Immár harmadik kislemezével jelentkezett ma a Kobra And The Lotus frontlánya. Míg a zenekar bizonytalan időre felfüggesztette ténykedését, addig az énekesnő igyekszik a lehető legalaposabban kiaknázni kreativitását, azt pedig már évekkel ezelőtt elmondta, hogy szólóalbumot tervez kiadni.
A Love What I Hate és az Under One Sun után ma megérkezett a Thank You címet viselő szerzemény, amelynek klipjét a FACTOR (The Foundation Assisting Canadian Talent On Recordings),egy magán nonprofit szervezet finanszírozta, amely a kanadai zeneipart segíti.
A 'Thank You' egy nálam magasabb rendű dologtól származik, és a világhoz tartozik. Ez az, amit a dalban hallhatsz, és ennek leszel tanúja a videóban is. Emberi szükséglet, hogy olyannak lássanak minket, amilyenek valójában vagyunk, és a legapróbb kedvességgel is rengeteget segíthetünk - erről szól a dal. Bizonyíthatom, hogy valakinek a kedvessége, a szeretetteljes gesztusai megváltoztathatnak és megmenthetnek egy életet. Többször is mélypontra kerültem mentálisan, és a nyugodt, szeretettel teli támogatás pillanatai voltak azok a momentumok, amikor erőt tudtam venni magamon, és nem veszítettem el a harcot. Azért döntöttem úgy, hogy most adom ki ezt a számot, mert az évnek ez az időszaka sokak számára nehéz lehet, és remélem, hogy ez a dal lámpásként szolgál majd a legsötétebb órákban. A világunk kétségbeesetten keresi a kapcsolatokat, és a több milliárd ember mellett még mindig nagyon egyedül érezhetjük magunkat. Ez nem egy kimondottan ünnepi kislemez, hanem egy reményt adó, és mélyen emberi, őszinte dal.
"Bleed Out" címmel, október 27-én jelent meg a Within Temptation vadonatúj soralbuma, amely korong igen szép eredményeket ért el már a megjelenése hetében. A rajta szereplő dalok többségét a világban zajló dolgok ihlették, a témával kapcsolatban pedig most egy mexikói metalmagazinnak mesélt Sharon den Adel énekesnő. A frontasszony elmondta: a zenészek nemcsak zenét írnak, hanem történeteket is mesélnek.
Zenészek vagyunk. És mit csinálnak a zenészek? Történeteket mesélnek, legalábbis én így látom magam. Régen, amikor például Délen háború dúlt, Északon csak fél évvel később értesültek róla az ott élők, manapság a hírek gyorsabban terjednek, hiszen van internet, és mindenki tudja, mi történik a világban. De ezek a hírek gyorsan elavulttá válnak.
- kezdte fejtegetni gondolatait Sharon, majd eképpen folytatta:
De bizonyos dolgokról továbbra is beszélni kell, például az orosz-ukrán háborúról vagy arról, ami Gázában és Izraelben történik. Mi ezekről is írtunk dalokat.
A lemez címadó szerzeményét pedig egy fiatal iráni lány, Mahsa Amini († 22) halála ihlette, aki 2022 őszén gyanús körülmények között vesztette életét. Mahsát az erkölcsrendészet tartóztatta le Teheránban, mert nem viselte megfelelően a hidzsábot. A hivatalos jelentések szerint szívelégtelenségben halt meg, ám a kiszivárgott orvosi dokumentumokban bántalmazás áll a halál okaként. Halála után világszerte forrtak az indulatok, Irán több nagyvárosában pedig tüntetések kezdődtek.
Nagyon fontos, hogy ezekről továbbra is beszéljünk, hiszen ezek a harcok azóta is tartanak. Írhattunk volna még Dél-Amerikáról is, ahol szintén történnek dolgok, amelyek inspirálnak bennünket, de abban a pillanatban robbant ki a háború Ukrajna és Oroszország között. Aztán meghalt Mahsa. Néztük a híreket, és ezek a dolgok a zenénkbe épültek.
De vajon fél-e a zenekar a kritikától, amiért ilyen nyíltan hangot adnak a véleményüknek?
Sharon:
Én hiszek a demokráciában. Semmiképpen nem ellentéteket akarunk kelteni, sokkal inkább életben tartani ezeket a témákat. Elmélkedhetünk azon, hogy milyen világban szeretnénk élni. Azt hiszem, ez jó kérdés! Nem félek attól, hogy támadásokat kapunk, csak mert képviselünk egy álláspontot. Mindannyian hallathatjuk a hangunkat, és mindannyian hozzájárulhatunk ahhoz a vitához, hogy milyen világban akarunk élni, és mit fogadunk el egymástól. Az országoknak segítenie kellene a rászorulókat, szerintem nagyon fontos, hogy kiálljunk azok mellett, akik elnyomásban élnek.
Dupla örömben lehet részük a Leaves' Eyes magyar rajongóinak. A banda bejelentette, hogy 2024 tavaszán turnéra indulnak, amely koncertsorozatnak egy magyarországi állomása is lesz - április 4-én, az Analog Music Hallban teszi tiszteletét a zenekar a Metalite, a Northtale és a Catalyst Crime társaságában.
Ezzel egy időben Elina Siirala és a fiúk felfedték, mikor jelenik meg vadonatúj stúdiólemezük. A kiadvány a "Myths of Fate" címet kapta, és 2024. március 22-én lát napvilágot az AFM Records gondozásában. Az albumról a napokban ízelítő is érkezett, a Forged by Fire című szerzemény képében.
Végre elérkezett az idő és bemutathatjuk nektek az új videoklipünket, a Forged by Fire-t, amelyet a Wacken színpadán játszottunk először élőben, a rajongók pedig imádták! Íme a videó egy fantasztikus történettel és szó szerint tüzes előadásmóddal!
2024. január 12-én landol a boltok polcain a Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner alkotta Exit Eden második albuma, a "Femmes Fatale".
Bár Amanda Somerville családi kötelezettségei miatt kilépett a formációból, a trióra fogyatkozott csapat nem állt le a munkával. Az elmúlt hónapokban az új lemezen dolgoztak, amelyről a Nightwish volt énekes-basszerosával, Marko Hietalával felvett Run! című tétel képében már ízelítőt kaphattunk.
A csajok ma újabb kisfilmes dallal rukkoltak elő: a Separate Ways című szerzeményükhöz készült videó, amely szám az amerikai rockbanda, a Journey 1983-as eredetijét veszi alapul, íme:
Január 12-én kerül boltokba az Exit Eden második albuma. Míg a formáció debütlemeze, a "Rhapsodies In Black" kizárólag ismert popslágerek metal-feldolgozásokat tartalmazta, addig a "Femmes Fatale" címre keresztelt újdonságon saját szerzemények is szerepelnek majd - a Runképében már ízelítőt kaphattunk abból, hogyan alkot zenét együtt Clémentine Delauney, Anna Brunner és Marina La Torraca, a kislemezen pedig nem más vendégénekel, mint a Nightwish egykori énekes-basszerosa, Marko Hietala.
A 2017-ben alakult együttes tagja volt Amanda Somerville, aki tulajdonképpen megálmodta a csapatot, ám az amerikai születésű énekesnő úgy döntött, három gyermekének szenteli minden idejét, így kilépett a bandából.
A napokban Clémentine, Marina és Anna megosztották véleményüket csapatukról és arról, milyen érzések vezérlik őket.
Ebben a férfiak által uralt világban nem könnyű feladat, hogy a zene és a képek vásznára érzelmeket varázsoló, olthatatlan vágy vezessen. A nők hatalmas erővel rendelkeznek, ha mernek hallgatni a lelkük suttogására, szívük igazi ritmusára. Ez jelenti számomra a legnagyobb büszkeséget az Exit Edenben - teret nyerni minél több nőnek, hogy boldogulhassanak a metál birodalmában, kitörve a fáradt klisékből, amelyek túl sokáig korlátozták a női énekeseket.
- engedte szabadjára gondolatait Clémentine, Mariana pedig hozzátette:
Az érzelmi utazást, amit csak a zene képes kibontakoztatni, úgy élem meg: egyetlen hang sem szólalhat meg hiába, minden egyes kiénekelt szó egy ígéret arra, hogy feloldódj az egész varázsában. Mivel nemcsak a "Femmes Fatales" előadásába öntöttem bele magam, hanem az egyik saját számunk, a "Dying in my Dreams" megalkotásába is, a sötét oldal katarzisába vezetlek benneteket, ahol a szívek megadják magukat a zene erejének, és harmóniában egyesülnek, hogy biztonságos teret teremtsenek az árnyékban.
- fedte fel az énekesnő, Anna pedig a következőképpen nyilatkozott:
Büszke vagyok arra, hogy ezen az új albumon saját dalokat oszthatunk meg veletek, szimfóniákat, amelyek rezonálnak azok dobogó szívére, akik merik hallgatni, titokzatos világokat tárva fel, ahol minden hang és dallam csábító táncot jár a lélekkel. Olyan dalok és dalszövegek írása a szenvedélyem, amelyek fénylő szikrát gyújtanak a legsötétebb órákban is. A legtöbb új dalszöveg az én fejemből született, reményt ébresztve, energiát és megerősítést adva. Ígérem, hamarosan felemelkedik a függöny, felfedve a titkokat, amiket a zenénk anyagával szőttünk.
Immár hét díjat söpört be a GARDA zenekar klipje különböző nemzetközi filmfesztiválokon! A Nemzetközi New York-i Filmfesztiválon a Diamond Globe-díjat, az indiai Rohip International Filmfesztiválon a legjobb zenei videó díját kapták meg. Külön elismerést kapott a videó az Athvikvaruni és a Thilsri Nemzetközi Filmfesztiválon, az ausztrál 4th Dimension Independent Film Fesztiválon, valamint a Europe Music Video Awards-on és a Rome Music Video Awards-on is.
Döntőben vannak a Prágai Filmfesztiválon, Balin pedig fődíjvárományos a klip. Tekintve, hogy több, mint 40 fesztiválra adták be a nevezésüket, további nevezéseket, sőt, talán újabb díjakat is várhatunk tőlük.
Angol nyelvű klip:
A rendező az a Klacsán Gábor, akinek neve a „Radics Béla a megátkozott gitáros” c. filmet is jegyzi. Vendégművészüket, Alapi Istvánt pedig egyetlen magyar rockrajongónak sem kell bemutatnunk! Mi lehet e siker titka? A klip valóban rendkívül erősre sikerült. Láthattunk már háborúellenes kisfilmeket, ők azonban úgy döntöttek, szakítanak a szokványos mondanivalóval. Azt akarták, hogy sokkolja a nézőt, mit élhetnek át a családok, az otthon maradt anyák, gyerekek. A videóban egy anyuka küzdelmét, lelki összeomlását látjuk, aki a háború borzalmai elől menekült kislányával egy pincébe. Az édesanya mindaddig küzd, amíg egy hatalmas robbanás félbe nem szakítja a történetüket… Az anyát Garda Zsuzsa énekes alakítja, míg a kislányt Wirth Zoltán lánya, így a dobosnak különösen fájdalmas volt átélni a megrázó jelenetet.
A képi világ szürreális és sötét – zaklatott vágásokkal erősíti a dal drámai hatását. A srácok a következő videoklipben is érzékeny és sokat vitatott témát fognak érinteni, mert szerintük a művészet, a zene egyik legfontosabb feladata, hogy rezonáljon a világon folyó eseményekre, változásokra, ezáltal is erősítve a pozitív folyamatokat. Az erőteljes megfogalmazás pedig segít, hogy átmenjen az üzenet, amit fontosnak éreznek. A közeljövőben egy meglepetés videóval is szeretnének kedveskedni egyre növekvő rajongótáboruknak.
2024. február 23-án tölti meg a boltok polcait a svéd/dán Amaranthe legújabb albuma, a "The Catalyst". A modern metalos csapatnak ez már a hetedik nagylemeze lesz, és ígéretük szerint az eddigi legsokszínűbb kiadványt tarthatják kezükben a rajongók, amelyről a Damnation Flame, az Insatiableés az Outer Dimensions című szerzeményeket már hallhattuk.
A napokban Olof Mörck, a zenekar gitárosa adott interjút egy internetes magazinnak, amelyben sok érdekességet megosztott. A zenész úgy érzi: sokkal mélyebb üzenettel bíró dalokat írtak.
A témák változatosságának köszönhetően érettebb lett a zenénk. De azt is mondhatjuk, hogy ez a lemez a "Manifest" folytatása. Ha mindenképpen jellemeznem kéne az új albumot, akkor azt mondanám, hogy a változás a fő témája, amely egyfajta katalizátorként hat. Ettől persze másként látsz dolgokat.
