Elmaradt a katarzis - Within Temptation koncerten jártunk/2024.10.18.

2024. október 24. 14:28 - Jurancsik Eszter

BornVillain írása

462712837_969591975205400_8943769725594542788_n.jpg

A holland Within Temptation bizony hatalmas utat járt be közel 30 éves pályafutása során. A szimfonikus metál koronázatlan királyai és királynője bizony sosem volt egy félénk csapat: miután csúcsra járatták a stílust a 2007-es "The Heart of Everything" lemezükkel, elfordultak egy sokkal kísérletezőbb, már kevésbé szimfonikus irányba. Legutóbb teljes koncerten 2014-ben találkoztam velük a néhai Petőfi Csarnokban, az a koncert úgy él bennem, mint egy profi, minden pillanatában katartikus élményt nyújtó produkció. Két évvel később volt még egy mini találkozásunk a Fezen fesztiválon, ám azt a koncertet a szó legszorosabb értelmében elfújta a szél: a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt csak egy nagyon rövid, 7 dalos műsorra volt idejük.

Előzenekarként az ukrán Blind8 és a mostanság egyre divatosabb, egyébként nagyon erős Linkin Park áthallásokkal operáló Annisokay kísérte el a holland zenemágusokat. Olyannyira igaz ez az állítás, hogy a műsor egy pontján bizony megszólalt egy Linkin Park dal is, egyébként talán a legnagyobb sikert ezzel a dallal aratta a csapat. A zenéjük azonban sajnos nem nekem szólt, így különösebben nem bántam rövid műsoruk véget.

Pontban este kilenckor végre elsötétült a terem és a színpadon lévő óriáskivetítőn elindult az intronak szánt kisfilm. Eljött a pillanat, végre színpadon a Within Temptation. Tinédzserkorom egyik legikonikusabb zenekara egyből bele is csapott legfrissebb, "Bleed Out" című lemezük nyitódalába, a We Go To War-ba. Sharon Den Adel még mindig csúcsformában van, a hangja még mindig lenyűgöző. 

462573721_969592571872007_8035505688221908894_n.jpg

Magáról a koncertről viszont ezt nem tudom maradéktalanul állítani. Némi koncepciótlanságot éreztem a műsor alatt, Sharon gyönyörű ruhája, az ikonikus mozdulatai, a kastélyos díszlet mind-mind a múltat idézte meg előttem, azt, ami a zenekar régen volt, miközben azóta már egy teljesen másik úton járnak. A koncert elején egyébként rögtön 5 dal érkezett a Bleed Out-ról. A dalok jók, szeretem is őket, de egyiket sem éreztem annyira erősnek, hogy rögtön öt is elhangozzon belőle egymás után, hiába az Annisokay-os Christoph Wieczorek közreműködésével előadott Shed My Skin, vagy az album egyik húzódalának számító Ritual, valahogy nem akart eljönni a várva várt hangulat.

463743814_969591538538777_7409549855313459396_n.jpg

Az öt dalos "Bleed Out blokk" után aztán végre jöttek szép sorjában a régebbi dalok, ám egészen a nyolcadikként érkező Stand My Ground-ig kellett várnom, hogy azt érezzem, igen, végre Within Temptation koncerten vagyok. A koncertnek ez a második fele már szerencsére bővelkedett a remekebbnél remekebb dalokban, szépen sorban egymás után jöttek azok a mesterművek, amikért mindenki rajong: The Promise, Angels, Faster, hogy csak párat említsek közülük. Hatalmasat szólt a 2019-es Supernova, amit Sharon elhunyt édesapja emlékének ajánlott, a ráadásban erkező Our Solemn Hour pedig még mindig az egyik legjobb koncertnóta, amit valaha hallottam. Zárásként a kihagyhatatlan Mother Earth pedig méltó befejezése volt a koncertnek.

463840577_969592641872000_3294781907550204733_n.jpg

Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a koncert rossz volt, mert nem volt az. A Within Temptation még mindig megérdemelten csücsül a trónon, azonban most az általam annyira várt katarzis elmaradt: a koncert második fele már hozta azt, amit az ember ettől a csapattól vár, a program első fele azonban számomra nagyon nehezen akart beindulni, a kelleténél jóval laposabbra sikerült. Talán, ha jobban vegyültek volna az új dalok a régiekkel, nincs ez a kettős érzés, és az elejétől a végéig egy remek koncert lett volna.

Persze így sincs túl sok okom a panaszra: tinédzserkorom egyik legnagyobb hőseit láthattam a színpadon, meglepően remek hangosítással, hibátlan hangszeres játékkal, és Sharon lemezminőségű énekével.
Ha nem is ez lett számomra az év koncertje, mindenképpen egy profi produkciót kapott a magyar közönség. Legközelebb talán én is jobban megtalálom a számításom. Így most még jobban várom a következő találkozót.

A koncerten elhangzott dalok:

We Go To War

Bleed Out

Ritual

Shed My Skin

Wireless

The Reckoning

Shot in The Dark

Stand My Ground

A Fool's Parade

The Promise

Supernova

Angels

Paradise

Faster

Ráadás:

Our Solemn Hour

All I Need

Mother Earth

Írta: BornVillain, vendégszerző

Képek: Facebook/Barba Negra

 

komment

Kalózhajó a csúcs felé: Visions of Atlantis koncertbeszámoló

2024. szeptember 23. 08:35 - Jurancsik Eszter

Ahogy BornVillain látta

461160674_18455485885016109_7727047976251936815_n.jpg

Vannak zenekarok, amik egyből a csúcsra robbanva kezdik meg karrierüket. A Visions of Atlantis nem ilyen. A zenekar még 2000-ben alakult, azóta túlesett számos tagcserén, különös tekintettel a férfi és női énekesi posztokon. A banda igen sokáig a klasszikus, gótikus vonalon próbált érvényesülni több-kevesebb sikerrel, aztán az énekesi posztra megérkezett Clémentine Delauney, majd pár évre rá Michele Guaitoli férfi énekesnént. A kettejükkel teljessé vált csapat 2022-ben lépett egy merészet és teljesen újradefiniálták önmagukat. Ekkor jött a "Pirates" lemezük, a VOA csillaga pedig felragyogott. Mi sem bizonyítja jobban az album sikerét, mint, a folyamatos, teltházas turnék, és az, hogy a Pirates-szel háromszor is tiszteletüket tették hazánkban is.

Új lemezhez természetesen új turné is jár, mindenki örömére, melyből hazánk sem maradhatott ki. A kezdetben osztrák, mára nemzetközivé duzzadt brigád a Barba Negra Blue Stage-en adott fergeteges koncertet. A turnéra két másik zenekar is elkísérte őket. Mire beléptem a kapun, már javában Seraina Telli zúzott a színpadon, így az ő műsorukból csak pár hangot csíptem el.

Az este számomra viszont nem csak egy "főattrakciót" tartogatott. A Fabienne Erni énekesnő vezette Illumishade koncertjét legalább annyira vártam, mint a kalózokét, szóval gyorsan be is pozicionáltam magam egy olyan helyre, ahonnan a legjobban tudom élvezni a koncertjüket. A svájci illetőségű brigádot még az év elején ismertem meg, amikor a Delain előtt szolgáltatták a talpalávalót. Akkor azt nyilatkoztam róluk, hogy ugyan tizenkettő egy tucat, de van bennük valami, ami miatt esetleg később is érdekes lehet számomra. Nos, azóta rendesen beleástam magam a munkásságukba, ami gyönyörű rózsaként virágzott ki előttem, és rendesen be is lopták magukat a szívembe, így már felkészült rajongóként vártam a kezdést.

460535801_10228769086923394_8169015086467776809_n.jpg

A picit több, mint háromnegyed órás koncertjük gyakorlatilag hibátlan volt. Az év elején látott, kissé még bátortalan, gyermekeink aranyos zenekar helyett egy már összeszokott, stabil, magabiztos csapat lépett színpadra. A műsor gerincét a friss Another Side of You lemezük adta, hat tétel érkezett erről a korongról. Az idejüket remekül használták ki, belefért egy lassabb dal is, ahol Fabi rendesen megcsillogtathatta nem mindennapi énektudását. Az Illumishade bizony megállíthatatlanul tör előre, minden megvan bennük, ami a sikerhez kell, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan főzenekarként látom őket viszont.

