Lemezkritika: Diabulus In Musica - Dirge For The Archons

2016. december 09. 15:30 - Jurancsik Eszter

November 18-ával került boltokba a spanyol szimfonikus/goth metálbanda, a Diabulus In Musica negyedik stúdióalbuma, a Dirge For The Archons. A csapat idén ünnepli tízéves fennállását, és ehhez méltó, erős albumot tett le arra a bizonyos asztalra a Zuberoa Aznárez vezette formáció. Az előző kiadványokhoz képest viszont itt jóval több a kórus, valamint Zuberoának határozottan jót tett a szülés, felszabadultabban énekel. 

A lemez igen komoly szimfonikus alapokra épült, komoly konkurenciára lelt a Nightwish, az Epica és a többi szimfometál zenekar a déliek személyében.

diabulus-e1478193448192.jpeg

A nyitó tétel, a Battle Of Of Atlantis egyértelműen érezteti, hogy ez az album jóval több nagyzenekari támogatást élvez, mint elődjei. A klipes formában is megjelent Earthly Illusions igen erős nóta, a kórusrészek és a refrén, de a hangszerelés is erősen emlékeztet az Epicára, ám semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a spanyol csapat galád módon nyúlja Simone-ék stílusát, a bandára jellemző megoldásokkal tették egyedivé a szerzeményt. A Marble Embrace-ben elektronikus elemek is felbukkannak, meghökkenést váltva ki a hallgatóból, az erősen Lacuna Coil-os érzéseket ébresztő dal tartalmazza talán a legtöbb gótikus jellegzetességet.

Szintén videoklip készült az Invisible-höz, amelyben dinamikája ellenére rengeteg az érzelem, Zuberoa hangja pedig akár egy angyalé, noha a banda neve a zenében rejlő ördögöt jelenti. Egy gyors tempójú szerzemény, a Crimson Gale szaggatja dobhártyánkat ezután, amelyhez szintén készült egy szöveges kisfilm. Belecsepegtettek némi power metált, egy csipetnyi blackes hangzást is, kemény dobokkal és magasztos kórussal. Zuberoa áriázásával kiegészítve egy hibátlan dalt kapunk, amely fülbemászó refrénjével biztosan a koncertek állandó darabja lesz, ebben biztos vagyok. A zenekar hörgésért felelős tagja a gitáros Gorka Elso is alaposan kitesz magáért. Az album egyik legerősebb számáról beszélünk, dallamos, kemény, minden benne van, ami kell. Egy erősen Tarja-számokat idéző felvétel következik a Ring Around Dark Fairies’ Carousel képében; misztikát idéző dallamok, titokzatos ének, amelyet tökéletesen követ és egészít ki a szimfonikus rész. Meghökkentő megoldások és kifogástalan ének. Ha nem hallanánk az éneket, az instrumentális verziót hallva azt hihetnénk, hogy a finn metálkirálynő szerzeményével van dolgunk. 

Egy lassú dallal folytatódik a korong, A Speck In The Universe címmel. Erősen érzelmes, lírai vonal, lágy zenével és énekkel, mintha egy Disney-mesébe csöppenne a hallgató. Vigyázat, könnyeket indukálhat. Az ezt követő Hiding From You közepes dinamikával bír, férfi énekkel és húzós gitárral. Kicsit a néhány évvel ezelőtti Within Temptation-szerzeményekre emlékeztet a szám, azzal a különbséggel, hogy ide még egy kis hörgést is kapunk. Ha lehet ilyet írni, talán ez a tétel a korong gyenge pontja. Kicsit vontatott, ettől persze még nem kap egyest, de nem is nagyon köti le a figyelmet.

dim_3_zpsx38qnsvp.jpg

Ezt követően ismét visszatér a metál sűrűje a The Voice Of Your Dreams-szel, epikus kórusrészekkel és masszív dobokkal, éneklésre késztető refrénnel. A Crimson Gale mellett nekem ez a másik nagy kedvenc. Az indiánok világába röpítő The Hawk’s Lament a Nightwish Creek Mary's Blood című számának folytatása is lehetne, legalábbis emlékeztet rá. Alig másfél perces tétel, a furulyán kívül más hangszer nem is szólal meg benne, sem pedig ének. Kicsit értetlenkedtem is, hogy milyen okból került fel a lemezre. Aztán az ezt követő Bane megadta a választ. Szintén fúvós hangszerek, de lágy ének, semmi durvulás. Gyászének. Gyászének az arkónokért, ahogyan a lemez címe is mutatja.

Ismét visszatérünk ezután a keményebb vonalra a The River Of Loss-szal, amelyben fergeteges dobok, hörgés, magasztos kórusrészek kaptak helyet, Zuberoa monológszerű éneke pedig még érdekesebbé teszi a számot. Kicsit Epicás szerzemény ez is, ám itt sem lehet nyúlásról beszélni. Én legalábbis nem nagyon tudok belekötni a dalba.

A skót dudával induló Zauria egy baszk szó, amely sebet jelent, és az ének is ezen a nyelven megy javarészt. Egy nagyon különleges fejezet ez a korongon, hiszen egy olyan nyelven szólal meg, amelyet a Spanyolországban megközelítőleg kétmillió lélekszámú baszk lakosság kb. 25%-a beszél csak. Érzelemmel átitatott hangulat, a csapat hazaszeretetét hivatott dokumentálni zenés formában. És ez sikerült is.

diabulus-in-musica-dirge-for-the-archons-20160906125728.jpg

Két élő felvétellel zárul a lemez, az egyik a Lies In Your Eyes, a másik a St.Michael's Nightmare. Mindkét dal stúdióverziója a zenekar első albumán, a Secrets-en kapott helyet. A nosztalgiázással ér véget a korong, két kemény számmal, méltóan befejezve eme művet.

Összegezve: számomra a spanyolok korábbi lemezei nem voltak annyira érdekesek, őszintén megmondom. A Dirge For The Archons-on érzem azt, hogy kiteljesedtek, Zuberoa hangjának határozottan jót tett az anyaság megélése (érdekes, Sharon den Adel és Simone Simons is a szülés után szintén valahogy jobban kezdtek énekelni, noha addig sem volt baj a hangjukkal...). A lemez nem hibátlan. De! Sokkal, de sokkal érdekesebb, mint az eddigiek. Erősebb számok, szárnyalóbb énekhang és kórus, amely viszont nem nyomja el Zuberoa énekét. Ha zeneprof lennék, azt mondanám, hogy ezek után minimum egy ilyen lemezt várok el a bandától.

10/08

 

komment
süti beállítások módosítása