A bostoni szimfonikus/fantasy metálban ténykedő Seven Spires két napja jelentette meg Gods of Debauchery című, sorban harmadik albumát. Adrienne Cowan énekesnő és a srácok még a lemez boltokba kerülése előtt megmutatták a The Cursed Muse, The God Is Dead, a címadó Gods of Debauchery, a Lightbringer, valamint a The Unforgotten Name című szerzeményeiket.
A korong kiadásának napján újabb dal vált elérhető a Youtube-on, ez pedig a Dare To Live, íme:
2016-ban négy portlandi (Oregon állam) lány gondolt egyet, és alapítottak egy zenekart - a formációnak a Blackwater Holylight nevet adták, tagjai pedig: Allison "Sunny" Faris (basszusgitár, ének), Eliese Dorsay (dob), Mikayla Mayhew (gitár) és Sarah McKenna (billentyűk).
Első nagylemezük 2018 áprilisában jelent meg, amely a banda nevét viselte, ezt követte 2019 októberében a Veils of Winter.
A csajok a stoner/pszichedelikus/doom műfajokat keverik, most pedig harmadik albumuk kiadására készülnek - a kiadványa Silence/Motion címet fogja viselni, és október 22-én szabadul a világra.
A lemez előfutáraként két nappal ezelőtt megérkezett az első dal, az Around You, amely kicsit könnyedebb hangzásvilággal rendelkezik, mint eddigi szerzeményeik.
Íme, a hozzá forgatott videó!
A mai nappal jelent meg Anette Olzon második szólóalbuma, a Strong. Az egykori Nightwish-frontasszony korábban, a Parasite kislemez megjelenésekor elmondta: ez a korong teljesen más lesz, mint elődje, a 2014-es Shine. Míg utóbbi főleg Anette személyes élményeire épült, addig a Strong a világ történéseit vesézi ki, címéhez méltóan pedig jóval erőteljesebben és keményebben szól majd.
A Parasite, a Sick Of You és a Fantastic Fanatic, amely dalok klipes formában megjelentek, sejtették, hogy valóban egy keményebb anyaggal lesz majd dolgunk. Így kíváncsian ültem neki a dalcsokor hallgatásának.
A Parasite kapcsán így mesélt nyáron az énekesnő:
A 'Parasite' egy dal azokról, akik hazugságaikkal, ármánykodásukkal, kapzsiságukkal és gyűlöletükkel pusztítást okoznak ebben a világban, mindezt a tisztesség álarca mögé rejtőzve. Zűrös világban élünk, egy világjárvánnyal, őrült politikával, erőszakkal, a közösségi médiában látható viselkedéssel és azokkal az emberekkel, akik folyamatosan másokra zúdítják a véleményüket - ez adta az album koncepcióját. Zeneileg egy sokkal súlyosabb albumot szerettem volna, mégis erőteljes dallamokkal, és olyan általam kedvelt zenekaroktól merítettem ihletet, mint a Dimmu Borgir vagy az In Flames.
A Sick Of You-ban Anette a párkapcsolati erőszak ellen emeli fel a szavát. Mint az kifejtette: a COVID-19 pandémia is hatással volt a lemezkészítésre, a világjárvány ideje alatt karanténba kényszerült nők pedig még elmenekülni sem tudtak erőszakos párjaik elől, így biztosak lehetünk abban, hogy sajnos nem egy haláleset írható ennek számlájára. Mint főállású betegápolónak, Anette szociális érzékenysége igen magas szinten áll, amikor befejezte a nővérképző iskolát, elárulta: mindig is szeretett másoknak segíteni, és még a Nightwish tagjaként eldöntötte, hogy elvégzi a tanfolyamot egyszer.
A Magnus Karlsson bábáskodásával megszületett albumon hallhatjuk férjét is, a svéd Pain-basszer Johan Husgafvelt is, aki nemcsak a húrokat tépi, de hörög is néhány dalban, például az albumnyitó Bye Bye Bye-ban. A számok dallamosak, ahogyan a The Dark Elementben és az Allen/Olzon projektekben is megszokhattuk, de valóban nem beszélt mellé, amikor említette, hogy durvább lemezt készít a Shine-nál, amelynek témái főleg a házassága, gyermekei, édesanyja rákbetegsége és az őt ért atrocitások voltak.
