Tegnap (augusztus 24.) a Facebookon jelentette be Zoë Marie Federoff, hogy elhagyja a Cradle of Filth fedélzetét. A 33 éves énekesnő és billentyűs 2022-ben csatlakozott a zenekarhoz, most pedig a következő közleményt adta ki a közösségi médiában:
Mély sajnálattal osztom meg veletek, hogy személyes okok miatt nem tudom folytatni a turnét, és általánosságban sem tudok tovább a Cradle of Filth tagja lenni. Kérlek, tartsátok tiszteletben az én és a családom magánéletét. További kérdésekre nem válaszolok. Legyetek kedvesek az utódomhoz. Neki, és immár egykori zenésztársaimnak is minden jót kívánok.
Nem tudni pontosan, miért döntött úgy Zoë, hogy a turné közepén kiszálljon, mindenesetre két másik ismert énekesnő is sejtelmes Facebook-posztokban reagált a helyzetre. Ezek a bejegyzések leginkább a rajongói találgatások gusztustalan áradata miatt születtek, melyek szerint Zoë-nek és férjének, Ashok-nak (Marek Šmerda, a Cradle of Filth gitárosa) házassági problémái lennének.
Az angol Sarah Jezebel Deva a következőket írta:
"Évek óta sok beszélgetést folytattam ezzel a hölggyel és Lindsay Schoolcrafttal. És még mindig, ennyi idő után is, vannak olyanok a felsőbb körökben, akik csendben megaláznak, fenyegetnek a színfalak mögött – és tőlünk, ‘kis nőktől’ azt várják, hogy hallgassunk. De elfelejtik, hogy létezik olyan, hogy képernyőfotó, bizonyíték – amikor majd eljön az ideje. (És nem, soha nem a frontemberről beszéltem. Ő sosem alázott meg, és nem az a hátbatámadós típus.)
Nem egy konkrét emberről van szó, de elmondhatom: nemrég átéltem azt, hogy valaki üzenetekben zaklatott, úgy, hogy a zenekar ne lássa, így ő közben megőrizhette a jófiú imidzsét. Ha megszólaltam volna, úgy tűnt volna, mintha én lennék a probléma.
Miért csinálsz zenét, ha ennyire rossz? – hallom néhányatokat kérdezni. Nos, nem rossz. Amikor színpadon állsz, az maga a mennyország. Ez az, amiről mindannyian álmodtunk. De a színfalak mögött van, aki pokollá teszi. Néma lelki terror, pszichés bántalmazás – mindezt olyan jól elrejtve, hogy a közönség a show-t kapja meg, mi pedig közben a béka segge alatt érezzük magunkat.
‘Miért csinálsz ebből ekkora ügyet? Fogd be a szád, és hagyd ott, ha nem tetszik.’ – láttam ilyen kommenteket. És kaptam is ilyeneket. Főleg olyanoktól, akik életükben semmit nem tettek le az asztalra. De miért kellene befognunk a szánkat és elmenni? Ezért kellene inkább egyeseknek óvszert használniuk, mert ha így beszélnek vadidegenekkel, mégis hogy a fenébe akarnak normális következő generációt felnevelni?"
"Nemrég két embernek azt mondtam: ‘Azért engeded meg, hogy szarul bánjanak veled, mert különben kitesznek, és elveszted az esélyt, hogy zenélj.’ Ez igaz férfira és nőre egyaránt – de a nőkre sokkal inkább.
Hálás vagyok, hogy végre egy olyan zenekarban játszhatok, ahol nincs ez a szarság. Itt egyenlőség van és lojalitás. Itt nem elfogadott a zaklatás és a kirekesztés. Nagash, az énekes és barát, mindig mellettem áll, és nem fél fellépni az ilyenek ellen. A zenekar többi tagja is: ha valaki elbukna, ők felemelik.
És őszintén, ha nincs Charles Hedger, februárban valószínűleg kiszállok – pedig nem akartam. Azok, akik a ‘kastély királyának’ hiszik magukat, csak addig azok, amíg a kastély tartja őket. De a falak előbb-utóbb repedezni kezdenek… és akkor választani kell: megtartod a ‘látszatkirályt’, vagy kidobod, és megmented a kastélyt.
