Mérföldkőnek számított a Nightwish életében a "Once" című stúdióalbum, amely 2004. június 7-én jelent meg. E korongon hallható a csapat egyik legsikeresebbnek számító szerzeménye, a Nemo, amellyel az addigra is igen népszerűvé vált finn ötösfogat még szélesebb körökből is rajongókat szerzett. Ez volt az utolsó korong, amelyen Tarja Turunen énekesnő hangját hallhattuk.

A lemez a Nightwish életében az addigi legsokszínűbb kiadványának számított, különlegessége abban rejlik, hogy a London Session Orchestra-val dolgoztak együtt, megadva a valódi nagyzenekari hangzást a számoknak, de bedobtak egy igazi finn csavart is. A Kuolema Tekee Taiteilijan című dal teljes egészében anyanyelvükön szólal meg - tagadhatatlan, hogy ha meghallja az ember, rögtön kedve támad szaunázni és rénszarvasokat simogatni. Ez a dal olyan váratlan volt, mint amikor rájössz, hogy a kedvenc heavy metal zenészed titokban Spice Girls-rajongó.

Azonban a Nemón kívül jó pár dalt kultusz övez a "Once"-ról, gondoljunk csak például a Wish I Had An Angelre, a Planet Hellre vagy a kisebb operának is beillő Ghost Love Score-ra, amely 2004 óta a banda koncertprogramjának állandó szereplője. Olyan, mint az a családtag, akit muszáj meghívni minden összejövetelre, különben megsértődik. És ha már itt tartunk, a YouTube telis-tele van olyan reakcióvideókkal, ahol az emberek úgy hallgatják ezt a dalt, mintha épp most fedeznék fel, hogy a zene létezik. Arcok tátva, szemek elkerekedve - mintha most látnák először a napfelkeltét.

Az együttes másfél évig turnézott az albummal a "Once Upon A Tour" koncertsorozat keretein belül; bejárták Európát, Észak-Amerikát, de rengeteg fellépésük volt Dél-Amerikában és Japánba is eljutottak. 

A Nightwish pályafutásának egyik legjelentősebb és egyben legemlékezetesebb pillanata volt az "End Of An Era" elnevezésű koncert, amely 2005. október 21-én került megrendezésre a helsinki Hartwall Arénában. Ez az esemény nemcsak egy turnézáró buliként, hanem egy korszak lezárásaként is beírta magát a zenekar történetébe. A koncert minden tekintetben grandiózus volt. A hatalmas vetítővásznak vizuális élménnyel gazdagították a zenei produkciót, míg a látványos pirotechnika fokozta a dalok drámai hatását. Az aréna megtelt izgatott rajongókkal, akik mit sem sejtve érkeztek a show-ra. A zenekar teljes odaadással játszott, Tarja hangja betöltötte a hatalmas teret, a közönség pedig önfeledten tombolt. A koncert minden pillanata azt sugallta, hogy a Nightwish a csúcson van, senki és semmi sem állíthatja meg őket. Azonban a koncert címe sokkal mélyebb jelentést hordozott, mint azt bárki gondolta volna. Sem Tarja, sem az önfeledten bulizó rajongók nem sejtették, hogy az "End Of An Era" elnevezés valójában mit is takar. Ez a koncert nem csupán egy turné végét jelentette, hanem egy korszak lezárását is a zenekar életében. Az est valódi jelentősége csak később vált nyilvánvalóvá, amikor kiderült, hogy ez volt Tarja utolsó fellépése a bandával.

A koncert végén Tuomas Holopainen, Emppu Vuorinen, Jukka Nevalainen és Marko Hietala egy levelet adtak át frontasszonyuknak. Kérésük egyszerű, mégis sorsfordító volt: azt kérték az énekesnőtől, hogy a levelet csak később olvassa el. Ez a gesztus már önmagában sejttette, hogy a levél tartalma nem mindennapi üzenetet hordoz. A zenekar indoklása szerint a szakítás oka nem csupán zenei nézeteltérésekben rejlett. Állításuk szerint Tarja férje, Marcelo Cabuli negatív hatással volt az énekesnőre, és ez a befolyás rontotta Tarja és a többi tag közötti viszonyt is. Ez a váratlan fordulat nemcsak a zenekar rajongóit sokkolta, de az egész metalzenei közösséget is. A Nightwish, amely addig szinte tökéletes egységben mutatkozott a külvilág felé, most nyilvánosan szembesült belső konfliktusaival.

