Anette Olzon, a Nightwish korábbi énekesnője szeptemberben különleges koncertsorozatra indul Brazíliába, ahol a zenekarral töltött időszakának emlékeit eleveníti fel. A hétállomásos turné során a svéd művésznő első alkalommal fog szólóelőadóként színpadra lépni, hogy élőben adja elő a vele rögzítésre került két albumon – a 2007-es "Dark Passion Play"-en és a 2011-es "Imaginaerum"-on – hallható ikonikus dalokat.
Ez a turné egyedülálló lehetőség a rajongók számára, hogy újra átélhessék a zenekar történetének ezt a jelentős korszakát, de immár Anette személyes művészi felfogásában. Az énekesnő 2007 és 2012 között volt a finn csapat frontasszonya, és most méltó módon ünnepli meg az együtt elért sikereket.
Anette távozása után őszintén beszélt a zenekarban tapasztalt kommunikációs szakadékokról és anyagi egyenlőtlenségekről, ma már képes értékelni közös útjuk gyümölcseit. Különös empátiával tekint elődje, a 2005-ben eltávolított Tarja Turunen megpróbáltatásaira is, hiszen saját bőrén tapasztalta meg a zenekar belső dinamikáját.
Az idő azonban gyakran megszelídíti az érzelmeket - Anette ma már jogos büszkeséggel tekint a neve alatt megjelent két lemezre, különösen a "Dark Passion Play"-re, amely kereskedelmi sikerében még a legendás "Once" (2004) albumot is felülmúlta. A közelgő brazil turné így nem csupán nosztalgia, hanem egyfajta méltóságteljes visszatekintés is egy viharos, mégis páratlanul sikeres korszakra a banda történetében.
Május 23-án, hat év hallgatás után visszatér a Pythia - az angol szimfonikus/power metal banda Sophie Dorman énekesnővel az élen új EP-vel jelentkezik, melynek címe "V Pt1.1: Unhallowed".
A banda már ízelítőt is adott az új anyagból, nemrég megjelentették az EP első kislemezét Path of Decay címmel, ma pedig egy újabb dal érkezett a kiadványról, az Unhallowed, amelyhez természetesen videoklip is készült.
Közel egy évtized után újra teljes estés koncertet ad a népszerű formáció
Hosszú szünet után újra aktivizálódott a korábban Janis Joplin Emlékzenekar, immár Janis Joplin Tribute Band Hungary néven, amelyet egy fergeteges bulival kívánnak megünnepelni a Back Stage pubban- a formáció május 2-án tartja első egész estés koncertjét a közel tízéves kihagyást követően.
A kétezres évek elejétől működő zenekar újjáéledése egy különleges alkalomnak köszönhető: az énekesnő, Garda Zsuzsa30/50 szülinapi koncertje annyira erősre sikerült, hogy a tagok úgy döntöttek, folytatják a közös zenélést. Az egykori Joplin zenekar anno nagy sikerrel járta be az országot hiánypótló programjával, amely kizárólag Janis Joplin dalaiból állt.
Vadonatúj dallal lepte meg rajongóit a mai napon a Linkin Park - megérkezett az Unshatter, amely a május 16-án, deluxe változatban megjelenő "From Zero" album egyik kulcsdarabja, és nemcsak hangzásában, hanem jelentőségében is különleges: még a 2024-es visszatérő lemez korai szakaszában született, amikor a banda új lendületet kapott Emily Armstrong csatlakozásával.
"Az Unshatter egyike volt azoknak a korai daloknak, amelyeket a "From Zero" album munkálatai során írtunk. Emily lehengerlő énekhangja – különösen az átvezetésben – egyike volt azoknak a meghatározó pillanatoknak, amikor ráébredtünk, milyen elképesztő lehetőségek rejlenek ebben az új felállásban. Ez a dal mutatta meg nekünk először igazán, hogy mi minden válhat valóra, ha együtt zenélünk."
Május 6-án kizárólag YouTube-on debütál "A Within Temptation: The Invisible Force" című különleges dokumentumfilm, amely bensőséges pillantást vet a holland metálzenekar életébe egy sorsfordító időszakban.
A film Sharon Den Adel és Robert Westerholt, a zenekar alapítóinak történetét követi nyomon, ahogy fokozatosan bevonódnak az ukrajnai konfliktusba. Ami kezdetben távoli szolidaritás, hamarosan személyes küldetéssé alakul – mind a színpadon, mind azon túl.
Láthatjuk majd a felvételen többek közt Sharon utazását Kijevbe, hogy találkozzon rajongóival és egy rendkívüli koncerttel hozzon reménysugarat a háború sújtotta övezetbe. Útja során megismerkedik a BLIND8 nevű fiatal ukrán formációval, akiket meghív a Within Temptation európai turnéjára. Ám a meghívás beváltása nem egyszerű, hiszen a zenekar tagjait kötelező katonai szolgálat várja, és bizonytalan, elhagyhatják-e hazájukat.
Az alkotás mélyen felkavaró kérdéseket feszeget. Például, hogy meddig mehet el egy zenekar, ha az eszméi vezérlik? Mikor válik a zene kiáltvánnyá? A hamarosan érkező dokumentumfilm tehát nemcsak egy zenekar története, hanem azoké is, akik akkor használják a hangjukat, amikor a világ megnémul.
Mindig is rajongtam Vera Farmiga színészi munkásságáért. Először az Árvában láttam, és azóta is bármiben feltűnt, azonnal levett a lábamról. Van benne valami megfoghatatlan, ami egyszerre sebezhető és elképesztően erős. Aztán jött a nagy meglepetés: két éve alapított egy rockbandát, The Yagas néven.
És hogy a sztori még inspirálóbb legyen: a művésznő idén már 52 éves lesz, de lazán belevágott egy új álom megvalósításába. Mert hát ki a büdös franc mondta, hogy bármihez is késő lenne? A The Yagas létezése önmagában is egy igen erős üzenet: merj élni, merj újrakezdeni, merj kilépni a komfortzónából. A névválasztás pedig maga a varázslat – a banda a legendás szláv boszorkány, Baba Yaga nevét viseli. Ő az a mitikus figura, aki egy csirkelábakon járó kunyhóban lakik valahol az erdő mélyén. Aki odatéved, arra vagy egy boszorkányvacsora, vagy egy teljesen random segítség vár, attól függően, milyen napja van éppen. Kiszámíthatatlan, sötét, bölcs, és félelmetes, pont mint a jó zene. Vera, akinek ukrán gyökerei vannak, nyilván nem egy sablonos zenekarnevet akart - a The Yagas elnevezés egyszerre tükrözi a színész-énekesnő származását és a horror-vonalat.
A ma megjelent debütalbum, a "Midnight Minuet" már hónapok óta borzolta a kedélyeket - három kislemez vezette fel 2024 októbere és 2025 áprilisa között a korongot. Az első, a The Crying Room egy lírai utazás a sebezhetőség témájába. Utána jött a She's Walking Down, amely a mérgező, traumatizáló kapcsolatok árnyait idézi meg. Végül a Life of a Widow, ami szívfacsaróan mesél egy özvegy kétségbeesett kísérletéről, hogy valamilyen módon újra kapcsolatba lépjen a halott szerelmével. A The Yagas zenéje és szövegvilága hű maradt Vera jól ismert világához – ott van benne a sötétség, a horror, a pszichológiai mélység, mintha a vászonról egyenesen a mikrofon mögé lépett volna, hozva magával az összes karaktert, amit valaha megformált.
Tíz tételből álló utazást jelent ez a lemez az alternatív rock sötétebb, árnyaltabb világába. Bár az alapokat ez a vonal adja, azért bőven felbukkannak benne még a gótikus rock jól ismert jegyei is, a borongós atmoszféra, a baljós hangulat, és az az édes-melankólikus vibrálás, amit csak ez a műfaj tud. Ha be kéne lőnünk a hangzást, valahol a Type O Negative, a The Cure és a Perfect Circle metszéspontján mozog – sötét, érzéki, mégis erőteljes. Na és Vera hangja… az egy külön univerzum. Mély, érett alt hangszín, amitől futkos a hátadon a hideg. Őszintén szólva csodálkozom is azon, hogy miért nem vágott bele előbb a zenélésbe? Ritka az ilyen kifejező, érzelmes, drámai és súlyos hang manapság, amit ráadásul igen sokoldalúan és profin tud használni a tulajdonosa. Ha párhuzamot kéne vonni a mai alternatív rockénekesnők között, akkor Vera hangját leginkább Shirley Mansonhoz, a Garbage frontasszonyához tudnám hasonlítani. Ugyanaz az ösztönös, ősi erő, ugyanaz a sötét lüktetés és karizma.
A szerzeményekben tökéletes egységet alkot a színpadias teatralitás és a minden porcikát átjáró szenvedély. Ez a kettősség olyan elemi erővel szövi át a dalokat, mint vérerek a testet -láthatatlanul, mégis élettel telítve minden hangot. Az egész lemezt áthatja a horrorfilmes atmoszféra, amely nem idegenkedik a komor szépség felfedezésétől. Mintha Edward Gorey rajzai keltek volna életre hangokban, groteszk, mégis lebilincselően gyönyörű formában.
Az I Am és a Pendulum a lemez legsúlyosabb oszlopai között magasodnak, míg a Charade, a Pullover és az Anhedonia könnyedebb, világosabb árnyalatokat hoznak a dalok közé. A Bridle dallamai különös időutazást kínálnak, vissza a klasszikus rock aranykorába, az album címadó darabja pedig, a misztikus Midnight Minuet - mely egyúttal a dalcsokor záróakkordja is – olyan, mint egy zenei epilógus. Nem egyszerűen lezárja, hanem inkább összefoglalja, esszenciává sűríti mindazt, amit ez a kilenc előző szerzemény felajánlott. Egy sejtelmes, éjféli tánc a sötétség és fény örök határmezsgyéjén.
A kimondottan alternatív rockot játszó bandák közül mindig is a Garbage állt hozzám a legközelebb; az a nyers érzelem, a lüktető energia és Shirley jellegzetes hangja mindig ott van. Ugyanakkor a szívemben mindig volt hely a klasszikus, hamisítatlan gótikus hangzásnak, rajongok a sötét atmoszféráért, a melankóliáért, a misztikus mélységekért is. Régóta vágytam egy olyan formáció megjelenésére, amely ezt a két világot összehozza, és most végre itt van a The Yagas. Ők nemcsak egyszerűen zenét csinálnak, hanem pontosan azt az űrt töltötték be a szívemben, amiről már azt hittem, örökre üres marad.
Ami igazán tiszteletre méltó, hogy a banda teljesen függetlenül, minden lemezkiadó vagy külső anyagi támogatás nélkül valósította meg ezt a projektet. Ez egy valódi DIY-alkotás, egy szívből jövő barkácsolás, ahol barátok segítő kezei, lelkes önkéntesek és a közös hit kovácsolta össze a végeredményt. Minden egyes hang, minden dal a zenekar saját tollából származik. Ez a zene az övék, testből és lélekből született. A produceri munkát a zenekar egyik tagja, a billentyűs Renn Hawkey vállalta magára, míg a keverést Brian Virtue végezte, aki olyan nevekkel dolgozott korábban, mint a Deftones vagy a 30 Seconds to Mars. A végső simításokat pedig a Grammy-díjas Emily Lazar keze tette teljessé, akinek neve olyan előadók mellett szerepel, mint Beck vagy a Coldplay. Minden részlet egy tudatos, szenvedélyes építkezés része – és ez az, amitől az egész nemcsak zene, hanem valódi műalkotás.
A "Midnight Minuet" egy igen erőteljes debütálás, nemcsak hangzásában, hanem érzelmi mélységében is. Őszintén remélem, hogy ez nem csupán egy egyszeri kísérlet, hanem egy hosszú távú, tudatos alkotói út első lépése. Vera Farmiga már eddig is bámulatos színésznőként él a fejünkben, de most új oldaláról mutatkozik be - egy olyan hanggal, amely hol sebezhetően gyengéd, hol dacosan erőteljes, és mindig pontosan ott talál célba, ahol a leginkább kell.
Egy sötét, mégis gyönyörű utazásra hívnak a dalok, egy olyan ösvényre, ahol a zene révén szembenézhetünk saját démonainkkal. Toxikus kapcsolatok, hangulatingadozások, a gyász mélységei - mindezek nemcsak témák itt, hanem kapuk az önismerethez. Ez az album azoknak szól, akik nem félnek belenézni a mélységbe, és közben valami szépséget találni benne, így a korong nemcsak egy zenei kiadvány, hanem egy sötét tükör, amelyben végre megláthatjuk magunkat, és talán egy kicsit meg is értjük, kik vagyunk valójában.
10/10
"Midnight Minuet"
Megjelenés:2025.04.25.
Dallista:
01. The Crying Room 02. I Am 03. Life Of A Widow 04. Anhedonia 05. Pendulum 06. Charade 07. Bridle 08. Pullover 09. She's Walking Down 10. Midnight Minuet
Márciusban búcsút intett a Cryptának a gitáros Jéssica di Falchi, aki 2022 óta erősítette a zenekart. A távozás okát homály fedi, de a rajongóknak nincs okuk aggodalomra: a banda továbbra is teljes erőbedobással dolgozik. A harmadik lemez munkálatai már javában zajlanak, és a meghirdetett koncertek is a tervek szerint valósulnak meg.
Mind ez idáig nem lehetett tudni, ki veszi át Jéssica posztját, de a találgatások már elindultak a Facebook-posztok alatt - a rajongók egy bizonyos Helena Nagagata nevét kezdték emlegetni. Ma pedig hivatalosan is megerősítést nyert: nekik lett igazuk. Helena egy fiatal, tehetséges brazil gitáros, aki eddig szólóban dolgozott, és örömmel mondott igent a Crypta megkeresésére. A közelgő turnékon már ő segíti ki a zenekart, azt azonban egyelőre nem tudni, véglegesen is marad-e a formációban.
Hatodik nagylemezén dolgozik a Halestorm - legutóbbi albumuk, a "Back From The Dead" kedvező fogadtatásban részesült, a rajongók tárt karokkal fogadták az energikus visszatérést, most pedig úgy tűnik, még mélyebbre merülnek a zenei önkifejezésben.
Lzzy Hale, a zenekar énekesnője nemrég így nyilatkozott a korong munkálatairól:
"Ez az album olyan, mint egy érzelmi hullámvasút. Sok olyan érzés szövi át, amit már gyerekként is megéltünk, de most felnőtt fejjel írunk róluk, és ez adja az igazi súlyát. Azt hiszem, néhány eddigi legbrutálisabb dalunk is helyet kap rajta, ugyanakkor akadnak gyönyörű, középtempós darabok is, amik egy másik oldalunkat mutatják meg. Rengeteg olyan személyiségjegyet sikerült most belecsempésznünk, amiket korábban sosem tudtunk teljesen megmutatni – vagy idő, vagy tér híján. Egy Halestorm-lemez készítése általában olyan, mint egy futószalag: mindenki feljátssza a saját részét, és kész. Most viszont nem volt előre kijelölt út, nem volt kényszer. Csak követtük azt, ami valóban lázba hozott bennünket. "
A pennsylvaniai zenekar tehát nemcsak új dalokat, de új arcokat is mutat majd – mindezt úgy, hogy közben végig hűek maradnak önmagukhoz.
