Alig hevertük ki Alissa White-Gluz Arch Enemyből történő távozását és csodálhattuk meg első, The Room Where She Died című szólódalát, az énekesnő újabb meglepetéssel szolgált: közösségi oldalain megosztotta közelgő szólólemezének friss vizuális terveit, amelyeket egy ismert stuttgarti művész, Stefan Heilemann készített.

"Büszke vagyok arra az életműre, amit évtizedek alatt építettem. Ennyi évnyi tanulás, fejlődés, próbák, turnék, albumok, videók, találkozások után izgatottan várom, hogy a szólóanyag végre önállóan is megálljon a lábán. Íme egy kis előzetes a lemez vizuális világából, egy portré Stefan Heilemann jóvoltából. Köszönök mindent!"

 Nem feledkezett meg a rajongóktól kapott támogatásról sem:

"Egyszerűen megdöbbent, milyen mennyiségű szeretetet és támogatást kaptam az elmúlt napokban. Az átmenetek időszakai különösen megterhelők tudnak lenni az elmének, a testnek és a szívnek. Ezt nem hagyom figyelmen kívül, nagyon is komolyan kezelem. De The Room Where She Died hihetetlenül pozitív fogadtatása rengeteg új energiát és tisztánlátást adott arról, ki vagyok művészként, és miért szeretek énekelni és alkotni."

A The Room Where She Died zenéjét Oliver Palotai, a Kamelot billentyűse szerezte, a szöveget viszont teljes egészében ő írta, illetve a kisfilm forgatókönyvét is ő álmodta meg, a nagylemez pedig a tervek szerint 2026 folyamán jelenik meg.

A szimfonikus metal kalózai jövőre a Warkings társaságában indulnak újra turnéra, amelynek keretén belül Budapesten is fellépnek a Barba Negrában, 2026. március 5-én. 

Azonban a zenekar egy további meglepetést is tartogat: a "Pirates II – Armada" (kritika ITT) nagyzenekari átirata is érkezik "Armada - An Orchestral Voyage" címmel, február 6-án. A 2024-ben megjelent eredeti album Németországban és Ausztriában is a Top 5-ben nyitott; az új verzió most még mélyebb, filmesebb, gazdagabb hangszereléssel tárja fel a dalok rejtett rétegeit.

"Örömmel mutatjuk be ezt az újabb magával ragadó alkotást, az 'Armada - An Orchestral Voyage'-t. Az első dal, az 'Ashes To The Sea' különösen közel áll a szívemhez az eredeti üzenete miatt. Ebben a verzióban azonban a szavak elnémulnak, teret adva az érzelmeknek és rezgéseknek, hogy körbeöleljék a hallgatót. Így mindenki szabadon elképzelheti és átérezheti a dallamokat a vonósok és a gyönyörű zenekari hangszerelés kíséretében. Ezzel az új instrumentális albummal valóban a Visions of Atlantis hangzásának legmélyebb magját szerettük volna felerősíteni: a szimfonikus zenét. Amikor megjelent az A Pirate Symphony, rajongóink lelkes visszajelzései egyértelműek voltak. Az An Orchestral Voyage esetében azonban nem elégedtünk meg azzal, hogy megismételjünk egy bevált receptet — ennél tovább akartunk menni, és megalkotni egy valódi, nagyszabású szimfonikus mű esszenciáját."

- vezette fel az újdonságot Clémentine Delauney énekesnő, majd eképpen folytatta:

"Bár az album alapvetően továbbra is nagyzenekari, instrumentális megközelítésű, a vezérdallamokat most szenvedélyesen és rendkívül igényesen valós hangszerek keltik életre: hegedűk, fuvolák, sőt még egy duduk is megszólal. Az új anyag az Armada stúdióalbumunkat minden eddiginél epikusabb utazássá alakítja, egy szimfonikus filmzenévé, amely bármilyen kaland tökéletes kísérője lehet. Önálló élményként is működik, de ideális társ kedvenc könyved mellé, egy hosszú sétához, vagy akár egy éjszakába nyúló játékesthez is."

November 23-án Alissa White-Gluz minden előjel nélkül távozott az Arch Enemy-ből, ami érthető módon nem kis megdöbbenést váltott ki a rajongókból. Az énekesnő tizenegy évig volt a zenekar tagja, a különválás pedig békésen zajlott. A hír után azonnal elindultak a találgatások, ki veszi át Alissa helyét, többen is felvetették Johan Liiva visszatérését, aki 1996 és 2000 között volt a banda énekese.

Az Arch Enemy közösségi oldalain jelentette be, hogy külön utakon folytatják Alissa White-Gluz énekesnővel, aki 2014 óta volt a zenekar tagja.

A vele készült korszak négy nagylemezt hagy maga után – “War Eternal” (2014), “Will to Power” (2017), “Deceivers” (2022) és az idei “Blood Dynasty”.

A közleményben nincs magyarázat, csak egy udvarias jókívánság, hasonló stílusban íródott Alissa saját posztja is, annyival kiegészítve, hogy 2026 januárjában végre boltokba kerül első szólóalbuma, amelyről az első kislemez már elérhetővé vált a Youtube-on. A szerzemény a The Room Where She Died címet viseli, az énekesnő projektje pedig simán csak ALISSA név alatt fut.

A The Room Where She Died számomra végtelenül felszabadító; úgy érzem, rengeteg olyan oldalamat engedhetem végre megszólalni, amelyek évek óta némán vártak. A készülő album sokféle arcot mutat majd, és imádom a gondolatot, hogy ezt az új fejezetet ezzel a dallal és videóval nyithatom meg – különösen, mivel a klip forgatókönyvét is én írtam.

A zeneszerzésben a Kamelot-billentyűs Oliver Palotai is segített Alissának.

Miss Mundo Chile, vagyis Ignacia Fernández november 2-án az elődöntőben olyat tett, amire korábban nem volt példa a szépségversenyek történelmében. A Decessus nevű, Santiago-i melodikus death metal zenekar frontasszonyaként nem mást adott elő, mint saját csapata egyik dalát, a Dark Flames-t, méghozzá hörögve.

A közönség állkapcsa egyszerre koppant a padlóra: senki sem hitte el, hogy ezek a brutális death metal hörgések a törékeny, angyalarcú versenyző torkából törnek elő. A meglepetés pedig még nagyobb lett, amikor néhány nappal később őt választották az ország legszebb lányának.

A napokban a SiriusXM Liquid Metal műsorában mesélt arról, milyen érzés volt megnyerni a Miss World Chile 2025 címet november 9-én, és miért egy Decessus-dalt választott a verseny tehetség-szekciójába.

Amikor felmerült, hogy nevezek a versenyre, azt mondták: ’Oké, de van sportverseny, van tehetségverseny, mindenféle feladat, ezeket meg kell csinálni.’ Erre azt feleltem: ’Rendben.’ De bevallom, nagyon hezitáltam a zenén. Tartottam tőle. Végül azt mondtam magamnak: ’Ez az egyetlen igazi tehetségem. Ha már itt vagyok, énekelni fogok, és a saját zenekarom dalát fogom elénekelni, hogy legalább azt mutassam meg, ki vagyok.’ Mert ha más banda dalát vettem volna elő  - mondjuk Arch Enemyt -, nem akartam, hogy megsértődjenek. Szépségverseny, meg minden… Úgy voltam vele: ’Ha el fogom rontani, legalább a saját zenémmel rontsam el.

- mesélte nevetve, majd elmondta: szeretné megmutatni, ki is ő valójában - tudja ugyanis hogy az előnyös külső vajmi keveset ér, ha nem társul hozzá tehetség. 

Nagyon fiatal korom óta modellkedem. A ’Miss’-világ teljesen más, mint a modellmunka. Két külön univerzum. De amikor beneveztem, lehetőséget láttam benne. A Miss World számomra nem arról szól, hogy ki a legszebb vagy ki kap koronát. Egy platformot ad arra, hogy azon dolgozz, amiért szenvedélyesen égsz. Hogy legyen hangod. A mottója: Beauty With A Purpose. Kell lennie valódi társadalmi projektednek. Valami kézzelfoghatónak. Én az állatokért, az állatvédelemért szeretnék dolgozni, ez az ügy áll hozzám a legközelebb.

A verseny ezzel együtt azt a bizonyos ’komplex nőt’ keresi. Én pedig próbálom megmutatni, ki vagyok. Tudom, hogy nem gyakori, hogy egy metalénekesnő induljon szépségversenyen. Nagyon is tisztában vagyok ezzel. De ez vagyok én, és nem félek felvállalni, még akkor sem, ha sokaknak nem tetszik, hogy metal vokállal állok a Miss World színpadára.

Október 17-én landolt a boltok polcain a finn csapat hetedik albuma, a "Steelbound", amelynek kritikáját ITT olvashattátok. A korong minden hangjában ott dübörög a csapat jellegzetes energiája: a klipes dalok – Last Goodbye, Steelbound, Here We Are, Angel of Midnight, Twilight Cabaret – pedig szépen bizonyították, hogy a banda nemhogy kifulladt volna, hanem most pörgeti maximumra a saját kreatív erejét.

A mai nappal újabb dal kapott vagány kisfilmet, a banda ezúttal a Watch The Sky Fall mellett tette le a voksát. A szám finoman adagolt szimfonikus fűszert is kapott, Noora Louhimo szenvedélyes vokálja mellett pedig egy súlyos, vastagon odatett gitárszóló is érkezik, ami szépen felpakolja a hangulatot a zenekar jól ismert magaslatára.

Az élet valahogy könnyebben simul a tenyeredbe, ha ott van melletted az a bizonyos ember — legyen társ, vagy egy barát, aki már félig család. Bármi jön szembe, ketten úgy haladtok át rajta, mintha a világ próbája csak egy ajtó lenne, amit együtt nyittok ki.

- írta a szerzeményről az együttes.

Tavaly november óta csend honolt a Butcher Babies háza táján, akkor adták ki ugyanis a Sincerity című számot. Ez volt az első szerzemény Carla Harvey tavaly júliusi távozása óta, és a dalban Heidi Shepherd állt egyedül a mikrofon mögött.

Bár a banda leszögezte, hogy szó sincs feloszlásról, az elmúlt hónapok némasága így is sok rajongóban ébresztett bizonytalanságot. Ma azonban végre megtört a csend: a formáció bejelentette, hogy már javában készül az új albumuk, amely 2026 folyamán kerül boltokba.

Tegnap Heidi a következőket osztotta meg közösségi média platformjain:

"7 dal teljesen kész. 5 (talán 6) következik A JÖVŐ HÉTEN... RAJTA VAGYUNK! Visszatérünk Los Angelesbe, hogy befejezzük a lemezt Howard Bensonnal, és nagyon izgatottak vagyunk! A stúdiófelvételek, turnék és fesztiválok közötti ugrálás egy őrült hullámvasút volt. De most már a célegyenes felé haladunk, és készek vagyunk megmutatni, min dolgoztunk az elmúlt évben. A csapatunk a Judge&Jurynál fantasztikus partner volt. Ami EP-nek indult, teljes nagylemez lett, mert annyira jól összedolgoztunk!"

- utalt arra, miszerint új kiadót is talált az együttes, egyúttal szót ejtett a készülő dalokról:

"Ezek a számok hihetetlenül személyesek, és kétségkívül a karrierem legjobb szerzeményei közé tartoznak. Mélyen belemerülünk az elmúlt 25 évembe. Ez a lemez egy önéletrajz - olyan korai élményeket érint, amelyekről soha nem beszéltem nyilvánosan. Mint mindig, Henry Flury-vel hónapokra bezártuk magunkat a stúdióba. Ez a mi gyóntatószékünk, templomunk, terápiánk."

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Heidi Shepherd (@heidithebutcher) által megosztott bejegyzés

A Therion legutóbb 2023-ban adott ki stúdióalbumot, a "Leviathan III" című lemezzel zárta le a sajátos, tenger-mélyi mítoszokból szőtt trilógiát.

Tegnap közösségi média platformjain jelentette be a zenekar, hogy 2026. január 30-án új koncertkiadvánnyal jelentkeznek - a DVD/BluRay formátumban megjelenő anyag a "Con Orquesta" címet viseli majd.

