Nemrég írtuk meg, miszerint az ausztrál Temtris gőzerővel készíti új albumát, amely immár a hatodik korongja lesz a heavy metalban nyomuló zenekarnak, és Ritual Warfare címmel kerül majd boltokba április 30-án.
A Genevieve Rodda vezette társulat készülő kiadványának borítóját és dallistáját már ismerhetjük, a csapat pedig új klipet szállított a lemezről: a címadó dalhoz érkezett szöveges kisfilm, íme:
Három dallal örvendeztette meg eddig a kaliforniai Butcher Babies rajongótáborát - Bottom of a Bottle, Sleeping with the Enemy, Yorktown - , amely szerzemények készülő albumukon is helyet kapnak majd.
2019 folyamán a Heidi Shepherd és Carla Harvey énekesnők által vezetett csapat szerződést bontott a Century Mediával, jelenleg a Blood Blast-on keresztül adják ki a dalokat, ám azt nem tudni, végleg leszerződnek-e a kiadóval. A banda utolsó nagylemeze a 2017-es Lilith volt.
Most újabb nótával jelentkezett a zenekar; a Last Dance megtekinthető a Youtubeon, íme:
A norvég és holland tagokat számláló Imperia 2019-ben adott ki utoljára lemezt, Flames Of Eternity címmel, ám a Helena Michaelsen énekesnő vezette társulat nem tétlenkedett a világjárvány ideje alatt sem: március 26-án ugyanis új albumot jelentettek meg, amely a The Last Horizon címet viseli.
A lemezről több dalhoz készült videó is, legutóbb a To Valhalla I Ride című szerzeményük került megfilmesítésre:
A lemez tracklistje:
01. Dream Away
02. Starlight
03. To Valhalla I Ride
04. Flower And The Sea
05. Blindfolded
06. While I Am Still Here
07. Only A Dream
08. Where Are You Now
09. I Still Remember
10. Dancing
11. My Other Half
12. One Day
13. I Send You My Love
14. Let Down (piano version)
Itt hallgathatod meg az albumot:
Az amerikai/skót Garbage háza táján jó ideje csend honolt, utoljára a No Horses című videoklip kapcsán hallattak magukról, amely felkavaró szövegű és képvilágú kislemez bevételeit a Vöröskereszt kapta meg.
Shirley Manson és a srácok utolsó nagylemeze Strange Little Birds címmel került boltokba 2016-ban, ám most a négyes bejelentette: nyáron, egészen pontosan június 11-én világra szabadítják új albumukat, amely a No Gods No Masters címet fogja viselni.
Az első dal, a The Men Who Rule The World éppen ma jelent meg kisfilmes formában a Youtube-on:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk.
- magyarázta az énekesnő Shirley, majd hozzátette:
A The Men Who Rule The World egy tiltakozó dal; gyötrő vádirat és hadüzenet, amely kritizálja a kapitalista rövidlátás, a rasszizmus, a szexizmus és a nőgyűlölet világszerte tapasztalható növekedését. Ez egy egyértelmű szándéknyilatkozat egy olyan zenekartól, amely még mindig hisz az ellenvélemény erejében, megadva a lemez alaphangulatát.
Íme, a lemez számlistája és borítója:
1. The Men Who Rule the World
2. The Creeps
3. Uncomfortably Me
4. Wolves
5. Waiting for God
6. Godhead
7. Anonymous XXX
8. A Woman Destroyed
9. Flipping the Bird
10. No Gods No Masters
11. This City Will Kill You
Deluxe Edition (bonus tracks)
12. No Horses
13. Starman
14. Girls Talk (feat. Brody Dalle)
15. Because The Night (feat. Screaming Females)
16. On Fire
17. The Chemicals (feat. Brian Aubert)
18. Destroying Angels (feat. John Doe & Exene Cervenka)
19. Time Will Destroy Everything
Több, mint egy éve tombol a világon a koronavírus, amely a kínai Vuhanból indult el, mára nincs ország, ahol ne lenne jelen a fertőzés. Európában elsőként Olaszországot érte el a járvány, azon belül is Lombardiát, amely tartomány székhelye a Lacuna Coil tagjainak is otthont adó Milánó.
Rengetegszer nyilatkozott a témában Cristina Scabbia, a zenekar frontasszonya, aki elmondta: ez nem olyan, mint egy sima influenza, beszólt a karantént figyelmen kívül hagyó embereknek, ugyanakkor azt is felfedte: nagyon hiányoznak neki és a srácoknak a rajongók és a turnézás.
Nemrégiben egy különleges akcióban is részt vett a banda, hogy megemlékezzenek az első lezárásokról - felsétáltak a milánói Alcatraz klub színpadára, ahol azonban koncert helyett csak némán álltak egymás mellett.
Néhány nappal ezelőtt a The Pit faggatta ki Cristinát a jelenlegi helyzetről, az énekesnő pedig elárulta, mi a jelenlegi tényállás szülőhazájában:
Hogy őszinte legyek, nem igazán változott a helyzet. Úgy érzem, tavaly "elakadtunk". A különbség annyi, hogy az emberek nem pánikolnak annyira, mint a járvány elején, de ez egy fajta megszokottságot is ad. Tehát, ha maszkos embereket látsz, nem úgy nézel rá, mint egy haldoklóra. De ez ugyanakkor aggodalomra is okot ad, mert még nem vagyunk kint ebből az átkozott pandémiából. Ezért nem akarom semmibe venni önmagam és mások védelmét, figyelmes szeretnék lenni.
- kezdte sorait a karanténban keményen edző Cristina, majd így folytatta:
Ismerek embereket, akik elkapták a vírust, és jó páran viszonylag jól voltak - sokuknak nem voltak tünetei -, de ismerek olyanokat is, akik meghaltak, és olyanokat is, akik valóban nagyon rosszul érezték magukat, és hetekkel a betegség elmúltával is légzési gondjaik vannak. Tehát ez létezik - akár keményen, akár kevésbé keményen érzed, ott van. És nagyon fertőző. És nem tehetünk ellene. Az elmúlt egy évben megállt az idő. Mi voltunk az egyik első együttes, aki turnét mondott le a vírus miatt.
Pont a járvány kitörésekor lett volna esedékes a csapat ázsiai turnéja, amely így sajnos kútba esett.
A számok felfelé és lefelé egyaránt haladnak. Voltak időszakok, amikor kimehettünk, de csak maszkkal. A járványgörbe ekkor lefelé ment, aztán felfelé, majd ismét lefelé. De nem igazán látjuk véget. És lemaradunk az oltásokról is. Mindannyian vissza akarjuk kapni az életünket. Mindannyian vissza akarunk térni a normális kerékvágásba, de néha elgondolkodom: vajon visszatérünk-e valaha a régi állapotba?
Mert most még nem igazán tudom elképzelni, hogy egyik napról a másikra, csak úgy, mint régen, rendben van minden, holnaptól minden nyitva van, mindenki kimenhet, nem kell maszkot viselni. Nagyon furcsa érzés. És ami engem leginkább aggaszt, hogy szinte megszokjuk ezt az izoláltságot.
- filozofált Cristina, gondolatait pedig a következőképpen zárta:
Olyan ember voltam, aki állandóan jött-ment. Állandóan utaztam. Az év nagy részében turnén voltam - társaságban éltem. Lehet, hogy már nem vagyok az a fajta bulizós lány, aki klubba jár minden este, de szerettem az embereket, szerettem, ha történik valami. És most úgy érzem, hogy ha egy órára kimegyek, hogy haza kell mennem, mert nagyobb biztonságban érzem magam otthon, és most a világom a számítógépem körül forog, a nappaliban. Ez nekem ijesztő, mert ez az átkozott világjárvány valóban megváltoztatott bennünket. És ha a vírus el is tűnik, úgy gondolom, hogy időre lesz szükségünk ahhoz, hogy alkalmazkodjunk egy új normalitáshoz, ha ennek valaha egyáltalán vége is lesz...