A mai nappal elérhetővé vált a lemez első kislemezes dala, amely a Darkness Always Wins címet viseli, és amely szerzeményről Lzzy így mesélt:
"A Darkness Always Wins nem a remény, de nem is a kétségbeesés dala. Ez a valóság. A történelem ismétli önmagát – újra és újra látjuk, hogy a gonosz győz, a jók pedig távoznak először. De mégsem hiszem, hogy el lennénk kárhozva. Amíg él bennünk a tűz, amíg képesek vagyunk kitartani, addig van értelme a harcnak. Nem biztos, hogy ebben az életben mi nyerjük meg a háborút, de a küldetésünk nem is ez. A küldetésünk az, hogy továbbadjuk a fáklyát. Hogy azok, akik utánunk jönnek, láthassák a fényt, és legyen mihez nyúlniuk, amikor majd ők is megvívják a saját csatáikat. Ez a dal számomra emlékeztető. Arra, hogy a harc sosem hiábavaló, még akkor sem, ha nem mi aratjuk le a gyümölcsét. Mert minden fény, amit meggyújtunk, tovább él valaki másban. És ez az, amiért érdemes újra és újra felállni."
Tavaly decemberben osztotta meg a nagy hírt a holland The Gathering, miszerint a "Mandylion" című albumuk 30. születésnapja alkalmából két különleges koncertet adnak az eredeti felállással, amelyben Anneke Van Giersbergen énekesnő is részt vesz.
A rajongók annyira belelkesültek a bulik hírére, hogy rögtön további négy show is várható, szintén a Doornroosje nevű koncerthelyszínen, Nijmegen városában.
Anneke, aki 1994 és 2007 között volt a csapat énekesnője, a napokban az Impact Metal Channelnek adott interjút, amelyben elárulta: bár nagyon boldog, hogy ismét egy színpadra állhat egykori zenésztársaival, a banda nem tervez turnét.
"Csodálatos volt felvázolni ezt az álmot – először csak beszélgetés közben a bandával, majd újra találkozni és tovább szőni a terveket. Sejtettük, hogy a rajongók imádják majd a gondolatot, hogy jönni fognak, de azt álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen intenzív lesz a fogadtatás. A jegyek villámgyorsan elkeltek, mintha sosem léteztek volna, ami mindannyiunkat egyszerre döbbentett meg és töltött el kimondhatatlan örömmel – olyan volt, mint egy édes sokk."
- fejtegette gondolatait Anneke, aki szólóművészként és már projektekben is rengetegszer bizonyította tehetségét az együttesből való kiválása óta. Bár mindenképpen örül a The Gathering-gel való koncerteknek, nincs tervben, hogy turnéra induljanak.
"Egyelőre nincsenek turnétervek. Minden figyelmünket és energiánkat a hollandiai bulikra összpontosítjuk, csak ezekre a különleges pillanatokra, amelyek előttünk állnak. Még nem engedjük tekintetünket a távolabbi jövőbe kalandozni. A holnap majd megmutatja, mit tartogat számunkra.Most teljes szívvel, minden idegszálunkkal készülünk, hogy a lehető legkülönlegesebb élményt nyújtsuk ezeken az estéken. Újra felfedezzük a régi dallamokat, visszarepülünk az időben – és ez varázslatos lesz."
A zenekar korábban is megörvendeztette rajongóit hasonló ünnepi eseménnyel. 2014 novemberében már egyszer felragyogott a Doornroosje színpadának fénye a The Gathering tiszteletére, amikor ugyanezen a nijmegeni helyszínen különleges koncerttel ünnepelték fennállásuk 25. évét.
Március 27-én debütáltatta vadonatúj, Afterlifecímű újdonságát az Evanescence, a dal érdekessége pedig, hogy a Netflix felnőtteknek készült Devil May Cry animációs fantasy sorozatában is felbukkan.
A visszajelzés nem is váratott magára sokáig, ugyanis az Afterlife az arkansasi zenekar pályafutásának eddigi leggyorsabban feltörő kislemeze lett - a dalszöveges videoklip már az első héten több mint hatmillió megtekintés felett járt. A dalt a kritikusok által elismert producer, dalszerző és zenész Alex Seaver, szakmailag Mako néven ismert, és Amy Lee közösen írták, a közös produceri feladatokat pedig Nick Raskulinecz és Seaver látta el.
Tegnap egy igen látványos vizuális anyag is megjelent a számhoz, amelyet Jason Lester rendezett, megtekinthető a Youtube-on.