Azért persze a Strong-on is találunk személyes dolgokra utaló tételt, mégpedig a Catcher Of My Dreams-et, amelyben Anette rémálmairól énekel. Elmondása szerint a stresszesebb időszakokban gyakran kínozzák rossz álmok, így írt róla egy dalt.
Az I Need To Stay, amely a korong egyik legepikusabb dala, édesapjáról szól - Anette papája tavaly tavasszal hunyt el koronavírus-fertőzésben, az énekesnő elmondta, hogy bár apukája nem volt a világ legjobb szülője, elvesztése mégis nagy fájdalmat okozott számára.
A harmadik kislemezes dal, a Fantastic Fanatic pedig nem másról szól, mint a napjainkban nagy befolyással bíró influenszerekről.
Ez egy olyan dal, amit már régóta meg akartam írni, mert van Facebookom, van Instagramom, de nem posztolok túl sokat. Ám sokan kiengedik oda a gondolataikat, mint például: >> én vegán vagyok, te se egyél húst, olyannak kell lenned, mint én<<, és nagyon zavar, amikor megmondják, hogyan kellene élnem az életemet. Beszélnek a környezetvédelemről is, elmondják, hogy ők bizony nagy környezetvédők, aztán posztolnak egy képet, amin éppen a repülőn pózolnak. Sajnálom, ez engem nagyon irritál! Én nem akartam a Facebookra írni erről a jelenségről, inkább írtam egy dalt az albumra.
A címadó Strong -amely szerzeményre leginkább a Five Finger Death Punch volt hatással- szintén a koronavírus-járványt veszi témájául, de egy pozitívabb megközelítésben.
Természetesen a szövegben benne van, hogy elveszítheted a barátaidat, családtagjaidat, de az üzenete az, hogy maradjunk erősek és harcoljunk!
Még a kissé lassabb tempójú Sad Lullaby is tele van energiával, a Who Can Save Them pedig egy vérbeli heavy metal dal, amely napjaink egyik legaktuálisabb problémájára, a környezetszennyezésre épül, és azt a kínzó kérdést feszegeti, hogy a következő generációt ki fogja ennek következményeitől megmenteni? . A Hear Them Roar elemeiben pedig keveredik a heavy és a power metal is. Érdekes egyveleg, de abszolút szerethető. Az albumzáró Roll The Dice epikus hangulata lehengerlő, a billentyűkkel pedig emlékeztet valamelyest a Nightwish korai zenéjére, csak Anette Tarjával ellentétben nem operásan énekel.
Összegzés:
Anette egy ízig-vérig metal albumot adott rajongói kezébe a mai nappal, amely tele van erőteljes, kemény dalokkal, ahogyan azt az énekesnő beígérte, és akár társadalomkritikának se rossz. A dalok többsége rendben van, Anette pedig elmondta: szüksége van Magnus Karlssonra, hiszen a svéd producer remek munkát végez, és ez hallható a lemezen is. A Shine-t szerettem, a Strong-ot pedig imádom.
9/10
Kiadó: Frontiers Music Srl
1. Bye Bye Bye
2. Sick of You
3. I Need To Stay
4. Strong
5. Parasite
6. Sad Lullaby
7. Fantastic Fanatic
8. Who Can Save Them
9. Catcher of my Dreams
10. Hear Them Roar
11. Roll the Dice
Anette Olzon ma dobta piacra második, Strong címet viselő albumát, amelyről három klipes nótát - Parasite, Sick Of You, Fantastic Fanatic - már láthattunk. Mint azt felfedte: ez a lemez elődjével, a Shine-nal ellentétben nem személyes élményeiről szól, hanem a világ történéseit vesézi ki.
