Tarol a listákon a Visions of Atlantis új albuma, a "Pirates II - Armada" (kritika ITT), amely kiadvány a 2022 tavaszán megjelent "Pirates" folytatásaként jellemezhető. A zenekar 2019-ben ígéretet tett arra, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt - a gyengébben muzsikáló "The Deep & The Dark" (2018) és a "Wanderers" (2019) után a "Pirates" valóban frissebbnek és érettebbnek hatott, ezzel felemelve a 24 éve létező zenekart a nagy nevek közé.

A napokban egy olasz metalmagazin interjúvolta meg az együttest, a riporter azon kérdésére pedig, hogy mely zenekar reprezentálja leginkább a szimfonikus metalt, így hangzott a válasz:

"Jelenleg úgy érezzük, a Visions of Atlantis képviseli leghitelesebben a stílust. Ugyanakkor az Epicát tekintjük a legnagyobb zenekarnak a műfajon belül, különösen mivel a Nightwish eltávolodott korai hangzásvilágától. Az Epica zenéje határozottan súlyosabb, olykor a progresszív metállal is kacérkodik, és jellemzőek benne a mély hörgések. A mi zenénk ennél lágyabb irányt követ, így nem sorolnám egy kategóriába a két együttest. Ha azt kérdeznék, ki a legmeghatározóbb a műfajban, egyértelműen az Epicát mondanánk... hacsak a Nightwish nem lep meg minket az új albumával."

Szó esett a régi és az új Visions of Atlantis közötti különbségekről is.

"2018-ban a Visions of Atlantis gyakorlatilag újjászületett. Nem lenne igazságos a korábbi tagokkal szemben, ha az ő nevükben beszélnénk - nagyra becsüljük a munkájukat, de jelentős különbség van a jelenlegi és a 'The Deep&The Dark' előtti zenénk között. Ezt jól mutatja, hogy a 2018 előtti albumokról egyetlen dalt sem játszunk élőben. Az akkori Visions of Atlantis más világot képviselt - más volt a dalszerzés folyamata, más volt a zenekar megjelenése is. Clémentine Delauney érkezése valódi felüdülést hozott, teljesen új fejezetet nyitva a banda történetében. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az elhatárolódás a múlttól elsősorban tiszteletadás azok felé, akik előttünk alkottak a zenekarban."

A "Pirates II - Armada" hangzásában továbbviszi az előző lemez vonalát, illetve a kalóz-saga második fejezetét jelenti. De vajon várhatók-e további epizódok?

"A két album valójában nem egy összefüggő történetet mesél el elejétől a végéig, inkább úgy tekintünk rájuk, mint két novelláskötetre. A "Pirates" néhány novellát tartalmaz, míg a "Pirates II" többet. Minden egyes novellának megvan a saját üzenete, története és egyedi zenei hangzása. Nem látom okát, hogy abbahagyjuk ezeknek a történeteknek az írását. Hogy lesz-e "Pirates III"? Ezt még nem tudjuk, de annyi biztos, hogy nem fogunk eltávolodni a kalóz-univerzumtól, mert mi valóban a részei vagyunk ennek a világnak."

„A "Pirates II" a "Pirates" természetes folytatása. Alapvetően ott folytattuk a dalszerzést, ahol 2022-ben abbahagytuk. Az a legjobb az egészben, hogy még ha meg is kevered a két lemez számlistáját, akkor is két albumot kapsz, amelyek tele vannak változatossággal, sokszínűséggel és erős dalokkal. Semmi, ami a "Pirates"-en szerepelt, nem ismétlődik meg a "Pirates II" dalaiban. Nincs 'Armada' vagy 'Tonight I'm Alive' a "Pirates" lemezen, ahogy nincs 'Legion of the Seas Part II' vagy 'In My World Part II' a "Pirates II"-ben. Még mindig van mondanivalónk. Ugyanakkor az új albumunkon sokkal több a sötétség. Néhányan azt mondják, hogy metalosabbak lettünk, ami azt jelenti, hogy több riff, hangosabb gitárok, nehezebb dobtémák, erősebb és intenzívebb énekhangok vannak, nem beszélve az egész album hangulatáról.”

A szimfometal-színtér egyik különleges szereplője, a Visions of Atlantis hosszú utat járt be az elmúlt 24 évben. Az együttes eddigi története azonban nem csak a zenei fejlődésről, de emberi drámákról és a művészi identitás kereséséről is szólt.

A 2000-ben alakult osztrák zenekar pályafutása Nicole Bogner énekesnővel indult. Az első öt év ígéretes kezdetet hozott, azonban Bogner 2005-ös távozása után egy turbulens időszak következett. A tragédia sem kerülte el a zenekart: Nicole 2012-ben, mindössze 27 évesen hunyt el súlyos betegség következtében. A következő években a Visions of Atlantis több énekest is "elfogyasztott", hasonlóan néhány pályatárshoz, mint a Xandria vagy a Sirenia. Melissa Ferlaak, Joanna Nieniewska és Maxi Nil mind megfordultak a zenekarban, de egyikükkel sem sikerült igazán emlékezeteset alkotni. 2013-ban aztán megérkezett a francia Clémentine Delauney, akinek személyében végre megtalálták a tökéletes frontasszonyt. Ennek ellenére a zenekar még évekig küzdött az egyedi hangzás megtalálásával.

A 2018-as "The Deep & The Dark" és a 2019-es "Wanderers" albumok még nem hozták meg az áttörést. Ezek a lemezek számomra langyos víznek tűntek, nem tudták igazán megragadni a figyelmemet. Nyilván a zenekar nem nem akart kockáztatni, ezért megmaradtak az úgynevezett biztonsági játékos kategóriában. Azonban ekkor bejelentették szándékukat a szimfonikus metal újradefiniálására, bár akkor még nem volt világos, mit is jelent ez pontosan. Afféle porhintésnek tűnt. Most, visszatekintve, láthatjuk, hogy ez a nyilatkozat előrevetítette azt a jelentős változást, ami a "Pirates" albummal kezdődött 2022-ben. Clémentine, akit korábban méltatlanul alulértékeltek, végre megmutathatta kivételes tehetségét. Az új albumokon minden hang őszinteséget sugároz, a dalok a legmélyebb érzelmeket hozzák felszínre. Ez a hitelesség és a zenekar tagjai között érezhető összhang teszi igazán kiemelkedővé az új anyagot.

Július 5-én került boltokba a formáció kilencedik stúdiókorongja, a "Pirates II - Armada", amely korongot három videoklipes dal vezetett fel, az Armada, a Monsters és a Tonight I'm Alive. Nemcsak a kalóz-tematika felbukkanása, hanem a dallamos refrének, az erőteljes gitárriffek és a kifogástalan hangszerelés harmonikus ötvözete egy teljesen új szintre emelte a zenekart. Nem beszéltek tehát mellé, amikor 2019-ben kijelentették, hogy újjászülik a szimfonikus metalt. A banda koncertjein is érezhető az egységesség, a tagok közötti kémia, volt szerencsém látni őket. Itt kell megemlítenem a férfi énekért felelős Michele Guaitoli-t, akinek hangja tökéletesen passzol Clémentine szopránjához.

Jómagam hatalmas elkötelezettje vagyok a szimfonikus metalnak, azonban az utóbbi években sok zenekar lemezein azt éreztem, hogy egyszerűen kifulladtak. Gondolok itt például a Nightwishra, amely banda Anette Olzon távozása óta nem tudott erős anyagot piacra dobni, hiába áll egy Floor Jansen a mikrofon mögött. Éppen ezért megkönnyebbülés hallani az olyan csapatokat, mint a Visions of Atlantis, akik hihetetlen fejlődést hajtottak végre. A "Pirates II - Armada" elődje magabiztos léptekkel halad elődje nyomdokain, az olyan dalok, mint a Hellfire, a Magic of the Night vagy a The Dead of the Sea biztosan állandó darabok lesznek a fellépéseken, amelyekre lehet tombolni.

A Visions of Atlantis remekül példázza, hogy egy zenekar művészi érése és igazi hangzásának megtalálása a legtöbb esetben nem egy lineáris folyamat, hanem bukkanókkal teli és hosszú. Az együttes ma már nem "tizenkettő egy tucat" csapat, hanem a szimfonikus metal műfaj egyik legizgalmasabb képviselője. A "Pirates" és "Pirates II Armada" albumokkal megtalált egyedi hangzás és koncepció végre kiemeli őket a műfaj többi képviselője közül. Bár sok kalózmetalos zenekar létezik, de egyik sem képes ezt olyan szenvedéllyel és egyediséggel művelni, mint a Visions of Atlantis.