A Nightwish "Once" albuma valóban az egyik csúcspontnak számít nem csak a zenekar, de az egész szimfonikus metal műfaj történetében. Ez a grandiózus alkotás olyan magaslatokba emelte a műfajt, amelyek azóta is etalonként szolgálnak számos később alakult együttes számára.

Tuomas, a Nightwish alapítójának magyarázata az album címéről rendkívül sokatmondó és mély jelentést hordoz. Azért választották ezt a címet a kiadványnak, mert a csapat tudatában volt annak, hogy valami egészen kivételeset és megismételhetetlent alkotott...

A finn énekesnőnél már hagyománnyá vált az év végi karácsonyi turné, melynek keretein belül ünnepi lemezeiről énekel dalokat az adventi lázban égő közönségnek, ám valahogy eddig kis hazánk kimaradt a fellépéssorozatból.

Ezt a hiányt pótolja Tarja az idei évben, ugyanis végre-valahára nemcsak metal albumaival, hanem karácsonyi szerzeményeivel megpakolva is tiszteletét teszi Budapesten, Dark Christmas Tour elnevezés alatt - december 21-én, a MOM Kulturális Központban láthatjuk az énekesnőt.

Jegyvásárlás ITT!

2010. szeptember elsején adta ki második rocklemezét Tarja Turunen, majdnem három évvel a "My Winter Storm" után (kritika a testvérblogon olvasható), április 12-ével pedig remaszterizált változatban, teljesen felújítva került boltokba ez a csoda.

Bár Tarja klasszikusan képzett énekes, és többször elmondta, hogy ez a műfaj az igazi szerelme, a Nightwish tagjaként eltöltött kilenc hosszú év mégis otthagyta lenyomatát a művésznő munkásságán, ez pedig éppen a "What Lies Beneath"-en volt igazán először érezhető, miután elkezdte építgetni szólókarrierjét, amely immár 18 éve tart - ez pedig dupla annyi idő, mint amit a zenekarban töltött. 

Miközben a Nightwish éppen pihenőre vonult Anette Olzon szülési szabadsága okán, addig Tarja kiadta ezt a korongot, amely telis-tele van meglepetésekkel. Ott van például az albumnyitó Anteroom of Death, amelyben a német van Canto vendégeskedik, az amúgy is sejtelmes, atmoszférateremtő jelleggel bíró szerzeményt színesítik énekükkel, maga a dal pedig hol szökkenő, hol erőteljes fejezeteket vonultat fel a négy perces hossza alatt. A kislemezként is megjelent Until My Last Breath-ről Tarja elmondta: nem más ihlette a dalszöveget, mint Michael Jackson, a pop királyának halála körüli hihetetlen felfordulás, médiacirkusz és a személye ellen irányuló mocskolódások. 

Akadnak még meglepetések, például a Falling Awake, amely dalban Joe Satriani -akit szerintem nem sokaknak kell bemutatni- gitározik, igen erős szólókkal kiemelve a szenvedélyben amúgy sem szűkölködő tételt, a Dark Starban pedig Phil Labonte (All That Remains) is közreműködik. 

A rock elemei jóval több szerephez jutnak ezen az albumon, noha a szimfonikus részek is igen erőteljesek, gondoljunk csak például az In For A Killre, amelyben a horrorfilmek zenéjét idéző megoldásokkal találkozhatunk, a refrénben pedig egy ponton Tarja a csillagokat is leénekli az égről, de a Little Lies pattogós ritmusa is ugrálásra készteti az embert. Az I Feel Immortal hallatán mi is elhisszük, hogy sosem halunk meg, a gyönyörű, lírai Rivers Of Lust a végére tartogatja a zúzást, a Crimson Deep pedig nagyon erősen idézi a klasszikus rock hangzásvilágát. És ott van a The Archive of Lost Dreams, amely álomszerű dallamaival és Tarja végtelenül érzelmes énekével könnyeket képes fakasztani.

Több különböző változatban hódította meg a rajongókat a kiadvány, a deluxe változaton a We Are, a Naiad és a Still Of The Night Whitesnake-cover is szerepelnek. A We Are nagy személyes kedvencem, akárcsak a Naiad, de a Still Of The Night sem sikerült olyan rosszul, mint azt néhányan írták. Talán inkább csak szokatlan egy picit. 

A "What Lies Beneath" valóban egy érettebb műve lett Tarjának, bár én a "My Winter Storm"-ot is imádtam. A finn tehetség második rockalbuma viszont egyértelműen kidolgozottabb és erőteljesebb. Mégis, nem tudnék dönteni, hogy a kettő közül melyik a jobb, mert a "My Winter Storm" által bemutatott ártatlan szárnypróbálgatás legalább annyira tetszik, mint a "What Lies Beneath" keménykedése.

10/10

Április 12-én, remaszterizált változatban, gyönyörű grafikával és felújított hangzással került újra boltokba Tarja 2010-ben megjelent második rocklemeze, a "What Lies Beneath".

A kiadványon olyan, magukat ikonikussá kinőtt számok szerepelnek, mint a Falling Awake, az Until My Last Breath vagy az I Feel Immortal, illetve ez a korong már jóval keményebben szólalt meg, mint a 2007-es "My Winter Storm".

Ezzel az albummal születtem újjá, mint művész, ugyanakkor nagy kihívás is volt elkészíteni. A dalokat a gyermekeimnek tekintettem, minden egyes részletről határozott elképzeléseim voltak. Remekül éreztük magunkat a zenészeimmel és a stábbal a stúdióban. Ekkor került mellém Max Lilja, Christian Kertschmar, Doug Wimbish és Mike Terrana, és természetesen vendégzenészek is szerepeltek az albumon.

- elevenítette fel a munkálatokat az énekesnő.

Emlékszem, a padlón mindenfelé szanaszét hevertek a kábelek! Az Anteroom of Death című dalomban a van Canto is szerepelt, kiváló hangi teljesítményt adva hozzá, Joe Satriani pedig a Falling Awake-ben gitározott. Ebben a dalban én zongoráztam, és először kicsit féltem, azt gondoltam, nem vagyok elég jó zongorista. Nagyon ideges voltam a zongoradallamok felvételénél, de végül minden jól ment! Boldog voltam azért is, mert Phil Labonte-tal (All That Remains) dolgozhattam a Dark Starban, az In For A Killben pedig egy szimfonikus zenekar is szerepel. 

Az koronghoz készült borító és képsorozat is igen különleges, erről így mesélt:

Valami nagyon különlegeset akartam, és persze olyasmit, ami kifejezi az albumcímet, így született meg az ötlet, hogy az arcom egyik felén a szépség, a másikon az árnyékok és sebek legyenek. Egy profi sminkes segített ennek megvalósításában, fantasztikusan dolgozott. 

Így zárta sorait:

Nagyon, nagyon szenvedélyes ember vagyok. Amikor élőben játszom, 100%-ot adok a fellépésekbe, ebből nem tudok lejjebb adni, és feszegetem a határaimat, de az emberek teljes mértékben be is fogadják ezt a szenvedélyt és szeretetet. 

Left On Mars címmel debütáltatott közös szerzeményt a Nightwish két extagja - Tarja Turunen és Marko Hietala barátsága szorosabb, mint valaha, hosszú évek után ismét egymásra talált a két finn tehetség.

Tarja tavaly nyáron, egy svájci fellépésén osztotta meg a színpadot Markóval, hogy elénekeljék volt csapatuk egyik legikonikusabb felvételét, a The Phantom Of The Opera-t. A performansz igencsak érzelmesre sikeredett, a dal végén mind Marko, mind Tarja könnyekben tört ki, amelyből tisztán láthattuk, hogy a két zenész közötti fagyos viszony már rég a múlté - ahogyan nemrégiben az énekesnő elmesélte, elásták a csatabárdot és a világ egyik legismertebb metalzenekarából való távozás újra összehozta őket. 

Tarja 2005 októberében, a "Once" album turnézáró koncertjét követően került eltávolításra a Nightwish köreiből, míg Marko 2021 januárjában hagyta ott a siker sikerre halmozó együttest - indoklásában krónikussá vált depressziója és a zeneipar kapzsisága szerepelt.

Néhány nappal ezelőtt Marko egy internetes magazinnak elárulta: egyáltalán nem zárkózik el az ötlettől, hogy kolléganőjével közös projektet hívjanak életre, ennek egyik biztató jele lehet a Left On Mars, amely dal stílusa inkább a klasszikus rock, mint a metal felé hajlik, a két tehetséges énekes pedig apait-anyait belead a szerzeménybe. A számhoz készült videoklip ma vált megtekinthetővé, íme:

Az egykori Nightwish-tagok közötti barátság szorosabb, mint valaha, hiszen Tarja Turunen és Marko Hietala minden múltbéli sérelmet eltemettek és nemrég egy közös latin-amerikai turnét is lebonyolítottak. Ennek előzménye Tarja egyik tavaly nyári koncertje volt Svájcban, ahol Marko meglepetésvendégként állt színpadra, hogy elénekeljék a Nightwish egyik legikonikusabb dalát, a The Phantom of the Operát.

Bár évekkel korábban, a Svéd-és Finnországot érintő Raskasta Joulua elnevezésű, speciális karácsonyi koncertsorozaton már megosztották egymással a színpadot, az áttörést egyértelműen a fent említett buli jelentette.

Tarja már korábban mesélt Markóról és a hozzá fűződő kapcsolatáról, most pedig az 58 éves zenész fedte fel a jövőre vonatkozó elképzeléseit - az El Planeta del Rock nevű internetes magazinnak elárulta: egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy közös projektet indítsanak Tarjával, amelynek minden bizonnyal rengeteg rajongó örülne.

Nem zárkózom el ettől a lehetőségtől! Konkrétan még nem esett szó arról, hogy bandát alapítunk, de jelenleg egy teljesen másfajta kapcsolat van köztünk, mint korábban. Amikor csatlakoztam a Nightwish-hoz, a rajongótáborok már akkor is nagyon széthúztak, nehéz volt megtalálni az igazságot.

Olyan volt, mint egy menedzserek között zajló háború, ahol mindkét oldalról mondanak dolgokat, és rengeteg zűrzavar lett ebből. Amikor a karácsonyi koncerteken részt vettünk, akkor jöttünk rá, hogy barátokként elveszítettük egymást. És ez volt az oka annak, amiért újra egymásra találtunk.

- részletezte Marko a tényeket, aki 2021-ben intett búcsút a Nightwishnak - indoklásában a depressziója és a zeneipar kapzsisága szerepelt. 

Sok rajongó rebesgeti, miszerint a két zenésznek egy közös albumot kellene készíteni - ennek egyik előfutára is lehet akár a Left on Mars című szerzemény, amely Marko és Tarja közös dala.

A Nightwish egykori tagjai Dél-Amerikában járják a klubokat, amely turné ötlete azt követően merült fel, hogy Marko tavaly nyáron meglepetésvendég volt Tarja Pratteln-i koncertjén. 

A két finn tehetség már réges-rég lezárta a múltat, hiszen 2005 óta - amikor is Tarjának távoznia kellett a Nightwish köreiből - sok víz lefolyt a Dunán, az élet pedig mindkettőjüket érettebbé tette.

Eddig is tudni lehetett, hogy Tarja megállás nélkül dolgozik, többek közt új albumának munkálatai is folynak, de ha ez még nem elég, az Argentínában található Neuquen városában esedékes bulin nem kis meglepetést okozott a rajongóknak, amikor Markóval előadták első közös szerzeményüket, amelynek címe Left On Mars.

A dalt kitörő örömmel fogadta a közönség, tapsviharral jutalmazva a performanszot, amelyről egy lelkes jelenlévő videót is készített. Többen arról sutyorognak, hogy a két zenemágus talán közös lemezt tervezget, ami minden bizonnyal rengeteg rajongó álmának valóra válását jelentené.

A finn tehetség 2010-ben adta ki "What Lies Beneath" című második nagylemezét, amely jóval rockosabb, keményebb lett, mint a három évvel korábbi "My Winter Storm".

A korongon olyan, mára ikonikussá vált dalok szerepelnek, mint az I Feel Immortal, a Falling Awake vagy az Until My Last Breath.

Tarja április 12-ével újra boltokba küldi az albumot, amely különleges újrakiadásban jelenik meg, csodálatosan felújítva, új grafikával és kiváló hangminőségben, illetve a lemezen szereplő Dark Star dalszöveges kisfilmje is elérhetővé vált a mai nappal.

A Nightwish két ex-tagja között rendeződött minden múltbéli sérelem és viszály, hiszen az utóbbi években több alkalommal is álltak egy színpadon. Először a 2017-es Raskasta Joulua elnevezésű, speciális karácsonyi koncertsorozaton énekelték együtt az Ave Maria című ünnepi klasszikust, majd tavaly nyáron Svájcban Marko meglepetésvendégként tette tiszteletét Tarja koncertjén, hogy elénekeljék a 2002-es "Century Child" albumon szereplő The Phantom Of The Opera-t.

