Cristina Scabbia, a Lacuna Coil frontasszonya lassan betölti az ötödik X-et, ám ez alig látszik megjelenésén, jó pár évet letagadhat a valós korából. A színpadon is ugyanolyan energiával tombol, mint a banda karrierjének kezdetén, 1998-ban, az énekesnőtől pedig köztudottan nem állnak távol a mély beszélgetések, a dolgok filozofikus megközelítése.
Aki figyelemmel kíséri Cristina közösségi oldalait, láthatja, hogy a 49 éves olasz szépség imádja a különcséget kifejező dolgokat, egyszer Pikachu-s pizsamában láthatjuk, majd Star Wars-os mezben, de bevallása szerint a Super Mariónak is nagy rajongója. A napokban a következőket írta Instagramján:
Jó néhány évvel ezelőtt "kockának" lenni egyenlő volt azzal, hogy kicikizhető, éretlen és ügyefogyott emberként ítéltek meg (néha még mindig ez történik, mert a tudatlanok tévhiteket gyártanak, akik most is azt hiszik, hogy ez "csak a gyerekeknek való"). A dolgok azonban megváltoztak, a vagányság egy új szintje belépett a szobába, így már nem hallottuk oly gyakran azt a mondatot, hogy "nőj már fel!"
- kezdte sorait Cristina, aki egy ízben arról is mesélt, hogy különcsége talán annak is köszönhető, hogy családjában ő a legkisebb gyerek.
Személy szerint úgy gondolom, hogy a szenvedélyeket életben tartani (bármi is legyen az), és egy kicsit szórakozni, tényleg jót tesz a testnek, az elmének és a léleknek. Soha nem szabad lassan "beledögleni valamibe" csak azért, mert a társadalom azt mondja, hogy a kor előrehaladtával szakaszokban kellene élnünk az életünket. Csak egyszer élünk, és ki kell élveznünk minden másodpercet, amivel megajándékoztak minket ezen a bolygón! Olyan lesz az életünk, amilyenné mi tesszük!
- folytatta a bölcs gondolatok megosztását Cristina, majd azzal zárta mondandóját, hogy a benne lakozó gyermeket mindig is életben fogja tartani. Majd feltett három költői kérdést, amelyet válaszoljatok meg Ti, Kedves Olvasók:
Mit gondolsz erről? Velem tartasz? Érezted már úgy, hogy elítélnek a szenvedélyeid miatt?
Hard rock/heavy metal csapatként definiálja magát a kaliforniai Edge of Paradise, de van még bőven más műfaji sajátosság a zenéjükben, ám erről majd később. :) 2011-ben alakult a banda, így az idei évben ünnepelhetik tízéves fennállásukat, első albumuk még az alapítás évében megjelent, és a Maskcímet viselte. 2015-ben érkezett az Immortal Waltz, majd 2019-ben a Universe.
Az énekesnő Margarita Monet -születési nevén Margarita Martirosyan- Jerevánban, Örményország fővárosában látta meg a napvilágot 1990. február 15-én, de családjával élt Moszkvában, itt kezdett zongorázni. 11 éves korában Houstonba költöztek, onnan New Yorkba költözött pár évvel később, majd 2010 folyamán Los Angelesben kötött ki, ahol találkozott David Bates-szel, vele és az időközben csatlakozott bandatársakkal életre hívták az együttest.
Bevallom, csak nemrég figyeltem fel a különleges hangú fronthölgyre, amikor tavaly a Magnus Karlsson által alapított Heart Healerben hallottam énekelni. Tudtam előtte is, kicsoda ő, de valahogy az Edge of Paradise mostanáig kiesett az életemből. Bánom is, de jobb későn, mint soha! :D
A Heart Healerben nyújtott teljesítménye lenyűgözött, ezután kezdtem hallgatni a banda lemezeit. És meggyőzve éreztem magam.
A The Unknownszeptember 17-én jelent meg, rajta 10+1 nótával. Mivel a formáció első három kiadványa igencsak megszerettette magát velem, izgatottan vártam az új lemezt.
A klipes formában is megjelent Digital Paradise-sal indít a korong, a rendkívül dinamikus szerzemény dallamos és mintha tüzesvassal égetnék az ember fülébe, a dal közepén pedig Margarita majdnem 20 másodpercen keresztül tartja ki a hangját, lehengerlő. Kicsit az Amaranthe számaira hasonlít a dal hangzásvilágában és a refrénjében. Ilyen felvezetővel nem is lehet szar lemez ez, gondoltam. És nem tévedtem!