A Nightwish élén ismertté vált énekesnő nosztalgiázott egy kicsit - visszaemlékezett az együttesben töltött éveire. Ezt több ízben megtette már, most azonban a turnékról, a csapatban töltött utolsó éveiről mesélt egy internetes magazinnak.
Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Pokoli egy utazás volt. Tudjátok, milyen volt a finn média. Nem is nagyon értettem, mi történik, mert igazából nem is tudtam, hogy mekkora híre van ennek a zenekarnak, hiszen nem Finnországban élek. Az első években nagyon szórakoztató volt minden, de egyben őrületes is. Nem voltam túl sokat otthon. A csatlakozásomkor kezdődtek a legnagyobb turnék.
- kezdte sorait, azt pedig nem egyszer kifejtette, hogy nem szerette a hosszú koncertkörutakat.
Hirtelen jöttek a hetekig tartó turnék. Volt egy ötéves fiam (Seth, Anette legidősebb fia - a szerk.), öt hét koncertezés után hazamentem. Egy hétig voltam otthon, szinte ki sem csomagolhattam a bőröndömet, mielőtt újra négy hétre elutaztam. Szóval nem emlékszem túl sok mindenre, hogy őszinte legyek. Nagyon sok minden kiesett. És persze ott voltak az utolsó évek, amikor már nem volt olyan jó a hangulat a zenekarban. Megszületett a harmadik gyermekem, és történtek más dolgok is.
Mint ismeretes, Anette 2012 nyarán, az Imaginaerum turné közepén már terhes volt harmadik fiával, Mióval, és szörnyű rosszullétek gyötörték.
Egyszerre érzek boldogságot és szomorúságot, ha erre visszagondolok. De természetesen csodálatos élmény volt, és valóra vált az álmom, hogy egy csodálatos zenekarban főállású énekesnő lehessek. És ők egy szuper zenekar. Büszke vagyok az albumokra, amelyeket együtt készítettünk.
Anette terhessége miatt arra kérte a banda főnökét, Tuomas Holopainent, hogy halasszanak el egy ausztráliai turnét, ekkor merült fel először, hogy Floor Jansen ugorjon be a helyére, de Anette ezt nem szerette volna.
Az ausztráliai bulik idején a terhességem már előrehaladott lett volna, ezért szerettem volna elhalasztani a dátumokat, de Tuomas nem egyezett ebbe bele. Szóba került a helyettesítés, és először úgy voltam vele, hogy 'Igen, nos, rendben. De amikor megemlítették Floort, azonnal nemet mondtam. Nem tartottam jó ötletnek, mert tudtam, mi fog történni - tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy a rajongók imádni fogják Floort, mert ő egy metálénekesnő, én pedig inkább poposabb hanggal rendelkezem. Meg akartam tartani az állásomat.
Végül 2012. október 1-jén vált meg egymástól Anette és a zenekar, a holland Floor Jansen pedig ekkor ugrott be a helyére, egy évvel később pedig hivatalosan is ő lett a banda frontasszonya - immáron a harmadik.
Ugyanebben az évben a Nightwish hivatalos közleményben cáfolta azt, hogy Anette-t a terhessége miatt rúgták ki. A fiúk azt állították, az énekesnő személyisége nem illik az együttesbe. Ezután beindult a sajtóüzengetés a két fél között, Anette pedig egy interjúban elárulta: a Nightwishban töltött ideje és a pénz, amit kifizettek számára, nem volt arányos, mindössze egy töredékét kapta meg a koncertekből és lemezeladásokból származó összegeknek. Mindemellett azt is felfedte, hogy szó nem volt közös megegyezésről, őt is kirúgták, ugyanúgy, ahogy 2005-ben Tarja Turunent, csak csendesebb úton, és így már meg tudja érteni elődje érzéseit.
