Nemrégiben írtuk meg, hogy az ukrán Jinjer koncertlemezt jelentet meg november 20-án, Alive In Melbourne címmel. A felvétel még a csapat tavaszi, koronavírus-járvány miatt bevezetett lezárások előtti ausztrál turnéján készült, és a Teacher! Teacher! című szerzemény már napvilágot látott a korongról.

 "Még mindig hihetetlen, hogy négy ukrán 14 770 km-t utazott, csak hogy az anyanyelvükön énekelhessenek, Melbourne barátságos fülekkel és tárt karokkal várt minket. Ez az éjszaka örökre beleégett a szívünkbe és a dobbanásokba. A "Retrospection" még soha nem szólt annyira jól, mint aznap este. Bárcsak így történne minden alkalommal, amikor játszunk, és alig várjuk, hogy újra turnézhasunk, hogy meggyőzödhessen erről estéről estére. Addig élvezzétek a pillanatot az „Alive in Melbourne" albummal."

- fejtegette Eugene Abdukhanov gitáros a turné emlékezetes pillanatai és a lemez kapcsán. A Restrospection a banda 2019 októberében megjelent stúdiólemezén, a Marcón kapott helyet, a dal különlegessége pedig, hogy az énekesnő Tatiana Shmaylyuk ukránul is énekel benne. Ahogyan a zenekar korábban mesélte, a dalt himnuszuknak tekintik, és szülőhazájukról, szüleikről szól. 

 "Retrospection az egyik legszemélyesebb dal, amit valaha írtunk. Folyamatosan turnézó zenészként, a legtöbb időnket az úton tölteni... persze épp a legnagyobb álmunkat váltjuk valóra és éljük meg amennyire csak lehet, de senki nem veszi észre, hogy van ennek sötét oldala is. Nem látjuk azokat az embereket, akik teljes mértékben elkötelezettek irántunk, akik mindent odaadtak értünk, vagy még ennél is többet... Hiányoznak nekünk és cserébe mi is hiányzunk nekik, és többet is kéne felhívnunk őket... jóval többet, mint ahogy tesszük. A szüleinkről van szó."

  
 "A szüleink távol vannak tőlünk, nem csak a távolság miatt, hanem a háború és politika miatt is. Nincs lehetőségünk meglátogatni a szüleinket, még akkor sem, ha Ukrajnában vagyunk. Úgy tűnik, mintha a bolygó másik oldalán lennének, pedig csak 800 km-re vannak tőlünk. A legrosszabb, ahogy így a 30-as éveinkben járunk, évről évre jobban gyülekeznek a sötét felhők a fejünk felett. Mind tudjuk, hogy el fog jönni a nap, amikor hirtelen egyedül fogjuk érezni magunkat... mert elveszítjük őket. Azokat az embereket, akik nélkül sose jutottunk volna idáig. Ezt felfogni a legelviselhetetlenebb dolog. Úgy tekintünk erre a dalra, mint egy himnusz azok felé, akik felneveltek minket és akik feláldoztak mindent a boldogságunkért, akármi legyen is annak az ára. Még a feléjük szóló saját hálátlanságunk és méltatlanságunk ellenére is. Az emberek felé, akik a létező legtisztább szeretetet mutatták felénk - az apa és az anya szeretetét a gyermekük felé."

Íme, a klip!