Vannak albumok, amelyek nem háttérzenék, hanem belső tereket nyitnak meg. Az alábbiakban azokat a lemezeket gyűjtöttem össze, amelyek idén a legmélyebben hatottak rám.

 10. REMINA - THE SILVER SEA

Az új-zélandi Remina az atmoszférikus doom legsűrűbb, legmélyebb rétegeiben mozog. Második albumuk októberben jelent meg, és egyértelműen hallatszik rajta, hogy Heike Langhans – aki egy évtizeden át volt a Draconian hangja – minden kreatív energiáját erre a projektre összpontosítja. A mindössze hét dalt tartalmazó "The Silver Sea" pedig bebizonyítja: a súly nem percekben mérhető. A Remina nem túlbeszél, hanem célba talál, és ezt eleganciával, fájdalommal és méltósággal teszi.

9. GARBAGE - LET ALL THAT WE IMAGINE BE THE LIGHT 

A wisconsini Garbage esetében különösen izgalmas látni, hogyan alakul át az alkotói energia az idő múlásával. A zenekar több tagja már a hetvenes éveit tapossa, Shirley Manson pedig jövőre tölti be a hatvanat – mégsem kifulladásról, hanem megújulásról beszélhetünk. A "Let All That We Imagine Be The Light" a 2021-es "No Gods, No Masters" dühös, konfrontatív világát követi, ám ezúttal konstruktívabb, gyógyítóbb irányba mozdul el. Bár az előző lemez nyers őrjöngése is erőteljes volt, ez az album már inkább sebet kötöz, nem feltép – és ettől válik igazán időtlenné.

8. SPIRITBOX - TSUNAMI SEA

A Spiritbox sem lassít: a kanadai zenekar az elmúlt években robbanásszerű népszerűségre tett szert, amiben kulcsszerepe van Courtney LaPlante rendkívüli vokális adottságainak. A tiszta ének és a brutális hörgés közti váltások nála nem technikai mutatványok, hanem érzelmi eszközök. A "Tsunami Sea" címéhez hűen árad, sodor, elönt – és méltó folytatása a debütálásnak, miközben tovább mélyíti a Spiritbox saját univerzumát.

7. THE YAGAS - MIDNIGHT MINUET

Az év egyik legnagyobb meglepetése számomra kétségkívül a Vera Farmiga által életre hívott The Yagas. A horrorr-ajongók kedvenc démonűző dívája ezúttal mikrofont ragadott, és egy sötét, érzelmekkel túlfűtött, szenvedélyes albumot készített. A "Midnight Minuet" minden egyes darabjában ott lüktet az a baljós energia, amely egyszerre borzongat és megnyugtatóan körbeölel. Remélhető, hogy ez a projekt nem csupán egyszeri kirándulás marad.

6. FRAYLE - HERETICS & LULLABIES

A clevelandi Frayle 2017-es megalakulása óta már a harmadik albumával jelentkezett októberben. A "Heretics & Lullabies" nehezen kategorizálható: a doom alapjai mellé gótikus hangulat, post metalos súly és shoegaze-es lebegés társul, némi pszichedelikus árnyalással. A Gwyn Strang és férje, Sean Bilovecky által alapított formáció olyan témákat jár körül, mint a mély fájdalom, a belső démonokkal vívott harc vagy a gyász – mindezt a sötétség esztétikájába csomagolva, meglepő érzékenységgel.

5. BATTLE BEAST - STEELBOUND

A Noora Louhimóval készült "Steelbound" a Battle Beast hatodik nagylemeze volt a frontasszonnyal a mikrofon mögött – és sajnos az utolsó is. December 15-én a finn zenekar bejelentette, hogy Noora a továbbiakban szólókarrierjére koncentrál, nem sokkal később pedig az is kiderült, hogy az új frontasszony az Exit Edenből és a Phantom Elite-ből ismert Marina La Torraca lesz. A "Steelbound" ismét egy kifejezetten erőteljes album lett, és minden okunk megvan bízni abban, hogy Marinával sem törik meg ez a lendület.

4. ARCH ENEMY - BLOOD DYNASTY

A másik sokkoló hír az Arch Enemy háza tájáról érkezett. A zenekar tavasszal adta ki ezt a kifejezetten slágeres, mégis kompromisszummentesen metalos albumot, majd november végén Alissa White-Gluz bejelentette: elhagyja a bandát, és szólókarrierbe kezd. Az új énekes vagy énekesnő kiléte egyelőre ismeretlen, de sok rajongó szíve összeszorult Alissa távozásakor – az enyém is.

3. EPICA - ASPIRAL

A holland Epica esetében vegyes érzéseim voltak az elmúlt években. A 2021-es "Omega" számomra a "The Quantum Enigma" (2014) és a "The Holographic Principle" (2016) után kissé sterilnek hatott, mintha egy kórházi műtőben születtek volna a dalok. A tavasszal megjelent "Aspiral" viszont szerencsére újra felszöktette bennem az endorfint. Simone Simons hangja továbbra is kifogástalan, a zene változatos és élő – nehéz lenne belekötni.

2. JINJER - DUÉL

Hosszú folyamat volt a Jinjer "Duél" albumának megszületése, de minden várakozást megért. A 2021-es "Wallflowers" nálam nem talált igazán célba, a "Duél" viszont annál inkább. Tatiana Shmayluk elmondása szerint erős hatással volt a dalszövegekre a 19. századi romantika, és érződik: szenvedélyes, súlyos és elementáris. Ez a lemez nem magyarázkodik – odateszi magát.

1. LACUNA COIL - SLEEPLESS EMPIRE

Számomra 2025 albuma a milánói Lacuna Coil "Sleepless Empire" című lemeze. A korong méltó folytatása a 2019-es "Black Anima" vonalának, és a digitális világ őrületét, valamint az ebből fakadó mentális szakadékokat állítja fókuszba. A dalok húsba vágó szövegei, a pincemélyre hangolt gitárok és Cristina Scabbia hangja együtt ismét egy kifogástalan, sötéten rezonáló albumot eredményeztek. Ráadásul az októberi Barba Negrás koncertjük is hihetetlen erejű volt – igazi megerősítése annak, hogy a Lacuna Coil még mindig nagyon is a helyén van.

Hat év után idén februárban tért vissza új nagylemezével az olasz Lacuna Coil: a "Sleepless Empire" nemcsak a rajongók türelmét jutalmazta meg, mi is alaposan górcső alá vettük – kritikánkat ITT találod.

2021-ben jelent meg az Evanescence "The Bitter Truth" című albuma, amely egyértelmű visszatérést jelentett a zenekar gyökereihez és a jól ismert, karakteres Evanescence-hangzáshoz. A lemezről írt kritikánk ITT olvasható. Azóta a csapat két új dallal is jelentkezett: az Afterlife a Netflix Devil May Cry című animációs sorozatában tűnt fel, míg a Fight Like A Girl esetében K.Flay közreműködése adott plusz lendületet a dalnak, az ősz folyamán pedig az End Of You című szerzeményben Poppyval és Courtney LaPlante-tal (Spiritbox) énekelt Amy Lee énekesnő.

Lee korábban már utalt rá, hogy formálódik az Evanescence ötödik nagylemeze, ezt most pedig a Kerrang! magazinnak adott nyilatkozatában hivatalosan is megerősítette: az új album 2026-ban érkezik.

Amy egy rövid beszélgetés erejéig megszólalt Kevin Rydernek a 2025-ös KROQ Almost Acoustic Christmas rendezvényen Los Angelesben, ahol az Evanescence következő lemezéről is elejtett néhány mondatot.

"Elmondhatjuk, hogy jövőre érkezik az album. Még van néhány dalszöveg, amit meg kell írni, de nagyon jól haladunk, és elképesztően izgatott vagyok."

- mesélte az énekesnő, korábban pedig eképpen nyilatkozott:

Éppen visszatértünk a stúdióba egy rövid időre, közvetlenül az 'Afterlife' felvétele előtt, a nagyobb turnénk lezárása után, tavaly év végén. Akkor Nick Raskulinecz producerrel elkészítettünk néhány dalt, majd újra koncertezni indultunk. Aztán jött az Afterlife-projekt. Visszatértünk, gyorsan felvettük, majd ismét útra keltünk. Nagyon sok minden történt, de mindez rendkívül felpezsdítő és szórakoztató volt. Most épp egy 'YOLO' (You Only Live Once - Csak egyszer élsz) pillanatot élek át. Nincs vesztegetni való időm. Másképp kezdtünk gondolkodni arról, hogy feltétlenül teljes albumot kell-e készíteni és egyszerre kiadni mindent? Amikor a pandémia berobbant, már négy dalt felvettünk, de még nem fejeztük be az albumra szánt dalok készítését. Ezért elkezdtük egyenként kiadni őket, hiszen akkoriban úgy gondoltuk: 'Ki tudja, mikor ér véget mindez, ha egyáltalán véget ér? Adjuk ki a zenénket.' Annyira jó érzés volt megtapasztalni a rajongók visszajelzéseit és a dalok megjelenésének örömét, hiszen azok frissek voltak, miközben dolgoztunk az albumon - minden valós időben történt.

A Lacuna Coil énekesnője a spanyol El Jevilongo magazinnak adott interjújában ismét kifejtette véleményét a mesterséges intelligenciával készült zenéről - korábban már szót ejtett a témáról, ám Cristina Scabbia ezúttal mélyebben elemezte a kérdést.

"Utálom a MI-vel készített zenét. Értem, hogy ez az irány, nem tagadhatom a fejlődést. De látom, mennyire felbosszantja ez a kreatív embereket – a művészeket, festőket, grafikusokat, fotósokat, énekeseket, zenészeket. Mindenkit, aki alkot. Művészek, festők, koncertplakátokat készítők, grafikusok, fotósok, énekesek és zenészek. A zene esetében szerintem a platformoknál kellene meghúzni a határt."

- kezdte gondolatmenetét, majd kitért arra, szerinte az emberek nincsenek is tisztában azzal, hogy mit is hallgatnak tulajdonképpen:

"Értem az üzleti szempontokat, de a Spotifynak és a hasonló szolgáltatóknak nemet kellene mondaniuk az MI-művészekre. Ez nem igazi zene. Már most is valódi előadók zenéjét streamelnek – nekik kellene kimondaniuk, hogy MI-zenészeket nem fogadunk el. Az embereknek tudniuk kellene, hogy ezek csak számítógépes alkotások, nincs bennük lélek. Rengeteg videót láttam, ahol emberek olyan zenekarok számaira énekelnek, amelyek nem is léteznek."

Miután az interjú készítője megjegyezte, hogy "a kreativitás olyan, mint egy izom: ha nem használod, elsorvad", Cristina így reagált:

"Nem hiszem, hogy ez problémát jelent azoknak, akik így ‘zenét’ csinálnak, mert szerintem őket valójában nem érdekli a zene. Ők ezt üzleti okokból csinálják. Ha valaki igazi zenész, akkor időt szán a dalírásra, és legfeljebb elektronikus eszközöket használ segítségként – hogy felgyorsítsa a folyamatot vagy serkentse a kreativitását.Az A.I. viszont olyan dolog, ahol gyakorlatilag nem csinálsz semmit. Őszintén nem értem, miért nevezik magukat művészeknek, mert nem lehet művészetnek hívni azt, hogy beírod: ‘Csinálj egy dalt, ami úgy szól, mint a Lacuna Coil.’ Ez nem alkotás. Ez nettó csalás."

Tegnap robbant a hír: a finn Battle Beast és Noora Louhimo énekesnő útjai különválnak - a frontasszony 2012 óta volt a zenekar hangja, most pedig úgy döntött, a jövőben szólókarrierjére fókuszál. 

Még fel sem ocsúdtunk igazán a sokkból, máris itt az új fejezet nyitánya: az együttes bemutatta új énekesnőjét, aki nem más, mint Marina La Torraca. A brazil származású, de évek óta Németországban élő hölgy neve a Phantom Elite és az Exit Eden kapcsán csenghet ismerősen, előbbi csapatnak 2016 és 2025 között volt tagja, míg utóbbival tavaly adták ki második albumukat. 

A zenekar eképpen köszöntötte Marinát:

Egy történet véget ér, egy új pedig elkezdődik. Izgatottan nyitjuk ki a következő fejezetet, és büszkén mutatjuk be nektek a Battle Beast új hangját: Marina La Torraca. Marinát sokan ismerhetitek a Phantom Elite, az Exit Eden soraiból, vagy számos más projekt vendégvokáljaként. Mostantól azonban a Battle Beast tagjaként lép velünk a zenekar következő korszakába. Reméljük, ti, a rajongók, ugyanilyen szeretettel fogadjátok Marinát a Battle Beast családjában. Közös kalandjaink pedig valóban egzotikus vizekre sodornak bennünket — több értelemben is —, hiszen márciusban indul a Far East & Down Under Tour. 

Marina így fogalmazott:

"Amikor először megláttam egy e-mailt, amelynek tárgyában a Battle Beast neve és az enyém együtt szerepelt, őszintén azt hittem, tévedés történt. De amint megnyitottam, leírhatatlanul boldog lettem. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek ennek az új fejezetnek, és végtelenül hálás vagyok a zenekar bizalmáért és támogatásáért. Kicsit ijesztő egy olyan vokális legenda nyomába lépni, mint Noora? Naná. Ugyanakkor elképesztően izgalmas is? Abszolút. A Battle Beast az egyik legkeményebben dolgozó és legőszintébben tehetséges banda, akiket ismerek, és büszke vagyok rá, hogy segíthetem őket a további növekedésben és abban, hogy még több örömöt adjanak a közönségnek. Kapaszkodjatok, ez élvezetes utazás lesz."

Év elején írtunk először a Mumbai-ból származó Apocryphal zenekarról, akik eddig két dallal — Spiders és Nightmare Revisited - jelezték, merre tartanak. Ezek a számok már akkor világossá tették, hogy a csapat a metal és az indiai zenei hagyományok lélegzetelállító fúziójában találta meg saját hangját. Ők ezt dream metalcore-nak nevezik - és nem túlzás azt állítani, hogy egy eddig nem létező műfaj születésének lehetünk tanúi. 

A zenekar énekesnője, az éteri hangú Dream Anatomy, polgári nevén Riddhi Vyas, most egy önálló középlemezzel is megmutatja sokoldalúságát. A négy tételt tartalmazó kiadvány "I Left A Long Time Ago" címmel vált elérhetővé a digitális platformokon, hangzásában könnyedebb, intimebb világot képvisel, mint az Apocryphal munkássága - az álomszerű atmoszféra azonban itt is végig jelen van, finoman vezetve hallgatóját egy belső, meditatív utazásra.

Dallista:

1. REM (Alive Version)

2. Endless Loop

3. Paint it Red

4. Depart

Áprilisban érkezett az Epica "Aspiral" albuma, amely változatos hangzásával és slágeres dallamvilágával gyorsan elnyerte a kritikusok tetszését – a mi értékelésünk ITT olvasható. A korong öt kislemezt adott a világnak (Arcana, Cross The Divide, T.I.M.E., Fight To Survive – The Overview Effect, Darkness Dies In Light), ám a holland zenekar nem lassít: ma egy vadonatúj dallal jelentkeztek, amely az Avatar – The Final Incarnation címet kapta, és szövege az indiai hitvilágra épül.

Bemutatjuk vadonatúj kislemezünket, az Avatar – The Final Incarnation című dalt, amely még az "Aspiral" munkálatai alatt született. A hindu filozófiában Kalki az utolsó avatar, aki korok végén helyreállítja az egyensúlyt. Ez az eszme – a körforgásokból való kitörés, az önmegvalósítás, a vágyaktól való elszakadás és a belső átalakulás révén – mélyen megérintett bennünket. Ezt az útkeresést, ezt a felszabadító transzformációt igyekeztünk zenévé formálni.

A kalózos tematika látványosan új életet lehelt a számtalan viharon átesett Visions of Atlantisbe: a tavaly megjelent második konceptlemezük ismét erre az alapra épült, a 2022-es "Pirates" után a "Pirates II – Armada" 2024 nyarán érkezett, méltó folytatást adva elődjének – kritikánk ITT olvasható.

A zenekar most az osztrák–német power metalos Warkingsszel fogott össze, és egy közös dallal jelentkeztek, amely a Pirates & Kings címet kapta. A cím nemcsak a két csapat közös világát, hanem a közöttük kialakult szoros barátságot is jelzi, a történet pedig élőben is folytatódik: 2026. március 5-én közösen lépnek színpadra a budapesti Barba Negrában a tavaszi turné részeként.

Clémentine Delauney és a fiúk a következőket írták közösségi oldalaikon:

Jövő év februárjában és márciusában a Pirates & Kings szövetségre lép, hogy Európán átívelő, grandiózus kalandba vágjon. 
Egy ilyen utazás emlékét csak egy dal őrizheti meg örökre.
Egy himnusz, amelynek refrénje éveken át visszhangzik majd, és amelynek dallamai beégnek minden rajongó emlékezetébe. 

Lázadók és harcosok – álljatok melléjük, egyesüljetek!
Fogadjátok szeretettel: Pirates & Kings!

…és ha nem akarod, hogy ez a dal csak felvételről éljen benned tovább, akkor ne maradj le róla élőben sem: csapj le a Pirates & Kings Tour jegyeire még ma!

Poppy január 23-án érkezik új albumával, az "Empty Hands"-szel, amelynek előhírnökei – az Unravel, a Bruised Sky és a Guardian – már megmutatták, hogy ez a korszak sötétebb, sebezhetőbb és súlyosabb, mint bármi, amit eddig tőle hallhattunk. Azonban az énekesnő nem csupán egy friss lemezt tartogat a rajongóknak.

Március 22-én a Barba Negra színpadán lép fel, és jó eséllyel ez lesz az év egyik legizgalmasabb koncertje a hazai alternatív–metal közegben. Poppy, aki kaméleonként formálja újra önmagát minden korszakában, most nyolcadik albumával érkezik, és úgy tűnik, végleg gyökeret vert a metal világában — ráadásul mindezt a tőle megszokott hipnotikus, törékeny és mégis elementáris energiával.

Jegyek ITT!