1998. május 11-én látott napvilágot a wisconsini alternatív rockban nyomuló Garbage második stúdióalbuma, a "Version 2.0". Elődje, az 1995-ös "Garbage" is jól szerepelt a listákon, ám a csapat második kiadványa jóval nagyobbat durrant - ez a korong hozta meg az igazi áttörést Shirley Mansonéknak.
Elsőként a Push It jött ki még áprilisban a lemezről, amelynek videóját rongyosra játszották a zenecsatornák, a szám pedig olyan országok top 10-es listáján szerzett előkelő helyezéseket, mint az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Izland (ahol egészen a második helyig menetelt a nóta), valamint az énekesnő Shirley szülőhazája, Skócia.
A húzós dalt követte az I Think I'm Paranoid, amely júliusban jelent meg, és a Push It-hez hasonlóan szintén szép sikerekkel gazdagította a zenekart, Spanyolországban pedig kikövetelte magának az első helyezést.
Az albumról még négy szerzemény jelent meg kislemezként, a Special (1998 október), a When I Grow Up (1999 január), a This Trick Is to Keep Breathing (1999 február), majd a You Look So Fine (1999 május).
Az együttes azóta öt albumot jelentetett meg, legutóbb a "No Gods No Masters" című lemezt 2021 nyarán, ám rengeteg rajongó a Version 2.0 által ismerte meg a bandát - többek közt én is, 12 éves koromban, és Shirley volt az első rockénekesnő, akit megszerettem.
Szépen muzsikál a wisconsini Garbage "No Gods No Masters" című stúdióalbuma, amely tavaly júniusban töltötte meg a boltok polcait. A zenekar skót születésű énekesnője, az 55 éves Shirley Manson pedig soha nem arról volt híres, hogy hallgatna, ha mondanivalója akad. Többször kifejtette már véleményét a nőgyűlöletről, szót ejtett a csapat nehéz időszakairól is, most pedig több témát is kivesézett egy interjúban.
Elárulta például, hogy az egyik legnehezebb éve a 2001-es volt, ugyanis míg szakmailag csúcson voltak a Garbage-dzsal, addig a magánélete romokban hevert.
Ez volt életem legrosszabb éve. Ocsmány, undorító, nehéz év volt. Főleg azért, mert egy nagyon nehéz váláson mentem keresztül.
Shirley 1996-ban kötött házasságot egy skót művésszel, Eddie Farrell-lel szülővárosában, Edinburghben, ám a kapcsolat nem húzta sokáig. Mindeközben a banda szekere akkor indult be igazán, harmadik nagylemezük, a "Beautiful Garbage" 2001 októberében jelent meg, rajta olyan sikerdalokkal, mint a Cherry Lips vagy a Breaking Up the Girl. A zenekar 1998-as, "Version 2.0" című kiadványa nyomdokain menetelt tovább a korong, amellyel eljutottak Ausztráliába is.
Miközben a karrierem szárnyalt, a magánéletem tönkrement. Akkoriban nagyon sovány is voltam, és szerencsétlennek is éreztem magam. Ki voltam borulva, mint mindenki, aki átélt már egy szörnyű válást. Tomboló fájdalom gyötört. Azt gondolod, a dolgok örökké szarok maradnak, de persze ez nem így történik. Mindig jön valami, egy új kaland, egy új szerelem, bármi, ezt azóta megtanultam. De akkor 35 éves voltam, jóval fiatalabb, mint most, és azt hittem, vége a világnak.
Az énekesnő azt sem rejtette soha véka alá, hogy a világot irányító férfiak sokszor visszaélnek a helyzetükkel, erről szól a Men Who Rule the World című szerzemény is, amely a "No Gods No Masters" első kislemezes dala volt.
Nő vagyok, akit egy fehér patriarchális társadalom nevelt fel. A karrierem során sokszor beszéltem erről, az zeneiparban is tapasztalható egyenlőtlenségekről, valamint arról, hogy minden a férfiak kezében van. Ha egy patriarchális rendszer van hatalmon, akkor az diktálja az erkölcsöket, az emberek ízlését.
És természetesen ez az egész a férfiaknak kedvez. Bár a közösségi médiának kétségtelenül vannak hátrányai is, de ezek a platformok segítettek abban, hogy ez a rendszer végre elkezdjen lebomlani, hiszen ezek a weboldalak rengeteg nőnek tették lehetővé, hogy hallassák a hangjukat. Még mindig vannak leküzdendő problémák, de látom azt is, hogy pozitív irányba tartanak a dolgok. És azt gondolom, hogy a következő generáció már egyáltalán nem fogja elviseli azt, hogy elnyomják őket.
- vélekedik Shirley, aki örömmel látja, hogy a fiatalabb művészek erőteljesen képviselik érdekeiket, és azt tanácsolja nekik: maradjanak kemények.
Tudom, hogy a fehér férfiak dühösek, amikor ezt mondom, és meg is értem, hiszen nagyon fenyegető érzés lehet, amikor az egész világ a kiváltságaidról beszél, és te nem érzed magad kiváltságosnak. De a lényeg az, hogy a fehér férfiak nem értik meg, mennyire privilegizált helyzetben vannak. És soha nem is fogják megérteni. Kiegyensúlyozottabb társadalomra van szükségünk.
Mert ez nem csak igazságos, hanem szükséges is. Ahhoz, hogy megmentsük a társadalmunkat és a bolygónkat, másfajta szemléletmódra van szükségünk. Olyan emberekre van szükségünk a kormányokban is, akik a nőket és a nők érdekeit képviselik. És akik képviselik az LMBTQIA-t, a színes bőrűeket is. És persze, kell néhány fehér férfi is. Azt hiszem, ezzel mindenki csak nyer.
"No Gods No Masters" címmel, júniusban jelent meg a wisconsini Garbage hetedik nagylemeze, amely remek kritikákat kapott, és az együttestől megszokott módon ismét egy szókimondó albumot kaptunk.
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.
- magyarázta még tavasszal az együttes.
Shirley Manson, a formáció énekesnője nemrég elmesélte, hogy a kilencvenes években, amikor a csapattal beindult a karrierje, legtöbben "őrült, dühös feministának" nevezték, hiszen már akkor sem volt rest felemelni a hangját a nők elnyomása és szexuális kizsákmányolása ellen.
Most kicsit más témában osztott meg titkokat a frontasszony egy internetes magazinnak. November 5-ével a zenekar újra kiadta a "Beautiful Garbage" című lemezét, amely tavaly lett 20 éves, és amelyen olyan szerzemények kaptak helyet, mint a Cherry Lips vagy a Breaking Up the Girl. Ám a 2021-es esztendő éppúgy, mint más bandák számára, Shirley-éknek is nehéz volt. Mint azt most felfedte: megkérdőjeleződött a banda jövője is.
Eredetileg két héttel szeptember 11-e után adtuk volna ki az albumot. Ám utolért minket a 9/11-tragédia káosza, valamint a zenei életben történt változások is, amelyeket a koronavírus-járvány okozott. Nem tudtuk a tervezett időben megjelentetni a lemezt. Ezt a pályánk egyik kudarcaként éltük meg, sőt, egy kis időre a Garbage jövője is kétségessé vált. Tényleg azt hittem, hogy ez a karrierem vége, és hogy soha nem fogunk talpra állni. Időbe telt, mire ezen túljutottunk. Az öröm hatalmas jelentőséggel bír, ha művész vagy, különösen egy olyan iparágban, amely annyira nehézzé vált. Ezért kincsnek érezheted, ha az életed és a karriered ilyen késői szakaszában rájössz, hogy visszanyertél valamit.
- mesélte a kritikus időszak kapcsán Shirley, majd azt is elmondta: minden zenész a rajongók kegyeiért verseng.
Ha zenészek vagyunk, kapcsolódunk egymáshoz, akár elfogadjuk ezt, akár nem. Mindannyian ott kint, a színpadon versenyeztek egymással a közönség szeretetéért, és ezzel mindannyian ugyanabban a medencében úsztok. És ha mindannyian ugyanabban a medencében vagytok, egymásnak csapódtok...
Júniusban került boltokba a Garbage legújabb, sorban hetedik stúdióalbuma, a No Gods No Masters, amelyről megjelenése előtt a banda így mesélt:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.
A lemez remek kritikákat kapott, a rajta szereplő dalok pedig ugyanazzal az energiával ütnek, mint például a nagy sikert meghozó, 1998-as kiadású Version 2.0 című kiadvány.
Shirley Manson, a zenekar skót származású énekesnője most, 55 évesen is olyan kirobbanó formában van, mint a csapat karrierjének kezdetén, és soha nem tett lakatot a szájára - különösen, ha a nők elnyomásáról van szó, néhány éve egy hosszabb interjúban ki is fejtette gondolatmenetét.
Most visszaemlékezett arra, milyennek is látta őt az emberek többsége a kilencvenes években, amikor a Garbage szekere futni kezdett:
"Akkoriban én voltam a dühös, őrült feminista - így jellemeztek engem. Azonban manapság már egyre többen adják a hangjukat a nőgyűlölet elleni kampányokhoz. De amikor az énekesi karrierem beindult a Garbage-dzsal, ez szokatlan téma volt."
- elmélkedett az énekesnő, akit elkeserít, hogy ez a jelenség még mindig nagyon erősen jelen van a világban, ugyanakkor hozzátette: hisz abban, hogy ez megváltozik.
Időnként kicsit elkeserít, hogy még mindig újra és újra ezen a vágányon kötünk ki. Ám érzem, hogy minden egyes évtized, ami következik, egy kicsit jobb lesz. Hiszek a változásban. Engem mindenki inspirál, aki hajlandó szembeszállni a status quóval. Nem akarok úgy meghalni, hogy csak végignéztem, ahogy ez az egész igazságtalanság megelevenedik előttem, és soha nem emeltem fel a hangomat ellene.
A Garbage 1993-ban alakult a Wisconsin állambeli Madisonban, élén egy skót születésű énekesnővel, Shirley Mansonnal. Első albumuk, amely 1995-ben jelent meg, a zenekar nevét viselte, az igazi áttörést azonban az 1998-as Version 2.0 hozta meg a formációnak, gondoljunk csak például a Push It-re, amelyet rommá játszottak a rádiók, az I Think I'm Paranoid-ra vagy a You Look So Fine-ra. Egy évvel később a 19. James Bond-film egyik betétdalát is a csapat jegyzi, a The World Is Not Enough is orrvérzésig folyt a zenecsatornákon.
Hasonlóképpen erős lemez lett a 2001-es Beautiful Garbage is, rajta sokak kedvencével, a Cherry Lips-sel, a Bleed Like Me (2005) kicsit gyengébb lett, de hallgatható, a Not Your Kind Of People(2012) azonban már közel sem volt annyira vérszegény, mint elődje, a legutóbbi, Strange Little Birds (2016) is hozta az elvárásokat. 2017-ben a No Horseskislemez bevételeit pedig a Vöröskeresztnek ajánlotta a banda.
Jómagam 1998-ban, 12 évesen hallottam először az együttesről, a fent említett Push It című sláger kapcsán. Tulajdonképpen Shirley volt az első rockénekesnő, akit megszerettem és a mai napig hatalmas példaképem. Az idén 56. évét betöltő frontasszony semmit nem veszített karizmájából, ugyanolyan energiával tombol a színpadon, mint a harmincas éveiben.
A No Gods No Masters boltokba kerülését megelőzően, a The Men Who Rule The Worldmegjelenése kapcsán az énekesnő elárulta:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. A The Men Who Rule The World pedig egy tiltakozó dal; gyötrő vádirat és hadüzenet, amely kritizálja a kapitalista rövidlátás, a rasszizmus, a szexizmus és a nőgyűlölet világszerte tapasztalható növekedését. Ez egy egyértelmű szándéknyilatkozat egy olyan zenekartól, amely még mindig hisz az ellenvélemény erejében, megadva a lemez alaphangulatát.
Butch Vig dobos hozzátette:
Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.
A The Creeps a hatalmon lévőket és az emberek manipulálhatóságát veszi alapul, az A Woman Destroyed-ben kemény utalásokat találhatunk arra, hogy sok helyütt a világon a nők még mindig másodrendű állampolgárnak számítanak és nem hiányzik a dalból az őket övező szexizmus, a nők eltárgyiasítása sem - hasonló témát feszeget a lassabb dallamú This City Will Kill You és az Uncomfortably Me is.
Itt kell megemlítenem, hogy a szövegeket ugyan Shirley írja, de szó nincs semmiféle férfigyűlöletről, nincs általánosítás. Shirley hosszú évek óta él boldog házasságban Billy Bush zenei producerrel, a zenekar férfi tagjai pedig teljes mellszélességgel az énekesnő mellett vannak.
Természetesen a vallások fricskázása sem maradhatott ki, a szó veszélyes értelmében vallásos viselkedés adja a Waiting For God alapját, a Godhead-ben igen kemény szavakat kapunk. "Tudnál arról, ha lenne farkam...?"
Ahogy a zenekar fogalmazott: a lemez a világ őrületét tükrözi, és valóban így van. Ha újból lehetnek koncertek, biztosan állandó darab lesz majd jó pár tétel az albumról, amely nagyon jól sikerült, minőségi munkát és odabaszós dalszövegeket kapunk a dalcsokor képében.
Minden feminizmus nélkül: több ilyen nő kellene a rock-és metálvilágba, mint amilyen ez az ötödik X-en túli, hihetetlen energiával és őszinteséggel megáldott Shirley.
Június 11-én jelent meg a skót/amerikai Garbage új lemeze, a No Gods, No Masters. A korong kapcsán Shirley Manson, a csapat énekesnője elárulta: ezzel az albummal akarják kifejezni, hogy a világ egy "kibaszott kemény dió" , és mekkora káoszt élünk meg jelenleg.
Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.
Június 11-ével landol a boltok polcain a skót/amerikai Garbage hetedik nagylemeze, amely a No Gods, No Masters címet kapta. Eddig három nóta vált elérhetővé kisfilmes formában a korongról, elsőként a The Men Who Rule The World, majd a címadó dal, nemrég pedig a Wolves.
Shirley Manson, a banda karizmatikus, 54 évesen is bombaformában lévő frontasszonya a következőképpen nyilatkozott a dalcsokorról:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk.
Shirley sosem volt szívbajos kimondani, amit érez, a The Men Who Rule The World-ben például a következő sorok hallhatók: "A világot uraló férfiak kibaszott nagy zűrzavart csináltak..."
A csapat dobosa, egyben az album társproducere, Butch Vig habozás nélkül az énekesnő mellé állt, aki keményen harcol a világot jellemző patriarchátus ellen.
Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.
- magyarázta a zenész.
Lehetsz költő, zenész, festő vagy bármi más, a pénz nem mindig "ismeri el" a művészeteket. Az általam ismert művészek 99%-a végigküzdötte az életét.
Vig tisztában van a diszkrimináció jelenlétével is.
A feleségem egy főleg férfiakból álló kiadónál, az A&R-nél dolgozott, és igen nehéz volt hallatnia a hangját, de a tinédzser lányom is szembesült a dologgal. Zenész szeretne lenni. Próbáljuk tanítani őt, mutatni neki néhány dolgot, hogy megtanulja, hogyan kezelje ezt a jövőben, és hogy erősnek érezze magát. Tudom, hogy Shirley is ezt mondja - azt akarja, hogy a nők képesek legyenek jogot érezni arra, hogy kockáztassanak és felemeljék a hangjukat. Shirley sokféle témáról énekel az új lemezen, de szerintem ez egy jó dolog, hiszen egy olyan lemezt készítettünk amely társadalmi-politikai kérdéseket feszeget. Ez a világ, ahogy mi látjuk. Shirley írja a dalszövegeket, de mindannyiunk nevében szól.
Június 11-ével érkezik a skót/amerikai Garbage hetedik stúdióalbuma, a No Gods No Masters, amelynek születéséről az énekesnő Shirley Manson így mesélt:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk.
Elsőként aThe Men Who Rule The World című nóta jött ki videóként is az albumról, majd a címadó dal, most pedig újabb szerzeménnyel rukkolt elő a zenekar, íme a Wolves:
Nemrégiben írtuk meg, miszerint a skót/amerikai Garbage új lemezt szabadít a világra nyáron - a korong No Gods No Masters címmel jelenik meg június 11-én, és az első dalt már hallhattuk-láthattuk róla, a The Men Who Rule The World-öt.
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk.
- mesélte a kiadvány kapcsán Shirley Manson énekesnő, ma pedig újabb nótát szállított a banda a készülő lemezről, mégpedig a címadó dalt - íme a No Gods No Masters:
Az amerikai/skót Garbage háza táján jó ideje csend honolt, utoljára a No Horses című videoklip kapcsán hallattak magukról, amely felkavaró szövegű és képvilágú kislemez bevételeit a Vöröskereszt kapta meg.
Shirley Manson és a srácok utolsó nagylemeze Strange Little Birds címmel került boltokba 2016-ban, ám most a négyes bejelentette: nyáron, egészen pontosan június 11-én világra szabadítják új albumukat, amely a No Gods No Masters címet fogja viselni.
Az első dal, a The Men Who Rule The World éppen ma jelent meg kisfilmes formában a Youtube-on:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk.
- magyarázta az énekesnő Shirley, majd hozzátette:
A The Men Who Rule The World egy tiltakozó dal; gyötrő vádirat és hadüzenet, amely kritizálja a kapitalista rövidlátás, a rasszizmus, a szexizmus és a nőgyűlölet világszerte tapasztalható növekedését. Ez egy egyértelmű szándéknyilatkozat egy olyan zenekartól, amely még mindig hisz az ellenvélemény erejében, megadva a lemez alaphangulatát.
Íme, a lemez számlistája és borítója:
1. The Men Who Rule the World 2. The Creeps 3. Uncomfortably Me 4. Wolves 5. Waiting for God 6. Godhead 7. Anonymous XXX 8. A Woman Destroyed 9. Flipping the Bird 10. No Gods No Masters 11. This City Will Kill You
Deluxe Edition (bonus tracks)
12. No Horses 13. Starman 14. Girls Talk (feat. Brody Dalle) 15. Because The Night (feat. Screaming Females) 16. On Fire 17. The Chemicals (feat. Brian Aubert) 18. Destroying Angels (feat. John Doe & Exene Cervenka) 19. Time Will Destroy Everything
