Kevésbé ismert nálunk az Emphasis, pedig az észt zenekar csaknem 10 éve létezik. A formációnak két hölgy tagja is van, egyikük Katya Gritskova basszusgitáros, másikuk az énekesnő Anna Ganina. Önmagukat progresszív metálosokként jellemzik, és olyan együttesek befolyásoljáj munkásságukat, mint pl. az Evergrey, Opeth, Arch Enemy, Radiohead vagy a Soilwork.
Az együttest Katya és Pavel Korotaev gitáros alapították 2010-ben, két évvel később pedig megjelent első EP-jük, az öt számot tartalmazó Into Infinity. A középlemez pozitív visszhangra lelt Európában, az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában is, a banda pedig szülőhazájában az összes neves zenei rendezvényen felléphetett.
2013 őszén csatlakozott hozzájuk Anna, aki képzett operaénekesnő, akivel felvették a Hopeless című számot, majd 2014 áprilisában az On The Wings Of Freedom-ot. Ekkor beindult végre a banda szekere, olyan nevekkel álltak egy színpadon, mint az Arkona, a Skyforger vagy a Testament.
2015-ben adták ki első nagylemezüket Revival címmel az olasz Underground Symphony kiadó szárnyai alatt.
Utolsó kiadványa a zenekarnak a Soul Transfer album volt 2018-ban, nemrégiben pedig egy vadonatúj dallal rukkoltak elő, amely az Electric Gold címet viseli:
A napokban jelentette be a kanadai zenekar, miszerint új klipen dolgoznak. Vicky Psarakis és társai új albuma szeptember 20-án jelent meg Orphans címmel, amellyel kapcsolatban az énekesnő elmondta: kissé sokkolva érezte magát, amikor először meghallotta a korong zenei alapjait, hiszen ez az eddigi legkeményebb anyaga a formációnak.
A csapat eddig két videót forgatott, az elsőt az In Vertigo című nótához, majd másodikként érkezett az As One We Survive, most pedig itt az új kisfilm, amely a The Gift Of Silence című szerzeményhez készült, íme!
Jó pár hónapot várni kell még a finn/brit/holland tagokból álló formáció rajongóinak, új albumuk ugyanis csak a jövő év tavaszán kerül majd a boltok polcaira. Azonban megtudhattuk, hogy a csapat új klipje hamarosan elérhető lesz, valamint ízelítő érzekett a hamarosan megjelenő Decades DVD-ből.
Az is kiderült, hogy Floor Jansenék jövőre világkörüli turnéra indulnak.
Hazánkban utoljára 2018 novemberében lépett fel a csapat, de a Nightwish szereti a magyar rajongóit, hiszen jövőre újra ellátogatnak Budapestre: a Papp László Budapest Sportarénában adnak fergeteges koncertet, régi és új dalokkal.
A finn Battle Beast nagylemeze március 22-én került boltokba No More Hollywood Endings címmel, amellyel komoly sikereket könyvelhet el a banda. Jelenleg is úton vannak a kiadvánnyal, a közelmúltban pedig a San Francisco-i Reality Check-nek adott interjút az énekesnő Noora Louhimo.
Nemcsak azt árulta el, hogy Anton Kabanen gitáros 2015-ös kilépése kimondottan jót tett a csapatnak, hanem elmondta azt is: első szólóalbumát rögzíti.
Jelenleg dalszerzési fázisban vagyunk a zenekarommal. Nem kemény metál lesz az anyag."
- kezdte az énekesnő, aki 2012 óta erősíti a csapatot.
"Visszatérek a blues rockhoz, de lesz egy kis Pink Floydos hangulata is. Érdekes lesz! 2011-ben kiadtam egy kislemezt, a Relax-et, de azt nem én írtam. Megnyertem vele egy énekversenyt, ennyi. De a szólóabumomon megnyitom a lelkem az embereknek, nagyon személyes lemez lesz."
Október 11-én jelent meg az olasz együttes új lemeze, a Black Anima, amely már a boltokba kerülést követő héten hihetetlen eladásokat produkált. Ez nem is csoda, hiszen a milánói zenemágusok eddigi legsokszínűbb korongját adta rajongói kezébe.
Azonban a kezdet nem volt teljesen zökkenőmentes. Korábban Andrea Ferro elmesélte, hogy Olaszországban nehezen vetette meg a lábát a metálzene, ezért nehéz dolguk volt, amikor karrierjük kezdődött. Ám nemcsak ezzel kellett szembesülnie a bandának, hanem azzal is, hogyan találják meg az egyensúlyt a korábbi albumokon - különösen érvényes ez az első három lemezükre.
A formáció férfi énekese, Andrea így mesélt erről az Australia's Heavy-nek:
"Az első három lemezen nehezen találtuk meg az összhangot, mivel mind az én hangom, mind Cristináé különböző. Teljesen más dolgokat adunk a zenéhez. Meg akartuk találni a módot, hogyan egészítsük ki egymás hangját mind a lemezeken, mind a koncerteken, és ennek bizony idő kellett. "
- kezdte sorait, majd így folytatta:
"De az út során megtaláltuk a megoldást és úgy érzem, sikeresen megoldottuk ezt a gondot."
Az énekesnő Cristina Scabbia eképpen vélekedett a dologról:
"Két énekes, mint két hangszer! Nem mondtuk azt a másiknak, hogy >>Oké akkor énekelj inkább te!<<, hanem minden egyes dalnál megoldásokat kerestünk. Úgy érzem, nincs sok egózás a zenekarban, és ez az, ami együtt tart minket."
És szavaiban nagy igazság van, hiszen az 1994-ben alakult együttes 1998 óta zenél aktívan, rajongótáboruk az elmúlt években hatalmasra duzzadt, és a Black Animát hallgatva nagy eséllyel még több metálrajongó fogja követni a bandát, akik büszkék aktivitásukra.
A svéd-finn duó második albuma november 8-ával kerül boltokba a Frontiers kiadó gondozásában, amely korongnak a csapat a Songs The Night Sings címet adta. Nemrégiben megmutatták a lemezről az első klipes nótát, amely a kiadvány címadó dala volt, később a The Pallbearer Walks Alone-t is láthattuk.
Anette Olzon énekesnő korábban elárulta: az új dalcsokor rögzítése és a munkálatok gördülékenyebben mentek, mint az előző album esetében, hiszen a zenekar időközben remekül összeszokott.
A Nightwish második frontasszonyaként megismert Anette és Jani Liimatainen ma mutatták meg a harmadik megfilmesített számot az albumról, amely nem más, mint a Not Your Monster, íme:
És akkor ismét egy lemezkritika. Nem győztem kapkodni a fejem, annyi album jelent meg az utóbbi hetekben, de ez nem baj! Mert imádom a metált.
Sokan hasonlítják az Infected Raint az ukrán Jinjerhez, pedig alig van hasonlóság a két együttes között. Talán annyi hogy majdnem ugyanakkor alakultak - a Jinjer 2009-ben, utóbbi zenekar pedig 2008-ban. Míg Tatiana Shmailyukék zenéje inkább a progos irányt képviseli, addig az Infected Rain a dallamosabb, modernebb, már-már a nu műfajba is illeszkedő metált tolja - nem is akárhogy. A moldáv fővárosból, Kisjenőből származó banda immár negyedik albumát dobta a boltok polcaira október 18-án, a Napalm Records felügyelete alatt.
Több klipes dallal is felvezették a lemezt Lena Scissorhandsék, elsőként a The Earth Mantra került fel a Youtube-ra, amelyet a Földet érintő, egyre súlyosabb környezetszennyezés kérdésének szenteltek. Ezt követően jött a Lure, majd a kissé nyugis hangvételű Storm, amelyben Lena tiszta hangján énekel. A feltűnő megjelenésű énekesnő tiszta hangjával sincs probléma, szép, kellemes hangszínnel lett megáldva, azonban a hörgős részeknél nem a Jinjer-féle brutalitás árad belőle, hanem a kicsit heavy metalosabbra hajazó stílus. Habár Lena hangja magasabb, mint ukrán kolléganőjéé, lehet nem is lenne alkalmas a túl mély hörgésekre. De ez lényegtelen, mert a számok remekül össze lettek rakva! Jó kis felvezetői a kiadványnak ezek a nóták.
