Újdonságokból idén sem volt hiány, rengeteg zenekar jelentkezett új kiadvánnyal 2023-ban a csajmetal fronton is. Akadtak közöttük erősebb és gyengébb lemezek is, ahogyan az általában lenni szokott. Íme, az én személyes kedvenceim!

5. THERION - LEVIATHAN III.

A szimfometalos csapat Leviathan-trilógiájának befejező része immár a Napalm Records égisze alatt látott napvilágot, és annyira friss, hogy még ropogós, ugyanis december 15-ével jelent meg. Míg az első fejezet (2021) tipikus Therion-slágerekkel lett telepakolva, a második (2022) pedig egy összetettebb világot tárt a hallgatóság elé, kíváncsian vártam a harmadik korongot. És ismét nem csalódtam. Egy ízig-vérig Therion-albumot kaptunk, kifogástalan hangszereléssel, ötletes megoldásokkal, és hiába nyomja sokadik éve szinte ugyanazt a sémát a zenekar, valahogy nem válik unalmassá, a női énekhang pedig ismét nagyon rendben van. Lori Lewis nélkül nem lenne Therion, a Maleficium című szerzeményben Thomas Vikströmmel kirobbanó vokális teljesítményt hoznak. Valahogy a Therion képtelen szar lemezt csinálni, ez ismét bebizonyosodott. 

4. SIRENIA - 1977

A legutóbbi, "Riddles, Ruins&Revelations" című, érdektelenségbe fulladó lemez után kissé fenntartásokkal kezeltem a tényt, hogy a norvég/francia együttes új albummal rukkol elő. A május 26-án megjelent korong nyomokban sem hasonlít elődjére, amelyen sajnos a popos, retro-hatású szintetizátorokkal való kísérletezgetés eléggé balul sült el, és már csak ez megér egy plusz piros pontot. Még a lágyabbnak szánt dalok is tele vannak ötletességgel, a gitárok sokkal több szerephez jutnak, ami igencsak üdvös. Morten Veland hörgését hiányolom, ugyanis abból meglehetősen kevés jutott a szerzeményekbe, de alapvetően egy szerethető, kedves lemez a "1977", amely azért kapta ezt a címet, mert mind Morten, mind az énekesnő Emmanuelle Zoldan ez évben születtek, és a kilométer hosszúságú címek helyett egy egyszerűbbet akartak. Remélhetőleg a következő anyag is megugorja majd ezt a lécet.

3. FLOOR JANSEN - PARAGON

Bár a Nightwish frontasszonyának első szólóalbuma nem metal korong, de mivel vannak amolyan lightosan bedurvuló részek a rajta szereplő tíz tételek némelyikében, mindenképpen meg kell említenem a lemezt. Na de nem csak ezért, hanem azért is, mert bitang erős anyag lett, amelynek elkészítéséhez nem más nyitotta meg az utat, mint Floor szereplése a holland Beste Zangers elnevezésű zenés szórakoztató műsorban, ahol ismert énekesek más-más műfajokból adnak elő dalokat. Floor éppúgy remekül szerepelt a reggaetonban, mint a latin popzenében, és az album is egy kissé könnyedebb hangzást képvisel, mint a Nightwish munkássága. Hallgatásakor eszembe jutottak olyan énekesnők, akiket kamaszkoromtól fogva szeretek, pl. Faith Hill vagy Shania Twain. Kiváló hangszerelés jellemzi a számcsokrot, Floor pedig, ha a Nightwish végleg beadja a kulcsot, simán megállja a helyét majd egyedül is.

2. XANDRIA - THE WONDERS STILL AWAITING

2022 májusában az akkor már öt éve tetszhalott állapotban lévő német metalzenekar bejelentette visszatérését, amelyet a Reborn című dallal ünnepeltek meg, majd egymás után szállították a jobbnál jobb dalokat. A bandában az alapító Marco Heubaum kivételével minden zenész lecserélődött, az új énekesnő pedig a 30 éves Ambre Vourvahis lett, akiről eddig senki nem tudta, kicsoda ő, azonban a Xandria által mindenki megismerhette. A nemcsak gyönyörű, de piszok tehetséges lány több dalban hörög is a tiszta ének mellett, utóbbi tekintetében pedig végre nem az áriázós-operás vonal dominál, hanem a természetesebb hang, a hangszerelés pedig nagyon, de nagyon ott van. Ezek együttesen az eddigieknél magasabb szintre emelték a zenekart, akiknek megszavaztam a bizalmat a Reborn után. És milyen jól tettem, mert a "The Wonders Still Awaiting" a banda eddigi legváltozatosabb, legerősebb albuma lett.

1. WITHIN TEMPTATION - BLEED OUT

A hollandok október végén kiadott albumán szereplő tizenegy tétel közül hetet már kislemezként is megismerhettünk az elmúlt három és fél évben. 2020 májusában jelentkeztek az Entertain You-vel, amit hat további követett, így csak négy szám maradt a korongon, amit még nem ismertek a rajongók. Sharon den Adel énekesnő több interjúban elmondta: már a covid-19 pandémia előtt megfordult a fejükben, hogy főleg kislemezeket fognak megjelentetni, hiszen így minden dal megkapja a kellő figyelmet. Mindemellett megváltak eddigi kiadójuktól, a cserébe kapott művészi szabadság pedig felbecsülhetetlen, ugyanis így teljesen szabad kezet kaptak. A "Bleed Out" teljes egészében a modern metal alapjaira épült, hasonlóan a 2019-es "Resist"-hez. A szövegeket a világban zajló események inspirálták, úgy mint a háborúk, a nők elnyomása a közel-keleti országokban, a patriarchális uralom és minden olyan téma, amely napjainkban aktuális, mindezt remek zene és hihetetlen energia fűszerezi meg. A Within Temptation úgy csinálta meg (számomra) az év lemezét, hogy a dalok nagy része már jó ideje publikálva lett, és mégis, amikor meghallgattam az összes számot együtt, hatalmasat ütött, imádom.

+1. OUTLANDERS - OUTLANDERS

Kakukktojás a Tarja Turunen és Tortsten Stenzel által megálmodott projekt debütlemeze, ugyanis nem metalt, hanem elektronikus zenét játszik a formáció. Olyan vendégzenészek tették tiszteletüket a csapatról elnevezett albumon, mint Marty Friedman, Mike Oldfield vagy Ron "Bumblefoot" Thal. 2021 óta jelentkeztek dalokkal, majd a nyár folyamán kijött az nagylemez is. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ez a lemez neked készült.

Az utóbbi években vált megfigyelhetővé az a jelenség, hogy a rock és metal képviselői más-más műfajokban is kipróbálják magukat. Van, akinek ez bejött, van, akinek jobb lett volna a kemény zenénél maradni. A legnépszerűbb kísérleti terep a pop és az elektronikus zene lett, akadt, aki csak feldolgozásokat készített a maga szórakoztatására, és akadtak, akik a könnyedebb elemeket végleg a munkásságuk részévé tették - gondoljunk csak a Within Temptation-re, akik először csak lightosan nyergeltek át a modern metal műfajára, majd a 2019-es "Resist" album már teljes egészében ezt a vonalat hágta meg.

Tarja Turunent a Nightwish frontasszonyaként ismerhettünk meg, a zenekarból történt távozása óta (2005) pedig egy igen gazdag és sikeres szólókarriert épített fel gyakorlatilag a nulláról. 2011-ben döntött úgy, hogy itt az ideje valami újszerűnek. Megálmodta és létrehozta az Outlanders nevet viselő projektet, amelyben nem más segíti őt, mint az elektronikus zenében ténykedő német producer, Torsten Stenzel. 

Együttműködésük eredménye a saját magukról elnevezett album, amely június 23-án landolt az üzletek polcain. A finn csodaszoprán és társa már 2021 óta szállították a dalokat a lemezről, az első tétel a Closer To The Sky volt. Az álomszerű zongoradallamokon alapuló szerzemény hihetetlen atmoszférateremtő erővel bírt, legalábbis én úgy éreztem magam, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna. A novemberi csípős hidegben is egy mediterrán vagy karib-tengeri partvidéken éreztem magam, és azonnal tudtam: ez valami mágikus dolog kezdete.

És nem tévedtem. A fent említett számot követő kislemezek ugyanazt a libabőrt váltották ki belőlem, amit a bemutatkozó dal. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. 

Nagyon nagy kevenc a Depeche Mode 1990-es klasszikusának, a World In My Eyes-nak a feldolgozása. Tarja korábban elmondta: mindig is vonzotta e dal sötét szépsége, és 2014-ben ezt a számot énekelve próbálgatta a hangját különböző oktávokban. Stenzel, aki hatalmas rajongója a legendás szintipop-együttesnek, azonnal belelkesült, amikor az énekesnő felvetette: alkossák meg saját verziójukat. Jómagam is nagy Mode-fan vagyok, ennélfogva pedig kritikus füllel hallgatom a dalaik feldolgozásait. Tarja hangja és Torsten dallamkreációi belevitték a fényt ebbe a sötéten gyönyörű slágerbe. A tempó lassú, a zene kifogástalanra sikerült, Tarja pedig saját stílusában énekli a dalt, és ezek együttesen megszülték az eddigi egyik legjobb feldolgozását ennek a számnak. 

Az album többi tétele is kiválóan alkalmas arra, hogy a hétköznapok rohanásában, a szakadásig tolt munkában, a személyes harcokban megfáradt lelket kiszakítsa ebből a világból és a problémákból, és feltöltse azt. 

A The Sleeping Indian című tételben más különlegességet is kapunk; a Karib-térségben igen ismert rapper, Nkoye Zifah hallható benne, a We Own This Sky pedig a filmzene német mágusának, Hans Zimmernek egyik művén nyugszik - az alapok a Chappie című, 2015-ös sci-fi akciófilmben hallhatók, a gitárszólót Ron "Bumblefoot" Thal szolgáltatja, Tarja pedig néhányszor földöntúli hangon elénekli, hogy miénk az égbolt. És ez a bruttó egy sor elég is, a zene pedig hihetetlen érzékkel lett összerakva. 

Az albumnyitó Outlanders című szerzeményben Tarja finnül idéz a brazil írótól, Paulo Coelhótól. Én speciel kiütést kapok, amikor meglátok egy Coelho-idézetet, főként olyan emberek közösségi profilján, akiknek nincsenek saját gondolataik, de Tarja minden bizonnyal egy olyan ember, aki érzi, érti a szavak súlyát és jelentését, és nem mellesleg jó barátságot ápol az íróval, akinek elmondása szerint az énekesnő a múzsája. Meglepetés Tarja Mystique Voyage című dala a számcsokorban - e tétel az énekesnő 2013-as, "Colours In The Dark" című albumán kapott helyet. Talán ez a korong egyetlen gyenge pontja, jobb lett volna nem hozzányúlni az eredetihez. De ennyi baj legyen, mert ez a pici gyenge pont elvész a rengeteg erős szám között, na és persze nem lehet rá azt mondani, hogy rossz lett, csak épp valahogy furcsán hangzik. De semmiképpen nem disszonánsan.

Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ne is keress tovább, az Outlanders debütalbuma Neked való. Tarja ismét bebizonyította, hogy nincs olyan műfaj, amelyben ne állná meg a helyét, olyan remek zenészekkel karöltve pedig, mint Joe Satriani, Marty Friedman, Jennifer Batten vagy éppen Mike Oldfield, ha akart volna, se tudott volna mellényúlni. A kiadványon felsorakozó 12 dal mindegyikét átitatja egy különleges hangulat, amelyet eddig egyetlen, mostanában kiadott albumon nem éreztem. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy amihez Tarja hozzányúl, az arannyá válik, ez a lemez pedig maga a színtiszta mágia.

10/10

Kiadó: earMUSIC

Dallista:

01. Outlanders feat. Walter Giardino
02. Closer To The Sky feat. Trevor Rabin
03. The Cruellest Goodbye feat. Al Di Meola
04. World In My Eyes feat. Vernon Reid
05. Mystique Voyage feat. Steve Rothery
06. The Sleeping Indian feat. Joe Satriani
07. Land of Sea and Sun feat. Marty Friedman
08. 1971 feat. Walter Giardino
09. We Own This Sky feat. Ron „Bumblefoot“ Thal
10. Never Too Far feat. Mike Oldfield
11. Echoes feat. Jennifer Batten
12. A Peaceful Place (Return To The Oasis) feat. Walter Giardino

Tarja Turunen, az egykori Nightwish-énekesnő 2011-ben alapította mellékprojektjét, az Outlanderst, zenésztársa a német Torsten Stenzel. A felállás valami egészen újszerűt alkotott: a zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon vonzzák egymást.

2021 óta folyamatosan jelentkeznek kislemezekkel, amelyek eddig sorrendben a Closer To The Sky , a The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-klasszikus World In My Eyes, The Sleeping Indian, Land Of Sea And Sun, We Own This Sky, Echoes voltak.

Ma két nagyszerű hírrel is jelentkezett a formáció. Megjelent a nyolcadik dal, amely az A Peaceful Place (Return to the Oasis) címet viseli, illetve végre kiderült, mikor érkezik a nagylemez: a korong június 23-ával lesz elérhető. Előrendelhető ITT!

És íme, az új dal!

Tarja Turunen mellékprojektjeként mutatkozott be az Outlanders 2021 novemberében a Closer To The Sky című dallal, amelyet további hat szerzemény - The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-klasszikus World In My Eyes, The Sleeping Indian, Land Of Sea And Sun, We Own This Sky, Echoes - követett.

Míg a nagylemezről továbbra sincsenek rendelkezésre álló információk, a formáció ma bejelentette a nyolcadik kislemezes dalt, amely április 28-ával érkezik, és az A Peaceful Place (Return to the Oasis) címet fogja viselni.

Íme, egy kis ízelítő:

Tarja Torsten Stenzellel közös mellékprojektje, a 2011-ben alapított Outlanders igencsak belevetette magát a munka sűrűjébe az elmúlt évben. Ugyan a formáció nagylemezéről még nincsenek hírek, ám a finn énekesnő és társai eddig már hat kislemezt dobtak piacra, ezek a Closer To The Sky, a The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-feldolgozás World In My Eyes, a The Sleeping Indian, a Land Of Sea And Sun és a We Own This Sky voltak.

A mai napon megérkezett a hetedik szerzemény is, amely az Echoes címet viseli, és amelynek története egészen 2008-ig vezethető vissza. Tarja éppen második rocklemezén, a "What Lies Beneath"-en dolgozott, amikor a dalt írta, de végül nem került fel a lemezre. Az énekesnő azonban nem vetette el annak lehetőségét, hogy valamikor a későbbiekben publikálja a számot, ennek pedig most jött el az ideje.

Tarja Turunen elektronikus alapokon nyugvó mellékprojektjének szekere szépen beindult az elmúlt egy évben. A Torsten Stenzellel karöltve életre hívott formáció eddig öt dallal - Closer To The Sky, The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-feldolgozás World In My Eyes, The Sleeping Indian, Land Of Sea And Sun - rukkolt elő, mindegyik dal igen szép sikerekkel gazdagítva a csapatot. 

Nagylemezről még mindig nincsenek konkrét információk, azonban a mai napon megérkezett a hatodik klipes szerzemény, amely a We Own This Sky címet viseli. A dalról annyit lehet tudni, hogy a német zeneszerző Hans Zimmer egyik művén nyugszik, amely "egyszerre megnyugtató és erőteljes".

Lenyűgözően hangszerelt, több mint 80 vokálsáv áramlik ebbe az instrumentális számba, atmoszférikus szintetizátorhangokkal és vad gitárriffekkel folyamatosan növekvő feszültséget teremt.

- írja a projekt új szerzeményéről, amelyben az amerikai gitáros, Ron "Bumblefoot" Thal is közreműködik. A szóban forgó Hans Zimmer-mű a 2015-ös Chappie című sci-fi-akciófilmben hallható. 

Öt kisfilmes dallal jelentkezett eddig Tarja Turunen mellékprojektje, az Outlanders. A neves zenészeket felvonultató formáció tavaly november végén mutatkozott be a Closer To The Sky című szerzeménnyel, amelyet a The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-feldolgozás World In My Eyes, a The Sleeping Indian és a Land Of Sea And Sun követtek.

A projekt a nem kimondottan metal zenét kedvelők körében is szép sikereket ért el az eddig megjelent szerzeményekkel, ma pedig Tarja Facebookos oldalán jelentette be: We Own This Sky címmel, január 13-án a nagyérdemű elé tárják a hatodik kislemezt is, amelyhez természetesen videó is készül. A dalban Ron "Bumblefoot" Thal amerikai gitáros is közreműködik.

Íme, egy kis ízelítő:

Tegnap három formáció is jelentkezett új videoklipekkel.

Az Outlanders, Tarja Turunen mellékprojektje immár az ötödik kisfilmes dalát tárja a nagyérdemű elé, amelynek címe Land Of Sea And Sun. A finn énekesnő ígérete szerint még az idén boltokba kerül a nagylemez is, ám pontos dátumot még nem tudni, azt viszont igen, hogy 12 dalt rögzítenek rajta.

A svéd Anette Olzon és az amerikai Russell Allen alkotta Allen/Olzon szeptember 9-ével jelenteti meg második albumát, amely az "Army Of Dreamers" címet kapta. A címadó dalt már kihozta a korongról a duó, majd az All Alone is debütált, most pedig itt a harmadik beharangozó - választásuk a So Quiet Here című szerzeményre esett.

A Chiara Malvestiti és Rosalía Sairem által vezetett Therion tavaly küldte boltokba "Leviathan" című albumát, amely egy tipikus Therion-slágereket felvonultató kiadvány lett, ennek folytatása lesz a "Leviathan II" amely szeptember 23-án landol az üzletek polcain. A Litany Of The Fallen című dalt már ismerik a fanok, most pedig itt az újabb klipes tétel, a Pazuzu.

Tarja Turunen Torsten Stenzellel közösen alapított mellékprojektje, az Outlanders tavaly kelt életre Closer To The Sky című dalával, a csapatban pedig nem kisebb nevek is közreműködnek, mint Mike Oldfield vagy Joe Satriani.

A debütáló szerzeményt követte a The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-klasszikus World In My Eyes feldolgozása, legutóbb pedig a The Sleeping Indian-t ismerhette meg a rajongótábor.

A finn énekesnő nemrég bejelentette: hamarosan, egészen pontosan július 29-én érkezik a formáció ötödik kislemeze, amely a Land Of Sea And Sun címet viseli majd, és a Megadeth egykori gitárosa, Marty Friedman is hallható lesz a felvételen.

Természetesen készül az album is, ám a korongról még nincsenek rendelkezésre álló információk.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tarja Turunen (@tarjaofficial) által megosztott bejegyzés

Tarja Turunen mellékprojektje, az Outlanders nem pihen: tavaly novemberben debütáltak Closer To The Sky című kislemezükkel, amelyet januárban követett a The Cruellest Goodbye, majd márciusban a Depeche Mode-klasszikus feldolgozása, a World In My Eyes. 

Pár héttel ezelőtt jelentette be a finn énekesnő, hogy a mai napon a negyedik beharangozó is megérkezik a formáció első albumához - a kiadványról mindeddig nem tudni konkrétumokat, ám itt az ígért új szerzemény, a The Sleeping Indian, amely dalban a Karib-térségben ismert rapper, Nkoye Zifah és természetesen a gitárvirtuóz Joe Satriani is hallható, íme: