December 2-ával egy igazi csemegét dobott piacra Tarja Turunen - a "Best Of Tarja: Living The Dream" címre keresztelt, két CD-ből álló csomag a finn tehetség 15 éve tartó szólókarrierje előtt tiszteleg, de egy DVD is bekerült a pakkba, "Circus Life" elnevezés alatt.

Tarja azon művészek közé tartozik, akik az online platformok mellett előszeretettel adnak ki különlegességeket fizikai formátumban is, ennek pedig az énekesnő szerint igen egyszerű a magyarázata:

Az egész zeneipar gyökeres változásokon ment keresztül. Ha nem a mainstream előadók közé tartozol, nem keresel sokat a streaminggel. Ha nem vagy az első tíz között, nagyon nehéz, ezért szeretek kézzelfogható dolgokat is kiadni. Ehhez persze az is szükséges, hogy legyen egy hűséges rajongótáborod, akik közül sokan fizikai formátumban is szeressék a zenét, így megvásárolják az albumot. Ezért keményen dolgozom, hogy adhassak nekik valami különlegeset.

- kezdte gondolatainak kifejtését Tarja, majd eképpen elmélkedett tovább:

Ez egy igen időigényes munka, de persze szórakoztató is, ezért nem adom fel soha. Szeretnék még sok szép dolgot alkotni. Jómagam is szívesen vásárolok lemezeket. De persze a Spotify remek alkalmazás például új zenék felfedezéséhez! Minden pénteken megjelenik egy lejátszási lista az általam követett vagy hasonló hangzású előadók új zenéivel. 

Mint azt korábban a művésznő elmondta, válogatásalbumának számait ő maga állította össze, ami azért komoly dolog, mert a legtöbb énekes keze meg van kötve, jobbára a kiadó dönti el, mely szerzemények kapjanak helyet egy ilyen kiadványon.

Nagyon boldog voltam, hogy magam választhattam ki a dalokat! Ezt nem minden előadónak engedi meg a kiadó. Egyesek pedig nem is csinálnak ilyet, mert nem tartják olyan fontosnak a best-of albumokat, mint más műveket. De nekem ez egy nagyszerű lehetőség volt, hiszen a lemez megmutatja, hogyan változtam, fejlődtem az évek során. A dalok kiválasztása természetesen részben kihívást jelentett. Az első CD-n a rajongók kedvencei szerepelnek, amelyek kislemezekként is kijöttek, a rockosabb dalok, amelyeket mindig szívesen hallanak a koncertjeimen. A második lemezemre a kedvenc dalaim kerültek, így a két CD megmutatja a sokoldalúságomat. 

- fejtegette tovább a témát Tarja, azt pedig korábban elmesélte, hogy a best of-album ötlete már a koronavírus-járvány előtt megfogant a fejében. 

Eddigi legszemélyesebb albumom az "In The Raw" volt, amelyet azután kezdtem írni, miután felépültem a stroke-omat követően. Úgy gondoltam, ideje >>tiszta vizet önteni a pohárba<<.

Tarja 2018 őszén kapott váratlanul agyvérzést otthonában, minden előjel nélkül, egy kimerítő amerikai turnéja után. Szerencsére férjének köszönhetően időben kórházba került, a kezelésekre pedig jól reagált, így nem is maradt nyoma a betegségnek, de mint azt tavalyelőtt elmondta: egy évig rettegett, hogy megismétlődik a szörnyűség, illetve sokkolóan hatott rá a felismerés, hogy akár meg is halhatott volna. Gyógyulása után fordult egy argentin mentorhoz, akivel mély beszélgetéseket folytatott, és megértette: néha lassítani kell a tempón. 

Aztán 2020 első felében kirobbant a pandémia, ekkor Tarja kétségbe esett - le kellett állnia a koncertezéssel, a zenével, amely nemcsak a hivatása, de a szenvedélye is az énekesnőnek.

Úgy vélem, az egész iparágnak szüksége van még néhány évre, hogy teljes mértékben talpra álljon. Természetesen mi, művészek próbálunk felzárkózni, most rengetegen turnén vannak. Az összes fellépést két-három éve elhalasztották vagy törölték, én is idén folytatom a koncertezést, és természetesen írom a következő rocklemezemet.

- zárta sorait.

Tarja Turunen elektronikus alapokon nyugvó mellékprojektjének szekere szépen beindult az elmúlt egy évben. A Torsten Stenzellel karöltve életre hívott formáció eddig öt dallal - Closer To The Sky, The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-feldolgozás World In My Eyes, The Sleeping Indian, Land Of Sea And Sun - rukkolt elő, mindegyik dal igen szép sikerekkel gazdagítva a csapatot. 

Nagylemezről még mindig nincsenek konkrét információk, azonban a mai napon megérkezett a hatodik klipes szerzemény, amely a We Own This Sky címet viseli. A dalról annyit lehet tudni, hogy a német zeneszerző Hans Zimmer egyik művén nyugszik, amely "egyszerre megnyugtató és erőteljes".

Lenyűgözően hangszerelt, több mint 80 vokálsáv áramlik ebbe az instrumentális számba, atmoszférikus szintetizátorhangokkal és vad gitárriffekkel folyamatosan növekvő feszültséget teremt.

- írja a projekt új szerzeményéről, amelyben az amerikai gitáros, Ron "Bumblefoot" Thal is közreműködik. A szóban forgó Hans Zimmer-mű a 2015-ös Chappie című sci-fi-akciófilmben hallható. 

Tarja Turunen számára nem volt unalmas az utóbbi két év. 2021 novemberében megjelentette önéletrajzi könyvét "Singing In My Blood" címmel, majd 2022. december 2-án "Best Of Tarja: Living The Dream" címmel válogatáslemezt dobott piacra, amely kiadvány a finn tehetség szólókarrierjét öleli fel, amely nem kevesebb, mint 15 éve tart.

Egy internetes rockmagazinnak elmesélte, hogyan is jött a különleges album ötlete.

Már régóta gondolkodtam és dolgoztam a lemezen, még a COVID-járvány előtt nekikezdtem. Először is megírtam a könyvemet, a  Singing in My Blood-ot. Az egész ezzel kezdődött, majd jött a válogatásalbum készítése, az anyag összegyűjtése. Még mielőtt kiválasztottam volna a dalokat, elkezdtem keresgélni az arculatot, hogy milyen legyen a borító, milyen fotókat használjunk, és így tovább. Ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, és sok időt vett igénybe. De a dalok kiválasztása valójában egy klassz kihívás volt.

- kezdte kifejteni gondolatait Tarja, aki ebben a különleges gyűjteményben a szívének legkedvesebb dalokat sorakoztatja fel.

Úgy döntöttem, egy nagyobb terjedemű lemezt adok ki, ezért is lett egy dupla pakkos kiadvány.  Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy sok dalt kiválasszak. De az első CD-re azok a dalok kerültek, amelyek főként a rajongók kedvencei, azok, amelyeket a rajongóim mindig szívesen hallanak a koncertjeimen, és amelyek kislemezként is megjelentek.

A "Singing In My Blood"-ról tudják az énekesnő rajongói, hogy a karantén ideje alatt született, erről így mesélt:

A könyv írása rengeteg emléket hozott felszínre, és tulajdonképpen egy terápia is volt.

Tarja korábban elmondta: amikor a pandémia kitört, kétségbe esett, hiszen nem tudott turnézni, le kellett állnia a munkával, ami a szenvedélye is egyben. Krónikus gyulladások jelentkeztek az énekesnőnél, elmondása szerint a teste nem értette, mi történik -  egyik pillanatról a másikra fel kellett hagynia a koncertezéssel.

De mindemellett csodálatos is volt az az időszak, mert annyi mindent elfelejtettem, és újra emlékezni akartam. A régi fotók nézegetése erre tökéletes módszer volt. Ekkor tudatosult bennem, hogy művészként teljes életet élek. Tulajdonképpen én nem is nevezném önéletrajzi könyvnek, inkább egy bepillantásnak a művészetembe, hogy ki vagyok én, mint művész.

Tarja öt metal albumot adott ki 2007 óta, és azt is felfedte, melyik lemez jelentette számára az eddigi legnagyobb kihívást:

A legelső albumom volt az, a "My Winter Storm". Sokáig voltam tagja egy olyan zenekarnak, ahol a dalokat nem én írtam, csak elénekeltem azokat, és nem tudtam, hogy vajon képes vagyok-e helytállni daszerzőként is? Mindazonáltal egy teljesen új világ tárult elém! Megvoltak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim, és ott volt a nyomás is. Kiadót és zenészeket kellett találnom, minden annyira új volt. Hogy őszinte legyek, akkoriban egy idegroncs voltam.

- idézte fel a kezdeti nehézségeket a művésznő, aki azonban szépen belerázódott a szólózásba, és egy igen sikeres, gazdag karriert tudhat magáénak. 

Büszke vagyok erre a lemezre, de annyira 'ártatlannak' érzem. Ha visszamehetnék az időben és újra felvenném, egy teljesen más album lenne. De ezt nem merem megtenni. Ennek így kellett történnie! 

Tarja sokat tanult saját magáról is a 15 év alatt. Erről így fogalmazott:

Igazából ez egy nagyon érdekes utazás volt a saját lelkemben. Egy önismereti utazás, ahol megtaláltam a sötétségemet és annak szépségét. Rájöttem, hogy szabad lehetek a művészetemmel, és úgy fejezhetem ki magam, ahogy én akarom! Nagyon felszabadító az az érzés, hogy az irányítás a kezedben van, és a karriered is ilyen széles skálán mozog. Nem csak egy dolgot csinálok, hanem egyszerre sok mindent, amit nagyon is élvezek. Ez tényleg hihetetlen. De minden nap kihívásokkal nézek szembe, igaz, én keresem is azokat. De nagyon sokat fejlődtem. Ilyen az élet, folyamatosan tanít téged. Megmondom őszintén, nem haragszom magamra azokért a hibákért, amiket elkövettem. Persze, sokan megbánják ezeket, ám én nem! Sokkal jobban megértem magam emberként is. A legutóbbi albumom pedig a legszemélyesebb volt számomra.

Tarja 2019. augusztus 30-án adta ki "In The Raw" címre keresztelt stúdióalbumát, amelynek szövegeit közvetlenül azután kezdte el írni, hogy 2018 őszén agyvérzésen esett át, a korong sok dalát pedig a betegségéből fakadó fájdalom és félelem szülte. 

Természetesen most is szóba került az énekesnő egykori zenekara, a Nightwish, amely csapat neki köszönhetően tett szert a világhírnévre. Tarja elárulta, melyik a legkedvesebb albuma, amelyet az együttessel rögzített:

Az összes album nagyon különböző, az elejétől a végéig. Minden album más volt. De az utolsó albumra különösen büszke vagyok! Az utolsó közös lemezünkön 'minden a helyén volt,' a "Once" egy nagyon erős érzelmekkel teli album. Sok olyan dal van azon az albumon, amit igazán nagy becsben tartok, és kincsként őrzöm őket. De csak egyet kiemelni nagyon nehéz.

Miután a COVID-korlátozások többsége feloldásra került és a zenészek, bandák ismét koncertezhettek, Tarja is izgatottan indult útnak. Így emlékezett vissza az első fellépéseire:

Hatalmas érzelmi hurrikán volt bennem! Először néhány fesztiválkoncerten léptünk fel, ez volt a kezdet. Az emberekből áradó energiahullám valami hihetetlen volt! Az erőteljes érzelmek mindenkin megmutatkoztak: sírt a közönség a boldogságtól, sírt a stábom, én pedig akkor ébredtem rá, hogy igen, művész vagyok. Ez az energia túláradó és gyönyörű volt! Épp most beszéltem néhány zenészemmel, és ők is ugyanezt mondták, hogy milyen jó érzés volt újra színpadra lépni. Ez ráébresztett minket, hogy "Hé, ez az a hely, ahová tartozom".

