"Time" címmel, február 9-én dobta piacra vadonatúj, sorban hatodik albumát a moldáv Infected Rain. A tavaly vérfrissítésen átesett formáció ezúttal is a nu metal tárházát kívánja kimaxolni, és eddig négy szerzemény látott napvilágot a lemezről - először a Dying Light tavaly májusban, a Because I Let You decemberben, majd a Vivarium január közepén.

Néhány nappal ezelőtt Lena Scissorhandsék kihozták a korong ötödik kislemezes dalát, amely a Lighthouse címet viseli, íme a hozzá készült kisfilm:

Simone Simons, az Epica fronthölgye 2002-ben került a zenekarba, miután az előző énekesnő, Helena Michaelsen kilépett. 2003-ban jelent meg a holland csapat debütáló albuma, a "The Phantom Agony", karrierjük pedig azóta is stabilan áll a lábán. 

Mark Jansen énekes-gitáros alapította a bandát, barátnője pedig az akkor 17 éves Simone volt, aki 15 éves kora óta tanult klasszikus éneket. Miután Helena búcsút intett társainak, Simone lett az új énekesnő, aki a csapat megkérdőjelezhetetlen jelképévé vált. 2004-ben ért véget kapcsolatuk, amikor is Simone és a Kamelot-billentyűs Oliver Palotai egymásra találtak, ám ez nem okozott törést a csapat életében.

Amikor úgy döntöttünk, hogy befejezzük a kapcsolatot, az Epica szekere már beindult, és nem akartuk veszni hagyni ezt az egészet, hiszen annyira szerettük. Harcoltunk a zenekarért, noha néha voltak nehezebb pillanatok, de úgy érzem, elég profin kezeltük a dolgot. Ez egyben tartotta az Epicát, és nagyon jó barátok maradtunk.

- mesélte nemrégiben egy tévécsatornának Simone, Mark pedig hozzátette:

Szerintem remek dolog, ha az exeddel jó kapcsolatban maradsz, hiszen ez nem sokaknak sikerül. A jelenlegi párjainknak pedig semmi problémája ezzel. Meredek helyzetben voltunk akkor, de sikerült megőrizni a barátságot. Simone-nak és nekem is az Epica a szenvedélyünk, a szerelmünk, és nem akartuk csak azért hagyni tönkremenni, mert szakítottunk. Hálás vagyok, amiért így alakultak a dolgok.

Simone-nak és Olivernek 2013 őszén kisfia született, aki a Vincent nevet kapta, Mark pedig 2011 óta él boldog párkapcsolatban másik projektjének, a MaYaN-nek az egyik énekesnőjével, az olasz Laura Macríval. A párosnak 2023. november 12-én jött világra kislánya, Ilse. Az Epica utolsó nagylemeze 2021-ben jelent meg "Omega" címmel, de a hírek szerint a formáció tavasszal elkezdi az új album felvételeit.

A Delain talán az a zenekar, ami a leglátványosabban feneklett meg a Covid időszakban. A kényszerleállás az összes meglévő ellentétet a felszínre hozta a tagok között, nem telt el sok idő és érkezett a közlemény, miszerint a zenekar abban a formájában megszűnik létezni, Martijn Westerholt alapító egyedül viszi tovább a nevet. Szinte azonnal be is indult a sárdobálás, a távozó tagok egy emberként szapulták Martijnt, Charlotte, Otto és Timo hosszas közleményekben tárgyalták ki sérelmeiket a nyilvánosság előtt, egyedül a dobosuk maradt csendben. Az eredeti terv szerint Martijn projektként folytatta volna, vendégzenészekkel adott volna ki lemezeket Delain név alatt, de hamar rájött, valódi zenekarként van igazán létjogosultsága ennek a dolognak. Némi csend és hallgatás után érkezett is a hír, miszerint újjáalakul a banda, visszatér Sander Zoer dobos és Ronald Landa gitáros az alapító tagok közül, Ludovico Cioffi basszusgitáros pedig új igazolás. Az énekesnő kiléte azonban sokáig titok maradt, majd az első klipes dallal fény derült mindenre:a mikrofon mögé az erdélyi születésű, de Olaszországban élő, a metalon belül ismeretlennek számító Diana Leah került. A cikknek nem célja a két énekesnő összehasonlítása, így ebbe nem is mennék bele. Rövidesen érkezett az új felállás első lemeze, a "Dark Waters", majd a turné, melynek magyarországi állomása is volt, a Barba Negra Blue stage-en.

Az est nyitózenekara a svájci illetőségű Illumishade volt. A Fabienne Erni énekesnő vezette csapat igazán impozáns színpadképpel készült.

A háromnegyed órás műsoridővel nagyon jól gazdálkodtak, a programba a lágyabb daloktól a zúzósabbakig sokminden belefért, így egy változatos, cseppet sem unalmas bulit csaptak nekünk, amire szemmel láthatóan vevő volt a közönség, és bár szerintem a zenéjükben semmi különleges és egyedi nem volt, a stílusban megszokott sablonokat alkalmazták annyira ügyesen és profin, hogy ha máskor erre járnak, simán vevő leszek rájuk.

Az est fő attrakciója, a Delain kezdete előtt hirtelen tele lettem kérdésekkel. Hol a közönség? Hiszen emlékszem, anno a Prielle Kornélia utcai Barba Negra klubot, ami egy 1100-1200 fős, nagy hely volt, a Delain lazán úgy telerakta, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. Ezzel szemben most a kisebb, 800 fős Blue stage-en volt egy jóindulatú félház. Milyen lesz a koncert? Delain lesz, vagy csak valami, ami szeretne az lenni? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok jártak a fejemben, amikor megszólalt az intro. Ebben a pillanatban hatalmas üdvrivalgásban tört ki a terem, és tudni lehetett, hiába vagyunk kevesen, itt most azok az emberek vannak, akik a botrányos feloszlás majd kétséges újjáalakulás ellenére is kitartanak a zenekar mellett. Mire a tagok feljöttek a színpadra, már ment a teli torokból, ritmusra 'Delain-Delain!' skandálás, a hangulat már hatalmas volt.

A koncertet nyitó dal az új lemezes The Cold, Diana Leah színpadra lépését is hatalmas taps övezte. A hangosítás végig gyakorlatilag lemezminőségű volt, így hallani lehetett volna minden hibát, ami nem volt, hiszen Diana tökéletesen tisztán énekel! Ugyan megfogadtam, hogy nem fogok hasonlítgatni, de muszáj kitérnem rá egy gondolat erejéig: az előd Charlotte, és Diana hangja első hallásra kísértetiesen hasonlít egymásra, az nagyon hamar feltűnt, hogy Diana sokkal kényelmesebben mozog a magas hangok közt is, Charlotte ezeket a részeket élőben szerette megúszni, viszont a mélyebb tartományokban egyértelműen ő az erősebb.

De vissza a koncertre. A program, lemezbemutató ellenére erősen Best Of jellegű volt, a 18 dalos setlistbe mindössze 4 új fért bele. Ezt szemmel láthatóan senki nem bánta, sőt, az ötödikként érkező April Rain környékén már az az érzésem volt, hogy tök mindegy, mit játszanak, csak csinálják, mert jó. Minden egyes dal után hosszú tapstenger, ritmusos hej-hej és delain-delain skandálások, önkívületi sikítások... Ez jellemezte az estét. A Get The Devil Out of Me közepén Ronald gitárja elszállt, így a dal utáni pár perces technikai szünet alatt Diana próbálta szóval tartani a népet. Érezhetően zavarban volt, a közönség hamar kapcsolt, és be is segített, ismét hatalmas tapsokban, skandálásokban tört ki a terem, ezzel segítve az énekesnőt.

A turnéra elkísérte a bandát az új lemezen több dalban is közreműködő Paolo Ribaldini, így az új lemezes Queen Of Shadow élőben is az ő hangjával kiegészülve szólalhatott meg, de több régi duett dalban is besegített, mint a The Gathering, a Control The Storm, a Sing to Me, vagy a Your Body is a Battleground. A srác eszméletlen torokkal van megáldva, bízom benne, hogy a csapat és közte létrejött együttműködés hosszútávú lesz. Diana és Paolo hangja annyira jól működik együtt, hogy amikor egy dalban közös részt énekelnek, hangjuk eggyé válik, és egy nagyon különleges énekhang születik meg, amivel az ember nem tud betelni. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy jó koncert kerekedjen az estéből, a Delain új felállása 5*-ra vizsgázott a hazai közönség előtt, bebizonyították, hogy igenis vannak olyan jók, mint a régi csapat. A zenekar hazai közönsége mindig is nagyon fanatikus volt, így talán nem is csoda, hogy ennyire zseniális hangulatú lett a koncert, amit a csapat nem győzött megköszönni.

A fergeteges koncert után egy újabb kérdés merült fel bennem. Mi a Delain? A tagok, vagy a dalok? A válasz azt hiszem, egyértelműen az utóbbi, és erre talán a legjobb bizonyíték a közönség reakciója volt minden dal után: talán még sosem láttam ennyire extázisba kerülő publikumot, akik így örülnek annak, hogy hallhatják a kedvenc dalaikat élőben.

Noha a nézőszám jóval alulmaradt a régi felállás koncertjeitől, ezt be lehet tudni annak, hogy sokan nem mertek kockáztatni, mert nem tudták, mire számítsanak. Biztos vagyok benne, hogy ezt a bulit az összes résztvevő sokáig fogja emlegetni még, ami meggyőzi a most lemorzsolódott rajongókat, és legközelebb már akkora tömeg előtt játszhat a banda, amit megérdemel. Zseniális volt az este, köszönjük, Delain!

Setlist:

The Cold

Suckerpunch

Burning Bridges

The Quest and The Curse

April Rain

Get The Devil Out of Me

Sleepealkers Dream

Invidia

Queen of Shadow

Your Body is a Battleground

The Gathering

Don't Let Go

Moth to a Flame

Not Enough

Mother Machine

Control The Storm

Sing to Me

We Are The Others

Fotók: Barba Negra, BornVillain

Az Anthrax dobosa és a Butcher Babies egzotikus külsejű énekesnője, Carla Harvey 2016 óta alkotnak egy párt, ám viszonyukat csak 2019-ben vállalták fel nyilvánosan.

A kapcsolat most szintet lépett, a 61 éves Charlie Benante ugyanis feltette azt a bizonyos kérdést kedvesének, amiről minden nő álmodik, Carla pedig boldogan mondott igent - mindez egy U2 koncerten történt, amikor a csapat az All I Want Is You című szerzeményét játszotta éppen.

A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett, ahogy mondani szokták, ugyanis mindkét zenész túl van már egy váláson - Charlie-nak előző házasságából van egy 17 éves lánya, a 47 éves Carla pedig 2012-ben ment hozzá Gregory Coates-hez, ám a kapcsolat 2016-ban zátonyra futott.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Charlie Benante (@charbenante) által megosztott bejegyzés

A Nicoletta Rosellini vezetésével, tavaly megalakult Alterium igencsak belehúzott a munkába. Debütlemezük március 8-án, "Of War And Flames" címmel tölti meg a boltok polcait, a szimfonikus power metalt játszó olasz csapat pedig már három szerzeményt is megmutatott a nagyérdeműnek - a Drag Me To Hell című dallal mutatkoztak be a nyár folyamán, amelyet a Siren's Call és a készülő album címadó tétele követett. 

A zenekar tegnap megjelentette a negyedik beharangozót, amely a Crossroads Inn címet viseli, természetesen kisfilm is készült hozzá, íme:

"Ecdysis" címmel, 2022 januárjában jelentette meg legutóbbi sorlemezét a moldáv Infected Rain, a kiadvány a 2019-es "Endorphin" (kritika ITT) után a második korong volt, amely már a Napalm Records égisze alatt készült.

A Kisjenőből származó csapat életében jelentős változások történtek az elmúlt évben. Két oszlopos tag, Vladimir és Sergey Babich úgy döntött, hogy elhagyja a bandát. Helyükre egy új tag érkezett: Alice Lane, egy olasz származású basszusgitáros hölgy csatlakozott a zenekarhoz.A négyfősre fogyatkozott banda azonban nem búsult, és nekiláttak új, sorban ötödik albumuk munkálatainak, amely február 9-ével kerül boltokba.

"A 'Time' nem csak egy album, hanem egy utazás, az Infected Rain evolúciójának bizonyítéka. Számunkra az idő nem csupán egy mértékegység, hanem egy örökké áradó folyó, állandó emlék a múló pillanatainkról és a maradandó örökségünkről. Ez a téma mélyen visszaköszön az egész lemezen, lehetőséget adva arra, hogy elgondolkodjunk a múlton, átöleljük a jelent és megálmodjuk a jövőt. A 'Time' című lemezzel meghívunk titeket, hogy velünk együtt érezzétek az időt, annak minden kísérteties szépségével és nyers erejével. Ezt az albumot úgy alkottuk meg, hogy ne csak hallgassátok, hanem átéljétek és elmélyedjetek benne, felfedezve az idő sokrétű természetét a zenénkön keresztül."

- írja újdonságáról a Lena Scissorhands vezette formáció.

Az albumról már két klipes dal is napvilágot látott, elsőként a Because I Let You decemberben, egy héttel ezelőtt pedig a Vivarium-mal rukkolt elő a csapat, de felkerült a lemezre a tavaly megjelent Dying Light is.

Lenáék február végén európai turnéra indulnak, március 8-án, a Barba Negrában is fellépnek az Amaranthe és a Dragonforce előzenekaraként.

1. Because I Let You

2. Dying Light

3. Never To Return

4. Lighthouse

5. The Answer Is You

6. Vivarium

7. Pandemonium

8. Enmity

9. Unpredictable

10. Game Of Blame

11. Paura

12. A Second Or A Thousand Years

Vegyél néhány szemrevaló csajt, állítsd ki őket a színpadra - kész a siker. Igen ám, de mi van akkor, ha ezek a csajok nemcsak előnyös külsővel rendelkeznek, hanem énekelni is tudnak? Az Exit Eden esetében pontosan ez a helyzet, és most kiderítjük, hogyan is áll össze ez a nem mindennapi egyenlet.

Az Exit Edent az az Amanda Somerville alapította, akit főként a HDK, a Trillium, valamint a Kiske/Somerville projektek kapcsán ismerhetünk. Csatlakozott hozzá a Visions of Atlantis szirénje, Clémentine Delauney, a brazil Marina La Torraca (Phantom Elite), valamint az addig relatíve ismeretlen Anna Brunner, aki később League of Distortion elnevezés alatt egy másik projektet is életre hívott. "Rhapsodies In Black" címmel, megalakulásuk évében (2017) ki is adták első albumukat, amely ismert popslágerek metalosított verzióját tartalmazta, rajta olyan előadók dalaival, mint a Depeche Mode, Lady Gaga vagy a Backstreet Boys. 

A kiadvány hatalmas sikert aratott, hiszen a korongon szereplő legtöbb dal eredetije bizony még a metalrajongók egy részéhez is utat talált, plusz négy bitang erős torokkal megáldott, csinos lány énekelte őket. 2018-ban Clemi, Anna és Marina felléptek a Wackenen is, Amanda pedig otthon volt az akkor alig hat hónapos ikerlányaival. 

Amandának már van egy nyolcéves lánya, és az ikrek születésével magánélete teljesen kiteljesedett. Férjével, Sander Gommans-szel 2014 óta élnek boldog házasságban. Az amerikai születésű énekesnő belátta, hogy a család mellett nem sok ideje jut a zenére, így tavaly bejelentette, hogy kiszáll az Exit Edenből. Ezzel egy időben látott napvilágot a hír, miszerint a trióra fogyatkozott együttes második lemezét készíti.

Az új felállás Run! című kislemeze futott be elsőként, amelyben vendégként közreműködött Marko Hietala, a Nightwish egykori tagja is. Ezt követte a Journey-klasszikus Separate Ways című dalának feldolgozása, néhány napja megérkezett a kiadvány címadó tétele, a Femme Fatale is.

Amanda hiánya rendkívül érződik a számokban. Bár a három énekesnő is piszok tehetséges, Amanda hihetetlenül széles hangterjedelme az előző lemezen komoly húzóerő volt. Erős, egyedi hangja ezer közül is felismerhető volt, és ha kellett, kemény, ha kellett, lágyabb. Őrá figyeltem fel leginkább. Mindezek ellenére, fontos kiemelni, hogy Anna, Clemi és Marina is remekül énekelnek!

Mivel az Exit Eden nem túl gyakran turnézik és ad koncerteket, lévén hogy Cleminek ott a Visions of Atlantis, Marinának a Phantom Elite, Annának a League of Distortion, meg lehetett volna oldani, hogy Amanda a házi stúdiójában, akár a gyerekeivel a karjában is felvehesse az ő éneksávjait és elküldje őket a lányoknak. Remekül sikerült a Heart 1986-os klasszikusának, az Alone-nak a feldolgozása, nagy kedvencem lett már elsőre, de elképzeltem, milyen lehet Amanda hangjával, és az még jobban tetszett volna. Tudom, ne legyek már telhetetlen, és nem is vagyok, csak az Exit Eden nekem annyira összeforrt Amanda nevével és hangjával, hogy egy kissé szokatlan nélküle az új album.

A korong még számos meglepetést tartogat, például a Pet Shop Boys 1987-es bombaslágerének, az It's A Sin-nek az újraértelmezését, amely az egyik húzódal lett. Emellett a kanadai Mylène Farmer által 1991-ben felénekelt, teljes egészében francia nyelvű Désenchantée (amit 2003-ban Kate Ryan is feldolgozott) is megugrotta a lécet. Természetesen, ki más énekelné a fő részeket, mint a francia származású Clemi? Alice Cooper Poison-ját is rengetegen előrántották már a fiókból, és a három lány is feltette a lemezre. Nem lett rossz, de egy kis plusz keménységet még elbírt volna a dal.

A saját szerzemények hihetetlenül energikusra sikeredtek, nemcsak a fent említett Run! és a Femme Fatale, de a Dying in my Dream is, amelynek refrénje egyszerre képviseli a mély érzéseket és a dinamikát, vagy éppen a Buried in the Past, amely egy tipikus bulisláger, akárcsak az epikus és magasztos Hold Back Your Fear. Remek dalokat hoztak össze saját kútfőből a csajok, az biztos. 

A "Rhapsodies In Black" albumra erőteljesen emlékeztető hangszerelés jellemzi ezt a lemezt, ami panaszra semmilyen okot nem ad. A zenei alapok összeállításában profi stáb vett részt, ami a végeredményen is tökéletesen hallatszik. A dobok, a gitárok és a szimfonikus részek harmóniája kifogástalan, utóbbiak kevésbé filmzenések, mint az előző albumon, de ez inkább előnyükre válik. 

9/10

Dátum: 2024.01.12.

Kiadó: Napalm Records

Dallista:

01. Femme Fatale
02. It's A Sin (PET SHOP BOYS cover)
03. Run! (feat. Marko Hietala)
04. Separate Ways (JOURNEY cover)
05. Buried In The Past
06. Désenchantée (MYLÈNE FARMER cover)
07. Dying In My Dreams
08. Poison (ALICE COOPER cover)
09. Alone (HEART cover)
10. Hold Back Your Fear
11. Kayleigh (MARILION cover)
12. Elysium

2018 nyarán derült ki, hogy a kaliforniai In This Moment gitárosának, Travis Johnsonnak a felesége, Michelle a mellrák egy igen agresszív fajtájában szenved. A zenész akkor azonnal hazautazott a turnéról, hogy párja mellett lehessen.

Ma szívszorító hír érkezett Travis kedveséről - a kapott kezelések hatástalanok, az orvosok szerint talán ha két hete lehet még hátra a földi létből, a ráksejtek ugyanis átterjedtek az agyára is. Most adománygyűjtés indult, hogy Michelle temetését fedezni tudják majd.

Randy Weitzelnek, a banda másik gitárosának felesége, Bridget hozta létre a GoFundMe oldalon a gyűjtést, a következő szavakkal kiegészítve:

2023. október 27-én a mi drága Michelle-ünknek 2 hetet adtak az életből, és otthon kap hospice ápolást. Először 6 évvel ezelőtt diagnosztizálták a mellrákkal. Keményen harcolt, a de aztán a rák átterjedt az agyára. Ő egy harcos volt, keményen küzdött minden egyes lépéséért, miközben mindig mosolygott, viccelődött és fényt adott azoknak, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy ismerjék és szeressék őt. 

- kezdte nehéz sorait Bridget, aki azt is felfedte: az orvosok szerint nincs értelme a további kezeléseknek. Travis a nap 24 órájában Michelle mellett van, vigyáz rá, beadja a gyógyszereit és minden kívánságát lesi.

Michelle egészsége azonban egyre romlik, és a velünk töltött ideje meglehetősen behatárolt. A végeredmény nem az lesz, amire vágytunk, de remélem, hogy ezzel az adománygyűjtéssel további terheket tudunk levenni Travisről, aki a hátralévő időt vele tölti. Bármilyen csodálatosan is gondoskodott a feleségéről, vannak dolgok, amelyeket Travis egyedül nem tud megoldani, így több segítséget kell igénybe vennie, és ez természetesen további kiadásokkal jár. Temetési költségek is lesznek, és azt szeretnénk, ha Travis csak Michelle-re tudna figyelni, és nem kellene a közeljövő miatt aggódnia.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Chris Howorth (@chrishoworth_itm) által megosztott bejegyzés

A skandináv modern metalosok új albuma február 23-án érkezik, "The Catalyst" címmel, amelyről a zenekar elmondta: eddigi legsokszínűbb kiadványukat szabadítják a világra, és amelyről három klipes dalt már láthattunk az Elize Ryd vezette bandától, elsőként a Damnation Flame érkezett, amelyet az Insatiable követett, majd a harmadik kislemez novemberben jelent meg Outer Dimensions címmel.

Tegnap felkerült a Youtube-ra a negyedik kisfilmes tétel, amely a Re-Vision címet viseli:

Decemberben derült ki, hogy a Leaves' Eyes vadonatúj sorlemeze 2024. március 22-én jelenik meg "Myths of Fate" címmel. Egyúttal a banda azt is bejelentette: tavasszal turnéra indulnak, amely koncertsorozatnak egy magyarországi állomása is lesz - április 4-én, az Analog Music Hallban teszi tiszteletét a zenekar a Metalite, a Northtale és a Catalyst Crime társaságában.

Elina Siirala énekesnő és a fiúk a Forged By Fire képében már ízelítőt adtak a korongból, most pedig itt a friss videoklipes dal, a Realm Of Dark Waves: