Október 10-én, azaz pénteken a Napalm Records égisze alatt jelenteti meg harmadik stúdióalbumát a clevelandi atmonszférikus doom/post-metal vonalán mozgó Frayle.
A "Heretics&Lullabies" címre keresztelt korong kapcsán aNew Noise Magazine-nak adott interjújában a banda érdekes kulisszatitkokat osztott meg: kiderült például, hogy 2018 óta változatlanul ugyanazzal a szoftverrel dolgoznak az alapok rögzítésekor.
"Még mindig ugyanazt a Logic szoftvert használjuk, amit Gwyn vett nekem karácsonyra 2018-ban – ezen rögzítünk mindent, az új albumot is. A dobokat persze stúdióban kellett felvenni, mert azt otthon nem tudjuk megoldani, de az anyag szíve-lelke ott született, ugyanazon a gépen. Most már van saját filmkameránk is. A videókat magunk készítjük, a legtöbb fotó is tőlünk származik, amit nem koncerten lőttek."
- mesélte Sean Bilovecky, a csapat gitárosa, Gwyn Strang énekesnő - Sean felesége - pedig a számok érzelmi súlyát fedte fel:
"A Souvenirs Of Your Betrayal például teljesen szétszakította a szívem. Nagyon személyes dal. Nem tudom, tudnám-e élőben énekelni, annyira közel áll hozzám. Ilyenkor túlságosan is belemerülök a fejembe, és az már túl sok. Szóval valószínűleg nem fogjátok hallani a koncerteken, de muszáj volt kiírnom magamból ezeket az érzéseket, papírra vetni, és dalba önteni őket."
Három kislemezes szerzemény látott napvilágot az albumról, a Walking Wounded, a Lana Del Rey-feldolgozás Summertime Sadness és a Heretic, a mai nappal pedig az utolsó felvezető is megérkezett, a bosszúvágy témájára épülő Boo - nézd meg nálunk a hozzá készült videót!
Hétvégén a kaliforniai Sacramentóban került megrendezésre az Aftershock elnevezésű fesztivál, amely rendezvényen a Kittie is koncertet adott, a buli előtt pedig a San Franciscó-i 107.7 The Bone rádióállomás műsorvezetői faggatták ki a zenekar jövőbeli terveiről az énekes Morgan Landert, és húgát, a dobos Mercedest.
Kiderült, hogy a banda új nagylemezét tervezgeti – ami nem is csoda, hiszen a 2024-es "Fire", amely tizenhárom év hallgatás után jelent meg, robbanásszerű visszatérésnek bizonyult. A korongra egyaránt lecsaptak a régi és az új rajongók is, a kritikák pedig szinte egyöntetűen diadalmas újrakezdésként emlegették, mi ITTírtunk róla kritikát.
"Egyszerűen már nem tudtuk tovább figyelmen kívül hagyni a Live Nation leveleit, amik csak gyűltek a bejövő mappánkban. Akkoriban nem volt sem menedzserünk, sem koncertszervezőnk, semmilyen képviseletünk. Így az utolsó kísérletük az volt, hogy közvetlenül nekünk írjanak, a zenekar e-mail-címére. Kitartóak voltak, újra meg újra írtak: ‘Hé, van egy fesztiválunk, gyertek!’ Párhavonta mindig érkezett tőlük egy újabb üzenet. Emlékszem, egyszer írtam Morgannak: ‘Figyelj, szerintem válaszolnunk kéne ennek a fickónak, mert már legalább háromszor megkeresett."
- emlékezett vissza Mercedes a kezdetekre, majd Morganhez vándorolt a szó:
"Ám nem csak erről volt szó. Egyre többen kezdtek el hallgatni minket. A Spotify-lejátszások számai folyamatosan nőttek, és egyre több rajongó kért tőlünk új zenét. A hangjuk egyre erősebben szólt, és végül lehetetlen volt nem meghallani.”
Ennek ellenére először nem volt tervben, hogy új albumot vegyenek fel:
"Az eredeti terv az volt, hogy eljátszunk pár koncertet, aztán azt mondjuk: ‘Oké, viszlát.’ De a Kittie-univerzum mindig önálló életre kel. Végül kaptunk egy lemezszerződési ajánlatot, ezután kezdtünk új zenét írni. Azt mondtuk: ‘Nos, nincs új dalunk… de akkor írjunk!’ Innentől kezdve minden elszabadult! A Fire albumon az álmaink stábjával dolgozhattunk együtt, hihetetlen volt. Olyan emberekkel, mint Nick Raskulinecz és Josh Wilbur – ők a legjobb csapat."
Morgan így összegezte a jelenlegi helyzetet és terveket:
"Az Aftershock a mi évzáró koncertünk, ezzel lezárjuk ezt az időszakot. Most végre hazamehetünk, pihenhetünk egy kicsit. De jövőre már készül néhány dolog: valószínűleg több fesztivál, több koncert, talán néhány önálló turné. Néhány eseményt már be is jelentettünk, de lesz még több is. És talán új dalokon is elkezdünk dolgozni – csak úgy, szórakozásból."
Szeptember 19-én a Kittie kiadta legújabb EP-jét, a "Spit XXV" című kiadványt, amely egy négyszámos anyag - a zenekar az aranylemez minősítést elért debütáló albumuk, a "Spit" 25. évfordulóját ünnepli ezzel a kis meglepetéssel.
A Kittie 2000-ben: Mercedes Lander, Fallon Bowman, Morgan Lander és Talena Atfield
Az EP-n a banda négy ikonikus dala – Brackish, Charlotte, Do You Think I'm A Whore? és a címadó Spit– vadonatúj, frissen rögzített és újragondolt verzióban hallható. A felvételek producere ismét Garth Richardson volt, aki az eredeti, 1999-es EMAC Studios-beli sessionöket is vezette.
A "Spit" 2000. január 11-én jelent meg, és egy csapásra a nemzetközi színtér élvonalába repítette a négy kanadai tinédzserből álló zenekart. Az album több mint 660 000 eladott példánnyal aranylemez lett az Egyesült Államokban, és mérföldkőnek számít a női metal történetében: agresszív hangzása és kompromisszummentes attitűdje megmutatta, hogy a női zenészek által készített metal is képes egyszerre kritikai elismerést és kereskedelmi sikert elérni, még a nu-metal férfiak uralta csúcskorszakában is.
Az Esperfall 2022-ben mutatta be első nagylemezét, "Act I – Origins in Darkness" címmel, amelyet a szakma és a közönség is kedvezően fogadott. Most azonban a Sima Nóra énekesnő vezette zenekar fontos mérföldkőhöz érkezett: hivatalos közleményben számolnak be a közelmúlt történéseiről és a jövőbeli terveikről.
Kedves Barátaink!
Régóta nem adtunk életjelet magunkról, és minden magyarázat nélkül eltűntünk a nyilvánosság elől. Ezért őszintén elnézéseteket kérjük. Ahogy talán sejtitek, mindennek megvolt a maga – sőt, több – oka. Egyrészt egészségügyi problémák akadályozták a zenekart abban, hogy olyan színvonalon álljunk színpadra, amelyet magunktól minimális elvárásként tartunk. Ezek a gondok nem újak, már jóval a legutóbbi koncertünk (2023 január) előtt elkezdődtek, és lassan, de biztosan odáig fajultak, hogy be kellett látnunk: nincs értelme folytatni, amíg teljes megoldás nem születik.
- írja a csapat a posztban, majd kitérnek az okokra is:
Másrészt, miközben a második nagylemez írására helyeztük a fókuszt, egyre világosabbá vált, hogy a zenekar hat tagja zeneileg és emberileg is eltérő irányba tart. Ez sem volt teljesen újkeletű, de az idő előrehaladtával mindinkább akadállyá vált, amely az egészséges együttműködés útjában állt. Mindezek következtében 2023 januárjában közösen döntöttünk úgy, hogy elválunk Zsombitól, Petitől, Lacitól és Szabitól. A búcsú békés volt, minden dráma nélkül – mind a hatan egyetértettünk abban, hogy ez a legjobb döntés mindenki egészsége és jövője szempontjából. Ezúton is szeretnénk kifejezni szívből jövő hálánkat a srácok felé. Rendkívül büszkék vagyunk arra, amit együtt elértünk, és a legjobbakat kívánjuk nekik a továbbiakban – legyen szó zenéről vagy személyes életükről.
És hogy mi lesz az Esperfall következő fejezete? Ezt csak az idő dönti el. Bár jelentős előrelépés történt az egészségügyi problémák terén, a teljes felépüléshez még időre van szükség. A könyvet ezért nyitva hagyjuk, és majd meglátjuk, hova vezet. A zene és az alkotás iránti vágy azonban bennünk él tovább – ez biztos.
Azonban némi vigasztalást jelent a rajongóknak egy kis ajándék:
Búcsúajándék nélkül viszont nem engedünk el titeket. Október 10-én megjelenik egy vadonatúj videoklipünk az LP egyik kedvenc dalához, a Cortex Breakdown-hoz. Ez a szám nagyon közel áll a szívünkhöz, és tökéletesen tükrözi azt a helyzetet, amelyben az elmúlt években voltunk – és részben most is vagyunkEz a klip volt az utolsó közös munkánk 2023 júniusában. Minden energiánkat beletettük, és nagyon büszkék vagyunk a végeredményre. Reméljük, nektek is tetszeni fog! A premier a H-Music Hungary YouTube-csatornáján lesz. A videót ismét barátaink, a Kill Monday Management készítették, és ahogy mindig, most is profi, művészi munkát végeztek.
Nagyon köszönjük a sok szeretetet és támogatást, amit kaptunk tőletek az évek során. Reméljük, hogy újra találkozunk – mégpedig hamarabb, mint gondolnátok!
A történet tehát korántsem ért véget – mindannyian abban bízunk, hogy hamarosan ismét találkozhatunk velük a színpadon.
2024. szeptember 20-án jelent meg Charlotte Wessels harmadik szólóalbuma, a "The Obsession". Már hónapokkal a megjelenés előtt sejteni lehetett, hogy az énekesnő új anyaga keményebb és sötétebb tónust képvisel majd, mint az előző két lemez, a "Tales From Six Feet Under" és a "Tales From Six Feet Under Vol. II", amelyek inkább a líraibb, letisztultabb oldalát mutatták meg. A várakozás nem bizonyult hiábavalónak: a "The Obsession" valóban súlyosabb, erőteljesebb anyag lett – kritikánkat ITTtaláljátok
Az egykori Delain-frontasszony szólóban sikert sikerre halmoz, folyamatosan koncertezik, és nemrég egy nyilvános blogot indított Patreon-oldalán, ahol személyesebb hangvételben enged betekintést mindennapjaiba. Az első bejegyzésből például kiderült, hogy új hobbira talált: az ólomüvegezést édesapjával közösen űzi. Emellett sok időt tölt sétával Lego nevű kutyájával, és természetesen a zenéről is mesélt, felcsigázva a rajongókat a jövőbeli tervekkel.
Charlotte ugyanis már a negyedik szólólemezén dolgozik. Akárcsak a "The Obsession" esetében, ismét együttműködik korábbi Delain-társaival: Otto Schimmelpenninck van der Oije basszusgitárossal, Timo Somers gitárossal és Joey de Boer dobossal. A billentyűket továbbra is Sophia Vernikov kezeli. Joey a napokban a Sandlane stúdióba utazik, hogy felvegye a dobsávokat, míg Charlotte gőzerővel írja az új dalszövegeket.
A norvég–francia szimfonikus metal formáció legutóbbi nagylemeze, a "1977" 2023 májusában látott napvilágot. A kiadvány egyértelműen frissebb és kellemesebb hallgatnivalónak bizonyult, mint a két évvel korábbi "Riddles, Ruins & Revelations", amelyben a retró szintetizátorhangzások és a modern megoldások vegyítése korrekt iparosmunkát eredményezett ugyan, de valódi megújulást kevéssé hozott.
2024 októberében az alapító Morten Veland és az énekesnő, Emmanuelle Zoldan már sejtelmesen utaltak rá, hogy készül a "1977" folytatása. Ezt követően azonban hosszú csend következett, a rajongók pedig sokáig hiába vártak újabb hírmorzsákra.
Azonban ma megtörte a csendet a banda: közösségi oldalaikon jelentették be, hogy gőzerőkkel dolgoznak az "Amanita Mess" címre keresztelt új korongon, október 10-én pedig az első kislemez is debütál, amely a Nightside Den címet viseli. Az is kiderült: a készülő album hangzásvilága minden eddiginél súlyosabb lesz.
"Készen álltok az új korszakra? A Sirenia következő nagylemeze "Amanita Messis" címmel érkezik. Az első előfutár, a Nightside Den október 10-én lát napvilágot – érdemes feljegyezni a dátumot, mert komor és grandiózus hangzásvilág ígérkezik."
A 2013-ban, a dél-franciaországi Toulouse-ban alakult Aephanemer nevét a francia "éphémère" (múló, röpke) és "fanée" (elhervadt) szavak elegáns összevonása ihlette, ami már önmagában is költői utalás az elmúlás szépségére.
Zeneileg a trió a szimfonikus és melodikus death metal határvidékén mozog, ahol a grandiózus hangszerelés találkozik a könyörtelen riffekkel. A dalok témái háborúkból, fantáziavilágokból és mitológiai eposzokból merítenek, így minden szám egy újabb, filmszerű utazás.
A frontvonalban Marion Bascoul énekesnő áll, aki nemcsak lehengerlő hörgésével, hanem ritmusgitáron nyújtott teljesítményével is emeli a tétet. Mellette a gitáros Martin Hamiche és a dobos Mickaël Bonnevialle gondoskodik a sodró lendületről.
A banda diszkográfiája már most tiszteletet parancsol: a 2016-os "Memento Mori" után 2019-ben érkezett a "Prokopton", majd a 2021-es "A Dream of Wilderness." A következő fejezetre sem kell sokáig várni: 2025. október 31-én a Napalm Records gondozásában jön az új album, a "Utopie". Két ízelítő már elérhető a streaming platformokon: előbb a La règle du Jeu kisfilmje, majd frissen a Le Cimetière Marin videója került fel a YouTube-ra.
És a hab a tortán: november 13-án Budapesten, a Dürer Kertben zúz majd a francia csapat, amelyet egyetlen rajongó sem hagyhat ki.
Az új kislemez kapcsán az együttes így ír Instagramján:
A Le Cimetière Marin az album egyik legkülönlegesebb darabja. Egy valóban hősies művet szerettünk volna létrehozni – nem a modern értelemben, hanem úgy, ahogyan a hősiességet évszázadokkal ezelőtt a klasszikus zenében kifejezték. A klasszikus hagyományok és a melodikus death metal elemeiből táplálkozva erőteljes, szinte epikus energiát hordoz. Alig várjuk, hogy színpadra vigyük!
1. Échos d'un Monde Perdu 2. Le Cimetière Marin 3. La Règle du Jeu 4. Par-delà le Mur des Siècles 5. Chimère 6. Contrepoint 7. La Rivière Souterraine 8. Utopie (Partie I) 9. Utopie (Partie II)
Tegnap debütált az Edenbridge vadonatúj dala, a Cosmic Embrace, amely a zenekar 2026. január 16-án megjelenő "Set The Dark On Fire" című, sorban tizenkettedik nagylemezén is szerepel majd.
A Sabine Edelsbacher és Arne "Lanvall" Stockhammer által vezetett társulat felfedte, hogy azAFM Recordsnál eltöltött évek után ismét a Steamhammer/SPV kiadóhoz szerződött, így az új korong is utóbbi kiadó égisze alatt jelenik majd meg, a csapat pedig ezt írja a kiadványról:
"A dalokat harmonikus és strukturális sokszínűség jellemzi. Erőteljes riffek és kiterjedt gitárszólók találkoznak buja, szimfonikus zenekari hangszerelésekkel és szokatlan, a metalban ritkán használt húros hangszerekkel, mint például a cimbalom, swarmandal, monochord és elektromos szitár. Sabine meleg, jellegzetes hangja pedig az Edenbridge felismerhetőségét kölcsönzi a szerzeményeknek."