De lehetne másképp is. Lehet, hogy néhány év után már nem akarod ezt többé. Ez sok emberrel megtörtént. Művésznek lenni nagy kihívás. Ahogy öregszel, a turnézás egyre nehezebb. Fizikailag kimerítő. De ha szereted, amit csinálsz, akkor simán veszed az akadályokat. Különben nem tudod végigcsinálni. Én ezt imádom!

Azonban a karantén bizonyos szempontból jó is volt, hiszen Tarja együtt lehetett férjével és kislányával, Naomival.

Folyamatosan távol voltam a családomtól, rengeteget turnéztam. Az embereknek nem volt ideje megállni és összeszedni a gondolataikat, pedig ezt kellene tennünk. Nem szabadna a káosz alagútjában élnünk, a munka, munka, munka, munka, munka és semmi más. Mert kell, hogy legyen valódi jelentőséged, és meg kell találnod a gyökereidet, érezned kell, hogy boldog vagy-e vagy sem, szembe kell nézned önmagaddal. És néha ijesztő ezt megtenni, de a COVID bizonyos értelemben mindenki számára ideális volt erre. Szembe kellett néznünk önmagunkkal és szembe kellett néznünk a félelmeinkkel is. A félelem olyan szó, és általában egy olyan erős dolog, hogy akár meg is ölhet. Ezért nagyon fontos, hogy megálljunk és újragondoljuk a dolgokat.

Így zárta sorait:

A változás nem mindig könnyű. Írtam dalokat arról, hogy igen, tovább kell küzdenünk, ennek egyik része a kockázatvállalás. De meg kell találnod a boldogságodat is. Találd meg te is!

Öt kisfilmes dallal jelentkezett eddig Tarja Turunen mellékprojektje, az Outlanders. A neves zenészeket felvonultató formáció tavaly november végén mutatkozott be a Closer To The Sky című szerzeménnyel, amelyet a The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-feldolgozás World In My Eyes, a The Sleeping Indian és a Land Of Sea And Sun követtek.

A projekt a nem kimondottan metal zenét kedvelők körében is szép sikereket ért el az eddig megjelent szerzeményekkel, ma pedig Tarja Facebookos oldalán jelentette be: We Own This Sky címmel, január 13-án a nagyérdemű elé tárják a hatodik kislemezt is, amelyhez természetesen videó is készül. A dalban Ron "Bumblefoot" Thal amerikai gitáros is közreműködik.

Íme, egy kis ízelítő:

Szép számmal jelentek meg idén is albumok a female fronted metal vonalán is. Az alábbiakban az én legkedvesebb öt plusz egy lemezemről olvashattok.

5. THERION - LEVIATHAN II.

Tavaly jelent meg az eredetileg svéd tagokkal felálló Therion "Leviathan" című albuma, amely tipikus Therion-slágerekkel lett megpakolva, ennek megfelelően a korong aratott is rendesen. Folytatása, az idén megjelent "Leviathan II" már egy másik világot mutat be a rajongóknak, amely elsőre kicsit furcsának tűnhet, de mégis van benne valami, amivel megszeretteti magát a hallgatóval. Rosalía Sairem és Chiara Malvestiti ismét kifogástalanul énekelnek. A zene elbírt volna egy kis újítást, de alapvetően egy rendben lévő dalcsokrot kaptunk a csapattól.

4. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES

Még 2019-ben jelentette ki Clémentine Delauney, az stíriai formáció francia énekesnője, hogy az együttes bizony újradefiniálja a szimfonikus metalt. Nyilván rájöttek, hogy a "The Deep&The Dark" (2018) és a "Wanderers" (2019) szinte ugyanazon a sémán alapult, és újításon kezdtek agyalni. Akkor ez afféle porhintésnek tűnt, nevettem is rendesen Clemi szavain, ám az idén tavasszal kiadott "Pirates" visszaröhögött rám. Azonban a 2023 tavaszán megjelent "Pirates" album alaposan rácáfolt minden kétkedőre. Ez a lemez nem csupán beváltotta a hangzatos ígéretet, de túl is szárnyalta azt. A "Pirates" vitathatatlanul a csapat eddigi legerősebb, legmonumentálisabb alkotása. Köszi srácok, várjuk a következő lemezt!

3. LACUNA COIL - COMALIES XX

Kakukktojásnak számít az olaszok lemeze, ugyanis ez a 2002-es "Comalies" album felnőtté avatása. Remasterelés helyett Cristina Scabbiáék merész lépésre szánták el magukat, és áthozták a számokat 2022-es hangzásba. A milánói csapat eleinte tartott a fogadtatástól, de az első visszajelzések alapján fellélegezhettek. Bár akadnak vitatott pontjai az új verziónak - például a Heaven's a Lie című számban Andrea Ferro hörgése megosztó fogadtatásra talált - összességében a rajongók értékelik a kreatív megközelítést.

2. AMBERIAN DAWN - TAKE A CHANCE  - A METAL TRIBUTE TO ABBA

Jómagam szeretem az ABBA zenéjét, ahogyan az Amberian Dawn-t is, utóbbi csapatnak főleg akkor lettem nagy rajongója, miután Capri Virkkunen lett az új énekesnő - Heidi Parviainen, aki Dark Sarah nevű projektjével az elmúlt években sok rajongót gyűjtött, 2012-ben távozott a bandából. Capri egy teljesen új hangzást hozott a zenekarba, az alapító-billentyűs Tuomas Seppälä pedig mindig nagy tisztelője volt a fent említett, legendás svéd együttesnek. Elmondása szerint még 2019-ben elhatározták, hogy készítenek egy lemezt, amikor Tuomas Seppälä, a zenekar alapító billentyűse és fő dalszerzője eltökélte, hogy ily módon tiszteleg a svéd popikonok előtt. Az eredmény egy olyan album lett, amely hidat ver a '70-es évek diszkó-pop világa és a modern szimfonikus metal között. A bekeményített popdalok hihetetlenül friss energiát árasztanak, lehetetlen nem szeretni a számcsokrot, Capri hangja -amelyhez inkább illik az ilyen könnyedebb zene- pedig csodásan cseng.

1. TARJA - BEST OF TARJA: LIVING THE DREAM

Ismét egy kakukktojás, hiszen a finn tehetség nem egy új koronggal jelentkezett, hanem egy válogatásalbummal, amely dupla CD-n jelent meg, és az énekesnő 15 éve tartó szóló munkásságát foglalja össze. A kiadványon Tarja a szívéhez legközelebb álló dalokat helyezte el, de egy vadonatúj dal is felkerült a lemezre, az Eye Of The Storm. Mégis olyan érzés keríti hatalmába az embert az album hallgatásakor, mintha a művésznő összes eddigi lemezét először hallaná. Nekem ez volt a csúcs. 

+1. LUNARIAN - BURN THE BEAUTY

A Sirenia volt énekesnője, Ailyn, azaz Pilar Giménez Garcia nem  hagyta veszni a tehetségét, miután 2016-ban kidobták a norvég csapatból. Dolgozott a Déblerrel, a Melted Space-szel, tavalyelőtt pedig Her Chariot Awaits elnevezés alatt saját projektet hozott létre, egyik zenésztársa nem más, mint Mike Orlando. A projekt első lemezén, amely 2020-ban látott napvilágot, a spanyol szépség a rockosabb, dögösebb hangját vette elő, a Lunarian frontlányaként pedig visszanyúlt a lírai, operás hangjához, és igencsak jól ki is használja a torkát. Sokkal inkább illik ezekbe a nótákba a lágy hangja, mint a Sirenia szerzeményeibe. A számok hangszerelésére sincs panasz, a "Burn The Beauty" egy változatos, könnyen emészthető és szerethető album lett. Reméljük, mihamarabb jön az újabb, mert nekem igencsak elnyerte a tetszésemet, de a környezetemben is sokan dicsérték a kiadványt.

Tarja Turunen vitathatatlanul a metal egyik legsikeresebb, legsokoldalúbb énekese. Szólókarrierje több, mint 15 éve tart, ennek méltó megünneplése a "Best Of Tarja: Living The Dream" című dupla pakkos válogatásalbum, amelyen az énekesnő a szívének legkedvesebb dalait gyűjtötte egy csokorba.

A finn szépség tehát kivívta magának az elismerést, noha mielőtt elindította volna szóló munkásságát, igencsak elveszve érezte magát. Elmondása szerint soha nem a külsőségek segítették a sikerhez, hanem a tehetsége és a kemény munka.

Soha nem kellett többet mutatnom magamból, mint amennyit akartam! Akkor kezdtem szólóban ténykedni, amikor a metalt még szinte teljes mértékben a férfiak uralták. Egy zenekar élén álló nő még akkor is újdonságnak számított. 

- kezdte sorait Tarja, aki természetesen tisztában van azzal, hogy sok embernek fontosak a külsőségek is.

E tekintetben szerencsés vagyok, mert tőlem nem várták el soha, hogy többet mutassak a testemből. Elég volt a hangom és a megjelenésem. Ugyanakkor szomorú azt tudnom, hogy nem minden énekesnőnél elegendő mindez. Nekünk, nőknek először meg kellett találnunk a helyünket a műfajon belül. Mert hiába volt akkoriban már pályán például a Lacuna Coil, az Epica vagy az Arch Enemy, a metal akkortájt még mindig egy férfiorientált műfaj volt. Ha nőként egy metal bandában énekelsz, a közönség elsősorban rád összpontosít, rád irányul a legtöbb figyelem. Néhány kolléganőmnek igen komoly harcokat kellett vívnia ahhoz, hogy komolyan vegyék őket.

Természetesen most sem kerülhette el egykori csapatára, a Nightwish-ra vonatkozó kérdéseket.

Azért nekem sem volt mindig könnyű! 2005-ben kirúgtak a zenekarból, a csapattársaim pedig azzal indokolták ezt a lépést, miszerint megváltoztam a férjem, Marcelo miatt. Nagyon meglepődtem ezeken a sorokon! Azonban ekkor egy új fejezet vette kezdetét az életemben. Eleinte nagyon ideges voltam a jövőmet illetően, nem tudtam, hogyan folytassam tovább. Végül persze megtaláltam a saját stlusomat és hangzásomat.

Az énekesnő persze élvezi, hogy szólóban sokkal nagyobb a művészi szabadsága és tulajdonképpen azt csinál, amit csak akar.

Azon művészek közé tartozom, akik szeretnek megújulni. Mindent megteszek azért, hogy megélhessem az álmaimat, ahogyan azt a válogatáslemezem címe is mutatja.

- zárta sorait.

17 éve sokkolta az akkor még teljesen finn tagokból álló Nightwish rajongótáborát a hír, miszerint a csapat megvált énekesnőjétől, Tarja Turunentől. 

Ama bizonyos levél, amelyet a zenekar férfi tagjai nyújtottak át Tarjának 2005. október 21-én, a Hartwall Arénában megtartott turnézáró koncertjük után, sokkolta mind őt, mind a fanokat. Később az elbocsátott frontasszony Argentínából jelentkezett egy szintén nyílt levél formájában, amelyben ő is kifejtette álláspontját.

Rengetegszer szóba került az interjúkban a Nightwishból való távozása, a finn szépség most újfent erről mesélt egy internetes rockmagazinnak. Kiderült: Tarja csaknem teljesen elveszítette az emberekbe vetett bizalmát.

Noha azóta egy igen sikeres szólókarriert épített fel, amely több ideje tart, mint amennyit a csapat tagjaként eltöltött - 15 éve - nehezen tanult meg újra bízni az emberekben. Eddigi szóló munkásságának örömére jelentette meg első válogatáslemezét "Best Of Tarja: Living The Dream" címmel december 2-ával, amelynek kritikája ITT olvasható.

Meg kellett találnom a módját annak, hogyan bízhatok meg ismét az emberekben. Amikor a Nightwishból távoztam, nagyon csalódott voltam. Minden bizalmamat elveszítettem az emberekkel szemben, és nagyon ideges voltam. Önmagamban sem voltam biztos. Végül megtaláltam az utam és az igazi hangom, ám ez nem volt könnyű.

- mesélte az énekesnő, aki nem sokkal később költözött férjéhez, Marcelo Cabulihoz Argentínába.

Csodálatos emberekkel találkoztam és dolgoztam együtt az évek során, sokmindent tanultam a zenéről. Nagyon motiváló volt az egész folyamat! Amikor elkezdtem építeni a szólókarrieremet, olyan embereket kellett találnom, akikkel együtt tudok dolgozni. Az első, amit találtam, egy lemeztársaság volt. Bár sok zenész megkeresett, akik már ismertek voltak a metal műfaján belül, én olyan embereket akartam, akik még relatíve újak voltak.

- folytatta Tarja, akit évek óta egy igen fix csapat kísér a turnékra.

A zenészeim közül néhányan már a szólókarrierem kezdetétől, azaz 15 éve mellettem vannak, és nagyon fontos részei a zenémnek. Én pedig lehetőséget adok nekik, hogy a zenémen keresztül is kifejezzék magukat. Nélkülük biztosan minden másképpen alakult volna.

- zárta sorait az énekesnő, ám azt már tudjuk, hogy a fagyos viszony közte és egykori bandatársai között megtörni látszik - énekelt Marco Hietalával a 2017-es Raskasta Joulua elnevezésű karácsonyi koncertsorozaton, levelezni kezdett Tuomas Holopainennel, valamint a Nightwish technikusaiból összeállt Crewish felkérte, hogy énekelje fel újra a Dark Chest Of Wonders című szerzeményt, amelyre Tarja örömmel mondott igent.

"Circus Life" címmel egy DVD is került a december 2-ával megjelent "Best Of Tarja: Living The Dream" című válogatáslemez mellé, amelyre Tarja Turunen a legszemélyesebb dalait pakolta fel. 

A speciális korongról ITT olvashattok kritikát, időközben pedig az is kiderült, hogy a finn tehetség dolgozik új metal albumán, amely a tervek szerint a jövő évben landol a boltok polcain. Legutóbbi sorlemeze a 2019 nyár végén megjelent "In The Raw" volt, elődje pedig a 2016-os "The Shadow Self", és e korongon kapott helyet egy igen érzelemdús felvétel, az Innocence, amely egyrészt kiválóan megmutatja, hogy Tarja igazi szerelme a klasszikus zene, másrészt a családon belüli erőszak ellen is felemeli benne csodás hangját.

A fent említett DVD-n e szerzemény is helyet kapott - íme az Innocence élő verziója!

17 év telt el azóta, hogy Tarja Turunennek távoznia kellett Finnország egyik legismertebb zenekarából, a Nightwishból. Azóta hihetetlen szólókarriert csinált, amely több ideje áll stabilan a lábán, mint amennyit a banda tagjaként eltöltött, egészen pontosan 15 éve. Ennek megkoronázásaként jelentette meg "Best Of Tarja - Living The Dream" című válogatásalbumát, amelyről ITT olvashattok kritikát.

Egy interjúban arról mesélt az énekesnő, hogyan állta a sarat a metal színterén, amely sokak szerint a mai napig egy férfiorientált műfaj.

Furcsa volt a jelenlétem a metal szcénában, korábban csak a klasszikus zenével álltam kapcsolatban. Napi nyolc órát zongoráztam, énekeltem, teljesen átadtam magam ennek. Hallgattam ugyan Metallicát és más rockzenekarokat, de nem tudtam, hogy ennyiféle műfaj van a kemény zenén belül. Aztán egyszer csak ott álltam a Nightwish élén. Mindig ilyen voltam: bármilyen kihívásra készen álltam. A metal közösség pedig a kezdetektől fogva szívesen látott engem. Úgy gondolom, hogy elég keményen dolgoztam akkor is, és elég erős volt a hangom. 

- kezdte mondandóját Tarja, aki elmondta: a 90-es évek végén természetesen sokszor egyedül érezte magát, hiszen akkoriban még kevés nő volt a műfajon belül.

Nemrég Jakartában jártam egy fesztiválon, és én voltam az egyedüli nő, azok a régi érzések köszöntek vissza. Azt kérdeztem, hol van a többi nő?! 

- mesélte nevetve az énekesnő, akinek természetesen több szoros barátsága is szövődött más metal énekesnőkkel. De érte valaha megkülönböztetés őt, csak mert nő?

Nem kellett tököket növesztenem!

- nevet.

Soha nem ért hátrány, mert nő vagyok. Megtaláltam a saját utamat, és bár küzdenem kellett, és minden nőnek, aki a metalban ténykedik azt üzenem: hajrá csajszi, ezt meg tudod csinálni te is! A zenésztársaimmal pedig megvan az összhang, számíthatok rájuk. Múltkor is összeültünk és megittunk egy üveg bort. 

Kevésbé kellemes emlékeit is felelevenítette az énekesnő:

2018-ban agyvérzést kaptam. Utána egy évig rettegtem, hogy megismétlődik. Először nem akartam megosztani senkivel, hogy ez megtörtént velem, de azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozom, muszáj volt beszélnem erről. Tudniuk kellett róla, ha esetleg furcsán viselkednék, mi az oka, és természetesen a saját biztonságom miatt is. Amikor először meséltem nekik erről, sírtam, de tájékoztatnom kellett őket arról, hogy stroke-om volt, ha esetleg ismét baj történne, tudják, mit tegyenek.

Betegségéről itt mesélt először Tarja, akinek környezete megdöbbenve fogadta ezt a hírt.

Elképedve hallgatták a történetem. Úgy láttak engem, mint egy szupernőt, aki a belét is kidolgozta. De akkor, abban a pillanatban megértették, hogy én is csak egy emberi lény vagyok, egy közülük. 

Tarja felépülése után egy életvezetési tanácsadóhoz fordult, aki megértette vele: igenis, néha vissza kell venni a tempóból, a borzalmas élményt pedig a Tears In Rain című dalában dolgozta fel, amely tétel a 2019-es "In The Raw" című albumán kapott helyet.

Szerencsére hamar orvosi segítséget kaptam, a férjem azonnal kórházba vitt. De ha belegondolok, hogy egy hajszál választott el attól, hogy most ne legyek itt... nagyon ijesztő. Beszéltem egy idős argentin fickóval, egy mentorral. Rengeteg hírességnek segített, nem terápiával, hanem mint mentor. Nagyon sokat beszélgettem vele mindenről, és volt, hogy nagyon sírtam. Megértette velem, hogy változtatásokra van szükségem. Elérte, hogy megutáljam, mert szinte belém látott. (nevet). Azzal, hogy ezeket a változtatásokat megtettem, sokkal jobban érzem magam és már nem stresszelek.

De hatalmas sokk volt számomra a stroke, hiszen mindig vigyáztam magamra. Sosem voltam egy nagy partiarc, a hangom miatt pedig a fizikai jólét mindig is egy elengedhetetlen dolog volt. Derült égből villámcsapásként jött, az orvosom pedig nem tudta megmondani az okát. Azonban találtam megoldást a stressz levezetésére. Elkezdtem meditálni, és ez szuper dolog. 

- elmélkedett az énekesnő, majd így zárta sorait:

Már nem foglalkozom a múlttal, a jelen pillanatnak és a zenének élek. A férjemmel, Marcelóval húszéves házasok vagyunk, és ő rengeteget segít nekem. Megtaláltam az egyensúlyt a munka és a magánélet között.