A finnek talán legismertebb együttese 1996-ban alakult - Tuomas Holopainen eredetileg egy akusztikus zenét játszó bandát álmodott meg, ám csakhamar a metálban találták magukat. Igazi különlegességnek számított a csapat, hiszen akkoriban, amikor megalakultak, a Within Temptation-ön, a Lacuna Coilon és a The Gatheringen kívül nem igazán voltak énekesnős zenekarok Európában.
Tarja Turunen operaszerű éneklésével varázsolta el az embereket, aki megkérdőjelezhetetlen jelképévé vált a formációnak. Vele négy stúdióalbumot vett fel a brigád: Angels Fall First (1997), Oceanborn (1998), Century Child (2002) és Once (2004). Én mindegyik lemezt imádtam. A mai napig szeretettel hallgatom az összeset.
A Nightwish eredeti felállásában, Tarja Turunennel az élen
2005. október 21-én Helsinkiben, az Once Upon A Tour záró bulija után a fiúk nyílt levélben kérték fel frontasszonyukat a távozásra - indokként Tarja megváltozott viselkedését hozták fel, illetve szerintük férje, Marcelo Cabuli hatására az énekesnő túlzottan anyagiassá vált. Nem tudhatjuk, mi az igazság, de véleményem szerint nem a legszebb módját választották a búcsúnak. Igen, a Nightwish Tuomas lelkének egy tájképe, ahogyan ő fogalmazott. Ő alapította a csapatot, ő írja a szövegeket és komponálja a zenét. De amit emberileg művel az énekesnőkkel, azzal nem tudtam soha azonosulni. Tény, hogy míg a 2001-es, From Wishes To Eternity DVD-n egy vidám együttest láthatunk, és Tarja is részt vett a bohóckodásokban, addig a 2006-ban piacra dobott End Of An Erán egy két részre bomlott zenekart figyelhettünk meg: voltak a banda férfi zenészei, meg volt Tarja és Marcelo, aki a dalospacsirta menedzsereként mindenhová elkísérte az együttest. Tuomasék nyílt levelére Tarja néhány nappal a kirúgása után szintén egy nyílt levéllel reagált - felfedte mindazt, ami neki nem tetszett. Többek közt, hogy nehezen kapott csak külön öltőzőt, ahol a hangját melegíthette, hogy a fiúk rendszeresen a turnébuszban bagóztak, és hogy alig volt szünet a koncertek között és ez az énekesnő hangjának sem tett jót, valamint nehezményezte, hogy férjét is belekeverték a két fél közötti harcba. Ha Tarja ezért szakadt el a fiúktól, én meg tudom érteni!
2006-ben jött a svéd Anette Olzon, aki 1989 óta aktív zeneileg, az Alyson Avenue-ban kezdte ez évben karrierjét, de 13 éves kora óta énekel. Őt sokan kedves, közvetlen attitűdje miatt szerették meg nagyon sokan, és nem óhajtotta Tarját követni sem öltözködésében, sem énekstílusában - Anette ugyanis inkább pop-rockos hanggal rendelkezik, bár mindig megpróbálta a legtöbbet kihozni magából, amikor a Tarja hangjára írt dalokat kellett előadnia. 2007-ben jelent meg a Dark Passion Play, amely még a 2004-es Once eladásait is überelte, majd 2011-ben az Imaginaerum, ami filmzenés atmoszférájával szintén hatalmasat durrant. 2012 október elsején Anette-tel közös megegyezéssel szakítottak a fiúk.
Anette Olzon 2006 és 2012 között dolgozott az együttessel
Mint utólag kiderült, az énekesnő ekkor már várandós volt harmadik gyermekével, Mióval, és várandóssága első három hónapjában szörnyű rosszullétek gyötörték - Amerikában, a denveri koncert előtt még kórházba is került, mert félő volt, hogy a vészes hányás és az ebből következő kiszáradás miatt elveszíti magzatát. Anette később elmondta: nagyon rosszulesett neki, hogy zenésztársai nem látogatták meg a kórházban. Néhány bulin Elize Ryd, Alissa White-Gluz és Floor Jansen (ex After Forever, ex-ReVamp) ugrott be Anette helyett, hogy ne kelljen lemondani a koncerteket. Október elsején robbant a bomba: Anette távozik. Későbbi interjúiban a svéd csillag elárulta: nem kapott annyi részesedést a koncertekből és a lemezeladások után, mint férfi kollégái, és ezt inkorrekt eljárásnak tartotta. Tisztára, mint Dianne és a Xandria esete. Anette egy finn női magazinnak adott, 2014-es interjújában felfedte: ugyanúgy menesztették a zenekarból, mint annak idején Tarja Turunent, csak épp csendesebb úton. Ezután adta ki szólólemezét Shine címmel, amely már teljes mértékben az ő stílusát tükrözte, ám a korong mérsékelt sikereket ért el. egy évvel később Anette bejelentette: visszavonul a zenéléstől és ápolónői tanulmányaira koncentrál. 2016-ban azonban úgy döntött, nem hagyja veszni tehetségét: Jani Liimatainennel (ex- Sonata Arctica) közösen alapította meg új csapatát The Dark Element néven - Anett szerintem itt teljesedett ki igazán, a hangjába lehetetlenség belekötni, a formáció első lemeze pedig kedvező fogadtatást kapott. Lehet Anette után csinálni: zenekarozás, ha nem a bandával van elfoglalva, egy helsingborgi kórház betegeit segíti a gyógyulás útján, miközben három fia közül a két kisebbet, Nemót és Miót ő neveli. Hihetetlen akaraterővel, plasztika nélkül szabadult meg a terhességei alatt felszedett kilóktól is, kemény edzéssel és szigorú diétával. Nekem ő hatalmas példakép.
A holland származású Floor Jansen 2013-ban hivatalosan is a zenekar énekesnője lett. 2015-ben jelent meg az Endless Forms Most Beautiful, amelyen már ő énekelt. Ám nemcsak a frontasszonyi poszton történt váltás: Jukka Nevalainen határozatlan időre felfüggesztette a zenélést, ugyanis a dobos évek óta alvásproblémáktól szenvedett - helyét a Wintersun és a Trees Of Eternity ütőse, Kai Hahto vette át. Azonban a banda üzleti ügyeit Jukka kezeli. A lemez szerintem a leggyengébb Nightwish-korong lett.
Jelenlegi frontasszonyukkal, a holland Floor Jansennel
Egy-két dal kivételével vontatott, erőltetett, mintha a korábbi lemezeiket próbálták volna összegyúrni, hatalmas önlenyúlásokkal. Bár sokaknak tetszett az album, én két számot tudok értékelni róla: a címadó dalt és a The Greatest Show On Earth-öt. Floor nagyon jó énekes, mind a Tarjás, mind az Anette-s dalokat jól hozza élőben, de az albumon nincs teljesen kihasználva a hangja, és maga a lemez is gyenge lett, pedig a koncepció nagyon jó.
