Tarol a listákon a Visions of Atlantis új albuma, a "Pirates II - Armada" (kritika ITT), amely kiadvány a 2022 tavaszán megjelent "Pirates" folytatásaként jellemezhető. A zenekar 2019-ben ígéretet tett arra, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt - a gyengébben muzsikáló "The Deep & The Dark" (2018) és a "Wanderers" (2019) után a "Pirates" valóban frissebbnek és érettebbnek hatott, ezzel felemelve a 24 éve létező zenekart a nagy nevek közé.

A napokban egy olasz metalmagazin interjúvolta meg az együttest, a riporter azon kérdésére pedig, hogy mely zenekar reprezentálja leginkább a szimfonikus metalt, így hangzott a válasz:

"Jelenleg úgy érezzük, a Visions of Atlantis képviseli leghitelesebben a stílust. Ugyanakkor az Epicát tekintjük a legnagyobb zenekarnak a műfajon belül, különösen mivel a Nightwish eltávolodott korai hangzásvilágától. Az Epica zenéje határozottan súlyosabb, olykor a progresszív metállal is kacérkodik, és jellemzőek benne a mély hörgések. A mi zenénk ennél lágyabb irányt követ, így nem sorolnám egy kategóriába a két együttest. Ha azt kérdeznék, ki a legmeghatározóbb a műfajban, egyértelműen az Epicát mondanánk... hacsak a Nightwish nem lep meg minket az új albumával."

Szó esett a régi és az új Visions of Atlantis közötti különbségekről is.

"2018-ban a Visions of Atlantis gyakorlatilag újjászületett. Nem lenne igazságos a korábbi tagokkal szemben, ha az ő nevükben beszélnénk - nagyra becsüljük a munkájukat, de jelentős különbség van a jelenlegi és a 'The Deep&The Dark' előtti zenénk között. Ezt jól mutatja, hogy a 2018 előtti albumokról egyetlen dalt sem játszunk élőben. Az akkori Visions of Atlantis más világot képviselt - más volt a dalszerzés folyamata, más volt a zenekar megjelenése is. Clémentine Delauney érkezése valódi felüdülést hozott, teljesen új fejezetet nyitva a banda történetében. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az elhatárolódás a múlttól elsősorban tiszteletadás azok felé, akik előttünk alkottak a zenekarban."

A "Pirates II - Armada" hangzásában továbbviszi az előző lemez vonalát, illetve a kalóz-saga második fejezetét jelenti. De vajon várhatók-e további epizódok?

"A két album valójában nem egy összefüggő történetet mesél el elejétől a végéig, inkább úgy tekintünk rájuk, mint két novelláskötetre. A "Pirates" néhány novellát tartalmaz, míg a "Pirates II" többet. Minden egyes novellának megvan a saját üzenete, története és egyedi zenei hangzása. Nem látom okát, hogy abbahagyjuk ezeknek a történeteknek az írását. Hogy lesz-e "Pirates III"? Ezt még nem tudjuk, de annyi biztos, hogy nem fogunk eltávolodni a kalóz-univerzumtól, mert mi valóban a részei vagyunk ennek a világnak."

„A "Pirates II" a "Pirates" természetes folytatása. Alapvetően ott folytattuk a dalszerzést, ahol 2022-ben abbahagytuk. Az a legjobb az egészben, hogy még ha meg is kevered a két lemez számlistáját, akkor is két albumot kapsz, amelyek tele vannak változatossággal, sokszínűséggel és erős dalokkal. Semmi, ami a "Pirates"-en szerepelt, nem ismétlődik meg a "Pirates II" dalaiban. Nincs 'Armada' vagy 'Tonight I'm Alive' a "Pirates" lemezen, ahogy nincs 'Legion of the Seas Part II' vagy 'In My World Part II' a "Pirates II"-ben. Még mindig van mondanivalónk. Ugyanakkor az új albumunkon sokkal több a sötétség. Néhányan azt mondják, hogy metalosabbak lettünk, ami azt jelenti, hogy több riff, hangosabb gitárok, nehezebb dobtémák, erősebb és intenzívebb énekhangok vannak, nem beszélve az egész album hangulatáról.”

A szűk stúdió falai között egy zenekar kezdi meg próbáját. A levegőben szinte tapintható a várakozás feszültsége. Az első akkordok lágy gitárpengetésként szólalnak meg, melyek hamarosan találkoznak a pörgő dobok ritmusával és a basszusgitár mély, hömpölygő hangjaival. Az énekesnő halkan dúdol a mikrofonba, hangja szinte egybeolvad a hangszerek dallamával. Hirtelen, mintha láthatatlan vezénylésre történne, drasztikusan megváltozik a hangulat. Egy erőteljes gitárriff hasít a levegőbe, kirántva mindenkit az eddigi álomszerű állapotból. Az énekesnő hangja drámai átalakuláson megy át: a szerény dalolászásból intenzív, mély hörgés lesz, amelynek ereje és intenzitása megdöbbentő kontrasztot alkot az előző hangulattal.

Így kezdődik a Jinjer Pisces című dala, amely mára a csapat egyfajta himnuszává nőtte ki magát, és amelynek videoklipjét már több mint 80 millióan tekintették meg. A szerzemény az ukrán csapat "King Of Everything" című, 2016-ban kiadott második albumán került rögzítésre, és miután a videót feltöltötték a Youtube-ra, vírusszerűen kezdett terjedni.

A zenekar tagjainak életét alapjaiban rengette meg az ukrajnai háború kitörése. Kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, anyagi forrásaik kimerülőben voltak. Ez olyan nehéz helyzetet eredményezett, ami sok más művészt talán a feladásra késztetett volna.

Az új albumuk promóciójára már nem maradt pénzük, videoklip forgatására sem futotta. Ezért egy kreatív megoldáshoz folyamodtak: a Pisces című daluk próbáját vették fel és osztották meg a világhálón. Ez a látszólag egyszerű lépés váratlan fordulatot hozott a zenekar sorsában.

Mindez azért érdekes, mert a nagylemezről a Pisces előtt két kislemez is megjelent - a Words Of Wisdom és az I Speak Astronomy, amelyek azonban nem kaptak túl sok figyelmet.

A "Pisces" nem csak a metal rajongókat, de a zenei szakma képviselőit is alaposan meglepte. A dal megjelenése óta valóságos cunami indult el a YouTube-on: énektanárok és profi zenészek tucatjai osztották meg reakcióikat a videóra. Ezekben a felvételekben a szakértők arcán olyan döbbenet látható, mintha épp most fedezték volna fel, hogy a Loch Ness-i szörny valójában létezik, és operaáriákat énekel. Az angyali hangból démoni morgásba játszi könnyedséggel váltó Tatiana produkciója láttán még a legtapasztaltabb vokáltrénerek is úgy pislognak, mint hal (Halak, ha már Pisces) a szatyorban. "Ez ugyanaz az ember?", "Hogyan csinálja?", "Ez fizikailag lehetséges egyáltalán?" - záporoznak a kérdések, miközben próbálják eldönteni, hogy Tatiana valójában ember-e, vagy egy rendkívül fejlett hanggenerátor algoritmus. 

Korábban Tatiana elmondta, hogy szerinte a Pisces miliője megkopott.

"Sajnos a Pisces varázsa elveszett. Szinte vírusszerűen elterjedt, ami egyáltalán nem tetszik. Nem kedvelem azt a hatalmas felhajtást, ami a dalt övezi. Hidd el, ez a dal nagyon személyes számomra. A Halak jegyűek nem azok, akik mindenáron magukra akarják vonni a figyelmet. A mainstream szót sem szeretem. Nem igazán akartuk, hogy ennyire népszerű legyen. De másrészt ez jó dolog, mert az emberek értékelik az üzenetét."

Egy azonban biztos: ezzel a szerzeménnyel a Jinjer nem csupán saját hírnevét alapozta meg, de Ukrajnát is végérvényesen feltette a nemzetközi metal színtér térképére.

