Shirley Manson a The World Is Not Enough-ról: "A szart is kiverték belőlünk!"

2022. november 07. 10:07 - Jurancsik Eszter

63-03-garbage-2020-289439v6-1.jpg 

Október 28-án küldte boltokba a wisconsini Garbage különleges válogatásalbumát "Anthology" címmel, amely korongon közel 30 éves pályafutásuk legjobb számait gyűjtötték egybe - itt írtunk a különleges kiadvány kapcsán.

1999-et írtak a naptárak, amikor mozikba került a 19. James Bond-film, A Világ nem elég címmel, a hozzá tartozó filmzenei album pedig tartalmazta a David Arnold és Don Black által írt The World Is Not Enough című dalt, amelyet a Garbage rögzített.

Shirley Manson, a banda énekesnője egy friss interjúban elárulta: James Bond-dal betétdalát énekelni igen kockázatos dolog, és a következőket üzente mindazon művészeknek, akik ilyesmire készülnek:

A szart is ki fogják verni belőled. Így jártunk mi is és a minket követő emberek is. Az egyetlen ember, aki szabad utat kapott, az Billie Eilish volt. Sam Smith-t kikezdték, Adele-t kikezdték, minket is kikezdtek; ez a menetrend része. Aztán telik az idő, és az emberek elfelejtik, hogy gyűlölni akarnak téged. Aztán a dal megáll a saját lábán, és hirtelen mindig ott vagyunk a kedvenc Bond-dalok top 10-es listáján. Ez őrületes.

40066115_1953865357985792_9146810241894055936_n.jpg

Shirley Manson 1999-ben, egy fellépésen

- emlékezett vissza az időszakra, amikor a dal megjelent, elmondása szerint szinte mindenki kóstolgatni kezdte őket. 

Manson elmondása szerint sokkolta őket az a rengeteg negatívum, amit rájuk borítottak a dal miatt, 

Nagyon büszkék voltunk a dalra, és úgy éreztük, megfeleltünk az elvárásoknak, de az emberek úgy tekintettek ránk, mint "arra az alternatív rockzenekarra" - azok is voltunk, és azok is maradtunk. De úgy gondolták, hogy "eladtuk magunkat," ami egy olyan elcsépelt és szemét hozzáállás minden olyan rockzenésszel szemben, aki ki akarja szélesíteni a látásmódját, más zenébe és kifejezésmódba akar lépni.

- idézte fel emlékeit a frontasszony, majd így zárta mondandóját:

Egyáltalán nem vagyok érzelgős vagy nosztalgiázós típus. Szerintem ez egy nagyon veszélyes hely művészként. Fontos, hogy elismerjük az eredményeinket és azt, ami különlegessé teszi a bandánkat. Ezt azért érzem értékesnek, mert az összes dal annyira különböző, és a félelmeink, fájdalmaink és izgalmaink különböző elemeiről beszélnek. Voltak nehéz időszakaink, amikor minden tagunk a saját démonaival küzdött - valaki egy szerettét veszítette el, valaki testi gondokkal küzdött -, mindig vannak dolgok, amik belekerülnek a zenekar dinamikájába, és feszültséget okoznak. Úgy érzem, hogy most mindannyian nagyon jó helyen vagyunk.

 

 

komment
süti beállítások módosítása