Setlist:

Enter The Void (intro)

Elegy

Enemy

Here We Are

Riptide

In The Darkness

Cloudreader

Rise

Tales of Time

World's End

Az Illumishade lehengerlő produkciója után azonban még hátra volt a java. Az átszerelés alatt a Barba Negra színpada kalózhajóvá változott, már ami a díszletet illeti. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy ez mekkora hiánycikk egyébként: egyre kevesebb olyan koncertet látni, ahol a színpadkép nem csak a hangszerekből és a rajtuk jatszó zenészekből áll. A Visions of Atlantis szerencsére nagyon is komolyan veszi a vizualitást: a kalózos tematika mind díszletben, mind kellékekben megjelenik a színpadon, ide értve a jelmezeket is. A Clémentine Delauney - Michele Guaitoli énekesekkel egésszé vált brigád nem bízta a véletlenre a hangulatot. A legfrissebb, "Pirates II - Armada" lemezről 11 tétel kapott helyet a programban, ami bátor, és egyben üdvözlendő is. Kevés zenekar van manapság, ami ekkora mellszélességgel vállalja a legújabb kiadványát, és nem Best of programmal készül. A program maradékát a '22-es Pirates lemezük adta, innen érkezett hát dal. A zenekar korábbi munkássagát egyedüliként a Heroes of The Dawn idézte meg a 2019-es "Wanderers" lemezről, ennél régebbre nem merészkedtünk.

461046193_18455485861016109_3760063449089268343_n.jpg

A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat. A kalózhajó megállíthatatlanul száguld előre, a VOA legénysége napról napra duzzad. Bizony nem lepne meg, ha egy-két éven belül a 800 fős Blue Stage helyett a 3500 fős Red Stage-et is bevenné a kalózcsapat.
Köszönet jár a H-Music Hungary-nek a szervezésért, valamint a Barba Negrának a helyszínért. Várom az újabb találkozást.

Setlist:


To Those Who Choose to Fight

The Land of the Free
Monsters
Mercy
Clocks
Heroes of the Dawn
Legion of the Seas
Tonight I'm Alive
Ashes to the Sea
Collide
Hellfire
The Dead of the Sea
Underwater
Magic of the Night
Pirates Will Return
Melancholy Angel
Master the Hurricane
Armada

 

komment

A banános ing, a Borat-bugyi és a narancshajú amazon - Nest of Plagues, Infected Rain, Analog Music Hall 2024.07.02.

2024. július 04. 13:29 - Jurancsik Eszter

BornVillain beszámolója a buliról

449442951_1050978816396832_2460606514985118259_n.jpg

Van valami különleges bája annak, amikor az ember hétköznap megy koncertre: javában tart a hét, másnap dolgozni kell, éppen ezért esik annyira jól egy estére kiszakadni a mókuskerékből.

Ezen a kedd estén az Infected Rain látogatott el hazánkba, a koncert helyszínéül az Analog Music Hall szolgált.

