November elején indult egy közös turnéra az arkansasi Evanescence és a pennsylvaniai Halestorm - a bulik december 18-ig tartanak. A zenekarok frontasszonyai, Amy Lee és Lzzy Hale igen szoros barátságot ápolnak egymással, többször léptek fel együtt, tegnap pedig, az Oregon állambeli Portlandben adott koncertjükön egy kis extra csemegével is meglepték a rajongókat.
A Linkin Park 2017 májusában adta ki "One More Light" című albumát, amely sajnálatos módon az utolsó kiadvány volt az énekes Chester Benningtonnal - a zenész ugyanis két hónap múlva öngyilkosság következtében vesztette életét.
Ezen a lemezen kapott helyet aKiara Saulters-szel, művésznevén Kiirával felvett Heavy című szerzemény is, amelyet a két énekesnő tegnap a fellépésen is előadott - íme, a dal kettejük előadásában:
Nemrégiben megírtuk, miszerint a finn szimfonikus metálban utazó Feridea visszatérésre készül. A zenekar 2012-ben alakult Ouluban, az akkori énekesnő Heidi Mankinen volt, akit két évvel később a Katra formációból ismert Katra Solopuro váltott. 2017-ben ő is elhagyta az együttest, hogy tűzzsonglőri karrierjére koncentráljon, valamint a House of Fury frontasszonya lett.
Az együttes négy év után ma mutatta be új dalát, amely a Never We Fall címet viseli - a kifogástalanul éneklő hölgy Maj Käfer ideiglenesen állt a mikrofon mögé, ráadásul a hegedűs Heidi Lahtinen is távozott a bandából.
Ahelyett, hogy ismét az árnyékba húzózdva reménykednénk abban, hogy állandó énekest találunk a Feridea élére, inkább elkezdjük bemutatni új anyagunkat lemezkiadóknak, és remélhetőleg aláírhatunk egy szerződést. Legyen az énekesnőnk állandó vagy ideiglenes, majd meglátjuk. Jelenleg csak előre akarunk lépni és azt csinálni, amit szeretünk: zenélni.
A csapat egyébként eddig csupán két EP-t jelentetett meg, 2014-ben a "Reborn in Time"-t, 2015-ben az "Into a Dawn"-t.
On 19 November, French modern metal band Dust In Mind will release their fourth album, "CTRL". I really liked their last album "From Ashes To Flames" (review here in hungarian), so I listened to the new songs with high hopes. Thanks to DarkTunes and Raphael for letting me hear the album before its release!
Last year No Way Out was the first to be released, this year Break, Lost Control, Take Me Away and most recently Synapses.
The album is based on the band's usual modern/industrial style, and the lyrics are as deep as on previous albums. Jennifer Gervais' vocals are equally flawless and powerful, with male vocals playing a significant role.
The band has previously said that the songs are inspired by both world issues and self-awareness, and the album is harder than the first three. There are heavier emotions, and although the guitars are not as deep as on, say, "From Ashes To Flames", the music is really wide-ranging.
Music video for the opener Lost Control is very impressive, an ode to our inner Sun, according to the band. The music video for Synapses shows the band proudly showing off their French roots, with Jennifer singing a verse in French, a cute beret on her head and the Eiffel Tower - not many bands have shot a video there before! I swear, if I were learning French, this band would be my main motivation. Sérieusement!
The lyrics of Empty got to my heart. When you feel empty, at first you think you're lost in the pits of life - but eventually you come out stronger. The song softens up a bit in the middle and then rocks on again.
Jennifer plays with her voice a lot more, for example she lets out some oriental melodies in the song Break - the song was clearly written about the isolation brought on by the COVID-19 epidemic. She sings sometimes with a harder, sometimes more little girlish voice, using her talent in a very versatile way.
Freefall starts off calmly, with melodic guitars and soft vocals, then gets harder and grows into a very likeable song.
Of course, this album also has elements of electronics, which complement the heavy guitars beautifully, creating an absolutely harmonious blend - listen to W.G.A.C.A. for example.
Speak For The Voiceless is perhaps the most dynamic song on the album, a real party song, if the band can get gigging it will be a permanent part for sure. A real headbanging, bouncy song.
No Way Out closes the album. Although the song may seem pessimistic at first, there is hope in the lyrics "Give me faith, something to believe in..." - It shows that we can endure more than we thought we could.
Conclusion:
I can't write anything bad about the album, I can say without partiality that the band has given their fans the best album ever. The songs are both hard and melodic, with life-saving lyrics and Jennifer's amazing voice. A passionate and powerful album. It's an album that gives you strength, lets you see hope in the darkest of days and lets you know that you are not alone. Great work, as always. Thank you, Dust In Mind.
Heike Langhans neve több vonalról ismerősen csenghet. 2012-ben lett a svéd doom metalos Draconian frontlánya, ahol Lisa Johanssont váltotta, de más zenészekkel is dolgozott együtt, gondoljunk például a Hallatar formációra, amelyben Juha Raivio-val (Swallow The Sun), Tomi Joutsennel (Amorphis) és Gas Lipstickkel (ex-HIM) együtt vette fel a "No Stars Upon The Bridge" címre keresztelt albumot, amely Juha 2016 tavaszán, a hosszú betegség után elhunyt Aleah Stanbridge-nek állított emléket, aki a zenész alapító társa is volt az ambient/doom metalos Trees of Eternityben.
Létrehozta az ISON-t is 2015-ben, itt egészen 2019-ig ténykedett az énekesnő, a dark elektronikus zenét játszó :LOR3L3I: pedig a mai napig aktív.
Idén alapította meg REMINA nevet viselő zenekarát, amelyben társa nem más, mint kedvese, Mike Lamb, akit az új-zélandi/svéd/skót, Light Field Reverie nevű bandából ismerhetnek többen. Éppúgy, mint e formáció, a REMINA is az atmoszferikus doom metalban utazik, és a napokban jelent meg új szerzeményük, amely a Dying Sun címet viseli - a Bandcamp oldalon azonban meghallgathatók a korábban bemutatott Aeon Rains és az Obsidian című dalok is.