A banda most felfedte az album dallistáját és borítóját is:
01. The Ghostship Diaries 02. Cosmic Embrace 03. Where The Wild Things Are 04. Tears Of The Prophets 05. Our Place Among The Stars 06. Set The Dark On Fire 07. Bonded By The Light 08. Divine Dawn Reveal 09. Lighthouse 10. Spark Of The Everflame - Let Time Begin - Spark Of The Everflame - The Winding Road To Evermore - Spark Of The Everflame - Per Aspera Ad Astra - Spark Of The Everflame - Where It Ends, Is Where It Starts
Nyáron jelentette be visszatérését az osztrák Edenbridge. A szimfometalos csapat utolsó albuma a 2022 szeptemberében kiadott "Shangri-La" volt, a Sabine Edelsbacher-Lanvall házaspár által vezetett formáció pedig időközben a azAFM Recordsnál eltöltött évek után ismét a Steamhammer/SPV kiadóhoz szerződött.
Bejelentették készülő friss nagylemezüket is, amely 2026. január 16-án kerül boltokba "Set The Dark On Fire" címmel, illetve a várható videoklipes dalok megjelenési dátumait is közzétették, amelyek közül az első kisfilmes tétel, a Cosmic Embrace a mai napon meg is érkezett, íme:
"Spit XXV" címmel ma látott napvilágot a Kittie különleges középlemeze, amely a 25. születésnapját ünneplő "Spit" (2000) című debütalbumról tartalmaz négy újragondolt szerzeményt - a címadó Spit XXV, a Charlotte XXV és a Brackish XXV mellett a kiadványon helyet kapott a provokatív címet viselő Do You Think I'm A Whore? XXV is, amelyhez ma érkezett hivatalos videoklip. Korábban a címadó dal 2025-ös verziójához már készült kisfilm, a mai nappal pedig az EP megjelenésével egy időben a friss videó is debütált.
"A 'Do You Think I'm A Whore?' mindig is a "Spit" album rejtett gyöngyszeme volt, és különleges élmény volt frissített változatot készíteni belőle, megmutatva, milyen kiemelkedő mű valójában. William Felch és a Wombat Fire lenyűgöző videóklipjével együtt világos, hogy a dal végre megkapja az őt megillető figyelmet."
- írja a zenekar az új klipről, amelyet megnézhetsz nálunk:
Debütalbumuk 25. évfordulóját ünnepelve a Kittie újragondolta és újra felvette négy kedvenc számát, megalkotva a "Spit XXV" című EP-t, amely szeptember 19-én jelenik meg. De Morgan és Mercedes Lander nem a nosztalgiában akarnak elmerülni – azt az ösvényt akarják felgyújtani, amelyet negyed évszázaddal ezelőtt kezdtek taposni…
A Kittie a nu metal fénykorában is teljesen más ligában játszott, és 2025-ben is ezt teszik. Idén a Download fesztiválon, ahol a frontasszony Morgan Lander és dobos húga, Mercedes, a hat húros varázsló Tara McLeod és a basszusfronton zúzó Ivy Jenkins együtt tépte szét a színpadot a régi harcostársak társaságában, egyértelmű volt: a tűz még mindig ugyanúgy perzsel bennük. Sőt, nem ragadtak bele a nosztalgiába – a nyers kezdetekből igazi kemény csapattá fejlődtek. Ennek jegyében az ikonikus "Spit" album 25. évfordulójára kiadott "Spit XXV" EP sem múltidézés, hanem négy klasszikus újramixelése és újrafelvétele, hogy végre olyan karmokkal támadjanak, amilyeneket a jelenkori Kittie megérdemel.
"Több oka is volt, hogy megcsináljuk ezt a lemezt. Először is szerettük volna rögzíteni azokat a verziókat, amiket élőben játszunk. Meg akartuk mutatni, mennyit változtak, alakultak és fejlődtek ezek a dalok az évek alatt. A másik ok meg egyszerű: mert megtehetjük!"
