On 19 November, French modern metal band Dust In Mind will release their fourth album, "CTRL". I really liked their last album "From Ashes To Flames" (review here in hungarian), so I listened to the new songs with high hopes. Thanks to DarkTunes and Raphael for letting me hear the album before its release!

Last year No Way Out was the first to be released, this year Break, Lost Control, Take Me Away and most recently Synapses.

The album is based on the band's usual modern/industrial style, and the lyrics are as deep as on previous albums. Jennifer Gervais' vocals are equally flawless and powerful, with male vocals playing a significant role.

The band has previously said that the songs are inspired by both world issues and self-awareness, and the album is harder than the first three. There are heavier emotions, and although the guitars are not as deep as on, say, "From Ashes To Flames", the music is really wide-ranging.

Music video for the opener Lost Control is very impressive, an ode to our inner Sun, according to the band. The music video for Synapses shows the band proudly showing off their French roots, with Jennifer singing a verse in French, a cute beret on her head and the Eiffel Tower - not many bands have shot a video there before! I swear, if I were learning French, this band would be my main motivation. Sérieusement!

The lyrics of Empty got to my heart. When you feel empty, at first you think you're lost in the pits of life - but eventually you come out stronger. The song softens up a bit in the middle and then rocks on again.

Jennifer plays with her voice a lot more, for example she lets out some oriental melodies in the song Break - the song was clearly written about the isolation brought on by the COVID-19 epidemic. She sings sometimes with a harder, sometimes more little girlish voice, using her talent in a very versatile way.

Freefall starts off calmly, with melodic guitars and soft vocals, then gets harder and grows into a very likeable song.

Of course, this album also has elements of electronics, which complement the heavy guitars beautifully, creating an absolutely harmonious blend - listen to W.G.A.C.A. for example.

Speak For The Voiceless is perhaps the most dynamic song on the album, a real party song, if the band can get gigging it will be a permanent part for sure. A real headbanging, bouncy song.

No Way Out closes the album. Although the song may seem pessimistic at first, there is hope in the lyrics "Give me faith, something to believe in..." - It shows that we can endure more than we thought we could.

Conclusion:

I can't write anything bad about the album, I can say without partiality that the band has given their fans the best album ever. The songs are both hard and melodic, with life-saving lyrics and Jennifer's amazing voice. A passionate and powerful album. It's an album that gives you strength, lets you see hope in the darkest of days and lets you know that you are not alone. Great work, as always. Thank you, Dust In Mind.

10/10

Release date: 19 November, 2021

Label: DarkTunes

Musicians:

Jennifer Gervais - vocals

Damien Dausch - vocals (harsh), guitars

Xavier Guiot - bass

Thomas Marasi - drums

Philippe Miralles - guitars

Website

Youtube

Facebook

Instagram

Heike Langhans neve több vonalról ismerősen csenghet. 2012-ben lett a svéd doom metalos Draconian frontlánya, ahol Lisa Johanssont váltotta, de más zenészekkel is dolgozott együtt, gondoljunk például a Hallatar formációra, amelyben Juha Raivio-val (Swallow The Sun), Tomi Joutsennel (Amorphis) és Gas Lipstickkel (ex-HIM) együtt vette fel a "No Stars Upon The Bridge" címre keresztelt albumot, amely Juha 2016 tavaszán, a hosszú betegség után elhunyt Aleah Stanbridge-nek állított emléket, aki a zenész alapító társa is volt az ambient/doom metalos Trees of Eternityben.

Létrehozta az ISON-t is 2015-ben, itt egészen 2019-ig ténykedett az énekesnő, a dark elektronikus zenét játszó :LOR3L3I: pedig a mai napig aktív.

Idén alapította meg REMINA nevet viselő zenekarát, amelyben társa nem más, mint kedvese, Mike Lamb, akit az új-zélandi/svéd/skót, Light Field Reverie nevű bandából ismerhetnek többen. Éppúgy, mint e formáció, a REMINA is az atmoszferikus doom metalban utazik, és a napokban jelent meg új szerzeményük, amely a Dying Sun címet viseli - a Bandcamp oldalon azonban meghallgathatók a korábban bemutatott Aeon Rains és az Obsidian című dalok is.

Torsten Stenzellel, az elektronikus zenében ténykedő német producerrel karöltve hívta életre Outlanders nevű projektjét Tarja még 2011 folyamán, az évben pedig a projekt nevét viselő dal is megjelent, amelynek érdekessége, hogy Paulo Coelho brazil író inspirálta.

Az elmúlt években Tarja főleg saját munkásságára koncentrált, most azonban ismét előtérbe került az Outlanders, amely a fent említett Torsten Stenzelen kívül még olyan zenészeket vonultat fel, mint Al Di Meola, Joe Satriani, Jennifer Batten, Steve Rothery, Mike Oldfield, Walter Giardino, Ron "Bumblefoot" Thal, Vernon Reid és Marty Friedman.

A finn énekesnő ígérete szerint november 26-ával érkezik az új dal, amely a Closer To The Sky címet fogja viselni, és amely szerzeményben egyaránt lesznek lágy és erőteljesebb dallamok is.

Tarja Turunen soha nem arról volt híres, hogy üresjáratban töltené az idejét. Az elmúlt években egymás után adta ki a nagylemezeket és különleges kiadványokat, és bár turnézni a COVID-19 pandémia miatt ő sem tud, de így sem lógatja a lábát a Nightwish egykori frontasszonya.

Pár hónapja jelentette be a finn metálkirálynő, hogy Singing In My Blood címmel önéletrajzi könyvet dob a piacra, amely mű egészen pici korától napjainkig vezeti végig az olvasót, rengeteg fotóval illusztrálva, és természetesen sok-sok személyes történettel.

Tarja nemrégiben egy internetes magazinnak adott interjújában elárult pár titkot, és egy újonnan megosztott történet arról tanúskodik, hogy három évvel ezelőtt, az akkor 41 éves szépség egészsége komoly veszélybe került. 

Történt ugyanis, hogy otthonában Tarja kisebb agyvérzést kapott, ám szerencsére férje, Marcelo Cabuli azonnal felismerte a tüneteket és kórházba vitte őt, így az időben megkezdett kezeléseknek hála, nem szenvedett maradandó egészségkárosodást.

Az agyvérzés hatalmas sokk volt számomra. Ezután minden reggel, amikor felébredtem, a rosszulléttől és a haláltól való félelem volt a legelső gondolatom, este pedig az utolsó, amikor lefeküdtem aludni.

- kezdte történetét Tarja, aki egy szeptemberi reggelen lett rosszul spanyolországi otthonában. 

Így elevenítette fel a történteket:

A kislányom, Naomi akkor volt hatéves, és éppen az ő reggelijét készítettem, tejet forraltam. Egyszer csak összeestem, egy csésze pedig kiesett a kezemből és összetört a padlón. Marcelo erre ébredt fel, kérdezgetett hogy mi történt, ám én nem tudtam válaszolni, csak valami érthetetlen motyogás jött ki a számon, az arcom bal fele lebénult és nagyon sápadt voltam. Nem tudtam, mi történik velem, csak a törött csésze darabjait bámultam.

Marcelo azonnal kórházba vitte őt, vizsgálatok után pedig az orvosok is megerősítették, hogy Tarját szélütés érte.

Ezután kezeléseket kapott, de miután elhagyta az intézményt, egy évébe telt, mire lelkileg is feldolgozta a betegséget. Elmondása szerint rettegett, hogy megismétlődik a szörnyűség, illetve a kezelések alatt attól félt, hogy elveszítheti a hangját.

Vérrögoldó kezelést kaptam, amire jól reagáltam, és három nap után saját felelősségemre elhagytam a kórházat. Egy 22 állomásos európai turné várt rám, amit nem akartam lemondani. A kezelőorvosom határozottan ellenezte az ötletet, de én meg akartam csinálni és meg is csináltam. Nehezen értettem meg, hogy miért lettem beteg, és ezt az orvosom sem tudta megmondani, hiszen mindig vigyáztam a testemre, nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet velem - és mégis megtörtént. Természetesen tudom, hogy már nem vagyok 20 éves, és ez bizony fizikai változásokkal is jár. Úgy gondolom, a munka olyan tulajdonságokat követelt meg tőlem, amelyek nem jöttek maguktól. De szerencsésnek érzem magam és hálát adok a sorsnak, hiszen otthon történt, a férjem azonnal kórházba vitt és nem maradt semmi nyoma a betegségnek.

Az énekesnő közvetlenül azután kezdte el írni "In The Raw" című albumának dalait, hogy felépült, és sok dalában fellelhető a fájdalom, de a remény is, hogy minden nehézség leküzdhető, például a lemez egyik legkeményebb szerzeményét, a Tears In Rain-t betegsége ihlette. Miután felépült, egy életvezetési coach-hoz fordult, és a mély beszélgetések megértették Tarjával, hogy változtatnia kell bizonyos dolgokon. Először nem akarta nyilvánosságra hozni, hogy átesett ezen a betegségen, azonban úgy döntött, elmeséli történetét, felhívva ezzel a figyelmet arra, hogy a fiatalabb korosztály semmivel sem védettebb a stroke-kal szemben, mint az idősek.

Érzésem szerint a rengeteg stressz okozta a betegségemet, meg kellett tanulnom, hogy olykor igenis, fékezni kell. Mint a kórházban azt megtudtam, a stroke a 40-es éveikben járó nőknél is egyre gyakoribb! Egy évbe telt, mire megerősödtem, most már nyíltan tudok beszélni erről, és elmondhatom, hogy igen, ez velem is megtörtént. Túl vagyok a halálfélelmen, és már nem gondolok minden egyes nap erre.

- zárta sorait a finn tehetség, aki talán nem véletlenül most fedte fel ezt a titkot, hiszen október 29-e a stroke világnapja és a közhiedelemmel ellentétben nem csak az idős emberek betegsége.

Három nap múlva jelenik meg a svájci Ad Infinitum második nagylemeze, amelynek a "Chapter II: Legacy" címet adta a Melissa Bonny énekesnő vezette zenekar.

Két videoklipes dalt mutatott be az albumról az együttes, elsőként az Unstoppable-t augusztusban, másodikként az Amaranthe-ból és a Dynazty-ból ismert Nils Molinnal rögzített Afterlife-t.

A mai nappal megérkezett a harmadik nóta, amely az Animals címet viseli, íme!

A több tagcserét megélt formáció története 2006-ig nyúlik vissza, ekkor alakult ugyanis meg a Mechanical God Creation, amely zenekar nevét az Arch Enemy azonos című dala ihlette. Először melodikus death metalt játszottak, majd áttértek a modernebb hangzásra, a technical death metal elemeire épülő zenére. A frontasszony a 36 éves Luciana Catananti, aki azon kevés tagok egyike, akik az eredeti felállásból megmaradtak, és aki előadásmódjában a hörgést alkalmazza.

2007-ben az "...and the Battle Becomes War" című demójukkal kezdték karrierjüket, első albumuk 2010-ben, "Cell XIII" címmel érkezett. Ezt követte 2013-ban az "Artifact of Annihilation", majd 2019-ben a "The New Chapter".

A milánói formáció legutóbbi klipes szerzeménye az utóbbi nagylemezről származik, ez pedig az I Am The Godless Man:

2012-ben, a finnországi Ouluban alakult a szimfonikus/power metalt játszó Feridea, élén Heidi Mankinen énekesnővel, aki 2014-ben távozott a mikrofon mögül. Az ő helyét vette át még az évben Katra Solopuro, akit a róla elnevezett Katra együttesből ismerhettünk - ő 2017-ben hagyta el a csapatot, hogy tűzzsonglőri karrierjére koncentrálhasson, később pedig a House of  Fury frontasszonya lett.

Katra kilépése óta nem lehetett hallani a zenekar felől, azonban néhány nappal ezelőtt új hírrel szolgáltak: november 5-ével új dallal jelentkeznek Never We Fall címmel, ám azt nem tudni, ki az új énekesnő.

A csapat egyébként eddig csupán két EP-t jelentetett meg, 2014-ben a "Reborn in Time"-t, 2015-ben az "Into a Dawn"-t.

14 év szünet után, október 8-ával dobta piacra visszatérő albumát az észt Vanilla Ninja, amely korong az "Encore" elnevezést kapta. Triinu Kivilaan, Lenna Kuurmaa, Katrin Siska és Piret Järvis megmutatták a Gotta Get It Right, a No Regrets, a The Reason Is You és az Incredible című szerzeményeket klipes formában is, most pedig újabb nótához forogtak a kamerák - íme a Driving Through The Night!

Észak-Amerikában turnézik a Jinjer, tegnap este pedig Seattle-ben lépett fel a csapat - dobos nélkül, ugyanis Vlad Ulasevich koronavírus-tesztje pozitív lett, így néhány show rendhagyó módon lesz megtartva, amíg a zenész meggyógyul - bár a zenekar többi tagja elmondta, hogy szerencsére Vlad jól érzi magát és nincsenek tünetei.

Fivérek és nővérek, nem könnyű ezt elmondani, de sajnos dobosunk, Vlad COVID-tesztje pozitív lett, és ki kell hagynia az első néhány koncertet, amíg fel nem épül. Jól van és nincsenek tünetei! Mi egészségesek vagyunk és negatívak lettek a tesztjeink. Ennek ellenére nem fogunk lemondani egyetlen koncertet sem, és úgy döntöttünk, hogy az ő előre felvett élő dobsávjait fogjuk használni! Két hosszú évet vártunk arra, hogy veletek zúzhassunk, és mindent megteszünk, hogy ez a turné megvalósuljon... és biztosan emlékezetes lesz!

- üzente a Tatiana Shmayluk vezette brigád az amerikai fanoknak.

A formáció "Wallflowers" címet viselő albuma augusztus 27-én jelent meg, és igen kedvező kritikákat kapott.

Jobbulást, Vlad!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

JINJER (@jinjer_official) által megosztott bejegyzés

Október 15-ével jelent meg a The Agonist "The Days Before World Wept" címre keresztelt középlemeze, két dalhoz pedig videót is készített a zenekar: elsőként a Remnants In Time, majd néhány napja a Feast On The Living című szerzeményeket mutatták meg a nagyérdeműnek.

Vicky Psarakis, aki 2014-ben váltotta Alissa White-Gluzt a kanadai formációban, három nagylemezt adott ki a csapattal: az "Eye of Providence" (2015), "Five" (2016) és az "Orphans" (2019) elnevezésű kiadványokat, és akik figyelemmel kísérik a bandát, észrevehették, hogy Vicky albumról albumra komoly fejlődést mutatott be, ami a hörgést illeti. 

A napokban egy interjú keretein belül mesélt arról, hogyan sajátította el ezt az előadásmódot - amikor ugyanis az együtteshez csatlakozott, gyakorlatilag fogalma nem volt arról, hogy eszik-e vagy isszák a hörgést.

Olyan volt először a hörgést hallanom, mint amikor egy csak popzenét hallgató ember meghallja ezt, és azt mondja, hogy ez csak egy >>zaj<<.

- kezdte mondandóját Vicky, azonban ez az érzés hamar elmúlt, a rengeteg svéd metal banda, akiket hallgatott, és az ő frontembereik hörgése hamar lenyűgözte őt.

Az agyam akkoriban képtelen volt megérteni, hogy miért akar valaki ilyet csinálni. Ez azonban hamar elmúlt - elkezdtem felfedezni a dallamokat a zenében. Kezdtem felfogni, hogy a hörgés valóban kiegészíti ezeknek a zenekaroknak a keménységét. 

Az énekesnő elárulta: poénból, Görögországban -ahonnan szülei származnak-, egy bárban, a poén kedvéért próbálkozott a screameléssel néhány barátjával. Később ezen barátok bátorítására megpróbált rögzíteni néhány dalt ezzel az extrém vokállal, ám rájött, hogy ezt rendkívül nehéz megfelelően kivitelezni.

Sok leckét tanultam az út során, ahogyan a saját stílusom kialakításán dolgoztam, valamint azon, hogyan tartsam meg a hangomat a színpadon egy turné és a koncertek során."

- zárta sorait.

A videó itt megnézhető!