Anette 2014-ben adta ki a fent említett Shine című albumát, de ekkortájt kezdte el az ápolónői iskolát is. Sikeresen elhelyezkedett egy helsingborgi kórházban, majd 2015 őszén blogján írta meg, miszerint visszavonul az énekléstől, amely döntését azzal indokolta, hogy elveszett az a bizonyos szikra, ami eddig erőt adott számára. 2016-ban viszont újult erővel tért vissza, a Sonata Arctica ex-gitárosával, Jani Liimatainennel megalapította a The Dark Elementet - eddig két albumot adtak ki együtt, 2019-ben a Symphony X és az Adrenaline Mob zenészével, Russell Allennel pedig életre hívta az Allen/Olzon projektet, első albumukat 2020 tavaszán jelentették meg, Worlds Apart címmel. Szerepelt a Magnus Karlsson producer által megálmodott Heart Healer formációban is, amely csupa női énekesből áll - Anette mellett Noora Louhimo (Battle Beast), Margarita Monet (Edge of Paradise), Ailyn (ex- Sirenia, Her Chariot Awaits, Trail of Tears) és Adrienne Cowan (Seven Spires) énekelnek a csapatban, a közös album pedig idén tavasszal, The Metal Opera címmel látott napvilágot.
Az ausztrál heavy metalban utazó Twelve Foot Ninja október 15-én adja ki új albumát "Vengeance" címmel, amelyről két dalt - Start The Fire, Long Way Home - már megmutattak, ma pedig egy újabb szerzemény debütált, amely az Over and Out címet viseli. A dalban az ukrán Jinjer énekesnője, Tatiana Shmayluk vendégénekel, íme a videó:
2019-ben jelent meg a kanadai The Agonist "Orphans" címet viselő nagylemeze, amely a harmadik album volt Vicky Psarakis énekesnővel, aki 2014-ben váltotta a mikrofon mögött az Arch Enemybe átigazolt Alissa White-Gluzt.
Nemrégiben a frontlány Sicksense néven új együttest is alapított, amely groove-os, dallamos zenét játszik, azonban a The Agonist is visszatérésre készül, azt pedig már egy ideje tudni lehet, hogy a banda új stúdióalbumán dolgozik.
A mai nappal mutatta be a zenekar vadonatúj dalát, amely a Remnants In Time címet viseli. A szerzemény a "Days Before The World Wept" elnevezésű középlemezen kap majd helyet, amely kiadvány október 15-én jelenik meg, és ITT tudod előrendelni.
A számlista:
01. Remnants in Time
02. Immaculate Deception
03. Resurrection
04. Feast on the Living
05. Days Before the World Wept
Az új kisfilmről Vicky eképpen mesélt:
Azt akartuk, hogy a képi megjelenés határozottan tükrözze a dalszövegeket és a mögöttük álló gondolatokat, és ebben kulcsfontosságú volt, hogy démonná változzak. Nagy rajongója vagyok a horrorokat, sci-fiket idéző sminknek, így a profi sminkessel való munka király érzés volt! Ez a dal - és a videó is - a szélsőségekről szól. Angyali és démoni, törékeny és erős, finom és agresszív. Sok mindent megtestesít abból, amiről a The Agonist szól.
Íme, a videó!
2020-ban jelentkezett utoljára albummal az olasz melodikus heavy metalban nyomuló Temperance, amely korong a "Viridian" címet viselte - ez a kiadvány volt a második, amelyen az Overtures-ből is ismert Alessia Scolletti énekelt - ő váltotta a 2017-ben távozó Chiara Tricaricót.
A milánói formáció néhány napja jelentette be, miszerint elkészült legújabb, immár sorban hatodik albumuk, amelynek a "Diamanti" (olaszul: "Gyémántok") címet adták, és november 19-én kerül az üzletek polcaira.
Íme, a dalok listája:
Az arkansasi Evanescence tavasszal kiadott "The Bitter Truth" című albuma szépen muzsikál a rajongók körében. Amy Lee többször mesélt a lemez üzenetéről, a dalcsokrot főként az énekesnő elmúlt években megélt veszteségei ihlették - gondoljunk csak például öccse, Robby halálára.
A banda egyébként a pennsylvaniai Halestorm-mal készül közös turnéra novemberben, a bulik Denvert, Tampát, Nashville-t és Minneapolist érintik.
Azonban nemrég egy igen kellemetlen esemény okozott bosszúságot Amynek, ugyanis megsérült a bokája.
Mindig edzek valamit, mielőtt turnézni indulunk, hogy fitt legyek, noha utálok edzeni. Tényleg nagyon utálok! De gyönyörű túraútvonalakat találtam egy közeli állami parkban. A Percy Warner Parkban túráztam ezeken az ösvényeken, végigmenni ezeken az útvonalakon nagyon jó móka. Közben a setlistet hallgattam, ami izgatottá tett, és gyorsabban kezdtem menni. Ekkor megbotlottam az erdő közepén, a bokám pedig kificamodott. Őszintén szólva, nagyon elveszettnek éreztem magam.
- mesélte fájdalmas balesetét Amy, majd így folytatta:
Elkeserítő, amikor úgy érzed, megtalálod azt, amire végre azt mondod: 'Ez jó nekem. Ez egy egészséges mozgásforma. Tényleg élvezem.' És aztán mégsem működik....
Természetesen az énekesnőt látta orvos is, jobb lábára pedig rögzítőt kapott - mihamarabbi felépülést kívánunk!
Igazán különleges csapatot mutathatunk be most, afféle nemzetközi produkciót, ugyanis a tagok különböző országokból származnak, nem mellesleg ismert nevek is vannak közöttük.
Gerit Lamm, a német Xandria dobosa 2017-ben találkozott Zoe Marie Federoff amerikai énekesnővel, céljuk egy cinematic metalt játszó formáció létrehozása volt. Nem is kellett várni sokat a többi zenésztárs felbukkanására, csatlakozott hozzájuk Jonah Weingarten, aki a dán death metalos Pyramaze billentyűse, Matt Federoff, Zoe édesapja, aki korábban a Sage Meridien és az Allisan basszusgitárosaként ténykedett, valamint Kaelen Sarakinis (gitár) és az egzotikus külsejű Chena Roxx (gitár) is megérkeztek a bandába.
Zenéjük ötvözi a szabad szellemű progresszív metalt, a death-es és szimfonikus elemeket is, első albumuk pedig, amely 2021. október 22-én jelenik majd meg, az együttes nevét viseli majd. A korong producere pedig nem más, mint az Atrocityből és a Leaves' Eyes-ból ismert Alexander Krull.
Íme, a készülő lemez dallistája:
With Only The Sun As My Witness (intro)
Projection Of My Mind
Condemn Me To Chaos
Mother Dearest
Twice Upon A Time
Cognitive Dissonance
Break Even
Chasing The Ghost
Nowhere Near Dead Yet
Without Anaesthesia
Not Even Once
One And Counting (outro)
A borító:
Az első klipes dal pedig a napokban vált elérhetővé a Youtube-on, a Condemn Me To Chaos című szerzeményhez forogtak a kamerák, íme:
Június 12-én adta első stream-koncertjét az Epica, így kárpótolva a rajongókat a COVID-19 járvány miatt kiesett koncertekért.
Simone Simonsék Omega címre keresztelt albuma (kritika ITT és ITT) februárban jelent meg, amely a kritikusok többségét is meggyőzte, hiszen a csapat eddigi talán legkiforrottabb lemezét készítette el. A stream-buli -amely találóan az Omega Alive elnevezést kapta- is főleg e kiadvány számaira épült, a holland zenekar pedig úgy döntött, hogy DVD-n is megjelenteti a nagy sikert aratott koncertet. Az anyag december 3-ával lesz elérhető, az előrendelés pedig már megindult ITT .
Azonban a koncerten felcsendültek régebbi szerzemények is, mint például a 2003-ban megjelent The Phantom Agony lemezen szereplő Cry For The Moon, a 2016-ban kiadott The Holographic Principle-n rögzített Beyond The Matrix, vagy az Unchain Utopia, amely a 2014-es The Quantum Enigma című albumon kapott helyet, és azóta is állandó darab a banda fellépésein.
A teljes számlista:
Kedvcsinálóként az együttes megosztotta az Unchain Utopia videóját, íme: