2019 végén hívta életre az Allen/Olzon formációt Anette Olzon és Russell Allen (Symphony X, Adrenaline Mob). Anette, aki a The Dark Elementben és Magnus KarlssonHeart Healer projektjében is ténykedik, nem panaszkodhat unalomra, hiszen szeptemberben megjelent új szólólemeze,a "Strong" hatalmas sikernek örvend (kritika ITT és ITT olvasható), a svéd csillag pedig ma felfedte, hogy amerikai zenésztársával az Allen/Olzon második albumát készítik.
A duó első korongja "Worlds Apart" címmel, 2020 tavaszán került boltokba, és igen kedvező kritikákat kapott. Nettie beszámolója szerint az új dalok éneksávjai már rögzítésre kerültek, ám azt egyelőre még nem tudni, mikor tarthatják kezükben a fanok az új lemezt.
1995-ben alakult meg az After Forever a hollandiai Limburgban, és eleinte death metal számok feldolgozásait játszották, azonban két évvel később az akkor 16 éves Floor Jansen csatlakozott a zenekarhoz, és csakhamar áttértek a szimfonikus metalra. Első albumuk "Prison of Desire" címmel, 2000 áprilisában jelent meg, ám első igazi sikereiket a 2001 májusában kiadott "Decipher"-rel könyvelhették el.
Floor, aki 2013 óta erősíti a finn Nightwisht, egy ízben kifejtette: régebben szörnyű zenének tartotta a metalt, az iskolában ugyan énekelt egy könnyedebb műfajt képviselő pop-rock stílusban ténykedő együttesben, de a metal zenébe pont Limburgba költözését követően szeretett bele, és onnantól az volt az álma, hogy egy ilyen zenekarban énekeljen.
Gondoljatok egy csapat tinire, akik zenélni akartak, és gondoljatok az internet előtti időszakra. Megszerettem a metalt, egy ilyen csapatban akartam énekelni. Ez volt az vágyam; gitároztam és akusztikus dalokat írtam, játszottam a barátaim bulijain is. Egy alkalommal, amikor egy ilyen bulin énekeltem, valaki azt mondta: "Ismerek néhány srácot, akiknek van egy metal bandájuk, és női énekest keresnek", - ez volt az After Forever. Így kerültem a zenekarba.
- emlékezett vissza a kezdetekre az énekesnő, majd így folytatta:
Volt egy régi magnónk a szoba közepén, tehát ha volt egy ötletünk, akkor arra vettük fel, a többit pedig egyszerűen csak megjegyeztük. Az első időszakban úgy voltam vele, ha nem emlékszem a szövegekre, akkor azon nem jók és kész! Ha igen, akkor oké! Hetente kétszer próbáltunk - abszolút komolyan gondoltuk a dolgot.
Floor meleg szívvel emlékszik vissza a zenekar első éveire is:
Emlékszem, valójában nem igazán tudtam, mit csinálok, ugyanakkor nagyon biztos voltam a csapatunkban! Volt bennünk tinédzseres komiszság, amire szükségünk is volt. Egy pici, mindössze 10 négyzetméteres szobán osztoztunk, emeletes ágyakkal, mindenki ott aludt. És én akkor még mindig dohányoztam. Igaz, csupán néhány évig dohányoztam, de szívtam nagyon erős dohányt is. Mintha egy másik életben történt volna! A cigaretta nem volt hatással a hangomra, de a technika hiánya már igen. Soha életemben nem vettem énekórákat, még a Decipher album felvételeinek idején sem. Szóval mindenben a megérzéseimet követtem, és megpróbáltam másokat utánozni, megtalálni a saját hangomat. Sok éven át fuvoláztam, úgy gondolom, ez sokat segített a légzéstechnika kérdésében. Természetes tehetséggel lettem megáldva - azt hiszem, ezt a szüleimnek köszönhetem!
A Prison of Desire-on hallható Beyond Me című dalban a Within Temptation frontasszonyával, Sharon den Adellel énekel Floor, de milyen érzés volt vele dolgozni?
Izgalmas! Nagyon felnéztem a Within Temptation-re. Ők voltak a "nagy testvér". A The Gathering után jöttek, az "Enter"-rel, az első albumukkal. Emlékszem, nagyon király érzés volt a közös munka. Sharon néhány évvel idősebb nálam, ami manapság már nem nagyon számít. De amikor fiatalabb vagy, ez lenyűgöz.
Az After Forever végül 2009-ben oszlott fel, Floor kiégése és az ihlet hiánya miatt. 2022-ben lesz 25 éve, hogy Floorral kezdtek dolgozni a fiúk, várható-e mégis valamilyen különleges dolog ennek kapcsán? Van esély arra, hogy újra összejöjjenek az egykori tagok?
Floor:
Nem, ami engem illet, nem. Nagyon elégedett vagyok azzal, ahol most vagyok. Jó dolog a múltban hagyni a dolgokat. Sok After Forever albumot újra kiadtak, sajnos a beleegyezésem nélkül. De a zenekar nevét viselő lemezt jövőre újra kiadják, és ebben minden tag részt vett, ami azért más megvilágításba helyezi a dolgot. Szóval ez az az album, amit szívből tudok ajánlani a rajongóknak vagy a nosztalgiázóknak.
A mai nappal jelent meg a francia modern metalos Dust In Mind negyedik nagylemeze, a "CTRL" (kritka ITT). Tavaly óta folyamatosan látta el új dalokkal rajongótáborát a Jennifer Gervais vezette zenekar, tavaly októberben jött ki elsőként aNo Way Out, idén a Break, a Lost Control, a Take Me Away, legutóbb pedig a Synapses, amely videóban a csapat büszkén vállalja gyökereit, egy versszak pedig franciául csendül fel.
Az album hírével egyetemben itt a strasbourgi csapat új kisfilmje, amely az Empty című nótához készült, íme:
Holnap jelenik meg az olasz melodic heavy metalos Temperance "Diamanti" címet viselő hatodik stúdióalbuma, amely egyben a harmadik lesz, amelyen a 2018 folyamán kilépett Chiara Tricaricót váltó Alessia Scolletti énekel.
A milánói csapat a mai napon újabb kisfilmmel jelentkezett, amelyet a címadó Diamantihoz forgattak. A dal-és albumcím olaszul "gyémántok"-at jelent, a nótában pedig a refrén is Alessiáék dallamos anyanyelvén csendül fel, íme!
Október 15-ével jelent meg a The Agonist "Days Before The World Wept" című középlemeze, amelyről két dal klipes formában is megjelent: elsőként a Remnants In Time, majd a Feast On The Living.
Vicky Psarakis, a banda énekesnője most a felvételekről és a szerzeményekről is mesélt egy internetes magazinnak.
Nem mondhatnám, hogy a folyamat különbözött a szokásostól. Az egyetlen dolog, ami nehézséget jelentett, az a kanadai határ átlépése és a karantén volt, amikor a hangsávjaimat kellett rögzítenem. Én vagyok az egyetlen a zenekarban, aki az Egyesült Államokban él, és akkoriban komoly utazási korlátozások voltak érvényben.
A Remnants In Time kapcsán Vicky elmondta: kulcsfontosságú volt, hogy a videoklipben démonná változzon, így a profi sminkessel való munka hihetetetlen érzés volt számára.
Ez a dal - és a videó is - a szélsőségekről szól. Angyali és démoni, törékeny és erős, finom és agresszív. Sok mindent megtestesít abból, amiről a The Agonist szól.
- mesélte a szerzemény megjelenésekor.
Maga az EP is tele van érzelmekkel, hitrendszerekkel, valós élettapasztalatok ihlették, egy zord történetet tár fel a kapzsiságról, falánkságról, zűrzavarról, fájdalomról, megváltásról és reményről.
Természetesen én állok a dolog mögött. Röviden összefogalva: egy karakter túlvilági útjáról szól, és a sok-sok állomásról, amíg visszatér a Földre. Ez egy kitalált történet, de tele van a saját, személyes érzéseimmel és meggyőződésemmel, a dalszövegeket pedig úgy írtam meg, hogy nagyon is átélhetőek legyenek, még akkor is, ha fogalmad sincs, mi az általános koncepció.
Várható-e új nagylemez a csapattól? Mint ismeretes, Orphans című legutóbbi albumuk 2019 szeptemberében jelent meg.
Meglehet. Ebben a pillanatban még minden nagyon átmeneti, és nem is sietünk új dalok felvételével, de az ötletek már megvannak. Szövegileg szeretném folytatni ezt a történetet, ami a fejemben van.
"Wallflowers" címmel, augusztus 27-én jelent meg a Jinjer új nagylemeze, amely kiadványt eddigi legkeményebb és legnyugtalanabb anyagaként jellemezte a formáció, az énekesnő Tatiana Shmayluk pedig rengeteg személyes élményét megírta a dalokban.
Láthattuk a Vortex, a Mediator és a Wallflower című szerzeményeket klipes formában is, most pedig megérkezett az újabb nóta, a Disclosure!
Tatiana elmondta: a dalszöveget egy korábbi interjú ihlette, ahová ő és a basszer Eugene Abdukhanov kaptak meghívást, a riporter pedig végig megpróbálta a politikai állásfoglalás felé terelni a két zenészt, afféle passzív-agresszív módon. A zenekart egyébként az ukrán nacionalisták rendre oroszbarátnak nevezik, már csak azért is, mert Ukrajna keleti részéből származnak, ahol rengeteg orosz is él, illetve korábban többször hangot adtak véleményüknek, miszerint a helyi társadalmat az ukrán országvezetés tölti meg gyűlölettel - Tatiana ITT mesélt bővebben a háborús, politikával kapcsolatos dolgokról.
