2018.10.19-én került boltokba a francia modern metált játszó együttes harmadik lemeze, From Ashes To Flames címmel. Legelső albumuk a 2015-ös Never Look Back volt, amelyet a tavalyi Oblivion követett. Utóbbi kiadvánnyal hazánkban is felléptek 2017 áprilisában, a svéd Pain előzenekaraként a Barba Negrában, és első igazi sikereiket is e koronggal aratták.
A 2013-ban alakult formáció zenéjében egyaránt szerepeltet gótos, elektronikus, industrialos elemeket, ám ezek összessége mégsem kelt disszonanciát, amely számaik dallamosságának és főleg Jennifer Gervais énekesnő, kimondottan ehhez a típusú zenéhez passzoló hangjának köszönhető. Természetesen Dam gitárosnak köszönhetően a metálhörgés sem maradhat el.
A From Ashes To Flames túl sokban nem különbözik az első két korongtól. A nyitó tétel, az album címadó dala rendesen odavágós kezdés, ám ami meglepő, hogy a hörgős Dam a This Is The Endben -amelyhez videó is készült- énekel is, kiegészítve Jen hangját. Zenei megoldások tekintetében rengeteg a kreativitás, az Open Your Eyes erősen idézi a Lacuna Coilos vonalat, ám sokkal több elektronikus elemet hallhatunk, plusz a dallamos refrén is nagyon el lett találva. A Linkin Park-számokra emlékeztető The Point Of No Returnben ismét hallhatjuk Dam énekét. Jóval több énekes rész jut az úriembernek e lemezen, mint az első kettőn, ez hatalmas piros pont, hiszen Dam remek hangi adottságokkal rendelkezik.
A kissé középtempós Another Dimensiont egy mindössze alig három perc hosszúságú tétel követ, a Day 0. Ebben kizárólag Jen éneke -inkább dalolása, szöveg nélkül- hallható és mintha csak egy apokalipszis után lennénk, borsódzik hátunkon a hideg. Afféle átvezetés lehet a dalok között, mégis beleillik a számcsokorba. E hangulatot viszi tovább a My Quest Of Recognition. Ismét előbújnak a Lacuna Coilos, gótikus elemek, nem túl gyors tempója ellenére egy igen erős tételről van szó. Jen elmélkedős énekhangjához tökéletesen passzol a férfi hörgés, a zene pedig ismét tökéletesen harmonizál a világvégét idéző szövegvilággal. Nyugisan indul, de dinamikusan folytatódik az A New World, a végére pedig kicsit el is durvul. Ütős dal, igazi koncertezős szerzemény.
Dinamikusan és elektronikus elemekkel kezdődik az I'll Never Forget, és talán ez a dal emlékeztet legjobban a régi albumokra, de különösen az Oblivion-re.
Ezt követi a Siana, amelyből egyértelműen kiderül, hogy Jen alt énekesnő. A 30 éves hölgy nemigen merészkedik túl nagy magasságokba, biztonsági játékos, de neki ez nagyon is jól áll. Hangja nem is lenne alkalmas áriázásra vagy éppen hörgésre, beszédszerűen énekel, nem erőlködve, mintha csak sztorikat mesélne. Igazi bulisláger lesz ez a szám, erre a nyakam teszem! A korong záró dala a Grandma, amely kicsivel több, mint két perc, és csak hangszerek hallhatóak benne, illetve Jen dúdolászása, akárcsak a Day O című tételben. A cím alapján elkezdtem találgatni, hogy egy fajta emlék lehet valamely csapattag nagyijának? Eszembe jutott a saját nagymamám is, aki 2016 októberében hagyott itt minket. Afféle levezetése egy remekül összerakott albumnak.
A derék franciák új lemeze telis-tele van szerethető dalokkal, mindegyikben ott a tipikus Dust In Mind-os hangzás, sokkal több férfi ének jellemzi a kiadványt, amely nem tér el sokban az előzőektől, mégis valami különleges atmoszférateremtő hangulattal bír. Jenniferékre érdemes odafigyelni. Hatalmas stadionokat fognak még megtölteni.
10/10
Zenészek:
Jennifer "Jen" Gervais - ének
Dam - gitár, ének, hörgés
Xav - basszgitár
Jackou - dobok
Yann - gitár
Kiadó: Darktunes Music