komment

Cirkusz kell a népnek - Battle Beast koncerten jártunk

2024. február 24. 16:38 - Jurancsik Eszter

BornVillain koncertbeszámolója

428597784_800509858780280_374514489909780110_n.jpg

A Battle Beast mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Ez talán köszönhető annak a mega dallamos, libabőrös zenének is, amit játszanak, de talán még nagyobb szerepe van ebben Noora Louhimo-nak, aki 2012-ben, az egyébként szintén remek hanggal megáldott Nitte Valo-t váltotta a mikrofon mögött. Noora a csapat élén évről évre virágzott ki egyre jobban, mára talán az egész metál színtér egyik legkiemelkedőbb, legkarizmatikusabb frontemberévé vált. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nem kis várakozás előzte meg a Battle Beast magyarországi koncertjét, a finnek aktuális turnéja, a Circus of Doom Over Europe február 18.-án érkezett fővárosunkba. Saját turnéval legutóbb 2017-ben, a "Bringer of Pain" albumukkal jártak hazánkban. Az a koncert úgy él az emlékezetemben, mint egy kellemes házibuli, ahol a koncert maga baromi jó, de a közönség igencsak soványka, kb 3-400 -an lehettünk. Nem igazán lehetett tudni tehát, hogy most, 2024-ben mekkora tömeget tud behúzni a zenekar, így eléggé meglepett a hír, amikor a Barba Negra bejelentette, a 800 fős Blue Stage-ről a koncert átkerül a 3500 fős befogadóképességű Red Stage-re. Mint utólag kiderült, nem is hiába, a Finnek ugyanis az évek alatt akkorára nőttek, hogy gond nélkül megtöltötték a Red-et is.

A turnéra két vendégzenekar is csatlakozott. Az Induction koncertjét sajnos lekéstem, mire megérkeztem, már javában a Saint Deamon játszott. Túl sokminden nem maradt meg bennem az ő fellépésükről azon kívül, hogy mindegyik daluk emlékeztetett egy másik zenekar dalára. Korrektül végigtolták a nekik kiszabott kb 40 percet, de az én szívemet sajnos nem sikerült rabul ejteniük. Talán majd máskor.

21:25-kor pedig végre kezdetét vette az est fő attrakciója. A terem elsötétült, hogy megszólaljon az intro. A finn istenségek nem bízták a véletlenre, a program rögtön az új lemez, és egyben a turné címadó dalával, a Circus of Doom-mal keződött. A látványvilág nagyon oda lett pakolva, háttérvetítés, szikraesők, füstoszlopok... És ekkor a füstben kirajzolódott két ördögszarv... Az a két ördögszarv, amikről már tudja jól mindenki, hogy Noora Louhimo-ban folytatódnak, most éppen egy nagyon extravagáns, fekete-neonsárga bőr szettben.

428452749_800508675447065_3396702633934010603_n.jpg

A látványos megjelenése azonban semmi ahhoz képest, amikor elkezd énekelni, a hangja egyszerre karcos és tiszta, lágy és kemény, és annyira erős, hogy gyakorlatilag lyukat tudna vágni a Red Stage falába, ha akarná. Mindemellett annyira tűpontos, hogy még azt is meg merem kockáztatni, Noora az egyetlen énekesnő, aki tényleg, igazából képes lemezminőségben énekelni, hibák, becsúszott hamiskás hangok nélkül.

Nem kérdés tehát, hogy a hangulat azonnal csúcsra lett járatva. A koncert programja egyébként a legutóbbi három lemez, a "Bringer of Pain", a "No More Hollywood Endings" és a "Circus of Doom" anyagából lett összeállítva. Ez a döntés nem volt meglepő, hiszen a Bringer of Pain-től számítva kovácsolódott valódi egységgé ez a csapat, az ezt megelőző lemezek a korábbi kizárólagos dalszerző, Anton Kabanen keze munkáját dícsérik, aki a Bringer... előtt intett búcsút a zenekarnak.

A finnek mindig is híresek voltak arról, hogy a koncertjeik egyáltalán nem mentesek a humortól. Így kerülhetett a programba a Can You Feel The Love Tonight, amit Eero Sipilä gitáros énekelt nekünk. Egyszercsak előhúzott egy papírt a zsebéből, és meglepően jó kiejtéssel, magyarul folytatta a dalt, a refrén már úgy szólt, hogy Érzed már a szív szavát... És bizony, az egész terem ekkor teli torokból az Oroszlánkirály betétdalát énekelte. Janne Björkroth szintis is megkapta a maga kis show-ját, ő két dal között felcsapott bartendernek, kevert jó pár Gin-tonicot, amit aztán az első sorok meg is kaptak, szomjan ne haljanak.

A hivatalos program az Eden-nel ért véget, de az elmaradhatatlan visszataps után még érkezett egy 3 dalos ráadás (+1, ha Darth Vader indulóját is beleszámoljuk). Utolsóként a Beyond The Burning Skies hangzott el, ami remek zárása volt az estének.