- kezdte Mercedes, majd Morgan hozzátette:
"Huszonöt év már tényleg nagy mérföldkő. Ezt mindenképp meg akartuk ünnepelni. Ráadásul évek óta beszélgetünk arról, hogy újra kéne venni ezeket a számokat. Mi, mint emberek, mint zenészek, mint banda, rengeteget változtunk, fejlődtünk, kiforrottunk. Ez az élet. És mindez visszaköszön az új felvételekben. Amikor egymás után hallgatom a régi és az új verziókat, olyan, mintha ugyanazokat a dalokat egy teljesen másik banda játszaná!"
Az eredeti Spit album néhány iskola utáni őrült stúdiózás alatt született meg Garth Richardson irányításával – egy igazi, korlenyomatként pulzáló pillanatkép. A dalok – köztük a Brackish, a Charlotte és a provokatív Do You Think I’m A Whore? – még tinédzserként íródtak, és akkor jelentek meg, amikor Morgan mindössze 17, Mercedes pedig 15 éves volt. A nyers, kamaszos érzelmekkel átitatott témák sebezhetőségük és punkos, szabadszájú lendületük miatt élesen kiemelkedtek az akkori közegből. A mostanra rutinos zenészek ma már nosztalgikus szeretettel tekintenek vissza erre az időszakra, Morgan nevetve idézte fel a munkálatokat:
"Nagyon hülyék voltunk! De az egyértelmű volt, hogy megvan bennünk a munkabírás. Minden nap suli után a stúdióba mentünk, és éjfélig dolgoztunk. Akkor is bele akartuk tenni az időt, ha nem tudtunk mindennek annyi gondosságot adni, amennyit megérdemelt volna. A lemezen 12 szám van – ez azt jelentette, hogy több mint egy dalt kellett felvennünk naponta. Egy szempillantás alatt lezajlott az egész, ezért kevés a konkrét emlék, de valószínűleg halálra idegesítettük a hangmérnököket és Garth-ot, mert szó szerint őrültek voltunk. Minden tisztelet neki, hogy ennyire türelmes volt velünk!"
"Ez egy időkapszula egy nagyon konkrét korszakról. Közvetlenül azelőtt, hogy a nu metal tényleg berobbant volna és elkezdett volna egyhangúvá válni. Szerintem azért is lett akkora siker, mert igazi. Életszagú. Nem tűnik túlgondoltnak vagy túlfényezettnek, utóbbira egyszerűen nem volt időnk! Van ebben a nyersességben és valódiságban valami, ami máig rezonál az emberekkel. Úgy hat, mintha egyszerre lenne friss és régi. Ha 14 évesen hallgatod a szobádban, ez az a lemez, ami elhiteti veled, hogy bármi lehetséges. Feljogosít rá, hogy megcsináld, hogy kimondd: 'A szabályok nem vonatkoznak rám!" Ha azt gondolod, "nem kéne" vagy "nem tudom", ez azt mondja: 'De, kéne! és Meg fogom csinálni!' Ez volt az alapja mindannak, amikor a zenekart megalapítottuk és megírtuk ezeket a dalokat – és ez ma is az alap, ami meghatároz minket. Még mindig a dacos kiállásról szól az egész!
- elmélkedik Morgan, aki szerint a legnagyobb különbség a két felvétel között a 30 év tapasztalat.
"Amikor a "Spit"-et felvettük, szó szerint csak 15 éve éltünk a világon. Ilyen korban minden annyira kicsinek tűnik. Sem élettapasztalatunk, sem zeneipari rutinunk nem volt. Addig csak élő stúdiódemókat rögzítettünk. Most viszont 25 évnyi tudást, eredményt és megértést hallhatsz. 1999-ben kilenc napunk volt arra, hogy felvegyük a lemezt, most két hetet töltöttünk ezzel a négy számmal. Hallani, mit tud hozzátenni az idő és a tapasztalat, hogyan formálja át a dal hangzását. Az érzelmek és a szövegek továbbra is nyersek: egy tinédzser vad, üvöltő gondolatai, aki egy egész generáció érzéseit szólaltatja meg. Én még mindig az a lány vagyok. De ezekben a felvételekben sokkal több a kontroll. A hangomban is hallani. Valaki azt mondta, ezek a verziók ütősebbek. Ez tetszik nekem!"