Senki sem kéri, hogy úgy beszéljenek vele, mint a szeméttel. Mi csak zenélni akarunk, nevetni, szórakoztatni, eltartani a családunkat. De van egy pont, amikor az ember eltörik. És abban nincs semmi vicces.
Zoe Marie Federoff – pihenj meg. Te nem elbuktál, hanem felemelkedtél. Ne félj elmondani a történeted.
Nekünk nem kell hírnév, nem kell címlap, nem kell egymillió eladott lemez. Nekünk tisztelet kell. A siker az, ha megőrizhetjük a méltóságunkat."
Lindsay Schoolcraft pedig így szólt követőihez:
"Miért hagyják ott az emberek a zenekarokat?
(Az elmúlt 25 év sok zenészének horror-sztorijai alapján)
Rossz kommunikáció és vezetés: senki sem mond semmit előre, mindig utolsó pillanatban kell mindent eldobnod, nincs beleszólásod a saját életedbe, fenyegetnek, hogy lecserélnek.
Anyagi visszaélések: alulfizetés, hónapokig várni a pénzre a freelancertörvények ellenére, jogdíjak lenyúlása a tudatlanság miatt.
A környezet nem támogatja a józanságot: „egy nem árt”, majd röhögés és az ital/drog erőltetése még akkor is, ha már százszor mondtad, hogy nem.
Mentális betegségek, családi problémák, sürgős helyzetek, testi sérülések, egészségügyi okok.
Abuzív stáb, abuzív rajongók, abuzív menedzsment, hanyag kiadók, hiányzó biztonsági intézkedések a koncerteken.
Zaklatás, hazugság, lopás, nőgyűlölet, tárgyak dobálása, fizikai agresszió dühkitörésekben.
Rosszul szervezett turné, alapvető szükségletek figyelmen kívül hagyása: nincs elég pihenő, nincs idő magadra, nincs lehetőség barátokat látni, alváshiány, az étrendedet nem biztosítják.
Verbális abúzus, gázlángolás, manipuláció, hátad mögötti mocskolódás, megalázó beszólások, „majd jobb lesz” ígéretek, rasszista/szexista/visszaélő poénok, határok figyelmen kívül hagyása, büntetés azért, mert más zenekarokkal vagy szakmabeliekkel barátkozol, kegyetlen tréfák és szívatások a komfortod és jóléted rovására.
Izoláció a sok negatív és abuzív viselkedés miatt, és az érzés, hogy nem értékelnek, nem akarnak a közeledben lenni.
A félelem, hogy nem beszélhetsz róla senkinek: mert elveszíted a munkád, kiszivárog a sajtóba, vagy mert a családod/barátaid úgysem értik meg.
NINCS se szakszervezet, se HR.
Vagy éppen egyik fenti ok sem.
És különben is: kurvára semmi közötök hozzá. Aki otthagy egy bandát, nem tartozik magyarázattal senkinek.
Miért maradnak mégis sokan a zenekarban?
Mert semmi a fentiek közül nem történik.Miért nem térnek vissza az ex-tagok a régi bandájukba?
Mert nincs felelősségvállalás és nincs változás.És szégyen mindazokra, akik ma mocskolták és hazugságokat terjesztettek a barátaimról.
Ti csak férgek vagytok, akiknek fogalma sincs arról, miről beszélnek."
Az ok tehát egyelőre nem ismert, a hír azonban óriási hullámokat vetett a rajongói körökben – főleg azok között, akik korábban is előszeretettel támadták őt Ashok-kal való kapcsolata miatt. Mostanra teljesen elszabadultak a találgatások, sokan újra elővették a régi rosszindulatú mantrát, miszerint Zoë csak azért lehetett a Cradle of Filth tagja, mert összejött a gitárossal.
Ez a fajta mérgező hozzáállás sajnos nem új jelenség a metalszcénában: amikor egy nő sikereket ér el, sokan inkább degradálni próbálják, mintsem elismerni a munkáját és tehetségét. Zoë hónapokon át bizonyította, hogy helye van a színpadon – mégis újra és újra azzal szembesült, hogy a magánéletét használják fegyverként ellene. Az efféle támadások nemcsak méltatlanok, hanem egyértelműen szexista és kártékony mintát erősítenek.
