2010. szeptember elsején adta ki második rocklemezét Tarja Turunen, majdnem három évvel a "My Winter Storm" után (kritika a testvérblogon olvasható), április 12-ével pedig remaszterizált változatban, teljesen felújítva került boltokba ez a csoda.

Bár Tarja klasszikusan képzett énekes, és többször elmondta, hogy ez a műfaj az igazi szerelme, a Nightwish tagjaként eltöltött kilenc hosszú év mégis otthagyta lenyomatát a művésznő munkásságán, ez pedig éppen a "What Lies Beneath"-en volt igazán először érezhető, miután elkezdte építgetni szólókarrierjét, amely immár 18 éve tart - ez pedig dupla annyi idő, mint amit a zenekarban töltött. 

Miközben a Nightwish éppen pihenőre vonult Anette Olzon szülési szabadsága okán, addig Tarja kiadta ezt a korongot, amely telis-tele van meglepetésekkel. Ott van például az albumnyitó Anteroom of Death, amelyben a német van Canto vendégeskedik, az amúgy is sejtelmes, atmoszférateremtő jelleggel bíró szerzeményt színesítik énekükkel, maga a dal pedig hol szökkenő, hol erőteljes fejezeteket vonultat fel a négy perces hossza alatt. A kislemezként is megjelent Until My Last Breath-ről Tarja elmondta: nem más ihlette a dalszöveget, mint Michael Jackson, a pop királyának halála körüli hihetetlen felfordulás, médiacirkusz és a személye ellen irányuló mocskolódások. 

Akadnak még meglepetések, például a Falling Awake, amely dalban Joe Satriani -akit szerintem nem sokaknak kell bemutatni- gitározik, igen erős szólókkal kiemelve a szenvedélyben amúgy sem szűkölködő tételt, a Dark Starban pedig Phil Labonte (All That Remains) is közreműködik. 

A rock elemei jóval több szerephez jutnak ezen az albumon, noha a szimfonikus részek is igen erőteljesek, gondoljunk csak például az In For A Killre, amelyben a horrorfilmek zenéjét idéző megoldásokkal találkozhatunk, a refrénben pedig egy ponton Tarja a csillagokat is leénekli az égről, de a Little Lies pattogós ritmusa is ugrálásra készteti az embert. Az I Feel Immortal hallatán mi is elhisszük, hogy sosem halunk meg, a gyönyörű, lírai Rivers Of Lust a végére tartogatja a zúzást, a Crimson Deep pedig nagyon erősen idézi a klasszikus rock hangzásvilágát. És ott van a The Archive of Lost Dreams, amely álomszerű dallamaival és Tarja végtelenül érzelmes énekével könnyeket képes fakasztani.

Több különböző változatban hódította meg a rajongókat a kiadvány, a deluxe változaton a We Are, a Naiad és a Still Of The Night Whitesnake-cover is szerepelnek. A We Are nagy személyes kedvencem, akárcsak a Naiad, de a Still Of The Night sem sikerült olyan rosszul, mint azt néhányan írták. Talán inkább csak szokatlan egy picit. 

A "What Lies Beneath" valóban egy érettebb műve lett Tarjának, bár én a "My Winter Storm"-ot is imádtam. A finn tehetség második rockalbuma viszont egyértelműen kidolgozottabb és erőteljesebb. Mégis, nem tudnék dönteni, hogy a kettő közül melyik a jobb, mert a "My Winter Storm" által bemutatott ártatlan szárnypróbálgatás legalább annyira tetszik, mint a "What Lies Beneath" keménykedése.

10/10

Április 12-én, remaszterizált változatban, gyönyörű grafikával és felújított hangzással került újra boltokba Tarja 2010-ben megjelent második rocklemeze, a "What Lies Beneath".

A kiadványon olyan, magukat ikonikussá kinőtt számok szerepelnek, mint a Falling Awake, az Until My Last Breath vagy az I Feel Immortal, illetve ez a korong már jóval keményebben szólalt meg, mint a 2007-es "My Winter Storm".

Ezzel az albummal születtem újjá, mint művész, ugyanakkor nagy kihívás is volt elkészíteni. A dalokat a gyermekeimnek tekintettem, minden egyes részletről határozott elképzeléseim voltak. Remekül éreztük magunkat a zenészeimmel és a stábbal a stúdióban. Ekkor került mellém Max Lilja, Christian Kertschmar, Doug Wimbish és Mike Terrana, és természetesen vendégzenészek is szerepeltek az albumon.

- elevenítette fel a munkálatokat az énekesnő.

Emlékszem, a padlón mindenfelé szanaszét hevertek a kábelek! Az Anteroom of Death című dalomban a van Canto is szerepelt, kiváló hangi teljesítményt adva hozzá, Joe Satriani pedig a Falling Awake-ben gitározott. Ebben a dalban én zongoráztam, és először kicsit féltem, azt gondoltam, nem vagyok elég jó zongorista. Nagyon ideges voltam a zongoradallamok felvételénél, de végül minden jól ment! Boldog voltam azért is, mert Phil Labonte-tal (All That Remains) dolgozhattam a Dark Starban, az In For A Killben pedig egy szimfonikus zenekar is szerepel. 

Az koronghoz készült borító és képsorozat is igen különleges, erről így mesélt:

Valami nagyon különlegeset akartam, és persze olyasmit, ami kifejezi az albumcímet, így született meg az ötlet, hogy az arcom egyik felén a szépség, a másikon az árnyékok és sebek legyenek. Egy profi sminkes segített ennek megvalósításában, fantasztikusan dolgozott. 

Így zárta sorait:

Nagyon, nagyon szenvedélyes ember vagyok. Amikor élőben játszom, 100%-ot adok a fellépésekbe, ebből nem tudok lejjebb adni, és feszegetem a határaimat, de az emberek teljes mértékben be is fogadják ezt a szenvedélyt és szeretetet. 

Márciusban jelent meg New Years Day ötödik albuma, amely a "Half Black Heart" címet viseli, a Vampyre, a Secrets, az I Still Believe és a címadó dalokat pedig kislemezekként is megismerhettük.

Ashley Costello, a zenekar frontlánya ezúttal nem az albumról, hanem magánéleti válságáról mesélt egy metalmagazinnak. Az interjúban súlyos dolgokat osztott meg, kiderült, hogy egy váláson és egy vetélésen is túl van.

A csapat rajongói minden bizonnyal emlékeznek 2018 tavaszára, amikor is a We Are The Riot énekese, Jimmy Trigger fél térdre ereszkedett Ash előtt, ám ezt követően semmit nem lehetett tudni kettejükről, nem érkeztek hírek házasságkötésről. Mint kiderült, ennek az volt az oka, hogy kapcsolatukat valóban nem törvényesítették, ellenben 2020 januárjában már arról számoltunk be, miszerint Ashley összemelegedett egy Jered Boeving nevű úriemberrel, aki az év első napján Disneylandben kérte meg az énekesnő kezét, aki természetesen igent mondott, ám a házasság nem állta ki a nehézségeket.

Nem beszélek a nyilvánosságnak ezekről a dolgokról, tényleg. Le volt fixálva egy koncertünk a Rockville fesztiválra, amely egy csodás rendezvény, ahol a Mötley Crüe-vel és a Judas Priest-tel játszottunk volna. Tavaly az összes fesztivált, amelyekre hivatalosak voltunk, a Rockville-lel együtt végül le kellett mondanunk. Láttam a kommenteket, hogy 'A New Years Day megint lemondta a bulit.', 'Nem hiszem, hogy valaha még fellépnek.' vagy éppen 'Ők mindig lemondják a koncerteket?' Én pedig mindenképpen tisztázni akartam, hogy milyen okok húzódnak meg ezen döntések mögött.

- kezdte mondandóját Ash, majd kitért a szomorú részletekre.

Fogalmatok sincs, milyen komoly személyes csatákat vívtam meg tavaly nyáron. Meg kellett tanulnom, hogyan helyezzem előtérbe magamat és az egészségemet. Terhes lettem, majd elvetéltem. Ez hatalmas trauma volt, tesztek tesztek után, idegtépő, elhúzódó várakozás, Az egész nyaram ezzel a stresszel telt el! Aztán elváltam és egy másik államba költöztem. Annyi mindenen átmentem, és én csak el akarom érni az embereket, és elmondani nekik, hogy fogalmunk nincs arról, hogy az általuk bálványozott művészek milyen dolgokon mennek keresztül! Mi is emberi lények vagyunk, akik olyan harcokat vívnak meg, amelyekről te semmit nem tudsz! Ám mindez jó lecke volt számomra, ugyanis soha nem magamat helyeztem előtérbe. Ez viszont most mindent megváltoztatott.

Az énekesnő nem először élte meg a babára vágyó nők rémálmát - 2019 folyamán elmondta: 2015-ben, miközben a csapat "Malevolence" című lemezén dolgozott, Ashley várandós lett akkori párjától, ám elveszítette a babát, ráadásul két héttel a tragikus eseményt követően az illető meg is csalta őt.

Úgy terveztem, hogy a mostani terhességem alatt dolgozni fogok, hét hónapos várandósan az In This Momenttel és az Ice Nine Kills-szel mentünk volna turnézni, Imádtam az ötletet, noha biztos voltam abban, hogy kissé nehéz lett volna. Mindenki benne volt, mindenki támogatott. És egyszer csak az egész semmivé lett... Az élet megadja, amire szükséged van, és elveszi, amit el kell vennie. Visszatekintve, minden úgy történik, ahogy kell, még akkor is, ha ez mindig szívás. Fontos, hogy a rockvilágban legyen eg női közösség, akikkel az igazán női dolgokról tudsz beszélgetni.

Házassága tönkremeneteléről eképpen mesélt:

Nehéz volt egy házasságot életben tartani, miközben egy zenekarban dolgozol egy olyan emberrel, aki talán nem az iparból való, és nem feltétlenül ért meg. Mindig is azt mondtam, hogy nem randizok olyannal, akivel együtt is dolgozom. Olyannal akarok járni, aki teljesen más területen ténykedik. Persze ennek is megvoltak a maga hátrányai, mert a másiknak kicsit nehéz volt megértenie téged.

Én pedig nagyon barátságos ember vagyok. Mindig is a fiúk közé tartoztam, hiszen mindig is zenekarok tagja voltam. És ez egy kicsit nehéz lehet egyeseknek, akik talán nem értik, hogy mi az a bajtársiasság, miközben úton vagy, meg ilyesmi. Tehát mindenképpen nehéz. Nagyon megértő ember kell hozzá, vagy valaki, aki a zeneiparban dolgozik.

A Delain egykori frontlánya bebizonyította, hogy egyedül is megállja a helyét, ugyanis ma bejelentette: szeptember 20-ával boltokba küldi harmadik szólóalbumát.

A holland tehetség zenekarával október 4-én Utrechtben mutatja be az új számokat, zenészei között pedig ott szerepel Otto Schimmelpenninck Van Der Oije basszeros, Timo Somers gitáros és Joey de Boer dobos, akikkel 2021 februárjában elhagyták a Delaint, billentyűse pedig Sophia Vernikov. 

Ez az album különösen meghatározó számomra, mert egyrészt egy nagyon mély, személyes utazást mesél el, amely a félelem és a rögeszmés gondolatok témáját sem titkolja. Ugyanakkor a dalok valódi formáinak megtalálásának örömét is képviseli, mindazokkal, akik részt vettek a lemez elkészítésében. A stúdióban töltött pillanatok emlékeztettek arra, miért is szeretek zenét alkotni, és még soha nem voltam ennyire izgatott egy új zene miatt. Ez az album az, amellyel újra be akarom mutatni magam, és nagyon örülök, hogy ezt ezzel a csodálatos csapattal tehetem meg.

- mesélte készülő újdonságáról Charlotte.