6. DIABULUS IN MUSICA - DIRGE FOR THE ARCHONS
A spanyolok korábbi két munkája elhalványul a tavaly november 18-ával piacra dobott Dirge For The Archons mellett, amely jóval keményebbre sikerült, mint az előző albumaik. Olyan sikerdalok kaptak helyet a lemezen, mint a Crimson Gale, az Invisible vagy az Earthly Illusions.
Zuberoa Aznárez, a mezzoszoprán énekesnő 2015-ben édesanya lett, a szülés, az anyaság megélése pedig a hangjára, énekstílusára is kihatott, abszolút pozitív értelemben. A kiadványt rengeteg kórus színesíti, amelyek tökéletesen idomulnak Zuberoa énekéhez. Az album tele van érzelmekkel, talán az eddigi legérzelmesebb korongját adta ki a csapat.
5. LACUNA COIL - DELIRIUM
Sokan fikázták az olaszok 2014-es Broken Crown Halo című lemezét, miszerint túlzottan "amerikanizálódott" lett a kiadvány. Cristina Scabbiáék lehet, hogy elgondolkodtak ezen és amikor év elején stúdióba vonultak rögzíteni a Delirium számait, újításokat eszközöltek.
A Broken Crown Halo megjelenését követően változások következtek be a milánói zenekar életében: 2014-ben két alapító tag is elhagyta a csapatot, tavaly pedig a dobosuk is távozott. Az új dobossal véleményem szerint jól jártak a talján zenemágusok, akik lassan 20. éve ténykednek a metál színterén. A Delirium 2016. május 27-én került a boltok polcaira, és az első héten nem kevesebb, mint 13 ezer példány talált gazdára. A lírai alt hangú Cristina eddigi legmagasabb énekét hallhatjuk a korongon, elérve a mezzoszoprán szintjét is, a hangszerelés pedig súlyosra sikeredett.
4. DELAIN - MOONBATHERS
A holland csapat új anyaga Moonbathers címmel augusztus 26-án vált elérhetővé, amely talán az eddigi legsokszínűbb lemeze lett a Charlotte Wessels vezette zenekarnak.
A sokáig csak előzenekari funkciót betöltő együttes mára hatalmas rajongótáborra tett szert, a Moonbathers-szel pedig még a legszőrösszívűbb kritikusokat is meggyőzték. Charlotte, akinek zenei ízlése rendkívül széleskörű, egyre inkább megtalálja a saját éneklési stílusát, minden egyes albumon hatalmas előrelépéseket hallhatunk a frontasszonytól. Merel Bechtold csatlakozása nagyon jót tett a bandának, ahogyan az Arch Emeny-s Alissa White-Gluz közreműködése is a Hands Of Gold című, nyitó tételben. Az együttes először a 2012-es We Are The Others című művében mert igazán önmaga lenni, különcként viselkedni, és ez be is jött, hiszen azóta a hatosfogat népszerűsége hihetetlen mértékben növekszik.
3. EPICA - THE HOLOGRAPHIC PRINCIPLE
Simone Simons és a fiúk 2014-es lemeze, a The Quantum Enigma hatalmasat durrant, de elmondásuk szerint már az album megjelenése után az új korong dalain kezdtek dolgozni. Magasan volt a léc, amit a derék hollandok sikeresen elértek a szeptember 30-án napvilágot látott The Holographic Principle-lel. Rengeteg különleges hangszer és zenei megoldás hallható a kiadványon, amely kiszámíthatatlanná, ugyanakkor lehengerlővé teszi a lemezt.
A digitalizálódott társadalomra kihegyezett szövegek azonnal megfogják az embert, Simone éneke és Mark hörgése pedig beleég az ember agyába. Fülbemászó refrének, magasztos kórusok és olykor már a black metal felé hajló elemek (elég az Ascension - Dream State Armageddonra gondolni) pedig a hatosfogat eddigi legmagasabb szintű munkáját eredményezik. Nekem egyébként a címadó dal a legnagyobb favorit a lemezről. Mestermű a korong.
2. TARJA - THE SHADOW SELF
A megjelenés napján, augusztus 5-én mutatta be új lemezét a finn metálkirálynő Tarja Turunen a németországi Wacken Open Air fesztiválon. A lemezről még tavaly márciusban azt nyilatkozta: eddigi legsúlyosabb, legkomolyabb anyagát adja a rajongók kezébe.
És nem is beszélt mellé, hiszen a lemez rendkívül erős nótákat vonultat fel, olyan vendégzenészekkel, mint pl. Alissa White-Gluz (Arch Enemy), Max Lilja, valamint az énekesnő öccse, Toni szereplése az Eagle Eye-ban. Ismét egy hihetetlenül színes és valóban kemény albumot tett elénk Finnország hangja, amelybe lehetetlen belekötni. Természetesen a metálzenével foglalkozó oldalak többsége szépen lehúzta a korongot, mert nem elég metálos. Tarja viszont sosem tartotta magát kimondottan metálzenei irányultságú énekesnőnek, ő egyszerűen Tarja és kész. Bármit csinál, a rajongóknak tetszik, ez a lemez pedig egyértelműen karrierje egyik csúcspontja. Személy szerint a Calling From The Wild, a Demons In You, az Undertaker és a Too Many a csúcs a számok közül.
1. TREES OF ETERNITY - HOUR OF THE NIGHTINGALE
Aleah Stanbridge, aki Dél-Afrikában született, a kétezres években költözött szüleivel és testvérével a svédországi Örebróba. Itt alapította meg a finn Juha Raivioval (Swallow The Sun) a Trees Of Eternityt 2009-ben, amikor is találkoztak és azonnal egymásba szerettek. Demójuk 2013-ban Black Ocean címmel jelent meg, ám ez év végén Aleah-nál rákos betegséget diagnosztizáltak. A lemez felvételeit 2014-15 folyamán fejezték be Kai Hahto (Nightwish, Wintersun), valamint a Norrman-testvérek (Mattias és Fredrik) közreműködésével. Az albumra a tipikus doom és gothic elemek jellemzők, minden dalt áthat a sötétség, az élet értelmén való rágódás. Mindegyik dalt imádom, de a két kedvenc a Sinking Ships és a címadó Hour Of The Nightingale.
A korong felvételeinek idején Aleah ugye már tisztában volt betegségével, ám nem adta meg magát egykönnyen. Dalokat írt, énekelt és a hagyományos orvosi kezelések mellett az alternatív gyógyítás terápiáival is próbált gyógyulni. Az igazság azonban az, hogy az ő lelke túl szép volt ehhez a retek világhoz, ezért. 2016. április 18-án elhagyta az élők világát a különleges hangú Aleah. Juha egyszerűen csak Csalogány Királynőnek nevezte kedvesét, aki nem volt sem operaénekes, sem rockénekes, egyszerűen csak: énekesnő volt, minden porcikájában előadóművész. A Királynő fejére pedig a korong megjelenésével került fel a korona. Méltó, szomorú, de egyben gyönyörű búcsú egy 39 éves, szép és tehetséges zenésztől, aki a világ jobbításán fáradozott. Aleah olyan magas szinten rezgett, mint egy angyal.
+1. DARK SARAH - THE PUZZLE
Az Amberian Dawn-ból 2012-ben kivált Heidi Parviainen énekesnő új projektet hozott létre még az évben, Dark Sarah néven. Az újdonsült formáció első lemezére 2015-ig kellett várni, a Beyond The Black Veil ugyanis ekkor jelent meg.
A november 18-án piacra dobott The Puzzle jóval kiforrottabb és érettebb lett, mint elődje, nem kisebb nevek működtek közre a korongon, mint a Delain Charlotte-ja, Manuela Kraller, aki a Xandria egykori frontasszonya volt, vagy éppen JP Leppäluoto (Charon, Northern Kings). Sötét Sára útkeresése folytatódik, és a lemezt pedig egyfajta varázslat lengi körül. Különleges atmoszférájú dalok, Heidi lágy, vagy éppen drámai éneke és profi hangszerelés. Érdemes odafigyelni erre a tehetséges finn lányra! A tamperei formáció e korongja kiválóan alkalmas arra, hogy a szürke hétköznapokból kiszakítsa az embert, lelkét magasabb rezgésszintre emelve.
Zárszó...
Akik nem kerültek be a top 6-ba, még nem jelenti azt, hogy rosszak lennének. Ott van pl. a Sirenia Dim Days Of Dolor-ja, amely már a francia énekesnővel, Emmanuelle Zoldannal lett felvéve, vagy a The Agonist Vicky Psarakis-szal közös második albuma, a Five. Vagy éppen az Amaranthe Maximalize című lemeze. Véleményem szerint szerepelnek rajtuk jó dalok, de nem éreztem elég erősnek ezeket a korongokat ahhoz, hogy a top 6-ba tegyem őket.
A Sirenia albuma alapjáraton nem mondható rossznak, vannak rajta erős dalok, de jó néhányat Emmanuelle karakteres hangja ment csak meg. Kicsit mintha a korábbi műveik összekutyulása lenne a lemez. The Agonisték Five-járól is megtetszett egy-két felvétel, de összességében vontatottnak és unalmasnak érzem munkásságuk eme állomását. Az Amaranthe korábbi lemezeinél véleményem szerint erősebbre sikerült a Maximalize, ám itt sem fogott meg néhány dalnál több. Jake E hangja jóval kevesebb szerephez jut, meg is értem a döntését, amikor otthagyta az együttest.
Ez persze megint csak az én véleményem!!!
