
Egy friss interjúban a német EMP-nek a Blue Medusa jelenlegi énekesnője, Alissa White-Gluz arról beszélt, milyen komoly aggodalmak övezik a mesterséges intelligencia térnyerését - különösen azt, hogyan képes az automatizáció és a sablonos vizuális világ elsorvasztani az emberi kreativitást, sőt, személytelenné tenni a művészetet.
Szerintem az MI elképesztően hasznos eszköz lehet a tudomány és az orvoslás területén. Izgatottan várom, mire lesz képes ott. Az, hogy pillanatok alatt képes átnézni évtizedeknyi szakmai publikációt, összevetni adatokat és következtetéseket levonni, és ez hatalmas segítség lehet például krónikus betegségek gyógyításában vagy az emberek életének javításában. Ebben a formában imádom. Ugyanakkor még messze nem elég fejlett ahhoz, hogy ne kövessen el súlyos hibákat, így emberi ellenőrzésre mindig szükség lesz. De ettől függetlenül hasznos lehet.
A művészeteknél viszont már árnyaltabb a kép:
Bizonyos helyzetekben inspirációként is működhet. Például ha alkotói blokkod van. Én ilyenkor szeretek múzeumba menni, festményeket nézni. De ha épp turnén vagyok, vagy mondjuk hóvihar van — mint most — és nem tudok eljutni sehová, akkor akár beírhatod, hogy ‘sötét, szürrealista művészetet akarok látni’, és kapsz valamit, ami beindíthatja a fantáziádat. Egy vershez, dalhoz vagy akár egy outfithez. Olyan ez, mint egy oda-vissza játék: te inspirálod az MI-t, az meg visszainspirál téged.
A veszély viszont szerinte nagyon is valós:
Én meg tudom különböztetni, ha egy kép, videó vagy zene MI által készült, de sokan nem. Akik nincsenek benne ebben a világban, vagy az idősebb generációk, sokkal nehezebben szűrik ki. És ez veszélyes. Ráadásul ez még csak a kezdet. Holnapra már lehet, hogy teljesen felismerhetetlenné válik. És már most is ijesztően közel járunk ehhez. A legnagyobb veszély az, hogy már nincs stabil alapunk az igazságra. Nem tudjuk, mi valós és mi nem. Régen a szemünkre és a fülünkre hagyatkoztunk, ám most már ezek sem biztos kapaszkodók. Szerintem ez is hozzájárul ahhoz a fojtogató feszültséghez, ami a világban van. Az emberek szétszakadnak, egymás torkának esnek, mindenki ideges és dühös. És ez kurvára nyomasztó.

Így zárta mondanivalóját:
Már nem tudjuk, mivel állunk szemben. És közben egyre könnyebb elveszíteni a munkánkat, a karrierünket, vagy kihasználttá válni. Nem akarok nihilista lenni, de őszintén szólva nem hiszem, hogy ezt meg lehet állítani. Úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészülünk rá, amennyire csak tudunk.





