A Jinjerre 2017-ben figyeltem fel istenigazából először, amikor is elém került a Youtube-on a Who is gonna be the one című daluk videoklipje. Hörgés, tiszta ének. Mondanom sem kell, hogy a műfaj elkötelezett híveként azonnal beleszerettem a zenéjükbe, és azóta kísérem figyelemmel a Kelet-Ukrajnából származó csapatot. Később hallottam a Pisces című nótájukat, amely nemcsak a zene miatt tetszett, hanem azért is, mert első körben én asztrológus vagyok, élvezettel és megdöbbenéssel hallgattam a Halak jegyről szóló számot (e jegyben született az énekesnő Tatiana, vélhetően innen jött az ötlet, hogy írjon róla egy dalt).

Tatiana Shmaylyuk (32) egy picurka csajszi, akinek torkából brutális hörgések törnek elő. Igen ám, de emellett tiszta énekhangja is teljesen rendben van. Alissa White-Gluz, Vicky Psarakis és az összes olyan énekesnő, aki hörög, méltó konkurenciára lelt személyében. Buldózerként tombol a színpadon, de a privát életben egy hihetetlenül kedves, közvetlen nő, a 2018-as, Düreres koncert előtt volt alkalmam személyesen találkozni vele, amikor is egykori társ-blogommal közösen interjút készítettünk vele. 

Ennek a körülbelül 160 centis leányzónak kijutott a kreativitásból, Instagramját elnézve modellnek sem lenne utolsó. Minden bizonnyal e szakmában is sikeres lenne, ha nem énekelne. De énekel, na meg hörög. 

Idén, év elején dobta az üzletek polcaira a Micro című középlemezt a banda, amelyről a címadó dal kivételével mindegyikhez videoklipet is készítettek. Számomra különösen a Teacher! Teacher! baszott oda. De a többi is tetszett.

A zenekar végigturnézta a nyarat, mindeközben a stúdióban is sok időt töltöttek, így jelenhetett meg október 25-én a Macro címre keresztelt új stúdióalbum. Korábban egy interjúban a basszusgitáros Eugene Abdiukhanov elmondta: náluk úgy működik a dalszerzés, hogy megírnak egy bizonyos számú dalt és azok felkerülnek a lemezre, ellentétben más bandákkal, akik akár 15-20 dalt is kiizzadnak magukból. Ezek közül pedig, ami jól sikerült, megy az albumra. Eugene szerint, ha ők 8 dalt írnak, akkor 8 dalt rögzítenek. Lehet, hogy ez a Jinjer egyre növekvő sikerének a titka? Elvégre a minőség fontosabb kell, hogy legyen a mennyiségnél, ez kétségtelen. Az együttes pedig az utóbbi évek egyik legnagyobb áttörését hajtotta végre metál fronton.

Elsőként kijött a Judgement (&Punishment), majd másodikként az On The Top, amely dalok remekül megmutatták a korong irányvonalát: a már megszokott Jinjeres hangzás, zúzások, súlyos dob-és gitártémák. Előbbi szám amilyen nyugisan indul, olyan keményen folytatódik, változatos és kreatív zenei megoldásokkal lett megtűzdelve. Utóbbi -címéhez híven- a csúcsra juttatja a hallgatót - orgazmus a fülnek. 

Nemcsak a fronthölgy találékony, de a Jóistennek hála, az együttes többi zenésze is remek dallamérzékkel lett megáldva. Meglepetés a Retrospection, amely ukrán sorokkal indít, és Tatiana szüleiről énekel benne. Nagyszerűen eltalált tétel, bizony. 

A Jinjer bizony nem a szarral gurigázik, kérem szépen. Ez kőkemény metál. A négytagú formáció progresszív metált játszó társulatként definiálja magát, ám dalaikban sokféle elemet fel lehet fedezni, úgy, mint a klasszikus rock és a death metal vonala is.

A Noah című számot a bibliai Noé ihlette, maga a szerzemény pedig lehengerlő, pofán csap azonnal. De a Home Back, a Pausing Death és a The Prophecy is beleég az ember fülébe. A záró tétel, az IainnereP nyugisan kezdődik és el is marad a nagy zúzás, de a hangulata abszolút összegzi az egész lemezt.

Összegezve: kedves szomszédaink ismét odapakolták magukat és ismét egy remek albumot hoztak össze, amely -szerintem- erősebb, mint az összes eddigi együttvéve. Egy, régebben rettenet mód alulértékelt banda végre a magasba tört. Megérdemlik a sikert. 

10/10

Megjelenés: 2019. október 25.

Kiadó: Napalm Records

Tracklist:

01. On the Top
02. Pit of Consciousness
03. Judgement (& Punishment)
04. Retrospection
05. Pausing Death
06. Noah
07. Home Back
08. The Prophecy
09. IainnereP  

Zenészek:

Tatiana Shmaylyuk - ének

Eugene Abdiukhanov - basszusgitár

Roman Ibramkhalilov - gitár 

Vladislav Ulasevich - dobok

Méltatlanul keveset emlegetett banda az osztrák Edenbridge, pedig a zenekar már 1998 óta képviselteti magát a fém zene palettáján. Alapítója az énekesnő Sabine Edelsbacher és a billentyűs-gitáros Lanvall alkotta házaspár, és bár a csapat több tagcserén is átesett, ez nem okozott gondokat, a formáció szekere szépen haladt tovább. 

Első stúdióalbumuk Sunrise In Eden címmel, 2000-ben jelent meg, azóta sok víz lefolyt a Dunán, ez idő alatt még 8 lemezt dobtak a piacra, az utolsó előtti kiadvány a The Great Momentum volt 2017 februárjában. A zenekar muzsikája hasonlít a Nightwish korai éveire, ám itt a lényegi különbség az, hogy Sabine nem operásan énekel, hanem "emberi" hangon. Végighallgatva a korongokat, bátran kijelenthetjük: a most 46 éves (ám 30-nak kinéző) frontasszony igencsak megtanult bánni a hangjával. A régebbi albumokon és koncertfelvételeken sem volt baj énekével, ám sokszor volt erőtlen a hangja, pedig csodás altjában több kraft van, mint amennyit az ezredforduló tájékán megmutatott belőle. Habár lehet, hogy az Edenbridge nem is nagyon vágyik olyan magasságokba, mint mondjuk a Nightwish, az Epica vagy a Within Temptation. Nekem legalábbis így tűnik, de a bandát minden koncerten boldognak látni, akik élvezik, amit csinálnak. Ráadásul mindenféle allűrtől mentesek. 

Voltak lemezei a zenekarnak, amelyek nem fogtak meg annyira, ám mindegyik albumon voltak számok, amelyeket imádtam és a mai napig szeretettel hallgatom.

Október 25-én azonban végre boltokba került a Dynamind, amelyről Sabine és Lanvall többször elmondták: nagyon különleges anyag lesz.

Elsőként a Live And Let Go című szerzeményt hallhattuk, majd az On The Other Side-hoz is videót készítettek. A két dal kellemes, fülbemászó, Sabine hangja ismét csodásan cseng. Esküszöm, nekem erőt ad a hölgy éneke, így ha megborulok, elég csak pár Edenbridge-dalt meghallgatnom és rendbe jön a lelkem. 

A lemezt indító The Memory Hunter már sejteti, hogy ez az album valóban különleges. A számok mindegyikét változatosabb hangzás és ének jellemzi, mint az összes eddigit. Talán belátták Sabine-ék, hogy az utóbbi kiadványokon nem volt különösebb újítás, és nekiláttak megreformálni egy kicsit a dolgokat. Az On The Other Side keltás vonala hihetetlenül harmonizál a gitárokkal, a refrén pedig fülbemászó, a koncertek állandó darabja lesz, ebben biztos vagyok. 

Szerethető a Where Oceans Collide is főleg különleges dallamvilága miatt, de a komolyabb hangzás az All Our Yesterdays című felvételben jön el igazán. A The Edge Of Your Worldben ez folytatódik szépen, ám itt a dal vége felé kapunk egy kis lazaságot, majd ismét jön a keményebb rész. Kellemes, andalgós hangulatot biztosít a Tauerngold, kicsit musicales feelinget árasztva. 

Vannak gyenge pontjai is az albumnak, a What Dreams May Come, a The Last Of His Kind nem ütöttek annyira, az albumzáró, egyben címadó dal, a Dynamind nem lenne rossz, ha outróként kicsit több erő lenne benne.

Összegezve: nem hibátlan album a Dynamind, de!!! Mindenképp nagyon különleges. Az erős dalokban valóban ott az a különleges érzés, energia, amiről beszélt a csapat. Egy kedves, szerethető lemezt adtak rajongóik kezébe derék sógoraink, amelyen érezhető a belepakolt kemény meló. 

8/10

Megjelenés: 2019. október 25.

Kiadó: SPV

Tracklist:

1. The Memory Hunter
2. Live And Let Go
3. Where Oceans Collide
4. On The Other Side
5. All Our Yesterdays
6. The Edge Of Your World
7. Tauerngold
8. What Dreams May Come
9. The Last Of His Kind
10. Dynamind

Zenészek:

Sabine Edelsbacher - ének

Lanvall - bsszusgitár, billentyűk, producer

Dominik Sebastian - gitár

Stefan Gimpl - gitár

Johannes Jungreithmeyer - dobok

A finn/holland/brit tagokat számláló zenekar új nagylemeze az eddigi információk szerint 2020 első felében érkezik, ám addig sem hagyja csemege nélkül hűséges rajongótáborát a Nightwish. Floor Jansenék nemsokára DVD-vel jelentkeznek, amely a Decades: Live In Buenos Aires címet kapta.

A kiadványról most itt az első szám, amely nem más, mint a Devil&The Deep Dark Ocean. A szerzemény az 1998-as Oceanborn lemezen kapott helyet, Tarja Turunen előadásában.

Íme!

Október 25-én hosszas várakozás ért véget az ukrán Jinjer rajongótábora számára: megjelent ugyanis Macro címet viselő, vadonatúj albumuk, amely - a csapat ígáretéhez híven - igen erős nótákat vonultat fel, és természetesen a már megszokott Jinjeres hangzást képviseli.

Tatiana Shmailyuk és zenésztársai már megmutattak két felvételt a nagylemezről; elsőként a Judgement (&Punishment) című szerzemény került megfilmesítésre, majd az On The Top-pal rukkoltak elő klipes formában, most pedig itt az újabb videó, amely a Pit Of Consciousness-hez készült, íme:

Az olasz Lacuna Coil javában turnéztatja október 11-ével megjelent új albumát, a Black Animát, amely már a megjelenést követő két hétben rekordokat döntögetett - ami nem csoda, hiszen egy rendkívül erős anyagot adott ki a csapat.

Cristina Scabbia, a banda frontasszonya ezúttal nem a lemez kapcsán mesélt egy röpke interúban a PitCam TV-nek, hanem arról, hogy bár a rock, a metál férfiorientált műfaj, vele mindig tisztelettel bántak ebben a közegben.

"Őszintén szólva, mindig is egyenrangúnak éreztem magam ebben a világban. Soha nem éreztem, hogy másként bánnának velem, csak mert nő vagyok. Természetesen mindig tiszteltek, de én is ugyanezt tettem, szóval ez az egész mindig is kölcsönös volt."

- kezdte sorait Cristina.

"Semmiféle problémám nem adódott abból, hogy nő vagyok. Persze ehhez az életformához kicsit >>fiúsnak<< kell lenni, rengeteg időt töltesz utazással a turnébuszban, és lehet, hogy nem tudsz minden nap zuhanyozni. Nem szabad túl >>lányos lánynak<< lenned, ha ez a hivatásod."

Az interjút megnézheted itt: