A csehországi Vizovice városában kerül megrendezésre a Masters Of Rock fesztivál 2017. július 13-a és 16-a között, a rendezvény pedig jó pár female metal bandát felvonultat - minden napra jut egy női énekessel rendelkező csapat. Itt lesz a finn Battle Beast, az Ausztriából érkező Visions of Atlantis és Serenity, Hollandiából képviselteti magát Anneke van Giersbergen VUUR csapata, az Epica, a modern metált játszó The Charm The Fury és a Marco Hietalával együtt zenélő Delain, és a nálunk május 7-én koncertet adó olasz Lacuna Coilt és a svéd Follow The Ciphert is láthatják a fesztiválra látogatók. A fiatalabb bandák közül tiszteletét teszi a sokféle nemzetiségű Almanac nevű zenekar, Jeannette Marchewka vezetésével. 

Íme, a teljes program:

Július 13. csütörtök

12.00 – 12.45 Fleret
13.00 – 13.50 Brother Firetribe
14.00 – 14.50 The Charm the Fury
15.05 – 16.05 Majesty
16.25 – 17.25 Elvenking
17.45 – 18.45 Battle Beast
19.10 – 20.20 Death Angel
20.50 – 22.20 Stratovarius
22.50 – 00.20 Sabaton + Bohuslava Martin Filharmonikus Zenekar
00.50 – 02.00 Pain

Július 14. péntek

10.00 – 10.50 Wind Rose
10.55 – 11.40 Heidevolk
11.50 – 12.35 Harlej
12.50 – 13.45 Visions of Atlantis
14.00 – 15.00 Dymytry
15.20 – 16.20 Anneke Van Giersbergen’s Vuur
17.00 – 18.15 Bohemian Metal Rhapsody
18.45 – 20.00 Epica
20.30 – 22.00 Sepultura
22.35 – 00.15 Running Wild
00.45 – 02.00 Moonspell

Július 15. szombat

10.00 – 10.45 Dark Gamballe
10.55 – 11.40 Follow the Cipher
11.55 – 12.45 C.O.P. UK
13.00 – 13.50 Serenity
14.05 – 14.55 Trollfest
15.10 – 16.10 Equilibrium
16.25 – 17.35 Almanac
17.55 – 19.05 Pretty Maids
19.25 – 20.35 Delain + Marco Hietala (Nightwish)
21.05 – 22.20 Saxon
22.50 – 00.20 Kreator
00.50 – 02.00 Crematory

Július 16. vasárnap

10.00 – 10.45 Motörgang
10.50 – 11.45 Tri State Corner
12.00 – 12.50 Iron Savior
13.05 – 13.55 Varg
14.15 – 15.15 Kreyson
15.35 – 16.35 Rage
16.55 – 18.10 Lacuna Coil
18.40 – 20.00 Dee Snider
20.30 – 22.00 Edguy
22.50 – 00.00 Vince Neil

A Danse Macabre elnevezést kapta a miniturné, amelynek keretein belül Charlotte Wesselsék és Marco Hietala együtt kel útra Európában, az ősz folyamán. A finn énekes-gitáros többször zenélt már együtt a holland együttessel, így nem meglepő, hogy Marco azonnal igent mondott a banda megkeresésére. A Delain Facebookos posztjában Charlotte-ék elárulták: számtalan olyan dal fog felcsendülni a koncerteken, amelyeket ritkán adnak elő, valamint még az idei évben az üzletek polcaira kerül egy Blu-ray DVD is, amely a tavalyi Paradiso-ban (Amszterdam) tartott nagyszabású fellépést tartalmazza majd.

A koncertek helyszínei:

26/10/2017 Franciaország, Párizs, Alhambra
27/10/2017 Svájc, Pratteln, Z7
28/10/2017 Németország, Bochum, Zeche
29/10/2017 Németország, München, Backstage
31/10/2017 Hollandia, Utrecht, Tivoli
01/11/2017 Egyesült Királyság, London, KOKO

6. DIABULUS IN MUSICA - DIRGE FOR THE ARCHONS

A spanyolok korábbi két munkája elhalványul a tavaly november 18-ával piacra dobott Dirge For The Archons mellett, amely jóval keményebbre sikerült, mint az előző albumaik. Olyan sikerdalok kaptak helyet a lemezen, mint a Crimson Gale, az Invisible vagy az Earthly Illusions.

Zuberoa Aznárez, a mezzoszoprán énekesnő 2015-ben édesanya lett, a szülés, az anyaság megélése pedig a hangjára, énekstílusára is kihatott, abszolút pozitív értelemben. A kiadványt rengeteg kórus színesíti, amelyek tökéletesen idomulnak Zuberoa énekéhez. Az album tele van érzelmekkel, talán az eddigi legérzelmesebb korongját adta ki a csapat.

5. LACUNA COIL - DELIRIUM

Sokan fikázták az olaszok 2014-es Broken Crown Halo című lemezét, miszerint túlzottan "amerikanizálódott" lett a kiadvány. Cristina Scabbiáék lehet, hogy elgondolkodtak ezen és amikor év elején stúdióba vonultak rögzíteni a Delirium számait, újításokat eszközöltek.

A Broken Crown Halo megjelenését követően változások következtek be a milánói zenekar életében: 2014-ben két alapító tag is elhagyta a csapatot, tavaly pedig a dobosuk is távozott. Az új dobossal véleményem szerint jól jártak a talján zenemágusok, akik lassan 20. éve ténykednek a metál színterén. A Delirium 2016. május 27-én került a boltok polcaira, és az első héten nem kevesebb, mint 13 ezer példány talált gazdára. A lírai alt hangú Cristina eddigi legmagasabb énekét hallhatjuk a korongon, elérve a mezzoszoprán szintjét is, a hangszerelés pedig súlyosra sikeredett. 

4. DELAIN - MOONBATHERS

A holland csapat új anyaga Moonbathers címmel augusztus 26-án vált elérhetővé, amely talán az eddigi legsokszínűbb lemeze lett a Charlotte Wessels vezette zenekarnak.

A sokáig csak előzenekari funkciót betöltő együttes mára hatalmas rajongótáborra tett szert, a Moonbathers-szel pedig még a legszőrösszívűbb kritikusokat is meggyőzték. Charlotte, akinek zenei ízlése rendkívül széleskörű, egyre inkább megtalálja a saját éneklési stílusát, minden egyes albumon hatalmas előrelépéseket hallhatunk a frontasszonytól. Merel Bechtold csatlakozása nagyon jót tett a bandának, ahogyan az Arch Emeny-s Alissa White-Gluz közreműködése is a Hands Of Gold című, nyitó tételben. Az együttes először a 2012-es We Are The Others című művében mert igazán önmaga lenni, különcként viselkedni, és ez be is jött, hiszen azóta a hatosfogat népszerűsége hihetetlen mértékben növekszik.

3. EPICA - THE HOLOGRAPHIC PRINCIPLE

Simone Simons és a fiúk 2014-es lemeze, a The Quantum Enigma hatalmasat durrant, de elmondásuk szerint már az album megjelenése után az új korong dalain kezdtek dolgozni. Magasan volt a léc, amit a derék hollandok sikeresen elértek a szeptember 30-án napvilágot látott The Holographic Principle-lel. Rengeteg különleges hangszer és zenei megoldás hallható a kiadványon, amely kiszámíthatatlanná, ugyanakkor lehengerlővé teszi a lemezt.

A digitalizálódott társadalomra kihegyezett szövegek azonnal megfogják az embert, Simone éneke és Mark hörgése pedig beleég az ember agyába. Fülbemászó refrének, magasztos kórusok és olykor már a black metal felé hajló elemek (elég az Ascension - Dream State Armageddonra gondolni) pedig a hatosfogat eddigi legmagasabb szintű munkáját eredményezik. Nekem egyébként a címadó dal a legnagyobb favorit a lemezről. Mestermű a korong.

2. TARJA - THE SHADOW SELF

A megjelenés napján, augusztus 5-én mutatta be új lemezét a finn metálkirálynő Tarja Turunen a németországi Wacken Open Air fesztiválon. A lemezről még tavaly márciusban azt nyilatkozta: eddigi legsúlyosabb, legkomolyabb anyagát adja a rajongók kezébe.

És nem is beszélt mellé, hiszen a lemez rendkívül erős nótákat vonultat fel, olyan vendégzenészekkel, mint pl. Alissa White-Gluz (Arch Enemy), Max Lilja, valamint az énekesnő öccse, Toni szereplése az Eagle Eye-ban. Ismét egy hihetetlenül színes és valóban kemény albumot tett elénk Finnország hangja, amelybe lehetetlen belekötni. Természetesen a metálzenével foglalkozó oldalak többsége szépen lehúzta a korongot, mert nem elég metálos. Tarja viszont sosem tartotta magát kimondottan metálzenei irányultságú énekesnőnek, ő egyszerűen Tarja és kész. Bármit csinál, a rajongóknak tetszik, ez a lemez pedig egyértelműen karrierje egyik csúcspontja. Személy szerint a Calling From The Wild, a Demons In You, az Undertaker és a Too Many a csúcs a számok közül.

1. TREES OF ETERNITY - HOUR OF THE NIGHTINGALE

Aleah Stanbridge, aki Dél-Afrikában született, a kétezres években költözött szüleivel és testvérével a svédországi Örebróba. Itt alapította meg a finn Juha Raivioval (Swallow The Sun) a Trees Of Eternityt 2009-ben, amikor is találkoztak és azonnal egymásba szerettek. Demójuk 2013-ban Black Ocean címmel jelent meg, ám ez év végén Aleah-nál rákos betegséget diagnosztizáltak. A lemez felvételeit 2014-15 folyamán fejezték be Kai Hahto (Nightwish, Wintersun), valamint a Norrman-testvérek (Mattias és Fredrik) közreműködésével. Az albumra a tipikus doom és gothic elemek jellemzők, minden dalt áthat a sötétség, az élet értelmén való rágódás. Mindegyik dalt imádom, de a két kedvenc a Sinking Ships és a címadó Hour Of The Nightingale.

A korong felvételeinek idején Aleah ugye már tisztában volt betegségével, ám nem adta meg magát egykönnyen. Dalokat írt, énekelt és a hagyományos orvosi kezelések mellett az alternatív gyógyítás terápiáival is próbált gyógyulni. Az igazság azonban az, hogy az ő lelke túl szép volt ehhez a retek világhoz, ezért. 2016. április 18-án elhagyta az élők világát a különleges hangú Aleah. Juha egyszerűen csak Csalogány Királynőnek nevezte kedvesét, aki nem volt sem operaénekes, sem rockénekes, egyszerűen csak: énekesnő volt, minden porcikájában előadóművész. A Királynő fejére pedig a korong megjelenésével került fel a korona. Méltó, szomorú, de egyben gyönyörű búcsú egy 39 éves, szép és tehetséges zenésztől, aki a világ jobbításán fáradozott. Aleah olyan magas szinten rezgett, mint egy angyal.

+1. DARK SARAH - THE PUZZLE

Az Amberian Dawn-ból 2012-ben kivált Heidi Parviainen énekesnő új projektet hozott létre még az évben, Dark Sarah néven. Az újdonsült formáció első lemezére 2015-ig kellett várni, a Beyond The Black Veil ugyanis ekkor jelent meg.

A november 18-án piacra dobott The Puzzle jóval kiforrottabb és érettebb lett, mint elődje, nem kisebb nevek működtek közre a korongon, mint a Delain Charlotte-ja, Manuela Kraller, aki a Xandria egykori frontasszonya volt, vagy éppen  JP Leppäluoto (Charon, Northern Kings). Sötét Sára útkeresése folytatódik, és a lemezt pedig egyfajta varázslat lengi körül. Különleges atmoszférájú dalok, Heidi lágy, vagy éppen drámai éneke és profi hangszerelés. Érdemes odafigyelni erre a tehetséges finn lányra! A tamperei formáció e korongja kiválóan alkalmas arra, hogy a szürke hétköznapokból kiszakítsa az embert, lelkét magasabb rezgésszintre emelve.

Zárszó...

Akik nem kerültek be a top 6-ba, még nem jelenti azt, hogy rosszak lennének. Ott van pl. a Sirenia Dim Days Of Dolor-ja, amely már a francia énekesnővel, Emmanuelle Zoldannal lett felvéve, vagy a The Agonist Vicky Psarakis-szal közös második albuma, a Five. Vagy éppen az Amaranthe Maximalize című lemeze. Véleményem szerint szerepelnek rajtuk jó dalok, de nem éreztem elég erősnek ezeket a korongokat ahhoz, hogy a top 6-ba tegyem őket.

A Sirenia albuma alapjáraton nem mondható rossznak, vannak rajta erős dalok, de jó néhányat Emmanuelle karakteres hangja ment csak meg. Kicsit mintha a korábbi műveik összekutyulása lenne a lemez. The Agonisték Five-járól is megtetszett egy-két felvétel, de összességében vontatottnak és unalmasnak érzem munkásságuk eme állomását. Az Amaranthe korábbi lemezeinél véleményem szerint erősebbre sikerült a Maximalize, ám itt sem fogott meg néhány dalnál több. Jake E hangja jóval kevesebb szerephez jut, meg is értem a döntését, amikor otthagyta az együttest.

Ez persze megint csak az én véleményem!!!

A két frontcsajos banda karöltve koncertezik nem is olyan sokára. 2017. január 27-én Athénban, 28.-án pedig Bukarestben adnak együtt koncertet. Az utazni szerető magyar rajongók a hozzánk legközelebb eső helyszínen, Románia fővárosában elcsíphetik a csapatot.

Az Amszterdamban található Paradiso Amsterdam nevű koncerthelyszínen lépett fel a Delain, akik egyébként tízéves fennállásukat is ünneplik ez évben, valamint 2006-ban jelent meg első albumuk, a Lucidity is. Ezen az korongon többek közt Liv Kristine, a Leaves' Eyes volt énekesnője is közreműködik, a See Me In Shadow és az A Day for Ghosts című szerzeményekben. Legutóbbi lemezükön pedig Alissa vendégeskedik a Hands Of Gold című szám kapcsán, de korábban is dolgozott együtt Charlotte-ékkal a The Tragedy of the Commons-ban. A buliról a Delain posztolt fotót a Facebookjára:

A holland formáció legújabb lemeze, a Moonbathers augusztus végén került boltokba és azóta is sorra aratja a sikereket, a csapat pedig javában turnéztatja a kiadványt.

A Blabbermouth nevű netes lapnak adott interjút a zenekar énekesnője, Charlotte és az alapító Martijn.

"Amikor egy új albumot készülünk kiadni, mindig eljátszunk néhány nótát élőben. Ez nagyon jól működik így, és összeáll a teljes kép. Eddig rendkívül elégedettek vagyunk!"

- kezdi Martijn, Charlotte pedig így folytatta:

"Rengeteg rock-rádiótól kapunk meghívást, és már nemcsak Hollandiában. A zenénk egyre elfogadottabbá válik."

A Delain első albuma, a Lucidity már 2005-ben rögzítve lett, de többszöri csúsztatás után egy évvel később jelent csak meg (2006. szeptember 4.), és bár kedvező fogadtatást kapott, a követekző korong, az April Rain csak 2009 márciusában lett kiadva. 2012. június 1.-jén a We Are The Others-szel rukkolt elő a csapat, amely által még több rajongót szereztek. A lemez címadó dala Sophie Lancaster emlékére íródott. Az angol lányt és barátját 2007-ben halálra verte egy csoport, mert a goth stílust képviselték. Két évvel később jött a The Human Contradiction, amellyel a zenekar népszerűsége még tovább nőtt olyan dalok által, mint pl. a Stardust vagy a Nightwish-gitáros Marco Hietala közreműködésével felvett Your Body Is a Battleground. A Moonbatherst nagy várakozás előzte meg, de a Lunar Prelude nevet viselő, február 19.-én piacra dobott EP-vel betekintést nyerhettünk a nagylemezbe, szerepelt a kiadványon ugyanis a klipes formában is megjelent Suckerpunch, valamint a Turn the Lights Out is. 

A Moonbathersen olyan zenei témákhoz nyúltak Charlotte-ék, amelyeket korábban nemigen lehetett felfedezni a műveikben. Ezért nem meglepő, hogy hatalmas sikernek örvend a korong, hiszen a számos újdonság, például a keleties stílusban született Danse Macabre vagy a Queen-feldolgozás Scandal igencsak komoly újításokat vezetett a csapat életébe. De nem hanyagolható el a Hands of Gold sem, amelyet Alissa White-Gluz (Arch Enemy) vendéghörgése tesz még izgalmasabbá.

"A lassú dalaink sötétek, de a lemez erőteljesebb dalai, mint pl. a Fire With Fire kompenzálják ezt. Sokszínűvé akartuk tenni az albumot, és úgy érezzük, ez sikerült is!"

- vélekedik Charlotte, és szavaiban van is igazság, hiszen a Moonbathers remek kritikákat kapott még a legszőrösszívűbb zenei újságíróktól is. 

A Charlotte Wessels vezette holland együttes csillaga megállíthatatlanul ível felfelé. A sokáig csak előzenekarként fellépő csapat mostanra hatalmas rajongótárbort gyűjtött maga köré 10 éves fennállása alatt. Magyarországon is többször felléptek, legutóbb a balatonszemesi RockParton tették tiszteletüket, de október 23.-án ismét láthatjuk őket a Barba Negrában, ahová elhozzák az új dalokat.

A lemez megjelenése (augusztus 26.) előtt már ízelítőt kaphattunk három dal formájában, a formáció ugyanis megjelentette a Suckerpunch-ot, a  The Glory And The Scum és a  Fire With Fire című szerzeményeket. 

A fő irányvonalat ismét Charlotte énekhangja adja meg, ám zeneileg sokkal változatosabb lett az album, mint az eddigiek. Érdekes zenei megoldások jellemzik a korongot, merészen olyan dallamokhoz és témákhoz nyúl a banda, amelyeket ezelőtt nemigen fedezhettünk fel kiadványaikon. 

Rögtön egy igen kemény nótával indít a csapat, a Hands Of Golddal, amelyben az Arch Enemy énekesnője, Alissa White-Gluz is közreműködik. Az amúgy sem tingli-tanglis számot Alissa hörgése még húzósabbá teszi. A második track a már jól ismert The Glory And The Scum, amely mély érzéseket pendít meg Charlotte szívhez szóló énekével. A szimfonikus rész kifogástalan, kemény dobtémákkal a szám közepén.

A Suckerpunch könnyedebb elemekkel indít, de aztán igazi Delain-dallá növi ki magát, és bár a végére teljesedik ki, a jóleső, izgalmas feszültség végig ott van az emberben. A The Hurricane-t a már-már rádióbarát hangzás jellemzi, ám egy igen erős dal, amelyre a mainstream zenét kedvelő közönség nem biztos, hogy harapna. Kellemes és érzelgős dal, remekül eltalált szöveggel és hangzásvilággal. Sorban követi a szerzeményt a Chrysalis – The Last Breath, elején a kissé melankolikus zongorajátékkal, amely picit emlékeztet a korai Evanescence-re, ám annál sokkal könnyedebb és éteribb a zene és Charlotte hangja is. Igen érzelemdús, lassú számról van szó, amelyben az énekesnő merészen játszik hangjával, hallgatása közben kedvünk lenne megölelni a szerelmünket, a szüleinket, bárkit, aki kedves nekünk. Bevallom, én elbőgtem magam a dal közben. A Fire With Fire energikusan induló, igazi fejrázós-ugrándozós nóta, olyan, mint néhány régebbi dal egybegyúrva és vérfrissítve, ám abszolút pozitív értelmezésben. A dob-és gitártémák abszolút a helyükön vannak, zseniális dallamérzékkel lett megalkotva a szám.

Az ezt követő dal, a Pendulum súlyosan indul és úgy is folytatódik. Némi power metal-hangzást is belecsepegtetett a zenekar, és talán pont ez adja a szerzemény gerincét.  Zseniálisan összedobott dal, jómagam biztosra veszem, hogy a koncertek állandó darabja lesz. Nem lepődnék meg, ha klip formájában is megjelenne. A Danse Macabre a Delain eddig teljesen ismeretlen oldalát mutatja be: Charlotte keleties stílusban énekel benne, de ettől persze még nem lesz japán vagy indiai metál. :D  A lágy hanghoz abszolút illő dallamokat főzött össze a csapat, ezzel egy álomszerű, csodás dalt kaptunk eredményül. A Scandal igazi gitárnyúzós darab a lemezen -és amely egy Queen-feldolgozás-, kicsit heavy metalosabb vizekre kalandozik. E tételben jön elő Charlotte igazán metálos hangja, a hangszerelés pedig egyszerre idézi a 80-as évek rockját és a modernebb elemeket. Mindez egy igen szerethető dalt alkot, az album egyik legerőteljesebb felvételét. A Turn The Lights Out lassan és lágyan indul, amelyből egy igen húzós, de nem túl kemény, közepes tempójú szám kerekedik. A dal közepén hallható dob-és gitárjáték dallamossága még inkább éteri magasságokba emeli a szerzeményt. A záró tétel, a The Monarch szimfonikus alapra épült, azzal indul, ám később jön a gitár, a dob és az ének, amely igen különlegesen cseng e dalban, és annak ellenére, hogy Charlotte hangja alig pár sort képez a szerzeményben, menthetetlenül az ember agyába vésődik. Nekem személy szerint a Pendulum és a Chrysalis – The Last Breath mellett ez a nagy kedvenc a korongról.

Összegezve: Charlotte Wessels és csapata ismét kitett magáért, igen húzós albumot hoztak össze, amelynek dalait a felfrissülés szóval lehetne leginkább jellemezni. Október 23.-án, a Barba Negrában élőben is hallhatjuk a nóták nagy részét a régi kedvencek mellett.

10/09