Nemrég adtuk hírül, miszerint a svéd Liv Sin új albuma szeptember 6-án, a Despotz Records gondozásában jelenik meg - a korong a Burning Sermons címet kapta.

A Blood Moon Fever és a Slave To The Machine dalok képében már ízelítőt is kaphattunk a lemezből, most pedig felfedte a kiadvány dallistáját a Liv Jagrell énekesnő vezette formáció, íme a dalcsokor:

01. Blood Moon Fever 
02. Chapter Of The Witch 
03. Hope Begins To Fade 
04. War Antidote 

05. At The Gates Of The Abyss 

06. Slave To The Machine 
07. The Sinner 
08. Death Gives Life Meaning 
09. Ghost In The Dark 
10. Dead Wind Intermezzo  

Természetesen az albumborító is megtekinthetővé vált íme:

A svájci folk metálban nyomuló Eluveitie Ategnatos című albuma áprilisban töltötte meg a lemezbooltok polcait, és e kiadvánnyal járja a világot a Fabienne Erni vezette formáció. A turné egyik állomása a rajongók nagy örömére a budapesti Barba Negra lesz, ám nemcsak ez az egyetlen jó hír a koncerttel kapcsolatban.

Kiderült ugyanis, hogy két meglepetésvendég is elkíséri a bandát Magyarországra: a moldáv Infected Rain és az olasz Lacuna Coil lesznek az előzenekarok. A jegyek kaphatóak az interneten és a jegyirodákban, az esemény Facebookos oldala pedig ITT található.

A csehországi Vizovice-ben megrendezett Masters Of Rock fesztivál utolsó napján vendégeskedett a rendezvényen a holland Within Temptation, akik februárban megjelent nagylemezükkel, a Resisttel járják a világot. 

Ám nemcsak a friss korong dalai hangzottak el a koncerten, hanem régebbiek is. 2014-ben jelent meg a hatosfogat Hydra címre keresztelt lemeze, amely a Resisthez hasonlóan számos vendégzenészt vonultatott fel. A Paradise (What About Us?) című szerzeményt a Nightwish egykori frontasszonyával, Tarja Turunennel vette fel a formáció, és e fellépésen is felcsendült a szám, a finn énekesnő pedig meglepetésvendégként lépett a színpadra, hogy Sharonnal közösen adják elő a dalt. 

Utoljára a 2016-os, németországi M'era Luna fesztiválon találkozott a két tehetség, ahol szintén e dalt énekelték közösen.

Sharon elmesélte: amikor a Paradise megíródott, rögtön Tarjára gondolt a csapat, mint vendégénekesre, hiszen a dal rendkívül epikus, dinamikus, amelybe kiválóan illeszkedik egy erőteljes hang.

Túl a kiégéshez közeli érzéseken, édesapja elvesztésén Sharon den Adel igazi főnixmadárként született újjá, amikor a Within Temptation Resist lemezével -amely február elsején jelent meg- turnéra indult csapatával. 

A számos vendégzenészt felvonultató album nagyon hasonló lett a 2014-ben piacra dobott Hydrához, ám annál egyedibb és modernebb hangzást kapott. A Hydra óriási ugrásnak bizonyult, a banda addigi legmerészebb korongja lett, bár a 2011-es The Unforgiving sem szűkölködött modern elemekben.

Sharon szólóprojektje, a My Indigo pedig teljesen más stílusú zenét játszik, mint a Within Temptation - a lemez, amely tavaly áprilisban került a boltok poolcaira, az énekesnő személyes harcairól szól, amelyek édesapja betegsége és az alkotóművészi válság miatt kerítették hatalmába őt.

A holland pacsirta a Loud TV-nek adott nemrég interjút, amelyben kitért a Resistre, a turnéra és a jövővel kapcsolatos tervekre is.

"Úgy gondolom, a modernebb hangzás felé haladunk, 25 éve turnézunk és nehéz követni a változásokat. A Resist-tel szerintem sikerült egy újabb ugrás, de remélem, hogy a következő lemezünkkel még tovább fejlődhetünk majd."

- kezdte sorait Sharon, aki azt is felfedte: soha nem érezte, hogy bármikor is támadást kapott volna, amiért nőként szerepel a metál színterén.

"Mindig tiszteletet éreztem ebben a közegben!"

A frontasszony azt is elmondta: többféle műfaj hatással volt az együttes kezdeti zenéjére, és úgy érzi, most találták meg az igazi Within Temptation-ös hangzást. Megosztotta azt is: míg a Hydra turnéja után elveszettnek érezte magát és képtelen volt dalokat írni, most már biztosan tudja, hogy a koncertkörút végén azonnal a stúdióban szeretne dolgozni.

A videó megtekinthető itt!

Eddig is tudni lehetett, hogy az olasz együttes új lemezén dolgozik, amelyről korábban Cristina Scabbia énekesnő elmondta: az eddig legkeményebb, legsötétebb anyaguk lesz, ám folytatja a 2016-os Delirium vonalát.

Konkrétumokat eddig nem osztott meg a milánói banda, azonban most lerántották a leplet a készülő kiadvány címéről: a Black Anima címet viseli majd és október 11-én szabadul a világra.

"A fekete lélek ("black anima") mindannyiunkban ott van. Egy ködös tükör, amit az igazság keresésére használunk. Benne van a fájdalom, a düh, az igazság, a félelem, a múlt, a jövő. És sötétség nélkül világosság sem létezik..."

- mesélte Cristina a korong címe kapcsán.

A zenekar egyébként jelenleg hazájában turnézik, de számos fesztiválon is fellépnek.

Instagramján jelentette be a Carla Harvey és Heidi Shepherd által vezetett kaliforniai banda, miszerint basszerük, Jason Klein elhagyja a csapatot. A gitáros nem zenekari problémák miatt távozik a Butcher Babies fedélzetéről, mindössze arról van szó, hogy több időt szeretne tölteni családjával, különsen 11 éves kislányával.

"A világban utazgatás, a zenélés olyan élmények voltak, amelyekről gyerekként csak álmodozhattam, és a Butcher Babies nélkül sohasem történhettek volna meg. Ám most búcsút intek egy évtizednek, köszönetet szeretnék mondani Carlának, Heidinek, Chase-nek és Henrynek! Ugyanígy köszönetet szeretnék mondani a rajongóinknak is! Most a legnagyobb kötelességem, hogy teljes értékű édesapja legyek a 11 éves lányomnak, hogy vele legyek, amikor felnő."

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Getting to tour the world, playing music with my friends, experiences that could never have happened without Butcher Babies. This is my farewell to a decade of a life that I could only dream of as a kid. I want to thank @carlaharvey @heidithebutcher @henryflury @chasethedrums @chrissywarnerdrums for all the good times and memories! And most of all...I’d like to thank you! The fans! You guys are the ones that kept me going night after night, I thank you all! My obligation now is to be a father to my daughter, and be with her as she grows up. #butherbabies

Jason Klein (@b_b_bassplayer) által megosztott bejegyzés, Júl 5., 2019, időpont: 8:53 (PDT időzóna szerint)

- e kedves szavakkal búcsúzott posztjában bandatársaitól a zenész, aki az augusztusra betervezett bulikat még lenyomja az együttessel. 

Jason Klein basszer (középen) családja kedvéért hagyja el a Butcher Babiest.

Heidi, a csapat szőkesége a következőket írta közösségi oldalán a távozással kapcsolatban:

"Testvér, koncentrálj a legkomolyabb hivatásodra, hiszen egy csodálatos apa vagy! Szeretünk Jason, rengeteg mindent elértünk együtt!"

Majd Carla is csatlakozott:

"Jason szögre akasztja a gitárját, hogy többet lehessen a lányával. Nagyon hálás vagyok az évtizedes barátságunkért! Remek zenész vagy, de még remekebb apuka! Hiányozni fogsz!!!"