A skandináv szimfonikus metal úttörői tizenhét év szünet után ismét nagyzenekari köntösbe öltöztették monumentális dallamaikat - korábban Románia (2006) és Magyarország (2007) színpadain kápráztatták el a közönséget teljes zenekari kísérettel, most Mexikóban írtak történelmet, nem kevesebb, mint 11 000 rajongót bűvöltek el a Mexico City Arenában. A női hangot Rosalia Sairem mellett Lori Lewis szolgáltatta, aki 2014 óta kizárólag a stúdiófelvételeken hallatta a hangját. Chiara Malvestiti, aki 2015 és 2023 között erősítette a formációt, előreláthatólag még sokáig távol lesz a reflektorfénytől, az olasz szoprán ugyanis kétéves kislányával tölti az idejét.

A mai nappal már ízelítőt is kaphatnak a rajongók e kivételes előadásból: elérhetővé vált az első koncertfelvétel, a bibliai ihletésű The Rise Of Sodom And Gomorrah – az az ikonikus dal, mely eredetileg az együttes 1998-as, "Vovin" címet viselő albumán nyűgözte le a hallgatóságot. A negyedszázados mű most új, fenséges köntösben kelti életre az ősi történetet.

"A The Rise Of Sodom And Gomorrah a legnépszerűbb dalunk, így magától értetődő volt, hogy ezt választjuk erre az eseményre. Ráadásul kevés számunk illik ennyire egy élő, teljes zenekari előadáshoz, szinte könyörög azért, hogy szimfonikus keretben szólaljon meg."

- írta a banda a felvételről.

Dallista:

CD 1:

01. The Blood Of Kingu
02. The Ruler Of Tamag
03. The Birth Of Venus Illegitima
04. Tuonela
05. Twilight Of The Gods
06. Mon Amour Mon Ami
07. La Maritza
08. Via Nocturna
09. Asgård
10. Draconian Trilogy

CD 2:

01. Ginnungagap
02. Ten Courts Of Diyu
03. Litany Of The Fallen
04. Siren Of The Woods
05. Son Of The Staves Of Time
06. Lemuria
07. Sitra Ahra
08. Quetzalcoatl
09. The Rise Of Sodom And Gomorrah
10. To Mega Therion

A Butcher Babies volt énekesnője, Carla Harvey négy másik lánnyal - Allie Kay, Kiana De León, Sasha De León, Jewel Steele - közösen alkotja a The Violent Hour nevű csapatot, a banda nevét viselő EP pedig a nyár folyamán jelent meg.

A kiadványon közreműködik Zakk Wylde, John 5, és mindenekelőtt az Anthrax dobosa - Carla férje -Charlie Benante, aki társszerzőként és zenészként jegyzi a dalokat.

Két dallal jelentkezett korábban a csapat, elsőként a Sick Ones érkezett, amelyet a Hell Or Hollywood követett, a mai nappal pedig elérhetővé vált a harmadik kislemezes szerzemény, a Sex and Cigarettes.

"A videóban azt az energiát és azonnali összhangot akartam megragadni, ami köztünk, mint zenekar között megszületett, egy modern, Russ Meyer-féle lázálomként, ahol egy egyszerű koncertre tartó road trip teljes őrületté fajul. Nathan Mowery rendezőt kértem fel, hogy életre keltse a víziót. Ő nemcsak filmes, hanem pankrátor is, így tudtam, hogy tökéletesen el fogja találni az általam elképzelt finálét. Minden videó-ötletemet magam írom, és a legtöbb helyszínt személyesen kutattam fel – a Circus Liquor ikonikus neonjától kezdve egészen Los Angeles hírhedt Mustang Moteljéig. Még a vagány piros kabrió felkutatása is az egész kaland része volt. A végső vágás pontosan olyan lett, amilyennek megálmodtam – nyers, szexi és egy kicsit őrült… pont, mint maga a dal."

- mesélte a Revolver magazinnak Carla, a videoklipet pedig megnézheted itt:

Nem vesztegeti az idejét Poppy. A Moriah Rose Pereira néven született énekesnő villámgyorsan hagyta maga mögött a popzenét, hogy teljes erőbedobással vesse bele magát a metalba, és azóta megállíthatatlanul ontja magából a dalokat. A Wham!-klasszikus Last Christmas merész feldolgozása után szinte azonnal befutott tőle a friss Unravel, de az End Of You című számban is hallhatjuk, ahol nem kisebb nevekkel dolgozott együtt, mint Amy Lee (Evanescence) és Courtney LaPlante (Spiritbox).