A Kobra And The Lotus karizmatikus fronthölgye nem tétlenkedett az elmúlt időszakban. A kanadai énekesnő látványos lendülettel vetette bele magát a szólókarrierjébe, és eddig nem kevesebb, mint hat szerzeménnyel ( Love What I Hate, Under One Sun, Thank You, Freedom, HOTT. , Dreamer) örvendeztette meg rajongóit.

Kobra tavasszal elárulta: valamikor a nyár folyamán kerül boltokba első szólólemeze, ám konkrétumokat nem lehetett tudni az anyagról. A mai nappal azonban végre lerántotta a leplet a korong borítójáról és megjelenési dátumáról: a "Like No Other" címet viselő album 2024. augusztus 30-án lát napvilágot, a címadó tétel pedig ma kislemezként is megjelent.

"Ez a dal az album szívverése, és annak a lecsapódása, az élet útja. Az elménk, a testünk és a lelkünk felismeréséről szól, mint az egyetlen 'otthonról', ami valóban megvan ebben az életben. Mi vagyunk a szent őrzői, és nincs határa annak, hogy hányszor építhetjük át vagy változtathatjuk meg az útját. Ahogy haladunk ezen a dalon keresztül, a világszerűség és az ismerősség hangzásbeli keverékét fogod hallani. Ez azt a gyönyörű paradoxont hivatott kifejezni, hogy egyéniségünk helyet kap ebben a világban, miközben egyidejűleg be vagyunk kötve egy kollektív szövevénybe. Az élet gyakran magányosnak tűnhet, annak ellenére, hogy oly sokan vesznek körül. Szeretnélek emlékeztetni benneteket rugalmasságotokra és ragyogásotokra. Ez a dal egy fontos megerősítést hordoz, amely mélyen az 'elégségben' és az igazságban gyökerezik. 'Olyan vagyok, mint senki más'. Te vagy az egyetlen, aki távol tart téged önmagadtól."

- magyarázta új szerzeményéről a művésznő, amelynek egyedi jellegét tovább fokozza a szitár jelenléte, ami egzotikus, indiai hangulatot kölcsönöz a számnak.

Elhunyt a Spiritbox egykori basszusgitárosa, Bill Crook. Halálhírét Kai Turmann jelentette be, aki a A Textbook Tragedy nevű formációban dolgozott a zenésszel.

Crook 2018 és 2022 között volt a zenekar tagja. Távozását az év májusában jelentette be a formáció egy közös nyilatkozatban, amelyben hangsúlyozták, hogy az elválás kölcsönös megegyezésen alapult.

A zenész helyét Josh Gilbert vette át, akit korábban az As I Lay Dying tagjaként ismerhettük. 

A basszusgitáros halálának okát nem fedték fel.

Nyugodjék békében!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kai Turmann (@kaiturmann) által megosztott bejegyzés

Az olasz Lacuna Coil tavasszal jelentette be, hogy megkezdték kilencedik stúdióalbumuk munkálatait. A Cristina Scabbia énekesnő által vezetett zenekar legutóbbi nagylemeze, a "Black Anima" 2019-ben jelent meg, amely korong jelentős szakmai és közönségsikereket hozott a formációnak, a koronghoz kapcsolódó turné keretein belül még Dél-Ázsiába is eljutottak.

A milánói csapat korábban nyilatkozatban tisztázta, hogy nem áll szándékukban a COVID-19 járványt tematizálni új kiadványukon. Hangsúlyozták azt is, hogy az alkotói folyamatokban kulcsszerepet játszik a közönséggel való közvetlen kapcsolat és a személyes interakciók által nyert inspiráció. Bár új anyaggal nem jelentkeztek, 2022 októberében a zenekar egy különleges kiadvánnyal lepte meg rajongóit. Újragondolták és modern hangzásba ültették át 2002-es "Comalies" című albumukat - ez a lemez hozta meg annak idején az igazi áttörést a csapat karrierjében. A felújított változat "Comalies XX" címmel jelent meg, reflektálva az eredeti album megjelenése óta eltelt két évtizedre.

A Lacuna Coil a minap izgalmas hírt osztott meg rajongóival: az új stúdióalbum munkálatai a finisbe érkeztek.

