Az extrém metált képviselő female fronted zenekarok népszerűsége egyre nő, de vajon mi állhat ennek hátterében? Pusztán a jó marketing? A csinos lányok? A svéd Arch Enemy sikeressége akkor kezdett igazán nőni, amikor 2000-ben Johan Liiva énekes helyére Angela Gossow lépett. Tulajonképpen akkoriban ő volt szinte az egyetlen olyan női metálénekes, aki a hörgés technikájával remekelt. Akkoriban ugyanis főleg a Nightwish nyomán gombamód szaporodó szimfometál csapatok színesítették főleg a palettát, Angela felbukkanása pedig üde színfoltként hatott az addigra is meglehetősen telített piacon. Az ő színre lépését követően egyre több olyan banda született, ahol egy nő hörög, de persze ha kell, előveszi a tiszta énekhangját is. Ez lehet az egyik teória.

2014 első felében a német Angelát a kanadai Alissa váltotta, akit éppen akkor penderített ki az általa alapított The Agonist. Az együttes azóta még több rajongót szerzett, kiadták a War Eternal albumot, szeptember 8-ával pedig a Will To Power című lemezzel rukkol elő a formáció. 

De miben látja az extrém női énekesek népszerűségét a 32 éves Alissa?

"Több extrém metálénekesnőre van szükség! A mai világban mit látsz, ha szétnézel? Kim Kardashianok, műcsöcsök, cipőmánia. A szépség fogalma a társadalom által elfogadott, tökéletes megjelenéshez társítható, a felszínességhez."

- magyarázza a frontasszony, és szavaiban lehet is valami, hiszen a megvezethető fiatal lányok példaképei pont a Kardashianok és a hasonló műnők.