Szépen muzsikál a wisconsini Garbage "No Gods No Masters" című stúdióalbuma, amely tavaly júniusban töltötte meg a boltok polcait. A zenekar skót születésű énekesnője, az 55 éves Shirley Manson pedig soha nem arról volt híres, hogy hallgatna, ha mondanivalója akad. Többször kifejtette már véleményét a nőgyűlöletről, szót ejtett a csapat nehéz időszakairól is, most pedig több témát is kivesézett egy interjúban.
Elárulta például, hogy az egyik legnehezebb éve a 2001-es volt, ugyanis míg szakmailag csúcson voltak a Garbage-dzsal, addig a magánélete romokban hevert.
Ez volt életem legrosszabb éve. Ocsmány, undorító, nehéz év volt. Főleg azért, mert egy nagyon nehéz váláson mentem keresztül.
Shirley 1996-ban kötött házasságot egy skót művésszel, Eddie Farrell-lel szülővárosában, Edinburghben, ám a kapcsolat nem húzta sokáig. Mindeközben a banda szekere akkor indult be igazán, harmadik nagylemezük, a "Beautiful Garbage" 2001 októberében jelent meg, rajta olyan sikerdalokkal, mint a Cherry Lips vagy a Breaking Up the Girl. A zenekar 1998-as, "Version 2.0" című kiadványa nyomdokain menetelt tovább a korong, amellyel eljutottak Ausztráliába is.
Miközben a karrierem szárnyalt, a magánéletem tönkrement. Akkoriban nagyon sovány is voltam, és szerencsétlennek is éreztem magam. Ki voltam borulva, mint mindenki, aki átélt már egy szörnyű válást. Tomboló fájdalom gyötört. Azt gondolod, a dolgok örökké szarok maradnak, de persze ez nem így történik. Mindig jön valami, egy új kaland, egy új szerelem, bármi, ezt azóta megtanultam. De akkor 35 éves voltam, jóval fiatalabb, mint most, és azt hittem, vége a világnak.
Az énekesnő azt sem rejtette soha véka alá, hogy a világot irányító férfiak sokszor visszaélnek a helyzetükkel, erről szól a Men Who Rule the World című szerzemény is, amely a "No Gods No Masters" első kislemezes dala volt.
Nő vagyok, akit egy fehér patriarchális társadalom nevelt fel. A karrierem során sokszor beszéltem erről, az zeneiparban is tapasztalható egyenlőtlenségekről, valamint arról, hogy minden a férfiak kezében van. Ha egy patriarchális rendszer van hatalmon, akkor az diktálja az erkölcsöket, az emberek ízlését.
És természetesen ez az egész a férfiaknak kedvez. Bár a közösségi médiának kétségtelenül vannak hátrányai is, de ezek a platformok segítettek abban, hogy ez a rendszer végre elkezdjen lebomlani, hiszen ezek a weboldalak rengeteg nőnek tették lehetővé, hogy hallassák a hangjukat. Még mindig vannak leküzdendő problémák, de látom azt is, hogy pozitív irányba tartanak a dolgok. És azt gondolom, hogy a következő generáció már egyáltalán nem fogja elviseli azt, hogy elnyomják őket.
- vélekedik Shirley, aki örömmel látja, hogy a fiatalabb művészek erőteljesen képviselik érdekeiket, és azt tanácsolja nekik: maradjanak kemények.
Tudom, hogy a fehér férfiak dühösek, amikor ezt mondom, és meg is értem, hiszen nagyon fenyegető érzés lehet, amikor az egész világ a kiváltságaidról beszél, és te nem érzed magad kiváltságosnak. De a lényeg az, hogy a fehér férfiak nem értik meg, mennyire privilegizált helyzetben vannak. És soha nem is fogják megérteni. Kiegyensúlyozottabb társadalomra van szükségünk.
Mert ez nem csak igazságos, hanem szükséges is. Ahhoz, hogy megmentsük a társadalmunkat és a bolygónkat, másfajta szemléletmódra van szükségünk. Olyan emberekre van szükségünk a kormányokban is, akik a nőket és a nők érdekeit képviselik. És akik képviselik az LMBTQIA-t, a színes bőrűeket is. És persze, kell néhány fehér férfi is. Azt hiszem, ezzel mindenki csak nyer.