- kezdte sorait, a szóban forgó korongról, amely 2020-ban jelent meg, ITTírtunk kritikát.
Szerintem ez egy életkori sajátosság is. Amikor tinédzser vagy huszonéves vagy, a világ magától értetődő számodra, de ha már megéltél néhány évtizedet, akkor már másképp állsz a dolgokhoz. Láttad, ahogy a világ egy dologból olyanná válik, ami egyértelműen más. És azt hiszem, az ilyen jellegű változások kezelése mindig érdekes, mert sokan hajlamosak vagyunk a negatív aspektusokra fókuszálni, mert ilyenek vagyunk mi, emberek. Úgy lettünk programozva, hogy féljünk a változásoktól. De én azt látom, hogy az a sok változás, amin a világ keresztülment, nagyrészt pozitív dolgokat is hozott. Nem fogok a részletekbe belemenni, mert a politika is benne van, de ha olyan dolgokra akarunk koncentrálni, amelyekben mindenki egyet tud érteni, mint például, hogy sokkal kevesebb az éhezés, az oktatási szint az egész világon magasabb szintre emelkedett. És persze vannak kevésbé jó dolgok is, és azokkal is foglalkozunk az albumon. De vannak, akik sokkal lehangolóbb témákkal foglalkoznak, mi pedig azért vagyunk itt, hogy felemeljük az embereket és szórakoztassuk őket.
2003-ban, a "Fallen" című albumával robbant be a rockszcénába az arkansasi Evanescence, és bár jó néhány tagcsere tarkította a csapat húsz éve tartó karrierjét, rajongótáboruk végig hűséges maradt az együtteshez.
Amy Lee, a zenekar énekesnője a napokban érdekes titkot fedett fel a múltból, amelyet a Daily Beast hasábjain osztott meg - 2004-ben a banda Grammy-díjat nyert, ám akadt valaki, akinek ez nagyon nem tetszett.
Amyék a "Legjobb új előadó" kategóriában zsebelhették be az elismerést, legyőzve ezzel 50 Centet, akinek debütlemeze, a "Get Rich Or Die Tryin" szintén 2003-ban került boltokba, ezzel szintén esélyes volt a díjra. A rapper nem tudta elfogadni a vereséget, és az Evanescence köszönőbeszéde alatt felsétált a színpadra. Bár a gálát öt perces késéssel közvetítették, ez a pillanat mégis bekerült a tévébe.
50 Cent zsigerből gyűlöl engem! Őszintén szólva mi is azt hittük, hogy ő nyer majd. Nagyon furcsa este volt. Amikor valaki megkérdezi, milyen érzés Grammyt nyerni, én azt mondom: stresszes! Persze valójában csodálatos, de akkor teljesen szürreális volt az egész. Emlékszem, csak arra tudtam gondolni, hogy ebben a teremben senki nem tudja, kik is vagyunk. 50 Centtel soha nem beszéltem személyesen, de ő imád rólunk beszélni, és arról, hogy "kiraboltuk" őt. Mi sem hittünk abban, hogy ezt az elismerést mi kapjuk meg, 20-21 éves gyerekek voltunk, akik megpróbáltak felnőttként kinézni.
November 10-én került boltokba Tarja Turunen új karácsonyi albuma, a "Dark Christmas", amelyről testvérblogunkon olvashattok kritikát.
A korongon szereplő tizenkét dalt sötét érzelmek fűtik, hasonlóan a 2017-es "From Spirits and Ghosts - Score For a Dark Christmas" című lemezhez. Mint azt a művésznő elmondta: szeretett volna készíteni egy albumot mindazoknak, akik valamiért nem lelik örömüket a villogó fényekben és a csengettyűszóban. Tarja édesanyja 2003-ban hunyt el mellrákban, az énekesnő pedig ezek után évekig nem tartotta az ünnepet, nem készült rá.
Édesanyám halála után már nem örültem a karácsonynak. Az édesapámmal töltöttem, de már nem volt ugyanolyan. Karácsonykor még jobban hiányoznak azok, akik már nincsenek velünk.
- mesélte a napokban egy finn magazinnak Tarja, aki azután kezdte érezni ismét az ünnep varázsát, amikor 2012-ben ő maga is anyuka lett, és látta kislánya, Naomi szemében a csillogást.
Tarja 2015-ben költözött lányával és férjével, Marcelo Cabulival Argentínából, a férfi szülőhazájából Spanyolországba, és egy év alatt felépítették jelenlegi otthonukat. Azonban szeretnének egy másik házat is.
Marcelo végig jelen volt a házunk építésénél, felügyelte a dolgokat. De egy másik ház felépítéséről is álmodozunk! Szeretnénk feljutni a hegyekbe, közelebb a természethez.
Az énekesnő és családja egyébként imádnak Andalúziában lakni, ahol nemcsak spanyolok, hanem sok más nemzetiségű ember is él.
Imádunk itt lenni! Az időjárás egész évben kellemes, és csodálatos barátokat találtunk. Ez soha nem könnyű, főleg felnőttként.
Tarja minden évben megtartja karácsonyi turnéját, és természetesen szülőhazájában is ad koncerteket, de csak az ünnepi dalokkal lép fel, metal koncerteket viszonylag ritkán ad.
Szerte a világon fellépek metalénekesként, de Finnországban főleg karácsonyi koncertjeim vannak. Rengeteg kérdést kapok a finn rajongóktól, miért lépek fel többet Finnországban. Szívesen mennék, ha meghívnának a finn fesztiválokra. Remélhetőleg a szülőhazámban is megmutathatom a rockosabb oldalamat!
Évente egyszer meglátogatják Tarja 84 éves édesapját Joensuu-ban, Tarja pedig örömmel mutatta meg Naominak Észak-Karéliát, ahol gyermekkorát töltötte.
Megható volt látni, hogy Naomi mennyire érzi a természet közelségét és Észak-Karélia csendjét. Nemzetközi iskolába jár, elsődleges nyelve az angol, a második a spanyol, a finn pedig a harmadik. Remekül ért finnül is, bár a szókincse még nem teljes.
Visszakanyordva a karácsonyi lemezhez, Tarja eképpen folytatta annak történetét:
Azon tűnődtem, hogyan tudnám rávenni azokat az embereket, akiket egyáltalán nem érdekel a karácsonyi zene, hogy ilyen zenét hallgassanak. Megtaláltam ezt a filmes hangzást az előző albumomhoz, és most a Dark Christmas ugyanezt a vonalat viszi tovább.
Tarja kislánya, Naomi is szerepelt az új kiadvány néhány videójában, amelyeket Lengyelországban forgattak. A kislány egyébként bemutatkozott dobosként, de a klipekben énekel is a gyermekekből álló kórusban. Az énekesnő elmondása szerint gyermeke komolyan fontolgatja a dobolást, de a színészet is érdekli. A most 11 éves Naomi négyévesen már zongorázott, és három éve kezdett dobolni, Tarja pedig korábban is elmondta: mindenképpen támogatni fogja lányát, ha a zenei pályát választja.
Ő nem az a típusú gyerek, aki azt akarja, amit a barátai csinálnak. Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak! Sokkal vagányabb és sokkal jobb az élethez való hozzáállása már most, mint nekem fiatalkoromban. Én nem voltam ennyire erős, mint ő!
- mesélte szeme fényéről Tarja.
A keményen dolgozó énekesnő 2018 őszén stroke-ot kapott, amelynek okaként a stresszt tette felelőssé. Marcelónak köszönhetően időben kórházba került és megkapta a kezeléseket, amelyekre a szervezete jól reagált, így mindössze három nap után elhagyta az intézményt, néhány héttel később pedig visszatért a színpadra.
Persze megtanultam elegendő időt szánni a minőségi pihenésre. Soha többé nem akarom ezt átélni! Nagyon kimerült voltam akkor. Egy évig minden egyes nap rettegtem attól, hogy ez a szörnyűség megismétlődik. Sokat tanultam arról, hogyan őrizzem meg a jó közérzetemet, beiratkoztam egy reiki-tanfolyamra is. Vigyázok magamra és a családomra. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. A maximumot akarom kihozni az életemből.
Nyáron adtuk hírül, miszerint a tavasszal feloszlott Kalidiaénekesnője,Nicoletta Rosellini új csapatban csillogtatja tehetségét - a power metalt játszó formáció az Alterium nevet kapta.
A zenekar elkezdett dolgozni első albumán, amelyről a Drag Me To Hell című szerzeményt már hallhattuk, ma pedig megérkezett a banda új kislemeze, amely a Siren's Call címet viseli, és természetesen videó is készült hozzá:
