Our Yesterdays
6. The Edge Of Your World
7. Tauerngold
8. What Dreams May Come
9. The Last Of His Kind
10. Dynamind

Zenészek:

Sabine Edelsbacher - ének

Lanvall - bsszusgitár, billentyűk, producer

Dominik Sebastian - gitár

Stefan Gimpl - gitár

Johannes Jungreithmeyer - dobok

A finn/holland/brit tagokat számláló zenekar új nagylemeze az eddigi információk szerint 2020 első felében érkezik, ám addig sem hagyja csemege nélkül hűséges rajongótáborát a Nightwish. Floor Jansenék nemsokára DVD-vel jelentkeznek, amely a Decades: Live In Buenos Aires címet kapta.

A kiadványról most itt az első szám, amely nem más, mint a Devil&The Deep Dark Ocean. A szerzemény az 1998-as Oceanborn lemezen kapott helyet, Tarja Turunen előadásában.

Íme!

Október 25-én hosszas várakozás ért véget az ukrán Jinjer rajongótábora számára: megjelent ugyanis Macro címet viselő, vadonatúj albumuk, amely - a csapat ígáretéhez híven - igen erős nótákat vonultat fel, és természetesen a már megszokott Jinjeres hangzást képviseli.

Tatiana Shmailyuk és zenésztársai már megmutattak két felvételt a nagylemezről; elsőként a Judgement (&Punishment) című szerzemény került megfilmesítésre, majd az On The Top-pal rukkoltak elő klipes formában, most pedig itt az újabb videó, amely a Pit Of Consciousness-hez készült, íme:

Az olasz Lacuna Coil javában turnéztatja október 11-ével megjelent új albumát, a Black Animát, amely már a megjelenést követő két hétben rekordokat döntögetett - ami nem csoda, hiszen egy rendkívül erős anyagot adott ki a csapat.

Cristina Scabbia, a banda frontasszonya ezúttal nem a lemez kapcsán mesélt egy röpke interúban a PitCam TV-nek, hanem arról, hogy bár a rock, a metál férfiorientált műfaj, vele mindig tisztelettel bántak ebben a közegben.

"Őszintén szólva, mindig is egyenrangúnak éreztem magam ebben a világban. Soha nem éreztem, hogy másként bánnának velem, csak mert nő vagyok. Természetesen mindig tiszteltek, de én is ugyanezt tettem, szóval ez az egész mindig is kölcsönös volt."

- kezdte sorait Cristina.

"Semmiféle problémám nem adódott abból, hogy nő vagyok. Persze ehhez az életformához kicsit >>fiúsnak<< kell lenni, rengeteg időt töltesz utazással a turnébuszban, és lehet, hogy nem tudsz minden nap zuhanyozni. Nem szabad túl >>lányos lánynak<< lenned, ha ez a hivatásod."

Az interjút megnézheted itt:

A holland Within Temptation énekesnője, Sharon den Adel igazán nem panaszkodhat unalomra. Sikeres turnét nyomtak le februárban megjelent új albumukkal, a Resisttel, következő, 2020 áprilisában kezdődő koncertkörútjukon pedig nem kisebb névvel együtt állnak színpadra, mint az arkansasi Evanescence.

Időközben Sharonnak egy kis vendégszereplésre is jutott ideje: a kanadai Saint Asonia nevű, nu metálban utazó zenekar Sirens című dalában hallhatjuk csodás hangját. Íme:

Az online orosz metálmagazin, a MetalGossip összeállított egy listát a szerkesztőség által legszexisebbnek tartott metálénekesnőkről. Nemcsak férfi olvasóink figyelmébe ajánljuk e cikket, hiszen rengeteg lánynak példaképei a soron következő dalos pacsirták, lássuk, kik az oroszok kedvencei! Ti kivel egészítenétek ki a listát?

14. ELIZE RYD (AMARANTHE)

A svéd származású énekesnő 3 éves kora óta énekel és táncol. A színpadon nemcsak hangjával, hanem lélegzetelállító táncos mozdulataival is elbűvöli az Amaranthe rajongótáborát, miközben hosszú sörényét dobálja. Elize a Proactiv+ nevű szépségápolási márka arca is volt szülőhazájában.

13. GOGO MELONE (LUNA OBSCURA, AEONIAN SORROW)

A 13. helyet a görög Gogo Melone kapta, aki hazájában a Luna Obscura tagjaként vált ismertté 2004-ben, 19 éves korában. Jelenleg az Aeonian Sorrowban láthatjuk a hölgyet, aki grafikai művészként is hírnevet szerzett magának.

12. MARIA BRINK (IN THIS MOMENT)

Maria Brink, a kaliforniai In This Moment énekesnője egy alkalommal még a Playboy címlapján is szerepelt, ami nem csoda, hiszen lassan 42 évesen is remek formában van. 15 évesen szülte meg fiát, Daviont, ezután kezdett komolyabban zenével foglalkozni. Ám csapatának sikere ellenére kihangsúlyozta: az anyaság a legfontosabb dolog az életében.

11. DIANNE VAN GIERSBERGEN (EX LIBRIS, EX-XANDRIA)

A csodás hangú szoprán szépség 2004-ben alapította meg az Ex Librist, majd 2014-ben Manuela Krallert váltva a német Xandria frontasszonya lett. A holland szépség két album (Sacrificium, 2014 és Theater of Dimensions, 2017) után, 2017 szeptemberében távozott a bandából - kommunikációs gondok keletkeztek a zenekaron belül, amelyek egészségét is kikezdték. Azóta teljes mértékben az Ex Libris-szel van elfoglalva Dianne, aki mindig elegáns ruhákat visel és széles mosolyával is belopta magát a metálrajongók szívébe.

10. CRISTINA SCABBIA (LACUNA COIL)

Az olasz énekesnő a 90-es évek elején kezdett énekelni, 1994-ben lett a Lacuna Coil fronthölgye, amely formáció sikert sikerre halmoz - különösen új lemezükkel, a Black Animával, amely október 11-én jelent meg. Cristina 47 éves, ám ebből simán letagadhat 10 évet. Elmondása szerint bőre fiatalságát a dohányzás és az alkohol mellőzésével igyekszik óvni, és odafigyel arra, hogy elegendő vizet igyon. E nagyon egyszerű recept tökéletesen működik, hiszen a déli szépség képtelen öregedni. Sokak szerint ő a legszexisebb metálcsaj, ám ő maga nem érzi, hogy átlagon felüli lenne.

9.  ALISSA WHITE-GLUZ (ARCH ENEMY, EX-THE AGONIST)

A kanadai illetőségű The Agonist frontlányaként ismerhettük meg a most 34 éves Alissát, akin szintén nem látszik a kora. 2014 óta a svéd Arch Enemy élén láthatjuk-hallhatjuk. Többször megszavazták a metál legdögösebb lányának. Alissa 13 éves kora óta vegán, azaz nemcsak húst nem eszik, hanem tejterméket és tojást sem, nem hord valódi szőrmét és bőrt, a PETA állatvédő szervezet egyik lelkes támogatója. Nem mellesleg hangilag is nagyon rendben van az énekesnő, hiszen a brutális halálhörgés mellett tiszta hangját is remekül használja. Külsejét nemcsak a vegán ételeknek, hanem a kettlebellel és súlyzókkal végzett rendszeres edzésnek is köszönheti.

8. SIMONE SIMONS (EPICA)

A hollandok közül Simone Simonst tartja az orosz lap a legszebbnek. Az Epica énekesnője nemcsak a színpadon mágiázza meg a közönséget, hanem életmód-blogot is vezet Smoonstlye címmel, amelyben nemcsak sminkcuccokat mutat be, hanem egészséges ételek receptjeit is. Vörös haja afféle védjegyévé vált Simone-nak, ám eredeti hajszíne világosbarna. Férje a félig magyar származású Kamelot-billentyűs Oliver Palotai, akivel közös fia, Vincent 2013 őszén jött a világra.

7. AILYN (EX-SIRENIA, HER CHARIOT AWAITS)

A spanyol születésű dalos pacsirta 11 éves kora óta énekel, a Sirenia előtt pedig egy ázsiai popszámokat feldolgozó lánycsapat tagja volt. Szerepelt a 2007-es spanyol X-Faktorban is, ahonnan a negyedik köreben esett ki. Egy évvel később került a norvég Sireniába, és rekordhosszúságú ideig, 2016 nyaráig erősítette a bandát. Kényszertávozását követően elkezdett saját projektjével foglalkozni, amit nemrég mutatott be a nagyérdeműnek: a csapat a Her Chariot Awaits nevet viseli. Ailyn 7 éves kora óta 1-es típusú, azaz inzulinhiányos cukorbeteg, valamint heterokrómiás, azaz mindkét szeme más színű: jobb szeme barnán, bal szeme pedig zölden ragyog. Egyes források szerint az énekesnőnek kínai gyökerei is vannak - akár igaz, akár nem, Ailyn mosolya és kislányos bája segít fiatalsága megőrzésében - hiába töltötte idén 37. életévét a mediterrán szépség.

6. ASHLEY COSTELLO (NEW YEARS DAY)

A kaliforniai New Years Day énekesnője nem mindennapi külsővel rendelkezik: vörös-fekete hajkoronáját és sminkjét Joker ihlette, ám kreativitása mellett minden bizonnyal tehetsége is szerepet játszhatott abban, hogy a 6 helyet szerezte meg. 

5. NITZA OREMORT (NOSTRA MORTE)

A mexikói Nostra Morte frontasszonya, Nitza Oremort szerepel a lista 5 helyén. Nálunk kevésbé ismert az együttes, ám érdemes rájuk odafigyelni, hiszen az énekesnő nemcsak szemrevaló külsővel, de elbűvölő hanggal is rendelkezik. 

4. ALEXANDRA MARTIN 

Az Adastreia élén kezdte karrierjét Alexandra Martin. Az angol énekesnő nemigen ismert hazánkban, pedig 2007 óta képviselteti magát a zenében. Első szólóalbuma 2018-ban került boltokba, Fragments and Reflections címmel.

3. CARLA HARVEY (BUTCHER BABIES)

Kaliforniából származik a Butcher Babies, amelyben két frontasszony énekel: Heidi Shepherd és Carla Harvey. A most 43 éves énekesnő egzotikus megjelenése több vonalról származik: édesapja finn és etióp, édesanyja pedig ír és olasz. Ilyen gyökerekkel nem csoda, hogy Carla előnyös külsőt örökölt, de a zene mellett íróként is ismert az Államokban. Carla bebizonyította, hogy a csöcsmutogatás mellett esze is van. 

2. TATIANA SHMAYLYUK (JINJER)

A nehezen megjegyezhető családnévvel rendelkező Tatiana Shmaylyuk egy pöttöm lány, akinek torkából brutális hangok jönnek. Ám a hörgés mellett tiszta hangjával is remekül bánik a 32 éves énekesnő, aki Instagramos fotóit elnézve modellnek sem lenne utolsó. Minden bizonnyal ezzel foglalkozna főállásban az ukrán hölgy, ha nem énekelne. Vélhetően egyedi stílusa és sokoldalúsága is hozzájárult ahhoz, hogy az ezüstérmet jelentő második helyezést kapta.

1. EMMANUELLE ZOLDAN (SIRENIA)

2016-ban, a spanyol Ailyn távozása után lett Emmanuelle Zoldan a norvég Sirenia frontasszonya. A francia énekesnő hazájában már jó ideje elismert operaénekesnő, a metélbandának pedig 2003 óta volt háttérénekese. A MetalGossip azzal indokolta a 43 éves pacsirta első helyezését: amolyan francia eleganciával rendelkezik, no meg kifogástalan hangja is mindenkit elvarázsol. 

Személyes vélemény: én több énekesnőt is hiányolok a listáról. Ott van például Tarja Turunen és a Within Temptation-frontasszony Sharon den Adel, akik nemcsak varázslatos hanggal rendelkeznek, de van stílusuk és hihetetlenül fiatalosak. Shirley Manson (Garbage) is helyet kaphatott volna a listán, hiszen bár 53 éves, abszolút nem látszik rajta a kora, nem mellesleg mint énekes is sokat letett az asztalra. Amy Lee, az Evanescence énekesnője is ugyanez a kategória, de említhetném a kanadai Kobra And The Lotus vezetőjét, Kobra Paige-t is, aki szintén szép és tehetséges. Ugyanez a véleményem a teljesen egyedi stílust képviselő moldáv Lena Scissorhandsről, akit az Infected Rainből ismerhetünk, illetve Elli Berlinről a német Null Positiv-ból, és ha már az Emmanuelle-nél említett franciás eleganciánál tartunk, Clémentine Delauney is ezt képviseli. Mizuho Lint, a brazil Semblant énkesnőjét is hiányolom. És hol van a Delain-es Charlotte Wessels? Vagy ha már oroszok... Masha Scream az Arkonából egy kortalan szépség. A listán rengeteg valóban szép és jó hangú nő szerepel, nagyon örülök Ailyn, Tatiana és Dianne jelenlétének, persze a többieket is kedvelem. 

Nemrégiben adtuk hírül, miszerint a Sorroniából és az Ideasból ismert Király Anna új projektet hívott életre, amelynek a Mezmerized nevet adta.

Zenésztársa Oliver Mudra, akivel elmondásuk szerint elektronikus elemekkel megküldött metált terveznek csapatni - most pedig elérhetővé vált a zenekar első szerzeménye, amely a Desire címet viseli, íme!

Nyáron írtuk meg, miszerint a holland Ex Libris az Ann-trilógia utolsó részét készíti. Elsőként az Ann - Chapter 1 - Anne Boleyn jött ki, amely az 1533 és 1536 között uralkodott angol királynéről szólt. Ezt követte idén márciusban az Ann - Chapter 2 - Anastasia Romanova című középlemez, amely az orosz nagyhercegnő életét dolgozta fel. 

A formáció következő EP-je szintén történelmi témát ölel fel: Anne Frank, a zsidó származású német kislány életét veszi alapul. Anne Frank a hitleri uralom alá került, náci Németországból menekült családjával Hollandiába, ahol évekig bújkálni kényszerült. Ez idő alatt naplót vezetett életéről, érzéseiről, amelyet később édesapja -családjából az egyetlen, aki túlélte a munkatábort- kiadott. Anne nem sokkal a 16. születésnapja előtt hunyt el  a bergen-belseni haláltáborban, tífusz következtében. 

Dianne van Giersbergenék ma jelentették be: a kiadvány november 15-én kerül az üzletek polcaira, ám a lemez péntektől elő is rendelhető.

 A tracklist:

1.The Diary (04:22)
2.The Annex (06:03)
3.The Raid (10:16)