Azt egyelőre még nem tudni, ki veszi át a gitáros helyét.

A finnek talán legismertebb együttese 1996-ban alakult - Tuomas Holopainen eredetileg egy akusztikus zenét játszó bandát álmodott meg, ám csakhamar a metálban találták magukat. Igazi különlegességnek számított a csapat, hiszen akkoriban, amikor megalakultak, a Within Temptation-ön, a Lacuna Coilon és a The Gatheringen kívül nem igazán voltak énekesnős zenekarok Európában.

Tarja Turunen operaszerű éneklésével varázsolta el az embereket, aki megkérdőjelezhetetlen jelképévé vált a formációnak. Vele négy stúdióalbumot vett fel a brigád: Angels Fall First (1997), Oceanborn (1998), Century Child (2002) és Once (2004). Én mindegyik lemezt imádtam. A mai napig szeretettel hallgatom az összeset. 

A Nightwish eredeti felállásában, Tarja Turunennel az élen

2005. október 21-én Helsinkiben, az Once Upon A Tour záró bulija után a fiúk nyílt levélben kérték fel frontasszonyukat a távozásra - indokként Tarja megváltozott viselkedését hozták fel, illetve szerintük férje, Marcelo Cabuli hatására az énekesnő túlzottan anyagiassá vált. Nem tudhatjuk, mi az igazság, de véleményem szerint nem a legszebb módját választották a búcsúnak. Igen, a Nightwish Tuomas lelkének egy tájképe, ahogyan ő fogalmazott. Ő alapította a csapatot, ő írja a szövegeket és komponálja a zenét. De amit emberileg művel az énekesnőkkel, azzal nem tudtam soha azonosulni. Tény, hogy míg a 2001-es, From Wishes To Eternity DVD-n egy vidám együttest láthatunk, és Tarja is részt vett a bohóckodásokban, addig a 2006-ban piacra dobott End Of An Erán egy két részre bomlott zenekart figyelhettünk meg: voltak a banda férfi zenészei, meg volt Tarja és Marcelo, aki a dalospacsirta menedzsereként mindenhová elkísérte az együttest. Tuomasék nyílt levelére Tarja néhány nappal a kirúgása után szintén egy nyílt levéllel reagált - felfedte mindazt, ami neki nem tetszett. Többek közt, hogy nehezen kapott csak külön öltőzőt, ahol a hangját melegíthette, hogy a fiúk rendszeresen a turnébuszban bagóztak, és hogy alig volt szünet a koncertek között és ez az énekesnő hangjának sem tett jót, valamint nehezményezte, hogy férjét is belekeverték a két fél közötti harcba. Ha Tarja ezért szakadt el a fiúktól, én meg tudom érteni!

2006-ben jött a svéd Anette Olzon, aki 1989 óta aktív zeneileg, az Alyson Avenue-ban kezdte ez évben karrierjét, de 13 éves kora óta énekel. Őt sokan kedves, közvetlen attitűdje miatt szerették meg nagyon sokan, és nem óhajtotta Tarját követni sem öltözködésében, sem énekstílusában - Anette ugyanis inkább pop-rockos hanggal rendelkezik, bár mindig megpróbálta a legtöbbet kihozni magából, amikor a Tarja hangjára írt dalokat kellett előadnia. 2007-ben jelent meg a Dark Passion Play, amely még a 2004-es Once eladásait is überelte, majd 2011-ben az Imaginaerum, ami filmzenés atmoszférájával szintén hatalmasat durrant. 2012 október elsején Anette-tel közös megegyezéssel szakítottak a fiúk.

Anette Olzon 2006 és 2012 között dolgozott az együttessel

Mint utólag kiderült, az énekesnő ekkor már várandós volt harmadik gyermekével, Mióval, és várandóssága első három hónapjában szörnyű rosszullétek gyötörték - Amerikában, a denveri koncert előtt még kórházba is került, mert félő volt, hogy a vészes hányás és az ebből következő kiszáradás miatt elveszíti magzatát. Anette később elmondta: nagyon rosszulesett neki, hogy zenésztársai nem látogatták meg a kórházban. Néhány bulin Elize Ryd, Alissa White-Gluz és Floor Jansen (ex After Forever, ex-ReVamp) ugrott be Anette helyett, hogy ne kelljen lemondani a koncerteket. Október elsején robbant a bomba: Anette távozik. Későbbi interjúiban a svéd csillag elárulta: nem kapott annyi részesedést a koncertekből és a lemezeladások után, mint férfi kollégái, és ezt inkorrekt eljárásnak tartotta. Tisztára, mint Dianne és a Xandria esete. Anette egy finn női magazinnak adott, 2014-es interjújában felfedte: ugyanúgy menesztették a zenekarból, mint annak idején Tarja Turunent, csak épp csendesebb úton. Ezután adta ki szólólemezét Shine címmel, amely már teljes mértékben az ő stílusát tükrözte, ám a korong mérsékelt sikereket ért el. egy évvel később Anette bejelentette: visszavonul a zenéléstől és ápolónői tanulmányaira koncentrál. 2016-ban azonban úgy döntött, nem hagyja veszni tehetségét: Jani Liimatainennel (ex- Sonata Arctica) közösen alapította meg új csapatát The Dark Element néven - Anett szerintem itt teljesedett ki igazán, a hangjába lehetetlenség belekötni, a formáció első lemeze pedig kedvező fogadtatást kapott. Lehet Anette után csinálni: zenekarozás, ha nem a bandával van elfoglalva, egy helsingborgi kórház betegeit segíti a gyógyulás útján, miközben három fia közül a két kisebbet, Nemót és Miót ő neveli. Hihetetlen akaraterővel, plasztika nélkül szabadult meg a terhességei alatt felszedett kilóktól is, kemény edzéssel és szigorú diétával. Nekem ő hatalmas példakép.

A holland származású Floor Jansen 2013-ban hivatalosan is a zenekar énekesnője lett. 2015-ben jelent meg az Endless Forms Most Beautiful, amelyen már ő énekelt. Ám nemcsak a frontasszonyi poszton történt váltás: Jukka Nevalainen határozatlan időre felfüggesztette a zenélést, ugyanis a dobos évek óta alvásproblémáktól szenvedett -  helyét a Wintersun és a Trees Of Eternity ütőse, Kai Hahto vette át. Azonban a banda üzleti ügyeit Jukka kezeli. A lemez szerintem a leggyengébb Nightwish-korong lett.

Jelenlegi frontasszonyukkal, a holland Floor Jansennel

Egy-két dal kivételével vontatott, erőltetett, mintha a korábbi lemezeiket próbálták volna összegyúrni, hatalmas önlenyúlásokkal. Bár sokaknak tetszett az album, én két számot tudok értékelni róla: a címadó dalt és a The Greatest Show On Earth-öt. Floor nagyon jó énekes, mind a Tarjás, mind az Anette-s dalokat jól hozza élőben, de az albumon nincs teljesen kihasználva a hangja, és maga a lemez is gyenge lett, pedig a koncepció nagyon jó. 

A német csapat Bielefeldben alakult 1994-ben, Marco Heubaum gitárosnak köszönhetően. Első éneksenőjük Nicole Tobien volt, ám hamarosan gazdát cserélt a mikrofon, érkezett Lisa Middelhauve (akkor még Schaphaus), akiről tudjuk, hogy Nils Middelhauve exfelesége.