Nem sokkal a lemez megjelenése előtt még egy dal kijött, a Passerby, amely számomra a korong egyik csúcspontja. A refrén nemcsak zseniális dallamú, hanem a szöveg is sokak fülébe eljut. Az emberek egymás iránti érdektelenségéről szól a dal, mesterien tálalva. Na meg arról, hogy szeretnénk hinni valakinek, aki talán kurvára nem is érdemli meg a bizalmunkat. Lena zseniálisan énekli a refrént, abszolút kedvenc a dal.
Nemrégiben a Black Goldhoz is klip készült, ez is a zúzósabb, keményebb vonalon mozog, a videó pedig nagyon látványos lett, a fekete arany pedig a mai világ felszínességét hivatott bemutatni - és ez sikerült is. Mesterien összerakott szám a Black Gold is.
A Symphony Of Trust a bizalomról és annak elvesztéséről szól, amely a mai, anyagi értékekre épülő világban egyre inkább jellemző.
A Passerby után számomra a másik hasonló komoly és libabőrözős szerzemény a Pendulum, amely az igazság keresésére épül. Amolyan igazi, Skorpió jegyében születettek számára íródott dal, mert e jegy a legnagyobb igazságkereső, nem mellesleg Lena is e jegy szülötte.
Hatalmasat üt a Walking Dead címre keresztelt dal is, amely szintén a mai társadalom egyik problémáját mutatja be: a manipulációt.
A Victim az a nóta, amely elsőre nem üt akkorát, de másodszorra már igen. A Taphephobia pedig egyértelműen a depressziót, a lelki betegségeket választotta témájának, na meg az élve elégetéstől való rettegést.
Komoly témákat feszegetnek tehát Lenáék, akik elmondásuk szerint távol állnak a tipikus "megcsinált" együttesektől, és a modern metált kívánják csúcsra járatni. És nagyon jó úton haladnak. Ezt jelzi a tény is, miszerint nemrégiben a Napalm Recordshoz igazoltak, amely kiadó profizmusáért és útmutatásáért hálát is adtak egy korábbi interjúban.
Az Endorphin az Infected Rain eddigi legérettebb, legsokszínűbb lemeze, Lena most is kitesz magáért, de a zenekar többi tagja is remek zenész. Nekem az egyik kedvenc albumom ebben az évben a Lacuna Coil-é és a Jinjeré mellett.
A Jinjerre 2017-ben figyeltem fel istenigazából először, amikor is elém került a Youtube-on a Who is gonna be the one című daluk videoklipje. Hörgés, tiszta ének. Mondanom sem kell, hogy a műfaj elkötelezett híveként azonnal beleszerettem a zenéjükbe, és azóta kísérem figyelemmel a Kelet-Ukrajnából származó csapatot. Később hallottam a Pisces című nótájukat, amely nemcsak a zene miatt tetszett, hanem azért is, mert első körben én asztrológus vagyok, élvezettel és megdöbbenéssel hallgattam a Halak jegyről szóló számot (e jegyben született az énekesnő Tatiana, vélhetően innen jött az ötlet, hogy írjon róla egy dalt).
Tatiana Shmaylyuk (32) egy picurka csajszi, akinek torkából brutális hörgések törnek elő. Igen ám, de emellett tiszta énekhangja is teljesen rendben van. Alissa White-Gluz, Vicky Psarakis és az összes olyan énekesnő, aki hörög, méltó konkurenciára lelt személyében. Buldózerként tombol a színpadon, de a privát életben egy hihetetlenül kedves, közvetlen nő, a 2018-as, Düreres koncert előtt volt alkalmam személyesen találkozni vele, amikor is egykori társ-blogommal közösen interjút készítettünk vele.
Ennek a körülbelül 160 centis leányzónak kijutott a kreativitásból, Instagramját elnézve modellnek sem lenne utolsó. Minden bizonnyal e szakmában is sikeres lenne, ha nem énekelne. De énekel, na meg hörög.
Idén, év elején dobta az üzletek polcaira a Micro című középlemezt a banda, amelyről a címadó dal kivételével mindegyikhez videoklipet is készítettek. Számomra különösen a Teacher! Teacher! baszott oda. De a többi is tetszett.
A zenekar végigturnézta a nyarat, mindeközben a stúdióban is sok időt töltöttek, így jelenhetett meg október 25-én a Macro címre keresztelt új stúdióalbum. Korábban egy interjúban a basszusgitáros Eugene Abdiukhanov elmondta: náluk úgy működik a dalszerzés, hogy megírnak egy bizonyos számú dalt és azok felkerülnek a lemezre, ellentétben más bandákkal, akik akár 15-20 dalt is kiizzadnak magukból. Ezek közül pedig, ami jól sikerült, megy az albumra. Eugene szerint, ha ők 8 dalt írnak, akkor 8 dalt rögzítenek. Lehet, hogy ez a Jinjer egyre növekvő sikerének a titka? Elvégre a minőség fontosabb kell, hogy legyen a mennyiségnél, ez kétségtelen. Az együttes pedig az utóbbi évek egyik legnagyobb áttörését hajtotta végre metál fronton.
Elsőként kijött a Judgement (&Punishment), majd másodikként az On The Top, amely dalok remekül megmutatták a korong irányvonalát: a már megszokott Jinjeres hangzás, zúzások, súlyos dob-és gitártémák. Előbbi szám amilyen nyugisan indul, olyan keményen folytatódik, változatos és kreatív zenei megoldásokkal lett megtűzdelve. Utóbbi -címéhez híven- a csúcsra juttatja a hallgatót - orgazmus a fülnek.
Nemcsak a fronthölgy találékony, de a Jóistennek hála, az együttes többi zenésze is remek dallamérzékkel lett megáldva. Meglepetés a Retrospection, amely ukrán sorokkal indít, és Tatiana szüleiről énekel benne. Nagyszerűen eltalált tétel, bizony.
A Jinjer bizony nem a szarral gurigázik, kérem szépen. Ez kőkemény metál. A négytagú formáció progresszív metált játszó társulatként definiálja magát, ám dalaikban sokféle elemet fel lehet fedezni, úgy, mint a klasszikus rock és a death metal vonala is.
A Noah című számot a bibliai Noé ihlette, maga a szerzemény pedig lehengerlő, pofán csap azonnal. De a Home Back, a Pausing Death és a The Prophecy is beleég az ember fülébe. A záró tétel, az IainnereP nyugisan kezdődik és el is marad a nagy zúzás, de a hangulata abszolút összegzi az egész lemezt.
Összegezve: kedves szomszédaink ismét odapakolták magukat és ismét egy remek albumot hoztak össze, amely -szerintem- erősebb, mint az összes eddigi együttvéve. Egy, régebben rettenet mód alulértékelt banda végre a magasba tört. Megérdemlik a sikert.
10/10
Megjelenés: 2019. október 25.
Kiadó: Napalm Records
Tracklist:
01. On the Top 02. Pit of Consciousness 03. Judgement (& Punishment) 04. Retrospection 05. Pausing Death 06. Noah 07. Home Back 08. The Prophecy 09. IainnereP
Méltatlanul keveset emlegetett banda az osztrák Edenbridge, pedig a zenekar már 1998 óta képviselteti magát a fém zene palettáján. Alapítója az énekesnő Sabine Edelsbacher és a billentyűs-gitáros Lanvall alkotta házaspár, és bár a csapat több tagcserén is átesett, ez nem okozott gondokat, a formáció szekere szépen haladt tovább.
Első stúdióalbumuk Sunrise In Eden címmel, 2000-ben jelent meg, azóta sok víz lefolyt a Dunán, ez idő alatt még 8 lemezt dobtak a piacra, az utolsó előtti kiadvány a The Great Momentum volt 2017 februárjában. A zenekar muzsikája hasonlít a Nightwish korai éveire, ám itt a lényegi különbség az, hogy Sabine nem operásan énekel, hanem "emberi" hangon. Végighallgatva a korongokat, bátran kijelenthetjük: a most 46 éves (ám 30-nak kinéző) frontasszony igencsak megtanult bánni a hangjával. A régebbi albumokon és koncertfelvételeken sem volt baj énekével, ám sokszor volt erőtlen a hangja, pedig csodás altjában több kraft van, mint amennyit az ezredforduló tájékán megmutatott belőle. Habár lehet, hogy az Edenbridge nem is nagyon vágyik olyan magasságokba, mint mondjuk a Nightwish, az Epica vagy a Within Temptation. Nekem legalábbis így tűnik, de a bandát minden koncerten boldognak látni, akik élvezik, amit csinálnak. Ráadásul mindenféle allűrtől mentesek.
Voltak lemezei a zenekarnak, amelyek nem fogtak meg annyira, ám mindegyik albumon voltak számok, amelyeket imádtam és a mai napig szeretettel hallgatom.
Október 25-én azonban végre boltokba került a Dynamind, amelyről Sabine és Lanvall többször elmondták: nagyon különleges anyag lesz.
Elsőként a Live And Let Go című szerzeményt hallhattuk, majd az On The Other Side-hoz is videót készítettek. A két dal kellemes, fülbemászó, Sabine hangja ismét csodásan cseng. Esküszöm, nekem erőt ad a hölgy éneke, így ha megborulok, elég csak pár Edenbridge-dalt meghallgatnom és rendbe jön a lelkem.
A lemezt indító The Memory Hunter már sejteti, hogy ez az album valóban különleges. A számok mindegyikét változatosabb hangzás és ének jellemzi, mint az összes eddigit. Talán belátták Sabine-ék, hogy az utóbbi kiadványokon nem volt különösebb újítás, és nekiláttak megreformálni egy kicsit a dolgokat. Az On The Other Side keltás vonala hihetetlenül harmonizál a gitárokkal, a refrén pedig fülbemászó, a koncertek állandó darabja lesz, ebben biztos vagyok.
Szerethető a Where Oceans Collide is főleg különleges dallamvilága miatt, de a komolyabb hangzás az All Our Yesterdays című felvételben jön el igazán. A The Edge Of Your Worldben ez folytatódik szépen, ám itt a dal vége felé kapunk egy kis lazaságot, majd ismét jön a keményebb rész. Kellemes, andalgós hangulatot biztosít a Tauerngold, kicsit musicales feelinget árasztva.
Vannak gyenge pontjai is az albumnak, a What Dreams May Come, a The Last Of His Kind nem ütöttek annyira, az albumzáró, egyben címadó dal, a Dynamind nem lenne rossz, ha outróként kicsit több erő lenne benne.
Összegezve: nem hibátlan album a Dynamind, de!!! Mindenképp nagyon különleges. Az erős dalokban valóban ott az a különleges érzés, energia, amiről beszélt a csapat. Egy kedves, szerethető lemezt adtak rajongóik kezébe derék sógoraink, amelyen érezhető a belepakolt kemény meló.
8/10
Megjelenés: 2019. október 25.
Kiadó: SPV
Tracklist:
1. The Memory Hunter 2. Live And Let Go 3. Where Oceans Collide 4. On The Other Side 5. All Our Yesterdays 6. The Edge Of Your World 7. Tauerngold 8. What Dreams May Come 9. The Last Of His Kind 10. Dynamind
A finn/holland/brit tagokat számláló zenekar új nagylemeze az eddigi információk szerint 2020 első felében érkezik, ám addig sem hagyja csemege nélkül hűséges rajongótáborát a Nightwish. Floor Jansenék nemsokára DVD-vel jelentkeznek, amely a Decades: Live In Buenos Aires címet kapta.
A kiadványról most itt az első szám, amely nem más, mint a Devil&The Deep Dark Ocean. A szerzemény az 1998-as Oceanborn lemezen kapott helyet, Tarja Turunen előadásában.
