Augusztus 24-én robbant a bomba: Zoë Marie Federoff bejelentette kilépését a Cradle of Filth-ből. Első nyilatkozatában az énekesnő diplomatikusan fogalmazott, csupán annyit árult el, hogy egyszerűen nem tudja tovább folytatni a közös munkát a zenekarral.

Ezt követően Lindsay Schoolcraft és Sarah Jezebel Deva – Lindsay korábban szintén bandatag volt – azonnal kiálltak kolléganőjük mellett. Terjedelmes közösségi média posztjaiban nyíltan kritizálták a zenekar üzleti hozzáállását, sejtetve, hogy mélyebb problémák húzódnak a háttérben.

Két nappal később újabb sokkoló hír rázta meg a fanokat: Marek Šmerda gitárost – művésznevén Ashok-ot – kirúgták a bandából. A különös egybeesés senkit sem hagyott hidegen: Zoë férjének elbocsátása túl nagy véletlen volt ahhoz, hogy ne legyen összefüggés a dolgok között. Ekkor vált elkerülhetetlenné, hogy a házaspár megtörje a csendet. Az énekesnő Instagram-történeteiben WhatsApp-üzenetek képernyőfotóit osztotta meg, amelyek komoly nézeteltéréseket tártak fel a házaspár és a banda között, belső feszültségekre világítva rá, és megmutatva, hogyan keveredtek össze a szakmai és személyes kapcsolatok.

Még megdöbbentőbb módon Zoë a zenekari szerződéstervezet lapjait is nyilvánosságra hozta, beleértve a megajánlott konkrét napi összegeket, üzleti feltételeket és kikötéseket, valamint az együttes belső működésének részleteit. A legmegrázóbb vád azonban személyes tragédiájukhoz kapcsolódott: Zoë a csapatban uralkodó toxikus légkört tette felelőssé azért, hogy első terhessége egy korábbi turné során vetéléssel végződött. Ezután Dani Filth, a banda énekese sem maradt csendben. Hosszas közösségi média posztjában súlyos ellenváddal állt elő, házassági problémákat emlegetve Zoë és Ashok között, kiegészítve az alkoholizmus vádjával, Zoë-t egyenesen alkoholistának nevezve. A teljes poszt fordítása elérhető a Shock Magazin oldalán.

Erre reagálva Zoë a mai nappal újabb posztot tett közzé a Facebookon, amely a következőképpen hangzik:

"A közelmúlt eseményeire reagálva szeretnénk egy újabb nyilatkozatot kiadni.

A "rágalmazás" jogi értelemben olyan valótlan állítások terjesztését jelenti, amelyek célja mások lejáratása vagy kár okozása. Daniel Davey állításaival ellentétben minden nyilatkozatunk igaz és bizonyítható. A Cradle of Filth és menedzsmentjük, Bradley „Dez” Fafara folyamatosan meglopják és kizsákmányolják a zenészeiket, és ezt jogi úton továbbra is bizonyítani fogjuk.

Nevetséges, hogy egykori frontemberünk magánjellegű, jelentéktelen ügyeket -például feltételezett házastársi vitákat- próbál felhasználni ellenünk. Ugyanakkor az olyan vádak, mint az alkoholizmus vagy az alkoholfogyasztás terhesség alatt, már komolyabb súlyúak.

Különösen aggasztó, hogy Davey egy Sharon Osbourne-nal kapcsolatos megjegyzést kontextusából kiragadva használ fel, főleg annak fényében, hogy ugyanazon a napon hangfelvétel is készült arról, amint ő maga Fafara állítólagos véleményét osztja meg Sharonról. Nem kívánjuk az Osbourne családot ebbe az ügybe bevonni, különösen most, amikor gyászolnak. Azt tanácsoljuk Daniel Davey-nek és Bradley Fafarának, hogy itt zárják le ezt az egészet. Az Osbourne családnak ezúton is minden jót kívánunk.

Azért állunk ki nyilvánosan, hogy tiltakozzunk a lopás és kizsákmányolás ellen, amit mi, és más zenészek is elszenvedtünk Daniel Davey és Bradley “Dez” Fafara részéről. Ez az ügy valódi lényege, és kérjük, ne hagyják, hogy a félrevezető vádaskodások elvonják a figyelmet. Inkább emeljük fel a szavunkat a zenészek jogaiért.

Ennyi mára. Köszönjük a támogatást."

A dráma tehát itt biztosan nem ér véget.

15 év után, Carla Harvey tavaly intett búcsút a Butcher Babies-nek, ám azt ígérte: nem tűnik el a metal színteréről. A The Violent Hour még 2024-ben jött létre, amelyet férjével, Charlie Benante-tel (Anthrax) közösen álmodtak meg, ám Carla ma bejelentette hogy négy tehetséges zenész hölggyel is kiegészül a banda.

"Egész életemben arról álmodoztam, hogy legyen egy tisztán női zenekarom. Hosszú keresés után végre megtaláltam őket. Négy hihetetlen nő, akik ugyanazzal az elánnal, szenvedéllyel és tűzzel rendelkeznek, ami engem is hajt. Mi vagyunk a The Violen Hour, és mi leszünk a ti új kedvenc zenekarotok."

- örvendezett Carla a közösségi média oldalain.

Carla két dalt adott ki a zenekar neve alatt, a Sick Ones-t áprilisban, amelyet a Hell Or Hollywood követett júniusban, ám a következő szerzemények már csapattársaival karöltve készülnek majd.

A zenekar felállása (a képen balról jobbra):

Miután a hét elején megosztottak egy internetet felrobbantó és egyenesen ikonikus közös fotót, Courtney LaPlante (Spiritbox), Amy Lee (Evanescence) és Poppy tegnap megerősítették: egy közös dal erejéig egyesítik erejüket és tehetségüket.

A három énekesnő titokzatos teaser videókat osztott meg a közösségi médiában az üj szerzeményről, amely az End Of You címet viseli majd, és amelyben Amy egy szövegrészletet is énekel - és bár a megjelenés dátuma még nem ismert, a három rövid felvételt megnézhetjük:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Amy (@amylee) által megosztott bejegyzés

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Poppy (@impoppy) által megosztott bejegyzés

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Courtney LaPlante (@courtneylaplante) által megosztott bejegyzés

Tegnap (augusztus 24.) a Facebookon jelentette be Zoë Marie Federoff, hogy elhagyja a Cradle of Filth fedélzetét. A 33 éves énekesnő és billentyűs 2022-ben csatlakozott a zenekarhoz, most pedig a következő közleményt adta ki a közösségi médiában:

Mély sajnálattal osztom meg veletek, hogy személyes okok miatt nem tudom folytatni a turnét, és általánosságban sem tudok tovább a Cradle of Filth tagja lenni. Kérlek, tartsátok tiszteletben az én és a családom magánéletét. További kérdésekre nem válaszolok. Legyetek kedvesek az utódomhoz. Neki, és immár egykori zenésztársaimnak is minden jót kívánok.

Nem tudni pontosan, miért döntött úgy Zoë, hogy a turné közepén kiszálljon, mindenesetre két másik ismert énekesnő is sejtelmes Facebook-posztokban reagált a helyzetre. Ezek a bejegyzések leginkább a rajongói találgatások gusztustalan áradata miatt születtek, melyek szerint Zoë-nek és férjének, Ashok-nak (Marek Šmerda, a Cradle of Filth gitárosa) házassági problémái lennének.

Az angol Sarah Jezebel Deva a következőket írta: 

"Évek óta sok beszélgetést folytattam ezzel a hölggyel és Lindsay Schoolcrafttal. És még mindig, ennyi idő után is, vannak olyanok a felsőbb körökben, akik csendben megaláznak, fenyegetnek a színfalak mögött – és tőlünk, ‘kis nőktől’ azt várják, hogy hallgassunk. De elfelejtik, hogy létezik olyan, hogy képernyőfotó, bizonyíték – amikor majd eljön az ideje. (És nem, soha nem a frontemberről beszéltem. Ő sosem alázott meg, és nem az a hátbatámadós típus.)

Nem egy konkrét emberről van szó, de elmondhatom: nemrég átéltem azt, hogy valaki üzenetekben zaklatott, úgy, hogy a zenekar ne lássa, így ő közben megőrizhette a jófiú imidzsét. Ha megszólaltam volna, úgy tűnt volna, mintha én lennék a probléma.

Miért csinálsz zenét, ha ennyire rossz? – hallom néhányatokat kérdezni. Nos, nem rossz. Amikor színpadon állsz, az maga a mennyország. Ez az, amiről mindannyian álmodtunk. De a színfalak mögött van, aki pokollá teszi. Néma lelki terror, pszichés bántalmazás – mindezt olyan jól elrejtve, hogy a közönség a show-t kapja meg, mi pedig közben a béka segge alatt érezzük magunkat.

‘Miért csinálsz ebből ekkora ügyet? Fogd be a szád, és hagyd ott, ha nem tetszik.’ – láttam ilyen kommenteket. És kaptam is ilyeneket. Főleg olyanoktól, akik életükben semmit nem tettek le az asztalra. De miért kellene befognunk a szánkat és elmenni? Ezért kellene inkább egyeseknek óvszert használniuk, mert ha így beszélnek vadidegenekkel, mégis hogy a fenébe akarnak normális következő generációt felnevelni?"

"Nemrég két embernek azt mondtam: ‘Azért engeded meg, hogy szarul bánjanak veled, mert különben kitesznek, és elveszted az esélyt, hogy zenélj.’ Ez igaz férfira és nőre egyaránt – de a nőkre sokkal inkább.

Hálás vagyok, hogy végre egy olyan zenekarban játszhatok, ahol nincs ez a szarság. Itt egyenlőség van és lojalitás. Itt nem elfogadott a zaklatás és a kirekesztés. Nagash, az énekes és barát, mindig mellettem áll, és nem fél fellépni az ilyenek ellen. A zenekar többi tagja is: ha valaki elbukna, ők felemelik.

És őszintén, ha nincs Charles Hedger, februárban valószínűleg kiszállok – pedig nem akartam. Azok, akik a ‘kastély királyának’ hiszik magukat, csak addig azok, amíg a kastély tartja őket. De a falak előbb-utóbb repedezni kezdenek… és akkor választani kell: megtartod a ‘látszatkirályt’, vagy kidobod, és megmented a kastélyt.

Senki sem kéri, hogy úgy beszéljenek vele, mint a szeméttel. Mi csak zenélni akarunk, nevetni, szórakoztatni, eltartani a családunkat. De van egy pont, amikor az ember eltörik. És abban nincs semmi vicces.

Zoe Marie Federoff – pihenj meg. Te nem elbuktál, hanem felemelkedtél. Ne félj elmondani a történeted.

Nekünk nem kell hírnév, nem kell címlap, nem kell egymillió eladott lemez. Nekünk tisztelet kell. A siker az, ha megőrizhetjük a méltóságunkat."

Lindsay Schoolcraft pedig így szólt követőihez:

"Miért hagyják ott az emberek a zenekarokat?

(Az elmúlt 25 év sok zenészének horror-sztorijai alapján)

• Rossz kommunikáció és vezetés: senki sem mond semmit előre, mindig utolsó pillanatban kell mindent eldobnod, nincs beleszólásod a saját életedbe, fenyegetnek, hogy lecserélnek.

• Anyagi visszaélések: alulfizetés, hónapokig várni a pénzre a freelancertörvények ellenére, jogdíjak lenyúlása a tudatlanság miatt.

• A környezet nem támogatja a józanságot: „egy nem árt”, majd röhögés és az ital/drog erőltetése még akkor is, ha már százszor mondtad, hogy nem.

• Mentális betegségek, családi problémák, sürgős helyzetek, testi sérülések, egészségügyi okok.

• Abuzív stáb, abuzív rajongók, abuzív menedzsment, hanyag kiadók, hiányzó biztonsági intézkedések a koncerteken.

• Zaklatás, hazugság, lopás, nőgyűlölet, tárgyak dobálása, fizikai agresszió dühkitörésekben.

• Rosszul szervezett turné, alapvető szükségletek figyelmen kívül hagyása: nincs elég pihenő, nincs idő magadra, nincs lehetőség barátokat látni, alváshiány, az étrendedet nem biztosítják.

• Verbális abúzus, gázlángolás, manipuláció, hátad mögötti mocskolódás, megalázó beszólások, „majd jobb lesz” ígéretek, rasszista/szexista/visszaélő poénok, határok figyelmen kívül hagyása, büntetés azért, mert más zenekarokkal vagy szakmabeliekkel barátkozol, kegyetlen tréfák és szívatások a komfortod és jóléted rovására.

• Izoláció a sok negatív és abuzív viselkedés miatt, és az érzés, hogy nem értékelnek, nem akarnak a közeledben lenni.

• A félelem, hogy nem beszélhetsz róla senkinek: mert elveszíted a munkád, kiszivárog a sajtóba, vagy mert a családod/barátaid úgysem értik meg.

• NINCS se szakszervezet, se HR.

• Vagy éppen egyik fenti ok sem.

• És különben is: kurvára semmi közötök hozzá. Aki otthagy egy bandát, nem tartozik magyarázattal senkinek.

Miért maradnak mégis sokan a zenekarban?
Mert semmi a fentiek közül nem történik.

Miért nem térnek vissza az ex-tagok a régi bandájukba?
Mert nincs felelősségvállalás és nincs változás.

És szégyen mindazokra, akik ma mocskolták és hazugságokat terjesztettek a barátaimról.
Ti csak férgek vagytok, akiknek fogalma sincs arról, miről beszélnek."

Az ok tehát egyelőre nem ismert, a hír azonban óriási hullámokat vetett a rajongói körökben – főleg azok között, akik korábban is előszeretettel támadták őt Ashok-kal való kapcsolata miatt. Mostanra teljesen elszabadultak a találgatások, sokan újra elővették a régi rosszindulatú mantrát, miszerint Zoë csak azért lehetett a Cradle of Filth tagja, mert összejött a gitárossal.

Ez a fajta mérgező hozzáállás sajnos nem új jelenség a metalszcénában: amikor egy nő sikereket ér el, sokan inkább degradálni próbálják, mintsem elismerni a munkáját és tehetségét. Zoë hónapokon át bizonyította, hogy helye van a színpadon – mégis újra és újra azzal szembesült, hogy a magánéletét használják fegyverként ellene. Az efféle támadások nemcsak méltatlanok, hanem egyértelműen szexista és kártékony mintát erősítenek.

Tegnap debütált a Kittie "Spit" című dalának 25. évfordulós videoklipje, amely szerzemény az azonos című, 2000-ben megjelent albumukon hallható. Azonban itt nem állnak meg a csajok, ugyanis szeptember 19-ével különleges csemegével kedveskednek a rajongóknak - "Spit XXV" címmel egy négyszámos középlemezt dobnak piacra, amelyen a következő dalok 25. születésnapos változatai szerepelnek majd:

01. Spit XXV
02. Do You Think I'm A Whore? XXV
03. Brackish XXV
04. Charlotte XXV

A "Spit" egy csapásra emelte a Kittie-t négy kanadai tinédzserből nemzetközi szinten is meghatározó erővé. Az album több mint 660 000 eladott példánnyal aranylemez lett az Egyesült Államokban. A lemez fordulópontot jelentett a női heavy zenében: nyers hangzásával és megalkuvást nem ismerő attitűdjével bebizonyította, hogy a női előadók által játszott metal nemcsak kritikai elismerést, de komoly kereskedelmi sikert is arathat – még a nu metal teljesen férfiak uralta fénykorában is.

Márciusban jelent meg az Arch Enemy tizenkettedik nagylemeze, a "Blood Dynasty", (kritika ITT) amely kiadvány merész új irányokat jár be. Alissa White-Gluz énekesnő tiszta vokáljai több dalban is előtérbe kerülnek, ami friss színt kölcsönöz a zenekar hagyományosan kemény hangzásának. Ez a megközelítés különösen slágeressé tette a korongot, anélkül, hogy feladnák a megszokott minőségi szintet.

A korongról kisfilmes formában megjelent a Dream Stealer, a Liars&Thieves, a korong címadó dala, a Paper Tiger és az A Million Suns, a mai nappal pedig újabb tétel kapott vizuális anyagot, az Illuminate the Path. 

Augusztus 22-én debütál a metalboszorkányok legújabb lemeze, az "Inquisition". A már korábban megismert dalok – The Spell Of The Skull, Mirror, Mirror, a címadó Inquisition és a High Priestess Of The Night – után ma érkezett meg az album utolsó előzetese: a Soul Eater, amelyhez szintén készült egy látványos kisfilm, amelyben már igencsak gömbölyödik az első gyermekével várandós Romana Kalkuhl pocakja, íme:

A Kittie 2000 januárjában robbant be a színtérre "Spit" című debütalbumával, majd hosszú hallgatás után, 13 év kihagyást követően 2024 nyarán tértek vissza a "Fire" lemezzel (kritika ITT).

A "Spit" annak ellenére jelentős lemez maradt, hogy a lányok tinédzserekként írták a szövegeit, Morgan Lander énekes korábban már mesélt erről: 

Akkoriban én talán 14 éves lehettem. Mégis, milyen életélményekből tud meríteni az ember ebben a korban? A mi kis buborékunk szűk volt, a világunk kicsi, a tapasztalataink korlátozottak. De fiatalon is van perspektívád: látsz dolgokat a magad módján, érzel, és talán még intenzívebben, mint később. Főleg ennyire fiatalon minden érzés sokkal mélyebben ér el. És azt hiszem, pont ez rezonált az emberekkel – az az érzelmi töltet, amit a zenébe öntöttünk.

Idén lett 25 éves a "Spit", ennek alkalmából a zenekar a lemez címadó dalát újragondolta egy kicsit, és természetesen videó is készült hozzá:

A Within Temptation nemrég a Wacken Open Air fesztiválon lépett fel, a koncert előtt pedig Sharon den Adel a Magenta TV-nek adott interjút. A riporter egyenesen rákérdezett: hogyan tudják olyan dallamokat írni, amelyek még a mainstream közönséget is azonnal magukkal ragadják?

"Igazából nem tudom. Ez az a fajta varázslat, amit nem lehet megmagyarázni, és amit sosem azért csinálsz, hogy ilyen hatása legyen. Egyszerűen csak megtörténik. Azt hiszem, a siker részben véletlenül talált ránk: jókor volt nálunk a jó dal. Ez sok emberhez eljutott, amivel mi sem számoltunk. Ráadásul hobbizenekarként indultunk, vagyis nem profi bandaként, hanem a munka mellett zenéltünk. Amikor viszont megjött a siker, azt mondtuk: ’Tudod mit? Kövessük ezt az utat, nézzük meg, hová vezet, és élvezzük az utazást.’ És lám, még mindig itt vagyunk, és nem kellett soha másik állást keresnünk."

- kezdte nevetve Sharon, majd folytatta:

"A szüleink is megkönnyebbültek. Amikor a gyerek azt mondja: ’Zenész akarok lenni,’ az első reakció az: ’Istenem, nem lehetne inkább rendes munkád?’ De nekünk végül bejött, és mindezt úgy értük el, hogy a saját ízlésünket követtük, és valahogy ez lett sikeres."

Sharon beszélt a zenekar zenei fejlődéséről is, különösen arról, hogyan ötvözik a modern pop- és metal-produkciós technikákat a klasszikus szimfonikus metal hangzással:

"Mindig próbáltunk lépést tartani a jelen hangzásával. Nem akartunk úgy szólni, mintha még mindig ott lennénk, ahol harminc éve kezdtük. Mi szeretünk fejlődni, új dolgokat kipróbálni. Ez mindig is jellemző volt ránk. Nincs két albumunk, ami egyformán szólna."

Így zárta gondolatait:

"Egy kívülállónak talán hasonlónak tűnhetnek, de aki ismeri a műfajt, nagy különbségeket hall. Emellett a technológia is rengeteget fejlődött. Régen korlátozott volt, hogy mit tudunk kihozni az én hangomból, mert könnyed, világos tónusú. A gitárok nem tudtak olyan mélyre menni, hogy ellensúlyozzák, így mindig kompromisszumokat kellett kötnünk. Ma már viszont mindent lehangolhatunk, így rengeteg új variáció és dallamvilág nyílt meg előttünk. Ez számunkra felszabadító. Imádjuk a modern metalcore zenekarok hangzását is. Mi sosem leszünk metalcore-banda, de szívesen átemeljük, ami passzol a mi zenénkhez, és ettől friss, új ízt kap a hangzásunk."

Év elején az énekesnő arról is szót ejtett, hogy már készül a "Bleed Out" (2023) folytatása, a következő nagylemez.

A Cage Fight élén Rachel Aspe áll – nem ismeretlen név annak, aki emlékszik a 2012 novemberében sugárzott La France À Un Incroyable Talent egyik legmegdöbbentőbb pillanatára. Az akkor 24 éves francia lány akkor kisestélyiben lépett színpadra, és a Sybreed Emma-0 című dalával olyan brutális hörgést eresztett meg, hogy a zsűri és a közönség szája is tátva maradt. Bár a bírák nem rajongtak a produkcióért, Rachel nem engedte, hogy ez eltántorítsa az álmaitól. 2021-ben a brit metalcore-csapat, a Cage Fight frontasszonyaként tért vissza, a zenekar kedvéért Londonba költözött, majd 2022-ben megjelent a zenekar saját nevét viselő debütalbuma. (Fun fact: a nevét nem récsöl-nek, hanem franciásan rasel-nek kell ejteni.)

Pár napja érkezett meg a lemez hetedik klipes dala, az IHYG (I Hate Your Guts), a banda eddigi videói pedig ITT érhetők el.