2010. szeptember elsején adta ki második rocklemezét Tarja Turunen, majdnem három évvel a "My Winter Storm" után (kritika a testvérblogon olvasható), április 12-ével pedig remaszterizált változatban, teljesen felújítva került boltokba ez a csoda.

Bár Tarja klasszikusan képzett énekes, és többször elmondta, hogy ez a műfaj az igazi szerelme, a Nightwish tagjaként eltöltött kilenc hosszú év mégis otthagyta lenyomatát a művésznő munkásságán, ez pedig éppen a "What Lies Beneath"-en volt igazán először érezhető, miután elkezdte építgetni szólókarrierjét, amely immár 18 éve tart - ez pedig dupla annyi idő, mint amit a zenekarban töltött. 

Miközben a Nightwish éppen pihenőre vonult Anette Olzon szülési szabadsága okán, addig Tarja kiadta ezt a korongot, amely telis-tele van meglepetésekkel. Ott van például az albumnyitó Anteroom of Death, amelyben a német van Canto vendégeskedik, az amúgy is sejtelmes, atmoszférateremtő jelleggel bíró szerzeményt színesítik énekükkel, maga a dal pedig hol szökkenő, hol erőteljes fejezeteket vonultat fel a négy perces hossza alatt. A kislemezként is megjelent Until My Last Breath-ről Tarja elmondta: nem más ihlette a dalszöveget, mint Michael Jackson, a pop királyának halála körüli hihetetlen felfordulás, médiacirkusz és a személye ellen irányuló mocskolódások. 

Akadnak még meglepetések, például a Falling Awake, amely dalban Joe Satriani -akit szerintem nem sokaknak kell bemutatni- gitározik, igen erős szólókkal kiemelve a szenvedélyben amúgy sem szűkölködő tételt, a Dark Starban pedig Phil Labonte (All That Remains) is közreműködik. 

A rock elemei jóval több szerephez jutnak ezen az albumon, noha a szimfonikus részek is igen erőteljesek, gondoljunk csak például az In For A Killre, amelyben a horrorfilmek zenéjét idéző megoldásokkal találkozhatunk, a refrénben pedig egy ponton Tarja a csillagokat is leénekli az égről, de a Little Lies pattogós ritmusa is ugrálásra készteti az embert. Az I Feel Immortal hallatán mi is elhisszük, hogy sosem halunk meg, a gyönyörű, lírai Rivers Of Lust a végére tartogatja a zúzást, a Crimson Deep pedig nagyon erősen idézi a klasszikus rock hangzásvilágát. És ott van a The Archive of Lost Dreams, amely álomszerű dallamaival és Tarja végtelenül érzelmes énekével könnyeket képes fakasztani.

Több különböző változatban hódította meg a rajongókat a kiadvány, a deluxe változaton a We Are, a Naiad és a Still Of The Night Whitesnake-cover is szerepelnek. A We Are nagy személyes kedvencem, akárcsak a Naiad, de a Still Of The Night sem sikerült olyan rosszul, mint azt néhányan írták. Talán inkább csak szokatlan egy picit. 

A "What Lies Beneath" valóban egy érettebb műve lett Tarjának, bár én a "My Winter Storm"-ot is imádtam. A finn tehetség második rockalbuma viszont egyértelműen kidolgozottabb és erőteljesebb. Mégis, nem tudnék dönteni, hogy a kettő közül melyik a jobb, mert a "My Winter Storm" által bemutatott ártatlan szárnypróbálgatás legalább annyira tetszik, mint a "What Lies Beneath" keménykedése.

10/10

Április 12-én, remaszterizált változatban, gyönyörű grafikával és felújított hangzással került újra boltokba Tarja 2010-ben megjelent második rocklemeze, a "What Lies Beneath".

A kiadványon olyan, magukat ikonikussá kinőtt számok szerepelnek, mint a Falling Awake, az Until My Last Breath vagy az I Feel Immortal, illetve ez a korong már jóval keményebben szólalt meg, mint a 2007-es "My Winter Storm".

Ezzel az albummal születtem újjá, mint művész, ugyanakkor nagy kihívás is volt elkészíteni. A dalokat a gyermekeimnek tekintettem, minden egyes részletről határozott elképzeléseim voltak. Remekül éreztük magunkat a zenészeimmel és a stábbal a stúdióban. Ekkor került mellém Max Lilja, Christian Kertschmar, Doug Wimbish és Mike Terrana, és természetesen vendégzenészek is szerepeltek az albumon.

- elevenítette fel a munkálatokat az énekesnő.

Emlékszem, a padlón mindenfelé szanaszét hevertek a kábelek! Az Anteroom of Death című dalomban a van Canto is szerepelt, kiváló hangi teljesítményt adva hozzá, Joe Satriani pedig a Falling Awake-ben gitározott. Ebben a dalban én zongoráztam, és először kicsit féltem, azt gondoltam, nem vagyok elég jó zongorista. Nagyon ideges voltam a zongoradallamok felvételénél, de végül minden jól ment! Boldog voltam azért is, mert Phil Labonte-tal (All That Remains) dolgozhattam a Dark Starban, az In For A Killben pedig egy szimfonikus zenekar is szerepel. 

Az koronghoz készült borító és képsorozat is igen különleges, erről így mesélt:

Valami nagyon különlegeset akartam, és persze olyasmit, ami kifejezi az albumcímet, így született meg az ötlet, hogy az arcom egyik felén a szépség, a másikon az árnyékok és sebek legyenek. Egy profi sminkes segített ennek megvalósításában, fantasztikusan dolgozott. 

Így zárta sorait:

Nagyon, nagyon szenvedélyes ember vagyok. Amikor élőben játszom, 100%-ot adok a fellépésekbe, ebből nem tudok lejjebb adni, és feszegetem a határaimat, de az emberek teljes mértékben be is fogadják ezt a szenvedélyt és szeretetet. 

A finn tehetség 2010-ben adta ki "What Lies Beneath" című második nagylemezét, amely jóval rockosabb, keményebb lett, mint a három évvel korábbi "My Winter Storm".

A korongon olyan, mára ikonikussá vált dalok szerepelnek, mint az I Feel Immortal, a Falling Awake vagy az Until My Last Breath.

Tarja április 12-ével újra boltokba küldi az albumot, amely különleges újrakiadásban jelenik meg, csodálatosan felújítva, új grafikával és kiváló hangminőségben, illetve a lemezen szereplő Dark Star dalszöveges kisfilmje is elérhetővé vált a mai nappal.