Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok

Koncertlemezzel jelentkezik a Jinjer

2020. szeptember 10. - Jurancsik Eszter

 unnamed_11.jpg

Tatiana Shmaylyuk és társai a legtöbb zenészhez hasonlóan a koronavírus-járvány miatti kényszerpihenőjét tölti, éppen a pandémia kitörésekor lett volna esedékes dél-amerikai turnéjuk. E fellépéssorozatot decemberre ütemezték, ám rengeteg együttes, énekes halasztja 2021-re bulijait, így esélyes, hogy az ukrán banda is kénytelen lesz e példát követni, egyelőre azonban nincs erről hivatalos infó.

A rajongók azonban nem maradnak zene nélkül: Tatianáék meglepetéssel készülnek, egy élő dalokat tartalmazó album formájában. A felvételek a lezárások előtti, Melbourne-ben tartott bulin készültek, és november 20-ától, a Napalm Records gondozásában kerül boltokba - a kiadvány az Alive In Melbourne címet kapta.

A tracklist a következő:

01. Intro
02. Teacher, Teacher!
03. Sit Stay Roll Over
04. Ape
05. Judgement & Punishment
06. I Speak Astronomy
07. Who Is Gonna Be The One
08. Noah
09. Retrospection
10. Perennial
11. On The Top
12. Pit Of Consciousness
13. Home Back
14. Words Of Wisdom
15. Pisces
16. Captain Clock
17. Outro
A borító:
jj_1.jpg
A Teacher! Teacher! videója pedig elérhető a Youtube-on:

 

Amy Lee elmondja, miért kellett 9 évet várni az Evanescence új albumára

Még nem ismert az arkansasi Evanescence új albumának, a The Bitter Truth-nak a megjelenési dátuma, a banda tervei szerint még idén boltokba kerül a korong, ám a világot sújtó koronavírus-járvány miatt még nem tudott fix időpontot közölni a zenekar.

Három dallal azonban már megörvendeztette rajongóit a csapat, a Wasted On You, a The Game Is Over és a Use My Voice című szerzemények képében. 

0212evv40x427.jpg

Amy Lee énekesnő elmondta: visszatérnek a tipikus Evanescence-s hangzásvilághoz, a 2017-es speciális lemezen, a Synthesisen pedig főleg régi dalok újrahangszerelt változatait hallhattuk.

Most a frontasszony felfedte, miért váratott ilyen sokáig magára - 9 évig - az új lemez, a WRIF Virtual Rock Room-nak adott interjút a témában.

Elmondta: imádja a zenekarát, "szerelmes belé", ám az utóbbi években szükség volt némi pihenőre.

"Különböző utakat akartam kipróbálni a legutóbbi album (Evanescence, 2011) és a The Bitter Truth között."

- kezdte gondolatait, Amy, a 2017-es Synthesis lemez pedig ennek eredménye lett.

 10558_522966054398665_628134585_n.jpg

"2014-ben megszületett a gyermekem, Jack. Amikor anya lettem, úgy éreztem, nem akarok annyit dolgozni, mert főleg a fiamra akartam koncentrálni. Valójában azonban az anyaság perspektívákat is adott nekem. Például készítettem egy gyerekeknek szóló lemezt (Dream Too Much, 2016), és még pár apró dolgot. És mire a zenekar újra összeállt, megtaláltuk Jen Majurát, aki csodálatos kiegészítője a zenekarunknak."

Mint ismeretes, a német származású Jennifer "Jen" Majura gitáros 2015 óta dolgozik a bandával. 

"Ekkor elkezdtünk újra turnézni, amit nagyon élveztünk, ez volt az első lépés a visszatéréshez. Aztán jött a Synthesis, tele elektronikus témákkal, nagyzenekarral, ezután mondtuk azt: >>igen, készen állunk!<< Nem tudom megmondani, hogy mennyi tűz van a többiekben, de bennem valóban van, hogy most új zenét készítettünk. Akkor jön ez el mindig, amikor nagy szükségem van rá, és sok érzés, amelyből zene születik, egy küzdelemről szólnak - arról, hogy nehéz dolgokat kellett átélnem és feldolgozom, vagy tombolni tudnék. Ilyenkor biztos vagyok abban, hogy a világon minden ember ugyanígy érez."

- zárta sorait. 

Cristina Scabbia szerint az emberek nagy része alábecsüli a zene jelentőségét

A COVID-19 járvány még mindig tombol a világban, ennek kapcsán a milánói Lacuna Coil frontasszonya, Cristina Scabbia többször osztott meg gondolatokat. Kiakadt a karantén szabályait megszegő honfitársaira, de azt is elárulta: a csapatnak hiányoznak a rajongói.

Most a Campus Party kapta mikrofonvégre Cristinát, aki újabb érdekes dolgokat osztott meg. Mint kiderült: az énekesnő szerint az emberek nagy része alábecsüli a zene jelentőségét a világban.

72469158_124774185605464_2722129734484232606_n0.jpg

"Őrült érzés ez az egész, hiszen ez (a koronavírus) megváltoztatta a zeneipart, minden leállt. Semmi sem történhet most - a bulik nem tarthatók meg, márpedig a koncertek arról szólnak, hogy sok ember összejön. Arról, hogy együtt izzadnak, egymás arcába énekelnek. Most mindez abbamaradt, az utazás sem engedélyezett. Két turnét le kellett mondanunk, és természetesen sok-sok előadóművész barátomnál ugyanez a helyzet."

- kezdte sorait, majd így folytatta:

"A legőrültebb ez egészben az, hogy nem tudjuk, mikor kezdődhet minden újra. Más foglalkozásokban legalább van lehetőség erre, a következő mondat kíséretében: >>Rendben, ebben a hónapban kezdhetsz<<, néhány biztonsági dolog kíséretében, amelyeket be kell tartani. De nekünk, művészeknek a világ mostani helyzete nagyon nehéz. És ez bizony nem csak a művészekről szól, mert a színfalak mögött is rengeteg ember dolgozik! Sokan hajlamosak ezt elfelejteni ezt, mert a járvány nemcsak az énekesek és zenészek problémáját jelenti, hanem azokét is, aki színpadot építik, akik helyszínen dolgoznak. A koncerttermek tulajdonosainak a COVID miatt be kellett zárniuk. Sokan alábecsülik ezeket a körülményeket, ezzel magát a zenét is! Tehát ez egy hatalmas, probléma, és az egész iparágat komolyan érintette."

A banda szeptember 11-én különleges, online koncertet ad, Black Anima: Live From The Apocalypse elnevezés alatt, amely bulit streamen lehet követni az egész világon.

 

Lemezismertető: Oceans of Slumber

2018-ban jelent meg a texasi prog metalos Oceans of Slumber legutóbbi albuma, a The Banished Heart, amelyről itt olvashattatok kritikát.

A Cammie Gilbert vezette társulat teljesen egyedi zenét játszik. Ugyan prog metal csapatként emlegetik őket, ám zenéjükben helyet kap a gótikus és a doom hangzás is. A fent említett albumba mindegyik műfajból csepegtettek.

2020. szeptember 4-én végre elérhetővé vált a banda saját magáról elnevezett új kiadványa, addigra már ismerhettük az A Return To The Earth Below, a The Adorned Fathomless Creation, a Pray For Fire és a The Soundtrack To My Last Day című szerzeményeket. 

 56255408_2215123548530908_5526151960962531328_o.jpg

Mindegyik klipes dal igen súlyos témákat feszeget, az A Return To The Earth Below-ról például így mesélt Cammie:

"Önmagunkban, akárcsak a társadalomban, vannak olyan ciklusok, amelyeket meg kell szakítani. Azokat, amelyek visszathúznak minket, amelyek szétcincálnak minket, amelyek gyötrelmet okoznak. Néha minden előjel nélkül jelennek meg a repedések a felszínen, majd érzelmi zűrzavart okoznak, akár reménytelenséget is. Egy pont után nem szabad tovább menekülni. Sem a fájdalom, sem az igazság, sem önmagunk elől. Szükség van az önvizsgálatra, az hozhatja el a békét, kívül és belül egyraránt. Az A Return To The Earth Below erről a belső utazásról szól. A szív és az agy harcáról, ahogy a megoldás keresése folyik. Nem is találhattunk volna jobb időpontot a dal kiadására, hiszen jelenleg mindannyian a változás kereszteződésében állunk..."

A felvételek éppen a karantén ideje alatt zajlottak, amelyet a koronavírus tombolása miatt vezettek be. Egyértelműen fellelhetők ezek az érzések is a lemezen, de ugyanígy megtalálhatóak a lemezen utalások George Floyd-ra. Az afroamerikai férfi májusban halt szörnyű halált fehér rendőrök által. Bár tény, hogy a férfi bűnlajstroma igen hosszú, halála napján nem követett el semmit, amely indokolta volna az egyenruhások kegyetlen fellépését vele szemben. 

d8b28afdda7aa9548a4831984998f2d1_d49afe6e3b4eb7cadfe308837303ec67.jpg

Cammie, ez a gyönyörű, hihetetlenül tehetséges lány egy hosszabb interjút is adott a témában - kitért arra, hogy a feketék sok helyütt még mindig elnyomás alatt vannak Amerikában. Részlet az interjúból:

"Fekete nő vagyok Amerikában, rabszolgák ükunokája. Csak a fényképekről vannak róluk emlékeim; kislányként megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett az életük. De ahogy telt az idő, felfedeztem a valóságot a gyermeki képzelet mögött. Most, amikor régi fényképeket látok a polgárháborús dokumentumfilmeiben, látom az arcukat. Amikor megnézek a Jim Crow-korszakból egy szemcsés fekete-fehér felvételt, látom az arcukat. Amikor nézem a Luther King Jr. ihlette filmeket, látom az arcukat. És amikor bejelentkezek a szociális médiába és látom, hogy a tüntetőket könnygázzal fújják le, látom az arcukat, csak most már az enyém is közöttük van."

Ahogyan elmondta: a kegyetlenség, amelyben George Floyd életét vesztette, nem hagyható figyelmen kívül. Kellemetlen, de  valahol mégis szerencsés, hogy a halálát videóra vették. Ez lehetőséget adott a világnak, hogy láthassa azt, amire az amerikai feketék évtizedek óta próbálják felhívni a figyelmet. Hogy a dolgok még mindig nincsenek összerakva, és összetörtek. Nagyon, nagyon összetörtek.

 "Láttam, hogy több fekete ember sír a nemzeti csatornákon, mint valaha. Sérültnek érzem magam, mert a történelem is sérült, és úgy érzem, hogy ez az ország teljesen összetört. "

A különleges hangú énekesnő szerint a gyűlölet, az elnyomás mindennapos Amerikában. Márpedig egy nemzetnek együttérzést kellene mutatniuk az elnyomottak irányába. 

8757ea6c361a82c9e44f446015e050f9.png

A Pray For Fire, a The Colors Of Grace egyértelműen utal Mr. Floyd halálára, amely Amerika-szerte zavargásokat váltott ki - és nemcsak a feketék között. Az I Mourn These Yellow Leaves egyértelműen egy vérbeli doom metál szerzemény, amely igencsak bedurvul, benne férfi hörgéssel, amely Dobber Beverly nevéhez köthető.

Az album sokkal, sokkal sötétebb, mint az eddigiek, és a 2020-as év eddigi történéseit nézve teljesen érthető is. Mind zeneileg, mind a szövegeket tekintve egy sokkal komorabb anyagot kaptunk a zenekartól, mint az előzőekben, a lélek legsötétebb mélységeibe vezet el bennünket a néha keményebb, néha lágyabb muzsika, a gondolatébresztő dalszövegek és Cammie csodás hangja. Kevés olyan metálénekesnő van, aki ennyire igaz, ennyire őszinte lenne a zenéjében, a művészetében. Mindezt úgy, hogy fekete nőként igenis, odaállt a mikrofon mögé, hogy hangjával betöltse az egész Univerzumot. Nem rejteget semmit. Mindent megmutat. Bátorságával és dalszövegeivel képviseli az összes feketét, az elnyomottakat, a kívülállókat, az önhibájukon kívül a társadalom perifériájára kerülteket. 

oceans-of-slumber-oceans-of-slumber.jpg

A sötét dallamok és szövegek pedig minden reménytelenség-érzés ellenére a magasságokba viszik az embert. Tudjátok, ha a mélypontot elérjük, onnan csak felfelé vezet az út... de még mennyire!

Ismét remek munkát végzett a houstoni csapat. 

10/10

süti beállítások módosítása