Margarita el is árulta: ez a kiadvány lesz az eddigi legkeményebb zene, amit valaha kiadtak. Nem beszélt mellé az énekesnő, az biztos. Édesapja tudós, munkássága pedig nagy hatással van kicsi lánya dalszerzési folyamatára, ez pedig kétségtelenül érezhető az olyan dalokban, mint az említett Digital Paradise, a címadó The Unknown, a False Idols vagy a Leaving Earth.
A dalaink egy másik dimenzióban játszódnak. Minden egyes új felfedezéssel elmosódnak a határok a valóság és a sci-fi között. Így a dalok általában ebben az életen túli környezetben vagy párhuzamos Univerzumban játszódnak, vagy nevezd, ahogy akarod. De az élmények nagyon is átélhetőek, és nagyon közel állnak a szívemhez, mert mindenemet beleadtam ezekbe a dalokba.
- ecsetelte nemrégiben Margarita.
A False Idols például az ókori Egyiptomot idézi klipjében, ahol rendkívül sok istent tiszteltek, a dal viszont a közösségi oldalakon gombamód szaporodó influenszereket veszi górcső alá, akik bizony nem mindig jó irányba terelik az internetezőket, a követőiket, különös tekintettel a fiatalabb korosztályra.
Manapság, ha megnézzük például a Tiktokot, minden azok körül forog, akiknek sok követője van. A dal az összes ilyen embert nagyító alá veszi.
- és az énekesnőnek igaza van, szerintem ebben is egyetérthetünk vele.
Telis-tele van súlyosabbnál súlyosabb dalokkal a lemez, és itt térnék vissza a műfajok kérdésére: bár a gitárjáték kétségtelenül a heavy metalt idézi, de a zenekar muzsikájában bizony fellelhetőek a modern és industrialos elemek is, ahogyan a bónusz dal -My Method Your Madness Industrial Remix Bonus- is mutatja. De ez nem baj! Manapság egyébként is sok együttes keveri a műfajokat, hangzásokat, gondoljunk csak az ukrán Jinjerre, akik minden műfaji határt átlépnek a lemezeiken. Valami ilyesmit csinál az Edge of Paradise is, csak Margarita, Tatianával ellentétben nem hörög, viszont remekül kihasználja a hangját, ami hasonlít az Amaranthe-os Elize Ryd-ére, lévén hogy ő is szoprán énekes, de sokkal metalosabb.
Összegezve: az Edge of Paradise negyedik albuma véleményem szerint messze az eddigi legérettebb és legerősebb. A dalokat remekül összerakta a zenekar, a heavy metal és a hard rock fúziója a modern elemekkel és némi industriallal szuper elegyet alkot, Margarita pedig nemcsak egy rendkívül dekoratív megjelenésű nő, hanem a hangját is remekül használja. Nem mellesleg a dalszövegek is az ő tollából származnak, amelyek egy igen filozofikus, a világ dolgai iránt érdeklődő és intelligens személyiséget tükröznek.
9/10
Számlista:
1. Digital Paradise 2. My Method Your Madness 3. Tidal Wave 4. The Unknown 5. Believe 6. False Idols 7. You Touch You Die 8. One Last Time 9. Leaving Earth 10. Bound To The Rhythm 11. My Method Your Madness (Industrial Remix) Bonus Track
Zenészek:
Margarita Monet - ének, billentyűk Dave Bates - gitár Jamie Moreno - dobok Ricky Bonazza – basszusgitár
2016-ban alakult a kanadai Spiritbox, amely csapat zenéjében egyaránt vegyíti a progresszív-post-metalt és a metalcore-t is, Courtney LaPlante pedig egyaránt alkalmazza a hörgést és a tiszta éneket is előadásmódjában. A trió első nagylemeze a mai nappal jelent meg Eternal Blue címmel, a korongon 12 szerzeményt rögzítettek.
A fent felsorolt műfajok mellett a nu metal is erősen érezhető a dalokban, de tény, hogy a progos zúzás a legmérvadóbb, Courtney -aki egyébként a gitáros Mike Stringer felesége - hangja pedig remekül illeszkedik a dalokba. Korábban a házaspár az Iwrestledabearonce nevű csapatban játszott együtt.
A modern elemekkel megküldött dalcsokor valóban minőségi munkát mutat. A szövegeket áthatja a fájdalom, de nem annyira sötétek, mint más, prog metálban ténykedő banda szövegei, és remek dallamérzékről tanúskodik a számok többsége, például a Yellowjacket, amelyet Sam Carterrel vettek fel, a The Summitvagy a nyitó Sun Killer.
Vannak igazán arcletépős nóták is az albumon, mint például a Silk In The Strings, remek gitárjátékkal operáló dalok is, mint a címadó Eternal Blue, és lassan, lágyan kezdődő tétel is, a We Live In A Strange World képében, ami a közepére aztán bedurvul.
Érdekes érzéseim támadtak a lemez hallgatása közben. A legtöbb zenekar általában a legerősebbnek tartott dalait jelenteti meg klipes formában az album boltokba kerülése előtt, a Spiritbox esetében mintha ez fordítva történt volna. A fent felsorolt számok, amelyekhez videók készültek, nem gyengék ugyan, egyből megszerettem általuk a zenekart, de a többi dal igazi meglepetés, telis-tele energiával és odabaszós szövegekkel.
Összegezve: a Spiritbox egy igen érett lemezt tett le az asztalra, a szerzemények könnyen emészthetőek, fülbemászóak, de mégis súlyosak. A Hurt You például a mérgező kapcsolatokról szól, a Constanceklipjét nézve pedig keménység ide vagy oda, én bizony elsírtam magam. A történet egy demenciában szenvedő öreg néni történetéről szól, megrázó és szívfacsaró képsorokkal, a szöveg pedig fájdalmasan gyönyörű. Ezekből is látni, hogy a formációt erősen foglalkoztatja a társadalom, illetve annak problémái, az emberi sorsok és kínok. Én hasonlóan érzékeny személyiség vagyok, szóval a dalszövegek telibe találták a lelkemet. Szívbemarkolóan gyönyörű sorok majdnem minden tételben. A lemez számomra ott van az idei top 3-ban, Courtney pedig egy hihetetlenül sokoldalú és tehetséges énekesnő.
9/10
Dallista:
1. Sun Killer 2. Hurt You 3. Yellowjacket (feat. Architects’ Sam Carter) 4. The Summit 5. Secret Garden 6. Silk In The Strings 7. Holy Roller 8. Eternal Blue 9. We Live In A Strange World 10. Halcyon 11. Circle With Me 12. Constance
Az ausztrál TemtrisRitual Warfare című, sorban már hatodik stúdióalbuma április végén jelent meg, amelyről videó formájában is kijött a Forever, a címadó Ritual Warfare és a Race to the End.
A Genevieve Rodda énekesnő vezette heavy metalosok most utóbbi nótához forgattak hivatalos videoklipet, íme az eredmény:
Nemrégiben hallhattuk az ukrán prog/szimfometálos Ignea új szerzeményét, amely Bosorkun címmel vált elérhetővé a Youtube-on, néhány nappal ezelőtt pedig a banda bejelentette: október 21-ével új középlemezt jelentetnek meg, amelynek a Bestiacímet adták, és amely kiadványon a szintén ukrán szimfonikus death metalban nyomuló Ersedu formáció is közreműködik.
A dalok listája:
1. Bosorkun / IGNEA
2. Magura’s Last Kiss / IGNEA
3. Mermaids / IGNEA / ERSEDU
4. Black Garden / ERSEDU
5. The Eaters of the Sun / ERSEDU
6. The Symphony of BESTIA / IGNEA / ERSEDU
A Helle Bogdanova vezette csapat 2020 áprilisában jelentkezett albummal, amely a The Realms of Fire and Death címet viselte, és hasonlóképp a 2017-es The Sign of Faith-hez hasonlóan igen keményen szólt.
Az EP-t előrendelheted ITT, időközben pedig új dallal is jelentkezett az együttes Mermaidscímmel, amelyben az Ersedu is hallható, íme:
Svédország nem szűkölködik a modern metálos csapatokban, elég az Amaranthe-ra vagy a legutóbb bemutatott Rave The Reqviem-re gondolnunk, de szép számmal akadnak még együttesek ott, Északon, akik ebben a műfajban ténykednek.
A Metalite 2015-ben alakult a következő felállással: Edwin Premberg (gitár), Robert Majd (basszusgitár), Lea Larsson (dob), Robert Örnesved (gitár) és Emma Bensing (ének). Heroes in Time címmel, 2017 októberében jelent meg első nagylemezük, majd 2018-ban Emma kilépett a csapatból. Helyére Erica Ohlsson került, akivel felvették a 2019-es Biomechanicalsés a 2021 márciusában kiadott A Virtual World című albumaikat.
Zenéjükre hatással van a sci-fi, a fantasy világa és természetesen a mai világ történései.
A Virtual World című lemezükről a Peacekeepers, a Cloud Connected és a címadó szerzemény jelentek meg klipes formában is, az album pedig szép sikereket aratott a zenekar rajongói körében.
Szíves figyelmébe ajánljuk tehát a csapatot a modern elemekkel megspékelt metal rajongóinak!
A bostoni szimfonikus/fantasy metálban ténykedő Seven Spires két napja jelentette meg Gods of Debaucherycímű, sorban harmadik albumát. Adrienne Cowan énekesnő és a srácok még a lemez boltokba kerülése előtt megmutatták a The Cursed Muse, The God Is Dead,a címadó Gods of Debauchery, a Lightbringer, valamint a The Unforgotten Name című szerzeményeiket.
A korong kiadásának napján újabb dal vált elérhető a Youtube-on, ez pedig a Dare To Live, íme:
2016-ban négy portlandi (Oregon állam) lány gondolt egyet, és alapítottak egy zenekart - a formációnak a Blackwater Holylight nevet adták, tagjai pedig: Allison "Sunny" Faris (basszusgitár, ének), Eliese Dorsay (dob), Mikayla Mayhew (gitár) és Sarah McKenna (billentyűk).
Első nagylemezük 2018 áprilisában jelent meg, amely a banda nevét viselte, ezt követte 2019 októberében a Veils of Winter.
A csajok a stoner/pszichedelikus/doom műfajokat keverik, most pedig harmadik albumuk kiadására készülnek - a kiadványa Silence/Motion címet fogja viselni, és október 22-én szabadul a világra.
A lemez előfutáraként két nappal ezelőtt megérkezett az első dal, az Around You, amely kicsit könnyedebb hangzásvilággal rendelkezik, mint eddigi szerzeményeik.
A mai nappal jelent meg Anette Olzon második szólóalbuma, a Strong. Az egykori Nightwish-frontasszony korábban, a Parasitekislemez megjelenésekor elmondta: ez a korong teljesen más lesz, mint elődje, a 2014-es Shine. Míg utóbbi főleg Anette személyes élményeire épült, addig a Strong a világ történéseit vesézi ki, címéhez méltóan pedig jóval erőteljesebben és keményebben szól majd.
A Parasite, a Sick Of You és a Fantastic Fanatic, amely dalok klipes formában megjelentek, sejtették, hogy valóban egy keményebb anyaggal lesz majd dolgunk. Így kíváncsian ültem neki a dalcsokor hallgatásának.
A Parasitekapcsán így mesélt nyáron az énekesnő:
A 'Parasite' egy dal azokról, akik hazugságaikkal, ármánykodásukkal, kapzsiságukkal és gyűlöletükkel pusztítást okoznak ebben a világban, mindezt a tisztesség álarca mögé rejtőzve. Zűrös világban élünk, egy világjárvánnyal, őrült politikával, erőszakkal, a közösségi médiában látható viselkedéssel és azokkal az emberekkel, akik folyamatosan másokra zúdítják a véleményüket - ez adta az album koncepcióját. Zeneileg egy sokkal súlyosabb albumot szerettem volna, mégis erőteljes dallamokkal, és olyan általam kedvelt zenekaroktól merítettem ihletet, mint a Dimmu Borgir vagy az In Flames.
A Sick Of You-ban Anette a párkapcsolati erőszak ellen emeli fel a szavát. Mint az kifejtette: a COVID-19 pandémia is hatással volt a lemezkészítésre, a világjárvány ideje alatt karanténba kényszerült nők pedig még elmenekülni sem tudtak erőszakos párjaik elől, így biztosak lehetünk abban, hogy sajnos nem egy haláleset írható ennek számlájára. Mint főállású betegápolónak, Anette szociális érzékenysége igen magas szinten áll, amikor befejezte a nővérképző iskolát, elárulta: mindig is szeretett másoknak segíteni, és még a Nightwish tagjaként eldöntötte, hogy elvégzi a tanfolyamot egyszer.
A Magnus Karlsson bábáskodásával megszületett albumon hallhatjuk férjét is, a svéd Pain-basszer Johan Husgafvelt is, aki nemcsak a húrokat tépi, de hörög is néhány dalban, például az albumnyitó Bye Bye Bye-ban. A számok dallamosak, ahogyan a The Dark Elementben és az Allen/Olzon projektekben is megszokhattuk, de valóban nem beszélt mellé, amikor említette, hogy durvább lemezt készít a Shine-nál, amelynek témái főleg a házassága, gyermekei, édesanyja rákbetegsége és az őt ért atrocitások voltak.
Azért persze a Strong-on is találunk személyes dolgokra utaló tételt, mégpedig a Catcher Of My Dreams-et, amelyben Anette rémálmairól énekel. Elmondása szerint a stresszesebb időszakokban gyakran kínozzák rossz álmok, így írt róla egy dalt.
Az I Need To Stay, amely a korong egyik legepikusabb dala, édesapjáról szól - Anette papája tavaly tavasszal hunyt el koronavírus-fertőzésben, az énekesnő elmondta, hogy bár apukája nem volt a világ legjobb szülője, elvesztése mégis nagy fájdalmat okozott számára.
A harmadik kislemezes dal, a Fantastic Fanatic pedig nem másról szól, mint a napjainkban nagy befolyással bíró influenszerekről.
Ez egy olyan dal, amit már régóta meg akartam írni, mert van Facebookom, van Instagramom, de nem posztolok túl sokat. Ám sokan kiengedik oda a gondolataikat, mint például: >> én vegán vagyok, te se egyél húst, olyannak kell lenned, mint én<<, és nagyon zavar, amikor megmondják, hogyan kellene élnem az életemet. Beszélnek a környezetvédelemről is, elmondják, hogy ők bizony nagy környezetvédők, aztán posztolnak egy képet, amin éppen a repülőn pózolnak. Sajnálom, ez engem nagyon irritál! Én nem akartam a Facebookra írni erről a jelenségről, inkább írtam egy dalt az albumra.
A címadó Strong-amely szerzeményre leginkább a Five Finger Death Punch volt hatással- szintén a koronavírus-járványt veszi témájául, de egy pozitívabb megközelítésben.
Természetesen a szövegben benne van, hogy elveszítheted a barátaidat, családtagjaidat, de az üzenete az, hogy maradjunk erősek és harcoljunk!
Még a kissé lassabb tempójú Sad Lullaby is tele van energiával, a Who Can Save Them pedig egy vérbeli heavy metal dal, amely napjaink egyik legaktuálisabb problémájára, a környezetszennyezésre épül, és azt a kínzó kérdést feszegeti, hogy a következő generációt ki fogja ennek következményeitől megmenteni? . A Hear Them Roar elemeiben pedig keveredik a heavy és a power metal is. Érdekes egyveleg, de abszolút szerethető. Az albumzáró Roll The Dice epikus hangulata lehengerlő, a billentyűkkel pedig emlékeztet valamelyest a Nightwish korai zenéjére, csak Anette Tarjával ellentétben nem operásan énekel.
Összegzés:
Anette egy ízig-vérig metal albumot adott rajongói kezébe a mai nappal, amely tele van erőteljes, kemény dalokkal, ahogyan azt az énekesnő beígérte, és akár társadalomkritikának se rossz. A dalok többsége rendben van, Anette pedig elmondta: szüksége van Magnus Karlssonra, hiszen a svéd producer remek munkát végez, és ez hallható a lemezen is. A Shine-t szerettem, a Strong-ot pedig imádom.
Anette Olzon ma dobta piacra második, Strong címet viselő albumát, amelyről három klipes nótát - Parasite, Sick Of You, Fantastic Fanatic - már láthattunk. Mint azt felfedte: ez a lemez elődjével, a Shine-nal ellentétben nem személyes élményeiről szól, hanem a világ történéseit vesézi ki.
A Nightwish élén ismertté vált énekesnő nosztalgiázott egy kicsit - visszaemlékezett az együttesben töltött éveire. Ezt több ízben megtette már, most azonban a turnékról, a csapatban töltött utolsó éveiről mesélt egy internetes magazinnak.
Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Pokoli egy utazás volt. Tudjátok, milyen volt a finn média. Nem is nagyon értettem, mi történik, mert igazából nem is tudtam, hogy mekkora híre van ennek a zenekarnak, hiszen nem Finnországban élek. Az első években nagyon szórakoztató volt minden, de egyben őrületes is. Nem voltam túl sokat otthon. A csatlakozásomkor kezdődtek a legnagyobb turnék.
- kezdte sorait, azt pedig nem egyszer kifejtette, hogy nem szerette a hosszú koncertkörutakat.
Hirtelen jöttek a hetekig tartó turnék. Volt egy ötéves fiam (Seth, Anette legidősebb fia - a szerk.), öt hét koncertezés után hazamentem. Egy hétig voltam otthon, szinte ki sem csomagolhattam a bőröndömet, mielőtt újra négy hétre elutaztam. Szóval nem emlékszem túl sok mindenre, hogy őszinte legyek. Nagyon sok minden kiesett. És persze ott voltak az utolsó évek, amikor már nem volt olyan jó a hangulat a zenekarban. Megszületett a harmadik gyermekem, és történtek más dolgok is.
Mint ismeretes, Anette 2012 nyarán, az Imaginaerum turné közepén már terhes volt harmadik fiával, Mióval, és szörnyű rosszullétek gyötörték.
Egyszerre érzek boldogságot és szomorúságot, ha erre visszagondolok. De természetesen csodálatos élmény volt, és valóra vált az álmom, hogy egy csodálatos zenekarban főállású énekesnő lehessek. És ők egy szuper zenekar. Büszke vagyok az albumokra, amelyeket együtt készítettünk.
Anette terhessége miatt arra kérte a banda főnökét, Tuomas Holopainent, hogy halasszanak el egy ausztráliai turnét, ekkor merült fel először, hogy Floor Jansen ugorjon be a helyére, de Anette ezt nem szerette volna.
Az ausztráliai bulik idején a terhességem már előrehaladott lett volna, ezért szerettem volna elhalasztani a dátumokat, de Tuomas nem egyezett ebbe bele. Szóba került a helyettesítés, és először úgy voltam vele, hogy 'Igen, nos, rendben. De amikor megemlítették Floort, azonnal nemet mondtam. Nem tartottam jó ötletnek, mert tudtam, mi fog történni - tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy a rajongók imádni fogják Floort, mert ő egy metálénekesnő, én pedig inkább poposabb hanggal rendelkezem. Meg akartam tartani az állásomat.
Végül 2012. október 1-jén vált meg egymástól Anette és a zenekar, a holland Floor Jansen pedig ekkor ugrott be a helyére, egy évvel később pedig hivatalosan is ő lett a banda frontasszonya - immáron a harmadik.
Ugyanebben az évben a Nightwish hivatalos közleményben cáfolta azt, hogy Anette-t a terhessége miatt rúgták ki. A fiúk azt állították, az énekesnő személyisége nem illik az együttesbe. Ezután beindult a sajtóüzengetés a két fél között, Anette pedig egy interjúban elárulta: a Nightwishban töltött ideje és a pénz, amit kifizettek számára, nem volt arányos, mindössze egy töredékét kapta meg a koncertekből és lemezeladásokból származó összegeknek. Mindemellett azt is felfedte, hogy szó nem volt közös megegyezésről, őt is kirúgták, ugyanúgy, ahogy 2005-ben Tarja Turunent, csak csendesebb úton, és így már meg tudja érteni elődje érzéseit.
Anette 2014-ben adta ki a fent említett Shine című albumát, de ekkortájt kezdte el az ápolónői iskolát is. Sikeresen elhelyezkedett egy helsingborgi kórházban, majd 2015 őszén blogján írta meg, miszerint visszavonul az énekléstől, amely döntését azzal indokolta, hogy elveszett az a bizonyos szikra, ami eddig erőt adott számára. 2016-ban viszont újult erővel tért vissza, a Sonata Arctica ex-gitárosával, Jani Liimatainennel megalapította a The Dark Elementet - eddig két albumot adtak ki együtt, 2019-ben a Symphony X és az Adrenaline Mob zenészével, Russell Allennel pedig életre hívta az Allen/Olzon projektet, első albumukat 2020 tavaszán jelentették meg, Worlds Apart címmel. Szerepelt a Magnus Karlsson producer által megálmodott Heart Healer formációban is, amely csupa női énekesből áll - Anette mellett Noora Louhimo (Battle Beast), Margarita Monet (Edge of Paradise), Ailyn (ex- Sirenia, Her Chariot Awaits, Trail of Tears) és Adrienne Cowan (Seven Spires) énekelnek a csapatban, a közös album pedig idén tavasszal, The Metal Opera címmel látott napvilágot.