Az új albumunk hamarosan elkészül. Rendkívül elégedett vagyok az eddigi eredménnyel, és nagyon büszke vagyok a csapatra. Már csak néhány nap van hátra a szerkesztésből, hangszerelésből és keverésből. Ezután következhet a mastering folyamata. Köszönöm mindenkinek a kemény munkát!

- osztotta meg Marco Coti Zelati basszusgitáros. Mindeközben egy kis változás is történt a csapat felállását illetően: Diego Cavallotti, aki 2016-ban Marco "Maus" Biazzit váltotta a gitárosi poszton, nemrégiben távozott a zenekarból, azonban nem tudni, ki veszi át a helyét. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Marco Coti Zelati (@maki) által megosztott bejegyzés

Tavasszal jelentette be a Nightwish, miszerint ősszel megjelenik tizedik stúdióalbumuk - A "Yesterwynde" címre keresztelt korong 2024. szeptember 20-án kerül a boltok polcaira. A kiadványból a Perfume Of The Timeless című dal képében már ízelítőt kaphattunk, ám a turnézást jó időre szögre akasztja a banda, mint ahogyan korábban említették.

A napokban Tuomas Holopainen adott interjút a Loudersound magazinnak, amelyben további érdekességeket osztott meg az albumról - az alapító-dalszerző nem fukarkodott a szuperlatívuszokkal, amikor az új anyagról beszélt.

"Meggyőződésem, hogy ez a legambiciózusabb album, amit valaha készítettünk. A zenei komplexitás tökéletesen kiegészíti a dalszövegeket és azokat a történeteket, amelyeket el szeretnénk mesélni a rajongóinknak. Az An Ocean Of Strange Islands című dalban például több, mint 600 különböző hangsáv található, amit pokoli dolog volt összekeverni. De az eredmény, úgy vélem, magáért beszél majd."

- kezdte fejtegetni mondanivalóját a finn zenemágus, majd így folytatta:

"Az album központi témája az idő. Foglalkozunk a múltba való visszatekintéssel és saját halandóságunk felismerésével. Történelmi perspektívából vizsgáljuk az emberi létet, de mindezt alapvetően optimista hangvételben tesszük. Bár szembenézünk a történelem sötétebb fejezeteivel is, az album végkicsengése reményteli. Azt sugalljuk, hogy minden nehézség ellenére képesek lehetünk fajként összefogni és túlélni. Ez a lemez központi üzenete és lényege."

Ismét kitért arra, hogy miért kapta a mű a "Yesterwynde" címet, egyúttal feltárta a cím mögött húzódó filozofikus gondolatokat. A zenész különösen elmélyült az emberi lét és az öröklődés csodájának témájában.

"A "Yesterwynde" egy újonnan alkotott szó, amely a zenekar kreatív folyamatából született. "2020 végén fedeztem fel a színezett fekete-fehér fotók világát, Peter Jackson 'They Shall Not Grow Old' című, I. világháborús dokumentumfilmje különösen nagy hatással volt rám. Ezek a képek olyan érzést keltettek bennem, amit nehéz volt szavakba önteni – egyfajta közvetlen kapcsolatot a múlttal. Mivel nem találtam meg a megfelelő szót erre az érzésre, megalkottuk Troy Donockley-val. A 'yester' részt én találtam ki, Troy pedig azonnal hozzátette a 'wynde'-t. A 'Yesterwynde' tökéletesnek tűnt, bár pontos jelentését nem tudom meghatározni. Egyszerűen csak tökéletesnek éreztem."

"Lenyűgöz a gondolat, hogy mindannyiunk léte egy megszakítatlan láncolat eredménye. Minden egyes embernek volt egy apja, annak az apjának is volt egy apja, és ez a folyamat generációk millióin keresztül töretlenül folytatódik visszafelé az időben. Ez a koncepció valósággal elkápráztató. Ha bármelyik ősünk élete idő előtt megszakadt volna - mondjuk, ha egy távoli ük-ük-ük-ük-ük nagyapámat a kőkorszakban megette volna egy barlangi medve - én most nem lennék itt. "Mindegyiküknek elég ideig kellett élnie ahhoz, hogy továbbadhassák génjeiket. Ha belegondolunk, szinte nevetségesen kicsi az esélye annak, hogy egyáltalán életben vagyunk."

Természetesen most sem kerülhette el azt a kérdést, hogy milyen döntés vezetett a turnék felfüggesztéséhez.

Az okok személyes jellegűek, melyekbe nem kívánunk részletesen belemenni. Ez a döntés szükséges volt ahhoz, hogy a zenekar folytatni tudja működését. De nincs harag a tagok között! Egyszerűen csak egy hosszabb szusszanásnyi szünetre van szükségünk. Nem tudom pontosan megmondani, milyen hosszú lesz ez a szünet. Amit viszont biztosan állíthatok, hogy nemrégiben írtunk alá egy több albumra szóló szerződést a Nuclear Blast kiadóval. Ez egyértelműen jelzi, hogy a jövőben még lesznek Nightwish albumok. A zenekar biztosan nem fog leállni, úgyhogy mindenki nyugodjon meg. Egyszerűen csak szükségünk van egy kis pihenésre.

- zárta gondolatmenetét.

A szimfometal-színtér egyik különleges szereplője, a Visions of Atlantis hosszú utat járt be az elmúlt 24 évben. Az együttes eddigi története azonban nem csak a zenei fejlődésről, de emberi drámákról és a művészi identitás kereséséről is szólt.

A 2000-ben alakult osztrák zenekar pályafutása Nicole Bogner énekesnővel indult. Az első öt év ígéretes kezdetet hozott, azonban Bogner 2005-ös távozása után egy turbulens időszak következett. A tragédia sem kerülte el a zenekart: Nicole 2012-ben, mindössze 27 évesen hunyt el súlyos betegség következtében. A következő években a Visions of Atlantis több énekest is "elfogyasztott", hasonlóan néhány pályatárshoz, mint a Xandria vagy a Sirenia. Melissa Ferlaak, Joanna Nieniewska és Maxi Nil mind megfordultak a zenekarban, de egyikükkel sem sikerült igazán emlékezeteset alkotni. 2013-ban aztán megérkezett a francia Clémentine Delauney, akinek személyében végre megtalálták a tökéletes frontasszonyt. Ennek ellenére a zenekar még évekig küzdött az egyedi hangzás megtalálásával.

A 2018-as "The Deep & The Dark" és a 2019-es "Wanderers" albumok még nem hozták meg az áttörést. Ezek a lemezek számomra langyos víznek tűntek, nem tudták igazán megragadni a figyelmemet. Nyilván a zenekar nem nem akart kockáztatni, ezért megmaradtak az úgynevezett biztonsági játékos kategóriában. Azonban ekkor bejelentették szándékukat a szimfonikus metal újradefiniálására, bár akkor még nem volt világos, mit is jelent ez pontosan. Afféle porhintésnek tűnt. Most, visszatekintve, láthatjuk, hogy ez a nyilatkozat előrevetítette azt a jelentős változást, ami a "Pirates" albummal kezdődött 2022-ben. Clémentine, akit korábban méltatlanul alulértékeltek, végre megmutathatta kivételes tehetségét. Az új albumokon minden hang őszinteséget sugároz, a dalok a legmélyebb érzelmeket hozzák felszínre. Ez a hitelesség és a zenekar tagjai között érezhető összhang teszi igazán kiemelkedővé az új anyagot.

Július 5-én került boltokba a formáció kilencedik stúdiókorongja, a "Pirates II - Armada", amely korongot három videoklipes dal vezetett fel, az Armada, a Monsters és a Tonight I'm Alive. Nemcsak a kalóz-tematika felbukkanása, hanem a dallamos refrének, az erőteljes gitárriffek és a kifogástalan hangszerelés harmonikus ötvözete egy teljesen új szintre emelte a zenekart. Nem beszéltek tehát mellé, amikor 2019-ben kijelentették, hogy újjászülik a szimfonikus metalt. A banda koncertjein is érezhető az egységesség, a tagok közötti kémia, volt szerencsém látni őket. Itt kell megemlítenem a férfi énekért felelős Michele Guaitoli-t, akinek hangja tökéletesen passzol Clémentine szopránjához.

Jómagam hatalmas elkötelezettje vagyok a szimfonikus metalnak, azonban az utóbbi években sok zenekar lemezein azt éreztem, hogy egyszerűen kifulladtak. Gondolok itt például a Nightwishra, amely banda Anette Olzon távozása óta nem tudott erős anyagot piacra dobni, hiába áll egy Floor Jansen a mikrofon mögött. Éppen ezért megkönnyebbülés hallani az olyan csapatokat, mint a Visions of Atlantis, akik hihetetlen fejlődést hajtottak végre. A "Pirates II - Armada" elődje magabiztos léptekkel halad elődje nyomdokain, az olyan dalok, mint a Hellfire, a Magic of the Night vagy a The Dead of the Sea biztosan állandó darabok lesznek a fellépéseken, amelyekre lehet tombolni.

A Visions of Atlantis remekül példázza, hogy egy zenekar művészi érése és igazi hangzásának megtalálása a legtöbb esetben nem egy lineáris folyamat, hanem bukkanókkal teli és hosszú. Az együttes ma már nem "tizenkettő egy tucat" csapat, hanem a szimfonikus metal műfaj egyik legizgalmasabb képviselője. A "Pirates" és "Pirates II Armada" albumokkal megtalált egyedi hangzás és koncepció végre kiemeli őket a műfaj többi képviselője közül. Bár sok kalózmetalos zenekar létezik, de egyik sem képes ezt olyan szenvedéllyel és egyediséggel művelni, mint a Visions of Atlantis.

10/10

Kiadó: Napalm Records

1. To Those Who Choose to Fight

02. The Land of the Free

03. Monsters

04. Tonight I’m Alive

05.  Armada

06. The Dead of the Sea

07. Ashes to the Sea

08. Hellfire

09. Collide

10. Magic of the Night

11. Underwater

12. Where the Sky and Ocean Blend

Zenészek:

Clémentine Delauney - ének

Michele Guaitoli - ének

Christian Douscha - gitár

Herbert Gloss - basszusgitár

Thomas Caser - dob

A korábban szimfonikus metálban utazó, de mostanra lágyabb hangzásvilág felé forduló Amberian Dawn legutóbbi saját szerzeményekkel teli albumát, a "Looking For You"-t 2020-ban tárta a közönség elé. Ezt követően egy merész húzással az ABBA dalainak fémesített feldolgozásaira vállalkoztak: a "Take a Chance – A Metal Tribute to ABBA" című lemezük 2022 karácsonya előtt landolt a rajongók kezében.

A zenei kalandozás azonban korántsem ért véget. A banda ma izgalmas bejelentéssel lepte meg követőit: továbbra is a Napalm Records égisze alatt folytatják útjukat. A megújított együttműködés gyümölcse már érlelődik is – a finn csapat elárulta, hogy egy vadonatúj stúdióalbum készítésébe fogtak.

 A történetünk tehát a Napalm Records-szal folytatódik. További infókat később olvashattok az új albumról. A dalszerzési folyamat most már hivatalosan is elkezdődött, és Tuomas máris készített néhány új demót a banda számára, az első új dalok elég súlyosak és gyorsak. Érdekes lesz végigkísérni, hogyan alakul az album hangzásvilága. 

- adta hírül a Capri Virkkunen és Tuomas Seppälä vezette társulat.

Jó ideje rebesgették a kaliforniai Butcher Babies rajongói, hogy valami nincs rendben a zenekar körül. Tavaly mi is megírtuk, hogy a formáció 47 éves énekesnője, Carla Harvey egy ideig nem tud turnézni bandatársaival, ugyanis egy sürgős szemműtét várt rá, és a turnékon csak Heidi Shepherdet láthatják a rajongók. Akkor az énekesnő azt ígérte: amint felépül a beavatkozást követően, csatlakozik a bandához.

Tegnap azonban sokkoló hírre ébredtek a zenekar követői - közösségi platformjaikon jelentették be, hogy Carla elhagyta a csapatot.

"Carla szerves része volt az utunknak, egyedülálló tehetségét, szenvedélyét és energiáját adta a zenekarnak. Hálásak vagyunk a hihetetlen emlékekért, amelyeket együtt szereztünk, és a hatásért, amit a zenénkre és a rajongóinkra gyakorolt. Nagyon fog hiányozni, és minden jót kívánunk neki a jövőbeni törekvéseihez. Mélységesen hálásak vagyunk az elmúlt 15 év során nyújtott támogatásotokért. Hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy továbbra is zenét csinálhatunk és játszhatunk, és izgatottan várjuk a csapat új korszakát!"

Az okokra a zenekar nem tért ki, Carla pedig a következőket írta:

"Az elmúlt 6 hónapban talán észrevettétek, hogy nem voltam jelen a Butcher Babies posztjaiban. 15 évnyi elköteleződés után szeretném tudatni veletek, hogy a jövőben nem csatlakozom újra a zenekarhoz. Nagyon büszke vagyok a Butcher Babies-szel végzett munkámra... 2 középlemez, 5 album és számtalan turné a metal hőseinkkel! Minden hihetetlen barátunknak és rajongónknak...életem egyik legnagyobb élményét nyújtottátok nekem! Minden pillanatát imádtam annak, hogy zenét írhattam és találkozhattam veletek szerte a világon! Klassz volt találkozni veletek. WOW. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a detroiti csaj ilyen szerencsés. Még nem fejeztem be a zenélést és a fellépéseket. Hamarosan találkozunk."

- utalt arra, hogy bár már nem tagja az együttesnek, a jövőben még hallunk róla. 

Július 5-ével dobta piacra vadonatúj soralbumát a Visions of Atlantis "Pirates II - Armada" címmel, amely hasonlóan elődjéhez, a 2022-es "Pirates"-hez igen szép sikerekkel gazdagította a zenekart már a megjelenés utáni napokban. Ez az új mérföldkő tovább erősítheti a banda pozícióját a szimfonikus metal színterén, amely műfajt 2019-ben tett ígéretéhez híven szépen megreformált a csapat.

A napokban a formáció bájos francia énekesnője, Clémentine Delauney mesélt egy internetes metalmagazinnak arról, hogy a zenekar által felvállalt kalózos tematika milyen módon befolyásolta a Visions of Atlantis karrierjének alakulását.

"A kalózos koncepció teljesen új irányt adott nekünk. Most már pontosan tudjuk, mit képviselünk és merre tartunk. Bár egyesek talán csak egy felszínes Jack Sparrow-utánzatnak tekinthetik, számunkra ez sokkal többet jelent. A kalóz motívum lehetővé teszi, hogy a szabadság összetett fogalmát járjuk körül - legyen szó a társadalmi korlátok lebontásáról, az önmegvalósításról, vagy épp a belső démonaink legyőzéséről."

- kezdte mondandóját Clemi, aki kitért arra is: ez a tematika szorosan összefonódik az együttes tagjainak személyes fejlődésével is.

"Ez az irány lehetővé teszi számunkra, hogy zenészként és emberként is azok legyünk, akik igazán lenni szeretnénk. Úgy döntöttünk, hogy egy felnagyított, romantikus módon mutatjuk meg valódi énünket. Teljesen új inspirációt adott a zeneszerzéshez és a szövegíráshoz. Most már van egy erős alap, amire építkezhetünk, és ami segít megtalálni az üzeneteinket, tehát a kreatív folyamatokat is magasabb szintre emelte."

"Ez történik, amikor az ember megpróbál egyedi lenni, követi a megérzéseit, és egy teljesen saját világot teremt. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen kalózos tematikájú zenekar, de a mi megközelítésünk egyedi. A történelmi elemeket ötvözzük a fantáziával és a mágiával, így hozva létre a saját kalózvilágunkat."

Itt kihangsúlyozta, hogy ez a fajta művészi szabadság és egyediségre törekvés kulcsfontosságú a zenekar identitásának kialakításában.

"Amikor egy művész ilyet tesz, azonnal kitűnik a tömegből. Már nem egy trendhez igazodsz, hanem egyszerűen önmagad vagy. Ez az, amire minden művész törekszik, tudatosan vagy tudattalanul - hogy egyedi legyen."

- zárta sorait.