Utóbbi fellépés meglehetősen érzelmesre sikeredett, hiszen nemcsak a rajongók, hanem a két énekes is könnyekben tört ki a dal végén. Tarja ezt követően bejelentette, hogy az idei évben is több helyszínen is megosztja a színpadot Markóval. De hogyan látja most kettejük kapcsolatát az énekesnő? Mint az közismert, 2005 októberében nem éppen a legbékésebb körülmények között kellett távoznia a finnek egyik legismertebb zenekarából.

Amikor tavaly leszervezésre került a fesztiválkoncertem Svájcban, megtudtam, hogy Markót és az ő csapatát is meghívták oda. Arra gondoltam, miért is ne énekelhetnénk együtt? Megkértem a promótert, hogy vegye fel a kapcsolatot Markóval, ugyanis már nem volt meg az elérhetősége. Megkérdeztem, mit szólna ahhoz, ha előadnánk a The Phantom Of The Opera-t? Ő pedig azonnal igent mondott.

- emlékezett vissza Tarja a brazil Metal Musikast-nek, majd eképpen folytatta:

Korábban is találkoztunk már, párszor együtt énekeltünk Finnországban a Raskasta Joulua keretein belül, és már akkor letisztáztunk mindent, jó viszonyban voltunk. De amikor a The Phantom Of The Operát énekeltük, elképesztő volt minden. Nemcsak Svájcban, hanem Finnországban is megcsináltuk. Most pedig Brazíliában, a közös turnénk során lépünk fel együtt.

Ez egy teljesen másféle kapcsolat, hiszen ő sem ugyanaz az ember már, mint aki a bandában volt. Rengeteg év telt el azóta, és ő is rengeteget változott. Szóval, ha mondhatjuk így, ez egy új kapcsolódás kettőnk között. Boldoggá tett, hogy annyi év után újra megismerhettem őt.

Marko 2021-ben depressziójára és a zeneipar kapzsiságára hivatkozva hagyta ott a Nightwish fedélzetét, elmondása szerint elvesztette a zenélés örömét. Azonban úgy tűnik, a Tarjával való fellépés visszahozta az életkedvét, ezért is mondott igent egy közös turnéra.

Újdonságokból idén sem volt hiány, rengeteg zenekar jelentkezett új kiadvánnyal 2023-ban a csajmetal fronton is. Akadtak közöttük erősebb és gyengébb lemezek is, ahogyan az általában lenni szokott. Íme, az én személyes kedvenceim!

5. THERION - LEVIATHAN III.

A szimfometalos csapat Leviathan-trilógiájának befejező része immár a Napalm Records égisze alatt látott napvilágot, és annyira friss, hogy még ropogós, ugyanis december 15-ével jelent meg. Míg az első fejezet (2021) tipikus Therion-slágerekkel lett telepakolva, a második (2022) pedig egy összetettebb világot tárt a hallgatóság elé, kíváncsian vártam a harmadik korongot. És ismét nem csalódtam. Egy ízig-vérig Therion-albumot kaptunk, kifogástalan hangszereléssel, ötletes megoldásokkal, és hiába nyomja sokadik éve szinte ugyanazt a sémát a zenekar, valahogy nem válik unalmassá, a női énekhang pedig ismét nagyon rendben van. Lori Lewis nélkül nem lenne Therion, a Maleficium című szerzeményben Thomas Vikströmmel kirobbanó vokális teljesítményt hoznak. Valahogy a Therion képtelen szar lemezt csinálni, ez ismét bebizonyosodott. 

4. SIRENIA - 1977

A legutóbbi, "Riddles, Ruins&Revelations" című, érdektelenségbe fulladó lemez után kissé fenntartásokkal kezeltem a tényt, hogy a norvég/francia együttes új albummal rukkol elő. A május 26-án megjelent korong nyomokban sem hasonlít elődjére, amelyen sajnos a popos, retro-hatású szintetizátorokkal való kísérletezgetés eléggé balul sült el, és már csak ez megér egy plusz piros pontot. Még a lágyabbnak szánt dalok is tele vannak ötletességgel, a gitárok sokkal több szerephez jutnak, ami igencsak üdvös. Morten Veland hörgését hiányolom, ugyanis abból meglehetősen kevés jutott a szerzeményekbe, de alapvetően egy szerethető, kedves lemez a "1977", amely azért kapta ezt a címet, mert mind Morten, mind az énekesnő Emmanuelle Zoldan ez évben születtek, és a kilométer hosszúságú címek helyett egy egyszerűbbet akartak. Remélhetőleg a következő anyag is megugorja majd ezt a lécet.

3. FLOOR JANSEN - PARAGON

Bár a Nightwish frontasszonyának első szólóalbuma nem metal korong, de mivel vannak amolyan lightosan bedurvuló részek a rajta szereplő tíz tételek némelyikében, mindenképpen meg kell említenem a lemezt. Na de nem csak ezért, hanem azért is, mert bitang erős anyag lett, amelynek elkészítéséhez nem más nyitotta meg az utat, mint Floor szereplése a holland Beste Zangers elnevezésű zenés szórakoztató műsorban, ahol ismert énekesek más-más műfajokból adnak elő dalokat. Floor éppúgy remekül szerepelt a reggaetonban, mint a latin popzenében, és az album is egy kissé könnyedebb hangzást képvisel, mint a Nightwish munkássága. Hallgatásakor eszembe jutottak olyan énekesnők, akiket kamaszkoromtól fogva szeretek, pl. Faith Hill vagy Shania Twain. Kiváló hangszerelés jellemzi a számcsokrot, Floor pedig, ha a Nightwish végleg beadja a kulcsot, simán megállja a helyét majd egyedül is.

2. XANDRIA - THE WONDERS STILL AWAITING

2022 májusában az akkor már öt éve tetszhalott állapotban lévő német metalzenekar bejelentette visszatérését, amelyet a Reborn című dallal ünnepeltek meg, majd egymás után szállították a jobbnál jobb dalokat. A bandában az alapító Marco Heubaum kivételével minden zenész lecserélődött, az új énekesnő pedig a 30 éves Ambre Vourvahis lett, akiről eddig senki nem tudta, kicsoda ő, azonban a Xandria által mindenki megismerhette. A nemcsak gyönyörű, de piszok tehetséges lány több dalban hörög is a tiszta ének mellett, utóbbi tekintetében pedig végre nem az áriázós-operás vonal dominál, hanem a természetesebb hang, a hangszerelés pedig nagyon, de nagyon ott van. Ezek együttesen az eddigieknél magasabb szintre emelték a zenekart, akiknek megszavaztam a bizalmat a Reborn után. És milyen jól tettem, mert a "The Wonders Still Awaiting" a banda eddigi legváltozatosabb, legerősebb albuma lett.

1. WITHIN TEMPTATION - BLEED OUT

A hollandok október végén kiadott albumán szereplő tizenegy tétel közül hetet már kislemezként is megismerhettünk az elmúlt három és fél évben. 2020 májusában jelentkeztek az Entertain You-vel, amit hat további követett, így csak négy szám maradt a korongon, amit még nem ismertek a rajongók. Sharon den Adel énekesnő több interjúban elmondta: már a covid-19 pandémia előtt megfordult a fejükben, hogy főleg kislemezeket fognak megjelentetni, hiszen így minden dal megkapja a kellő figyelmet. Mindemellett megváltak eddigi kiadójuktól, a cserébe kapott művészi szabadság pedig felbecsülhetetlen, ugyanis így teljesen szabad kezet kaptak. A "Bleed Out" teljes egészében a modern metal alapjaira épült, hasonlóan a 2019-es "Resist"-hez. A szövegeket a világban zajló események inspirálták, úgy mint a háborúk, a nők elnyomása a közel-keleti országokban, a patriarchális uralom és minden olyan téma, amely napjainkban aktuális, mindezt remek zene és hihetetlen energia fűszerezi meg. A Within Temptation úgy csinálta meg (számomra) az év lemezét, hogy a dalok nagy része már jó ideje publikálva lett, és mégis, amikor meghallgattam az összes számot együtt, hatalmasat ütött, imádom.

+1. OUTLANDERS - OUTLANDERS

Kakukktojás a Tarja Turunen és Tortsten Stenzel által megálmodott projekt debütlemeze, ugyanis nem metalt, hanem elektronikus zenét játszik a formáció. Olyan vendégzenészek tették tiszteletüket a csapatról elnevezett albumon, mint Marty Friedman, Mike Oldfield vagy Ron "Bumblefoot" Thal. 2021 óta jelentkeztek dalokkal, majd a nyár folyamán kijött az nagylemez is. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ez a lemez neked készült.