10/10

Kiadó: Napalm Records

1. To Those Who Choose to Fight

02. The Land of the Free

03. Monsters

04. Tonight I’m Alive

05.  Armada

06. The Dead of the Sea

07. Ashes to the Sea

08. Hellfire

09. Collide

10. Magic of the Night

11. Underwater

12. Where the Sky and Ocean Blend

Zenészek:

Clémentine Delauney - ének

Michele Guaitoli - ének

Christian Douscha - gitár

Herbert Gloss - basszusgitár

Thomas Caser - dob

Július 5-ével dobta piacra vadonatúj soralbumát a Visions of Atlantis "Pirates II - Armada" címmel, amely hasonlóan elődjéhez, a 2022-es "Pirates"-hez igen szép sikerekkel gazdagította a zenekart már a megjelenés utáni napokban. Ez az új mérföldkő tovább erősítheti a banda pozícióját a szimfonikus metal színterén, amely műfajt 2019-ben tett ígéretéhez híven szépen megreformált a csapat.

A napokban a formáció bájos francia énekesnője, Clémentine Delauney mesélt egy internetes metalmagazinnak arról, hogy a zenekar által felvállalt kalózos tematika milyen módon befolyásolta a Visions of Atlantis karrierjének alakulását.

"A kalózos koncepció teljesen új irányt adott nekünk. Most már pontosan tudjuk, mit képviselünk és merre tartunk. Bár egyesek talán csak egy felszínes Jack Sparrow-utánzatnak tekinthetik, számunkra ez sokkal többet jelent. A kalóz motívum lehetővé teszi, hogy a szabadság összetett fogalmát járjuk körül - legyen szó a társadalmi korlátok lebontásáról, az önmegvalósításról, vagy épp a belső démonaink legyőzéséről."

- kezdte mondandóját Clemi, aki kitért arra is: ez a tematika szorosan összefonódik az együttes tagjainak személyes fejlődésével is.

"Ez az irány lehetővé teszi számunkra, hogy zenészként és emberként is azok legyünk, akik igazán lenni szeretnénk. Úgy döntöttünk, hogy egy felnagyított, romantikus módon mutatjuk meg valódi énünket. Teljesen új inspirációt adott a zeneszerzéshez és a szövegíráshoz. Most már van egy erős alap, amire építkezhetünk, és ami segít megtalálni az üzeneteinket, tehát a kreatív folyamatokat is magasabb szintre emelte."

"Ez történik, amikor az ember megpróbál egyedi lenni, követi a megérzéseit, és egy teljesen saját világot teremt. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen kalózos tematikájú zenekar, de a mi megközelítésünk egyedi. A történelmi elemeket ötvözzük a fantáziával és a mágiával, így hozva létre a saját kalózvilágunkat."

Itt kihangsúlyozta, hogy ez a fajta művészi szabadság és egyediségre törekvés kulcsfontosságú a zenekar identitásának kialakításában.

"Amikor egy művész ilyet tesz, azonnal kitűnik a tömegből. Már nem egy trendhez igazodsz, hanem egyszerűen önmagad vagy. Ez az, amire minden művész törekszik, tudatosan vagy tudattalanul - hogy egyedi legyen."

- zárta sorait.

Pénteken, azaz július 5-én tölti meg a boltok polcait a Visions of Atlantis sorban kilencedik albuma, a "Pirates II - Armada", amely korong a két évvel ezelőtt kiadott "Pirates" folytatása lesz. A kalózos vonal igencsak bejött a Clémentine Delauney énekesnő vezette bandának, a szóban forgó album pedig az együttes eddigi legerősebb, legváltozatosabb és legmonumentálisabb műveként jegyezhető.

A hét végén érkező albumról klipes formában az Armada és a Monsters című tételek jelentek meg, ma pedig a harmadik kislemez is megérkezett - a Tonight I'm Alive-ról így mesélt a zenekar:

Egy sötét jövő küszöbén állunk, minden irányból fenyegetések, ellenségek és felhők közelednek. A szakadék szélén állva, a ránk váró ürességbe révedünk. Az ember menekülhet, elveszítheti az eszét. Mi, kalózok táncolunk. Táncolunk a veszéllyel és a halállal szembeszállva. Tiszteljük az életet, tiszteljük a létezésünket. Emlékszünk arra, hogy szívünk és lelkünk tisztaságát soha nem vehetik el tőlünk. Emlékszünk arra, hogy ebben a pillanatban is élünk. Jöjjön bármi, mi táncolunk az esőben.

A dalhoz készült videó:

Július 5-ével, "Pirates II - Armada" címmel küldi boltokba vadonatúj stúdióalbumát a Visions of Atlantis, amely a 2022 májusában megjelent "Pirates" vonalán menetel majd tovább. A zenekar tartotta magát a 2019 folyamán elhintett ígéretéhez, miszerint a szimfonikus metal teljes újradefiniálására törekszenek, hiszen a "Pirates" lett eddigi legsokszínűbb lemezük, és a nyáron érkező új korong első dalából, a márciusban debütáltatott Armadából már sejteni lehet, hogy a Clémentine Delauney vezette csapat nem vett vissza a keménykedésből.

A mai nappal az osztrák, francia és olasz tagokból álló formáció újabb videoklipes dallal jelentkezett, amely a Monsters címet viseli.

Megküzdöttünk a tomboló viharokkal, a legszörnyűbb ellenségekkel és a legsötétebb éjszakákkal.
Mégis úgy tűnik, hogy a legnagyobb ellenség olyasvalami, amivel nem tudunk ágyúkkal és szablyákkal szembeszállni.
Ez a csata lesz a legnehezebb, hiszen itt az ideje, hogy egyenesen a bennünk lakozó Szörnyek szemébe nézzünk.
Büszkén és félelem nélkül, készen állunk. És ti?

- írja új szerzeményéről a banda, íme a videó:

Alaposan belevetette magát a munka sűrűjébe az osztrák/olasz/francia Visions of Atlantis. Amellett, hogy készülnek turnéjukra -amelynek keretén belül szeptember 4-én a Barba Negrában is koncertet adnak- ma új dallal jelentkeztek. A szerzemény az Armada címet viseli, és videoklipje már elérhető a Youtube-on.

Clémentine Delauney énekesnő és csapattársai 2022 tavaszán adták ki "Pirates" című albumukat, amely az összes eddiginél nagyobbat durrant, lévén a rajta szereplő számok jóval több dinamikát és dallamosságot vonultatnak fel, plusz sokkal inkább érvényesül Clemi csodálatos hangja is. 2023 tavaszán megjelentették a "Pirates Over Wacken" elnevezésű koncertlemezt, amely a zenekar 2022-es Wacken Open Air fesztiválon elhangzott dalait tartalmazza.

A zenekar július 5-ével, "Pirates II - Armada" címmel küldi boltokba vadonatúj stúdióalbumát, amenynek előfutára az új szerzemény, és amely korongról a következőket mesélte az együttes:

Egy új vitorlás nap kezdődik, a szél a mi oldalunkon áll, és a tenger a legutóbbi csatákról regél. A levegő frissnek hat - álszentség, kapzsiság, irigység - a régi világ szívei végre felfedik csalóka igazságukat. A régi vezetők vesztésre állnak, hazugságaik egyre súlyosabbak, és a sötétség közelít. Minden napsütéses idő egy közelgő vihart leplez, a természet próbára teszi erőnket az utolsó csatára. A viharok között lavírozva, amelyek megpróbálnak bennünket elbizonytalanítani, meglátjuk a fényt a sötétségben. A régi igazság elhomályosul, helyet adva egy új történetnek. A mi sorsunk a kezünkben van, a szívünkben, minden lépésünkben. Újra kapcsolatba kerülve önmagunkkal, megérintjük az élet lényegét, amelyet minden élőlénnyel megosztunk. Együtt, feltartóztathatatlanul, az igazsághoz kapcsolódva, a Nap és a viharok által vezérelve.

Az album dallistája:

Múlt hónapban, közel hétéves szünet után háromfősre fogyatkozva ugyan, de visszatért a tehetséges énekesnőkből álló Exit Eden. Amanda Somerville alapító családi okok miatt kiszállt ugyan a csapatból, ám Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner felvették a második albumot, amelyen nemcsak feldolgozások kaptak helyet, hanem igen ütős saját szerzemények is. A korong "Femmes Fatales" címmel, januárban jelent meg, kritikája ITT olvasható.

A Run!, a Separate Ways és a Femme Fatale című dalokhoz készült eddig videoklip, a mai nappal pedig a negyedik kisfilmes tétel vált elérhetővé. A Désenchantée című számot eredetileg a kanadai Mylène Farmer vitte sikerre 1991-ben, szintén híres változata Kate Ryan 2003-as kislemeze, az Exit Eden pedig bekeményítette a teljes egészében francia nyelvű dalt, amelynek fő részeit természetesen a francia származású Clémentine énekli.

Visszagondolva arra az útra, amely megformálta azt a nőt, akivé váltam, én, Clementine, elmerültem fiatalkorom hatásaiban - azokban az emberekben és művészekben, akik inspiráltak. Köztük Mylène Farmer, egy popénekes, akinek univerzumát, gondolatait és üzeneteit kamaszkoromban nagyra tartottam. Költőisége, egyedisége és keserédes, némi melankóliával tarkított életszemlélete kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Meggyőződésem, hogy a kétségbeesés és a magány ábrázolása a mai napig aktuális. A "Désenchantée" klipjében az volt a célunk, hogy tisztelegjünk ennek az ikonikus dalnak és a mögötte álló kivételes művésznek. Megpróbáltam felidézni a 90-es évek hangulatát, a dal születésének idejét, és összekapcsolni a 2024-es év világával - egy olyan világgal, ahol a digitális életünk fejlődése még inkább fokozza az elszigeteltség érzését. Ez a Valentin-napon megjelenő alkotás mindazoknak szól, akik magányosnak érzik magukat ebben a minden lehetséges módon összekapcsolt világban.

- mesélte a dalról Clémentine.

Vegyél néhány szemrevaló csajt, állítsd ki őket a színpadra - kész a siker. Igen ám, de mi van akkor, ha ezek a csajok nemcsak előnyös külsővel rendelkeznek, hanem énekelni is tudnak? Az Exit Eden esetében pontosan ez a helyzet, és most kiderítjük, hogyan is áll össze ez a nem mindennapi egyenlet.

Az Exit Edent az az Amanda Somerville alapította, akit főként a HDK, a Trillium, valamint a Kiske/Somerville projektek kapcsán ismerhetünk. Csatlakozott hozzá a Visions of Atlantis szirénje, Clémentine Delauney, a brazil Marina La Torraca (Phantom Elite), valamint az addig relatíve ismeretlen Anna Brunner, aki később League of Distortion elnevezés alatt egy másik projektet is életre hívott. "Rhapsodies In Black" címmel, megalakulásuk évében (2017) ki is adták első albumukat, amely ismert popslágerek metalosított verzióját tartalmazta, rajta olyan előadók dalaival, mint a Depeche Mode, Lady Gaga vagy a Backstreet Boys. 

A kiadvány hatalmas sikert aratott, hiszen a korongon szereplő legtöbb dal eredetije bizony még a metalrajongók egy részéhez is utat talált, plusz négy bitang erős torokkal megáldott, csinos lány énekelte őket. 2018-ban Clemi, Anna és Marina felléptek a Wackenen is, Amanda pedig otthon volt az akkor alig hat hónapos ikerlányaival. 

Amandának már van egy nyolcéves lánya, és az ikrek születésével magánélete teljesen kiteljesedett. Férjével, Sander Gommans-szel 2014 óta élnek boldog házasságban. Az amerikai születésű énekesnő belátta, hogy a család mellett nem sok ideje jut a zenére, így tavaly bejelentette, hogy kiszáll az Exit Edenből. Ezzel egy időben látott napvilágot a hír, miszerint a trióra fogyatkozott együttes második lemezét készíti.

Az új felállás Run! című kislemeze futott be elsőként, amelyben vendégként közreműködött Marko Hietala, a Nightwish egykori tagja is. Ezt követte a Journey-klasszikus Separate Ways című dalának feldolgozása, néhány napja megérkezett a kiadvány címadó tétele, a Femme Fatale is.

Amanda hiánya rendkívül érződik a számokban. Bár a három énekesnő is piszok tehetséges, Amanda hihetetlenül széles hangterjedelme az előző lemezen komoly húzóerő volt. Erős, egyedi hangja ezer közül is felismerhető volt, és ha kellett, kemény, ha kellett, lágyabb. Őrá figyeltem fel leginkább. Mindezek ellenére, fontos kiemelni, hogy Anna, Clemi és Marina is remekül énekelnek!

Mivel az Exit Eden nem túl gyakran turnézik és ad koncerteket, lévén hogy Cleminek ott a Visions of Atlantis, Marinának a Phantom Elite, Annának a League of Distortion, meg lehetett volna oldani, hogy Amanda a házi stúdiójában, akár a gyerekeivel a karjában is felvehesse az ő éneksávjait és elküldje őket a lányoknak. Remekül sikerült a Heart 1986-os klasszikusának, az Alone-nak a feldolgozása, nagy kedvencem lett már elsőre, de elképzeltem, milyen lehet Amanda hangjával, és az még jobban tetszett volna. Tudom, ne legyek már telhetetlen, és nem is vagyok, csak az Exit Eden nekem annyira összeforrt Amanda nevével és hangjával, hogy egy kissé szokatlan nélküle az új album.

A korong még számos meglepetést tartogat, például a Pet Shop Boys 1987-es bombaslágerének, az It's A Sin-nek az újraértelmezését, amely az egyik húzódal lett. Emellett a kanadai Mylène Farmer által 1991-ben felénekelt, teljes egészében francia nyelvű Désenchantée (amit 2003-ban Kate Ryan is feldolgozott) is megugrotta a lécet. Természetesen, ki más énekelné a fő részeket, mint a francia származású Clemi? Alice Cooper Poison-ját is rengetegen előrántották már a fiókból, és a három lány is feltette a lemezre. Nem lett rossz, de egy kis plusz keménységet még elbírt volna a dal.

A saját szerzemények hihetetlenül energikusra sikeredtek, nemcsak a fent említett Run! és a Femme Fatale, de a Dying in my Dream is, amelynek refrénje egyszerre képviseli a mély érzéseket és a dinamikát, vagy éppen a Buried in the Past, amely egy tipikus bulisláger, akárcsak az epikus és magasztos Hold Back Your Fear. Remek dalokat hoztak össze saját kútfőből a csajok, az biztos. 

A "Rhapsodies In Black" albumra erőteljesen emlékeztető hangszerelés jellemzi ezt a lemezt, ami panaszra semmilyen okot nem ad. A zenei alapok összeállításában profi stáb vett részt, ami a végeredményen is tökéletesen hallatszik. A dobok, a gitárok és a szimfonikus részek harmóniája kifogástalan, utóbbiak kevésbé filmzenések, mint az előző albumon, de ez inkább előnyükre válik. 

9/10

Dátum: 2024.01.12.

Kiadó: Napalm Records

Dallista:

01. Femme Fatale
02. It's A Sin (PET SHOP BOYS cover)
03. Run! (feat. Marko Hietala)
04. Separate Ways (JOURNEY cover)
05. Buried In The Past
06. Désenchantée (MYLÈNE FARMER cover)
07. Dying In My Dreams
08. Poison (ALICE COOPER cover)
09. Alone (HEART cover)
10. Hold Back Your Fear
11. Kayleigh (MARILION cover)
12. Elysium

Ősszel robbant a hír, hogy visszatér az Exit Eden. Ugyan az alapító Amanda Somerville családi okok miatt elhagyta a csapatot, Clémentine Delauney, Anna Brunner és Marina La Torraca újult erővel vetette bele magát a munkába, amelynek eredménye a január 12-én boltokba kerülő második album, a "Femmes Fatale".

Míg az első, "Rhapsodies In Black" (2017) című lemezen kizárólag popdalok metalköntösbe bújtatott változata szerepelt, addig az új korongon saját szerzemények is helyet kaptak.

A Marko Hietala közreműködésével felvett Run! és a Journey-feldolgozás Separate Ways képében már ízelítőt kaptunk a számcsokorból, a mai napon pedig a harmadik klipes dal is megérkezett, a Femme Fatale, íme:

2024. január 12-én landol a boltok polcain a Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner alkotta Exit Eden második albuma, a "Femmes Fatale".

Bár Amanda Somerville családi kötelezettségei miatt kilépett a formációból, a trióra fogyatkozott csapat nem állt le a munkával. Az elmúlt hónapokban az új lemezen dolgoztak, amelyről a Nightwish volt énekes-basszerosával, Marko Hietalával felvett Run! című tétel képében már ízelítőt kaphattunk.

A csajok ma újabb kisfilmes dallal rukkoltak elő: a Separate Ways című szerzeményükhöz készült videó, amely szám az amerikai rockbanda, a Journey 1983-as eredetijét veszi alapul, íme: