Néhány nappal ezelőtt egy internetes rockmagazin kapta mikrofonvégre Tarja Turunent, aki ezúttal a rajongói által feltett kérdésekre válaszolt készséggel.
Néha igen vicces kérdéseket is intéztek az olvasók Tarjához, mint például, hogy adott-e már ki olyan magas hangot magából, hogy bármilyen üveg összetört?
Egy lámpával megcsináltam! Zenei középiskolába jártam, és a próbateremben énekeltem. Volt egy lámpa, amivel gond volt; amikor bizonyos frekvenciákat elértem a hangommal, elkezdett furcsán zúgni. Elkezdtem játszadozni vele, nagyon hangos hangerővel kezdtem énekelni és egyszer csak kipukkadt. Annyira boldog voltam, hogy lerohantam a lépcsőn és üvöltöttem a barátaimnak: "Ó, Istenem! Most törtem szét egy lámpát a hangommal! Gyertek és nézzétek meg, már nem működik!"
Leghíresebb rajongója tudomása szerint a híres brazil író, Paulo Coelho, akinek munkásságáért az énekesnő is odavan. Amikor az Outlanders projektet létrehozta, írt Coelho úrnak, hogy megkérezze: felhasználhatja-e a szövegeit a dalokban? A válasz Tarja elmondása szerint úgy jött, mint egy bumeráng, és ennyi állt benne: "Az én múzsám! Ó, Istenem!" Azóta is tartja a kapcsolatot az íróval.
Tavaly novemberben megjelent önéletrajzi kötetében, a Singing In My Blood-ban Tarja felfedte: 2018 őszén stroke-on esett át. Maradt-e valami nyoma a betegségnek?
Szerencsére nem okozott maradandó egészségkárosodást, de hatással volt rám. Körülbelül egy évbe telt, mire magamhoz tértem. Őszintén megmondom, féltem...
- emlékezett vissza a szörnyűségre az énekesnő, akit szerencsére férje, Marcelo Cabuli azonnal kórházba vitt, így időben vérrögoldó kezeléshez jutott. Az iszkémiás (elzáródásos) stroke esetében a beteget legkésőbb 3-4 órán belül gyógyszeres infúziókúrában kell részesíteni, hogy minél kevesebb agyterület szenvedjen károsodást.
Minden reggel, amikor felébredtem, és minden este, amikor lefeküdtem aludni, erre gondoltam. Ez borzasztó félelmetes, mert ráébresztett arra, hogy egy másodperc töredéke alatt mindent elveszíthettem volna. Miután felépültem, segítséget kértem, minden héten beszélgettem egy mentorral. Nagyon nagy sokk volt számomra a stroke, hiszen egészségesen élek és mindig vigyáztam a testemre.
Melyik koncerthelyszínt tartja az eddigi legkülönlegesebbnek az énekesnő?
Tarja:
Plovdivban [Bulgária] egy szimfonikus zenekarral léptem fel, egy szabadtéri amfiteátrumban, egy történelmi helyen. Mindig sok ajándékot kapok a rajongóimtól, és nagyon sok tehetséges ember vannak közöttük! Egyikük küldött nekem egy festményt, amely azon a koncerten készült, és megörökítette rajta az arcomat, a hajamat, az amfiteátrumot. Ott van a falamon a dolgozószobámban!
Azon albumnak, amely leginkább leírja Tarját, legutóbbi stúdiókorongját, az "In The Raw"-t nevezte meg, amely 2019 nyarán került boltokba.
Ez a lemez mondja el leginkább, ki vagyok én jelen pillanatban. Közvetlenül az agyvérzés után kezdtem el írni a dalszövegeket az albumhoz, és ez az oka annak, hogy ezt az albumot választottam - abszolút nyers. Az egész folyamat terápiás jelleggel bírt, azt hittem, nem leszek képes megcsinálni. Amikor először ültem le a számítógépem elé, csak egy üres képernyő volt előttem. A világ összes kétsége volt bennem, de végül sikerült.
Még néhány érdekességet elárult a fanoknak Tarja: például élete legcikibb színpadi történése az volt, amikor még a Nightwish tagja volt, és egyik koncertjükön egy PVC-szerű fellépőruhát viselt.
"Úgy izzadtam benne, mint egy disznó! A cipzár egyszer csak szétnyílt a ruhám hátoldalán, én énekeltem tovább és közben azon gondolkodtam, mit tegyek?! A színpad mögé rohantam, hogy keressek egy színben hozzá passzoló szigetelőszalagot vagy valamit, de nem ragadt a ruhámhoz, a bugyim pedig sárga színű volt. Végül egy törölközőt tekertem a derekamra és a koncert hátralévő részét úgy csináltam végig.
- elevetítette fel a vicces sztorit Tarja, aki azt is felfedte: Marco Hietalával, egykori csapattársával jóban vannak, sőt, a zenekar agyával, Tuomas Holopainennel is váltott pár e-mailt, de ennyi. A legképtelenebb dolog pedig, amit magáról olvasott, hogy dívának kiáltották ki.