A Xandria és Lisa Middelhauve

Lisával négy lemezt rögzített a banda: Kill The Sun, Ravenheart, India és Salomé: The Seventh Veil. Lisa remek hangi adottságokkal rendelkezik, sőt, hörögni is tud, de számomra a vele készült albumok nem voltak külnösebben izgalmasak. A Ravenheart-en és a -címéből is kikövetkeztethetően- keleti témákat felvonultató Indián volt egy-két szerzemény, ami megfogott, de leginkább háttérzajnak tudtam elképzelni ezeket a lemezeket. 

Lisa személyes okok miatt 2008-ban elhagyta a csapatot, Kerstin Bischof érkezett a helyére, aki mindössze egy évet töltött a bandában. 2010-ben egy turné erejéig ismét Lisa erősítette a legénységet, majd ez év decemberében a zenekar bejelentette: megtalálták új frontasszonyukat. Manuela Krallert már ismerhettük a Haggardból, és vele vette fel a Xandria a Neverworld's End című korongot.

Manuela Kraller 3 évig erősítette a zenekart

Na, itt szerettem meg a Xandriát! A dalok erősen a Nightwish korai éveit idézik, amikor még Tarja Turunen volt az énekesnő. De ez nem volt gáz. Nekem hatalmas űr keletkezett a szívemben, amikor Tarját kitették a Nightwishból, és a Xandria e lemeze betöltötte ezt az űrt, Manuela hangja pedig ugyanaz az erőteljes lírai szoprán, mint finn kolléganőjéé. A Valentine, a Forevermore, a Blood On My Hands pedig hatalmas nóták, amelyekre iszonyatosat lehetett tombolni a koncerteken. Nekem Manuela ráadásul emberileg is szimpatikusabbnak tűnt, közvetlen, kedves stílusával, végig "együtt volt" a közönséggel, ezeket Lisáról nem tudom elmondani. Ő az a tipikus "megközelíthetetlen" hölgy volt, kicsit beképzeltnek tartottam. Manuelával teljesen friss energiák érkeztek az együttesbe és zabáltam a vele felvett albumot. 

2013-ban jött a sokk: Manuela is kilépett a bandából. Ekkor jött a holland szépség, Dianne van Giersbegen személyében, aki semmiféle rokoni kapcsolatban nem áll Anneke van Giersbergennel, ellenben jó barátnők. :)

Vele két kiadványt készített a brigád: a 2014-es Sacrificiumot és a 2017-es Theater of Dimensionst. Mindkét lemez a Manuelával elkezdett, erőteljesebb hangzást vitte tovább, igen energikus dalokkal, Dianne gyönyörű szoprán hangjával, utóbbi albumon igen érdekes zenei megoldásokkal. Dianne személyisége, mosolya és a rajongókkal való közvetlensége is magával ragadó volt. 

Dianne van Giersbergen 2013 őszén csatlakozott a bandához - két lemezt rögzített a zenekarral

Sokként érte a rajongókat a hír 2017 szeptemberében, amikor is az énekesnő bejelentette: elhagyja a zenekart. Elmondása szerint komoly, stresszre és kimerültségree utaló tünetek jelentkeztek nála, valamint pénzügyekben sem voltak vele korrektek a csapat férfi tagjai és a menedzsment. Távozása a csapatból hatalmas port kavart, még Lisa és Manuela is megszólaltak az ügy kapcsán. Manuela elmondta: büszke holland utódjára, hogy merte vállalni az érzéseit és kimondani a dolgokat, míg Lisa Dianne-t szapulta és kijelentette: a Xandria "az ő felnőtt gyereke, aki már nem vele él". Pedig nem az ő gyereke, hanem Marcóé, hiszen ő alapította. Azt is írta: a Xandria néhány eldobható emberből áll. Ily formában Lisa saját magának mondott ellent... 

A banda jelenleg tetszhalott állapotban van. Miután Dianne kilépett, az Aeverium nevű, német szimfometált játszó csapat énekesnője, Aeva Maurelle segítette ki őket a lefixált koncerteken, sőt saját együttesét is elhagyta (helyére Vanessa Katakalos került), de nem tudni, hogy ő marad-e véglegesen vagy ismét új fronthölgy után néz a zenekar.

A Xandria utolsó Facebookos bejegyzése 2019. január elsején keletkezett, egy újévi jókívánság formájában.

A Sirenia 2001-ben alakult a norvégiai Stavangerben, annak a Morten Velandnek köszönhetően, aki a Tristaniát is létrehozta. Miután kirúgták a bandából, megalapította a Sireniát, amelynek első albuma At Sixes and Sevens címmel jelent meg, és a francia Fabienne Gondamint hallhattuk rajta dalolni.

Az At Sixes And Sevens albumon Fabienne Gondamin szerepelt, mint session-zenész

Nem állandó tagként szerepelt a csapatban, hanem csak vendégzenészként. E lemez kellemes hangulatú, Fabienne hangügyileg teljesen rendben van, kimondottan szeretem a korongot.

Két évvel később, An Elixir for Existence címmel érkezett a második album, amellyel megismertem az együttest. Igen, ezt a lemezt hallottam tőlük először, és e korongon a norvég Henriette Bordvik énekelt. Nagyon szeretem ezt az albumot, a mai napig, valami hihetetlen atmoszférával rendelkezik.

Henriette Bordvik hallható az An Elixir for Existence című lemezen - az énekesnő a mai napig aktívan zenél

Henriette szoprán hangja nagyon illik a dalcsokorba, noha nem kapott annyi szerepet, mint egy szokványos együttesben, ahol főként a hölgyek énekére épül minden. Ámde ez nem is baj! Ez a kiadvány volt -szerintem- az IGAZI Sirenia, férfi ének és hörgés, valamint Henriette vokálja. Ő egy évvel később búcsút intett Mortenéknek, akikhez 2006-ban a dán származású Monika Pedersen csatlakozott. Henriette nem hagyott fel a zenével; az Abyssic nevű zenekarnak ő a basszusgitárosa és énekese is.

A Nine Destinies And A Downfall címre keresztelt korongot Monikával rögzítette a formáció, ezen szerepel az egyik legsikeresebb Sirenia-szerzemény, a The Other Side.

Monika egy évet töltött a Sireniában

Monika tehetséges énekes, az album pedig abban tér el az előzőtől, hogy itt már több szerepehez jutott a női énekhang. Sajnáltam, amikor Monika kereket oldott 2007-ben. A most 40 éves szőke hölgy azóta festőként és lakberendezőként dolgozik, valamint az évek során egy kisfia és egy kislánya született. De nem vonult vissza teljesen a zenétől, hiszen a dán Sinphonia együttesnek ő a frontasszonya.

Itt kell megemlítenem, hogy e bandában mindig az tetszett leginkább, hogy nem erőltették agyon az operás, áriázós női éneket, hiszen telített a piac. Legalábbis egy ideig nem erőltették, erre nemsokára kitérek...

2008 tavaszán csatlakozott a fiúkhoz a banda történetében a leghosszabb ideig éneklő leányzó, a spanyol Ailyn, polgári nevén Pilar Giménez García. A mediterrán szépséget húga -aki nagy Sirenia-rajongó- nevezte be a válogatásra, amelynek keretein belül a zenekar énekesnőt keresett, és 500 lány közül választották ki. Vele négy korongot is felvett a banda, a The 13th Floort, a The Enigma Of Life-ot, a Perils Of The Deep Blue-t és a The Seventh Life Path-et.

A Sirenia a spanyol Ailynnel - ő erősítette leghosszabb ideig a formációt

Ezek a lemezek is tele vannak szerethető dalokkal, ám nem mindegyik nyerte el a tetszésemet. Az első két lemez langyos víz, pedig Ailyn hangja többet is elbírt volna. Az utolsó két albumon kicsit bekeményítettek, 2016 nyarán azonban Ailynt kirúgták a zenekarból. Az énekesnő édesanyja váratlanul meghalt, Ailynnek pedig problémái akadtak az egészségével - 7 éves kora óta inzulinfüggő cukorbeteg, és e kórra nagy hatással vannak az érzelmek. Emiatt nagyon a bögyömben van Morten, hiába remek zenész. Kíváncsi vagyok, hogy az Ailynt váltó Emmanuelle Zoldan bírni fogja-e ennyi ideig, hiszen az Ailynnel töltött 8 év a csapat életében rekordhosszúságúnak számít...

Még ez évben a boltok polcaira került a Dim Days of Dolor, amelyet a mezzoszoprán hangú Emmanuelle Zoldannal, az új frontasszonnyal készítettek. A francia énekesnő 2003 óta háttérénekelt a zenekarban, ismerte a dalokat, szövegeket, így nem kellett sokat agyalniuk a srácoknak, ki vegye át Ailyn helyét. Emma, a mikrofon új gazdája képzett operaénekesnő, aki az egyetemi évei alatt egy pop-rock bandában is kipróbálta magát, tehát igen sokoldalú hanggal rendelkezik. És itt kell megemlítenem az operás cuccot. A Dim Days Of Doloron Emmára erőltették ezt az áriázgatást, tönkretéve ezzel a lemezt. Egy idő után nagyon unalmas. Olyan, mint egy gyomorrontás. Emma hangja teljesen korrekt, de a Sirenia pont attól volt Sirenia és egyedi, hogy nem nyomták az operázást. Gondolta Morten, hogy megtartsuk a rajongókat, Emma, áriázz! De nem, ettől a lemez nem lett jó. A két klipes dalon kívül (The 12th Hour és a korong címadó dala) nem is találtam számot, ami tetszene. Csalódott voltam. 

A banda és jelenlegi frontasszonya, a francia operaénekesnő, Emmanuelle "Emma" Zoldan

Éppen ezért lepődtem meg és csalódtam igen kellemeset, amikor kijött a 2018-as Arcane Astral Aeons. Remekül összerakott dalok, hangszerügyileg, szövegileg is, és ami nagyon tetszett benne: nem erőltették Emmára ezt az áriázós vonalat, hanem természetesen énekel. Egy-két helyen ugyan áriázik, de inkább a normál hangját használja. Ezzel az énekstílussal talán menthető lett volna a Dim Days Of Dolor egy része... Talán Morten belátta, hogy azt a lemezt igencsak elcseszték ezzel a vonallal.

A holland zenemágusok The Holographic Princple című, legutóbbi korongja 2016-ban jelent meg, sokak szerint ez lett a banda eddigi legsokoldalúbb lemeze. A kiadvánnyal nemcsak Európát járták be, de jártak Amerikában és Kanadában is. 

Korábban a banda elárulta, hogy készül az új album, Isaac Delahaye gitáros és Coen Janssen billenyűs pedig a Download fesztiválon meséltek a tervek szerint 2020-ban boltokba kerülő újdonságról.

"Mindenki összegyűjti az ötleteit a saját stúdiójában, aztán elküldjük egymásnak. Megnézzük, hogyan hangzik az egész együtt, mert fontos, hogy az összhang élőben is meglegyen."

- kezdte Coen, majd Isaac kitért az idén 10 éves, Design Your Universe című korongra is. A zenész elmondta: azért is különleges számára ez a lemez, mert ez volt az első kiadvány, amelyen már őt is hallhattuk játszani. A zenekar ősszel indul speciális turnéra ennek apropóján, hiszen ahogyan korábban Simone Simons énekesnő is elmondta, a  korong telis-tele van szerethető dalokkal, és az üzenete rengeteg emberhez eljutott. 

Olyan dalok váltak ikonikussá e lemezről, mint a Resign To Surrender, az Unleashed vagy korong címadó szerzeménye. 

Az első buli október 4-én, a németországi Oberhausenben lesz, az utolsó pedig Moszkvában, október 12-én, de hazájukban, Hollandiában, Franciaországban és Izraelben is koncertet adnak.