417502216_924477102366459_4467101004294932804_n.jpg

Minden korábbinál nagyobbat robbantott a Battle Beast, akikről kijelenthető, hogy végre a hozzájuk méltó helyet foglalják el a színtéren, bizony, már ők is a húzónevek közé tartoznak, akik nagy csarnokokat is meg tudnak tölteni. Nem győzték hangsúlyozni, mennyire hálásak nekünk, mi pedig hálasak voltunk nekik, hogy ennyire jók. A zenekar és a közönség tökéletes egymásra hangolódása volt ez az este, ahol a bandát a közönség szeretete, a közönséget pedig a zenekar repítette egészen a csillagos égig. Ritka kincs az ennyire tökéletes koncert, nem sokan képesek erre, a Battle Beast megérdemelten tart ott, ahol. Várom az újabb találkozást.

Aki lemaradt, vagy csak ismételne, azok számára is van egy jó hír: a srácok a teljes koncertet streamelték a Twitch csatornájukon, így aki kimaradt, nem maradt le, vissza tudja nézni a bulit.

A koncerten elhangzott dalok:

Circus of Doom

Straight To The Heart Familiar Hell

Armageddon

Place That We Call Home

No More Hollywood Endings

Eye Of The Storm

Can You Feel The Love Tonight

Where Angels Fear To Fly

Bastard Son of Odin

Russian Roulette

Wings of Light

Eden

Ráadás:

The Imperial March

Master of Illusion

King For A Day

Beyond The Burning Skies

Írta: BornVillain, vendégszerző

Képek: Barba Negra (1, 2), Battle Beast (3)

komment

Házibuli a Delainnel - 2024. január 27.

2024. február 03. 14:19 - Jurancsik Eszter

BornVillain beszámolója a koncertről

423005926_785651516932781_289641732920710576_n.jpg

A Delain talán az a zenekar, ami a leglátványosabban feneklett meg a Covid időszakban. A kényszerleállás az összes meglévő ellentétet a felszínre hozta a tagok között, nem telt el sok idő és érkezett a közlemény, miszerint a zenekar abban a formájában megszűnik létezni, Martijn Westerholt alapító egyedül viszi tovább a nevet. Szinte azonnal be is indult a sárdobálás, a távozó tagok egy emberként szapulták Martijnt, Charlotte, Otto és Timo hosszas közleményekben tárgyalták ki sérelmeiket a nyilvánosság előtt, egyedül a dobosuk maradt csendben. Az eredeti terv szerint Martijn projektként folytatta volna, vendégzenészekkel adott volna ki lemezeket Delain név alatt, de hamar rájött, valódi zenekarként van igazán létjogosultsága ennek a dolognak. Némi csend és hallgatás után érkezett is a hír, miszerint újjáalakul a banda, visszatér Sander Zoer dobos és Ronald Landa gitáros az alapító tagok közül, Ludovico Cioffi basszusgitáros pedig új igazolás. Az énekesnő kiléte azonban sokáig titok maradt, majd az első klipes dallal fény derült mindenre:a mikrofon mögé az erdélyi születésű, de Olaszországban élő, a metalon belül ismeretlennek számító Diana Leah került. A cikknek nem célja a két énekesnő összehasonlítása, így ebbe nem is mennék bele. Rövidesen érkezett az új felállás első lemeze, a "Dark Waters", majd a turné, melynek magyarországi állomása is volt, a Barba Negra Blue stage-en.

Az est fő attrakciója, a Delain kezdete előtt hirtelen tele lettem kérdésekkel. Hol a közönség? Hiszen emlékszem, anno a Prielle Kornélia utcai Barba Negra klubot, ami egy 1100-1200 fős, nagy hely volt, a Delain lazán úgy telerakta, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. Ezzel szemben most a kisebb, 800 fős Blue stage-en volt egy jóindulatú félház. Milyen lesz a koncert? Delain lesz, vagy csak valami, ami szeretne az lenni? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok jártak a fejemben, amikor megszólalt az intro. Ebben a pillanatban hatalmas üdvrivalgásban tört ki a terem, és tudni lehetett, hiába vagyunk kevesen, itt most azok az emberek vannak, akik a botrányos feloszlás majd kétséges újjáalakulás ellenére is kitartanak a zenekar mellett. Mire a tagok feljöttek a színpadra, már ment a teli torokból, ritmusra 'Delain-Delain!' skandálás, a hangulat már hatalmas volt.
423162552_785651440266122_3974565001046365015_n.jpg
A koncertet nyitó dal az új lemezes The Cold, Diana Leah színpadra lépését is hatalmas taps övezte. A hangosítás végig gyakorlatilag lemezminőségű volt, így hallani lehetett volna minden hibát, ami nem volt, hiszen Diana tökéletesen tisztán énekel! Ugyan megfogadtam, hogy nem fogok hasonlítgatni, de muszáj kitérnem rá egy gondolat erejéig: az előd Charlotte, és Diana hangja első hallásra kísértetiesen hasonlít egymásra, az nagyon hamar feltűnt, hogy Diana sokkal kényelmesebben mozog a magas hangok közt is, Charlotte ezeket a részeket élőben szerette megúszni, viszont a mélyebb tartományokban egyértelműen ő az erősebb.
De vissza a koncertre. A program, lemezbemutató ellenére erősen Best Of jellegű volt, a 18 dalos setlistbe mindössze 4 új fért bele. Ezt szemmel láthatóan senki nem bánta, sőt, az ötödikként érkező April Rain környékén már az az érzésem volt, hogy tök mindegy, mit játszanak, csak csinálják, mert jó. Minden egyes dal után hosszú tapstenger, ritmusos hej-hej és delain-delain skandálások, önkívületi sikítások... Ez jellemezte az estét. A Get The Devil Out of Me közepén Ronald gitárja elszállt, így a dal utáni pár perces technikai szünet alatt Diana próbálta szóval tartani a népet. Érezhetően zavarban volt, a közönség hamar kapcsolt, és be is segített, ismét hatalmas tapsokban, skandálásokban tört ki a terem, ezzel segítve az énekesnőt.
A turnéra elkísérte a bandát az új lemezen több dalban is közreműködő Paolo Ribaldini, így az új lemezes Queen Of Shadow élőben is az ő hangjával kiegészülve szólalhatott meg, de több régi duett dalban is besegített, mint a The Gathering, a Control The Storm, a Sing to Me, vagy a Your Body is a Battleground. A srác eszméletlen torokkal van megáldva, bízom benne, hogy a csapat és közte létrejött együttműködés hosszútávú lesz. Diana és Paolo hangja annyira jól működik együtt, hogy amikor egy dalban közös részt énekelnek, hangjuk eggyé válik, és egy nagyon különleges énekhang születik meg, amivel az ember nem tud betelni. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy jó koncert kerekedjen az estéből, a Delain új felállása 5*-ra vizsgázott a hazai közönség előtt, bebizonyították, hogy igenis vannak olyan jók, mint a régi csapat. A zenekar hazai közönsége mindig is nagyon fanatikus volt, így talán nem is csoda, hogy ennyire zseniális hangulatú lett a koncert, amit a csapat nem győzött megköszönni.
423224441_785649800266286_2923871558136514992_n.jpg
A fergeteges koncert után egy újabb kérdés merült fel bennem. Mi a Delain? A tagok, vagy a dalok? A válasz azt hiszem, egyértelműen az utóbbi, és erre talán a legjobb bizonyíték a közönség reakciója volt minden dal után: talán még sosem láttam ennyire extázisba kerülő publikumot, akik így örülnek annak, hogy hallhatják a kedvenc dalaikat élőben.
Noha a nézőszám jóval alulmaradt a régi felállás koncertjeitől, ezt be lehet tudni annak, hogy sokan nem mertek kockáztatni, mert nem tudták, mire számítsanak. Biztos vagyok benne, hogy ezt a bulit az összes résztvevő sokáig fogja emlegetni még, ami meggyőzi a most lemorzsolódott rajongókat, és legközelebb már akkora tömeg előtt játszhat a banda, amit megérdemel. Zseniális volt az este, köszönjük, Delain!
Setlist:
The Cold
Suckerpunch
Burning Bridges
The Quest and The Curse
April Rain
Get The Devil Out of Me
Sleepealkers Dream
Invidia
Queen of Shadow
Your Body is a Battleground
The Gathering
Don't Let Go
Moth to a Flame
Not Enough
Mother Machine
Control The Storm
Sing to Me
We Are The Others
405042953_351744557702045_9163607390066474600_n.jpg
Fotók: Barba Negra, BornVillain
komment

Tarja bulija a Barba Negrában

2017. február 02. 20:57 - Jurancsik Eszter

Fergeteges koncertet adott a finn metálkirálynő

A budapesti Barba Negra lassan az egyetlen koncerthelyszín marad a metálosok számára, hiszen a PeCsát lebontották, a Club 202 pedig a villamospálya építési munkálatai alatt nem üzemel - felröppentek olyan pletykák is, hogy a tőlem alig öt percnyi sétára található helyet végleg bezárják - ám ezt senki nem erősítette meg. Először volt szerencsém a Barbát látni, ami kisebb, mint a néhai Petőfi Csarnok, ám hangulatos. Itt lépett fel február első napján a finnek legismertebb énekesnője, Tarja Turunen, aki előtt két zenekar adta meg a bemelegítést: a lengyel Anvision és a brit Devilfire. Az Anvision zenéje fogyasztható és nem rossz, bár az angolok 80-as, 90-es éveket idéző heavy metalja közelebb áll hozzám, az ő fellépésük alatt kezdett besűrűsödni a nézőtér. 

Nem sokkal 21.30 előtt azonban kezdetét vette a fő attrakció, Tarja koncertje! A metál koronázatlan királynője a színpadon úgy tombol, akár egy buldózer, végig kommunikál a közönséggel, puszikat dobál és vigyorog. Ebből látni, hogy élvezi, szereti, amit csinál, ő az, akit még az Isten is előadóművésznek teremtett. A dinamikus Demons In You-val indította a bulit Tarja. A dal három verzióban került fel a kislemezre: duett Alissa White-Gluzzal -ahogyan a The Shadow Selfen is hallható- Alissa, Tarja szólója külön-külön. A művésznő természetesen az utóbbi verziót nyomta le, ezt követte a Colours In The Darkon helyet kapott 500 Letters, majd a No Bitter End, amelynél már igencsak melegedett a hangulat. 

 

A Colours In The Dark volt az első lemez, amely Tarja kislányának születését követően jelent meg, rendkívül sokszínű lett a korong. Erről következett a Lucid Dreamer. Rendkívül érzelmes szám, személyes élményeket juttatva eszembe egy igen nehéz időszakról. Hiába, ez a nő tudja, hogyan kell megríkatni a közönségét. Szintén érzelgős refrénnel rendelkezik az Eagle Eye, amelyet a The Living End követett. A Calling From The Wild a sötétebb vizekre evez, mintegy szembesítve minket önmagunk árnyékával "shadow self". :) 

16426220_1367492059955590_6014345889247177060_n.jpg

Kép: Fogarasi Flóra Anna

A Nightwishban töltött időszakból Tarja összegyúrta az Ever Dreamet és a Slaying The Dreamert, némi Tutankhamenes dallamokkal is fűszerezve. Zseniális egyveleget kaptunk, a tömeg tombolt, üvöltött. Ezután meglepetés következett: akusztikus formában énekelte a finn szépség az Until Silence, a The Reign, a Mistique Voyage, House Of Wax és az I Walk Alone részleteit. Kellemes része volt a repertoárnak, ezután csupa dinamikus szám következett: Love To Hate, Victim Of Ritual, Undertaker, Too Many. 

 

A ráadásban az Innocence, a Die Alive és az Until My Last Breath volt hallható, méltóképpen befejezve a bulit. Tarja nehezen szakadt el a közönségtől, de hát minden koncert véget ér egyszer. Természetesen a zenésztársak is kitettek magukért, a közönség pedig -mint ahogyan mindig- lelkesen énekelt Tarjával. 

 Az énekesnő azt ígérte, hamarosan újra találkozunk...:)

komment
süti beállítások módosítása