Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok


Albumpremier+lemezismertető: Crypta - Echoes of the Soul

2021. június 11. - Jurancsik Eszter

cryptaechoescd_1.jpg

2020 tavaszán döntött úgy Fernanda Lira énekes/basszusgitáros és Luana Dametto dobos, hogy távoznak a brazil Nervosából. A magára maradt Prika Amaral ekkor négyfősre bővítette az együttest, februárban pedig az új felállású csapat első lemeze is megjelent.

Fernandáék sem tétlenkedtek: maguk mellé vették a brazil Hagbard egykori tagját, Tainá Bergamaschit és a svájci Burning Witchesben ismertté vált Sonia "Anubis" Nusseldert, így egykori zenekarukhoz hasonlóan ők is négyesben nyomulnak tovább. Fernanda korábban elmondta: nem személyes problémák vezettek a Nervosából való kiválásukhoz, hanem az, hogy meglátása szerint a banda az utóbbi két évben már nem úgy működött, ahogy szerették volna. 

Nem sokkal később jött a hír, hogy a két zenészlány beindította a Crypta szekerét, azonban a zenekar már azelőtt megszületett, hogy ők ketten otthagyták a Nervosa fedélzetét. Eredetileg a Crypta egy mellékprojekt lett volna, ám miután Fernandáék kereket oldottak, már minden megvolt ahhoz, hogy elkezdjék a munkát. Mindazonáltal Fernanda azt is elárulta: nehéz szívvel hagyta ott az együttest, hiszen rengeteg szép emlék fűzi a csapathoz, a sikerek útján is a Nervosa indította el, de eljött az a pont, hogy már nem tudta tovább folytatni a zenekarban.

cr.jpg

Balról: Tainá Bergamaschi, Fernanda Lira, Sonia Nusselder és Luana Dametto 

A három latina és Sonia hamar elkezdtek dolgozni az albumon, amely a Nervosához hasonlóan szintén a death metal műfajára épül, de az old schoolos jellegzetességek itt még több szerephez jutnak.

Az Echoes of The Soul-on Fernanda mintha felszabadultabb lenne. A Nervosa utolsó vele felvett lemezével, a 2018-as Downfall of Mankind-dal összehasonlítva teljesen más atmoszféra lengi körül a hallgatót. Az első klipes dal, a From The Ashes azonnal beleégett az agyamba. A szöveg a főnixmadár történetéről és az általa szimbolizált újjászületésről szól, a Starvation pedig napjaink egyik legégetőbb társadalmi problémáját, az éhezést vesézi ki - Fernanda elmondta, ez szülőhazájában is igen komoly méreteket ölt. A Dark Night Of The Soul a lélek sötét éjszakája, amely kimondja: nincs fény sötétség nélkül.

A többi dal is igen komoly témákat feszeget, a Possessed például a megszállottságot vette alapjául, a Shadow Within pedig azt, hogy rengetegen játszunk szerepet a külvilág kedvéért, hogy elfogadtassuk magunkat, miközben belül szenvedünk. Tulajonképpen az összes szerzeményben fellelhető a szenvedés-halál-újjászületés témája, ahogyan a kissé keletiesre hangolt gitárokkal megpakolt Kali című dal is. A szám a halál indiai istennőjéről, Káliról szól, és mintha egy death metalosított mantra lenne az istennőhöz. Ám hallhatunk szerzeményt a kirekesztésről, rasszizmusról és a gyengébbeket elnyomó rendszerről is, a Blood Stained Heritage című nóta képében - Fernanda egy ízben elárulta: Brazília jelenlegi miniszterelnöke, Jair Bolsonaro szerinte egy velejéig romlott ember, aki lenézi a nőket, úgy gondolja, a szebbik nem szerepe a konyhára és a pelenkázóasztalra korlátozódik, a férfiakénál kevesebb fizetést kellene kapniuk, a melegeket pedig agyonverné. A totális reménytelenséget pedig az Under The Black Wings testesíti meg a lemezen.

crypta_band_2021.jpg

Összegezve: Fernanda és Luana alighanem életük egyik legjobb döntését hozták meg, amikor Soniával és Tainával ráálltak a Cryptára, hogy melléktervből prioritássá tegyék, elhagyva ezzel a Nervosát. A dalok old schoolos jellege hasonlít a Nervosa stílusához, ám mégis vadabb, nyersebb, arcletépőbb. Nagyon kíváncsi voltam a lányok első korongjára, és hogy őszinte legyek, nem okoztak csalódást. Mind a zene, mind a szövegek megfogtak, a szociálisan érzékeny személyiségem pedig abszolút kielégülést érez az olyan dalok hallatán, mint a Starvation vagy a Blood Stained Heritage. Remek album, csak így tovább csajok!

10/10

Kiadó: Napalm Records

Zenészek:

Fernanda Lira - ének, basszusgitár

Luana Dametto - dob

Tainá Bergamaschi - gitár

Sonia Nusselder - gitár

A dalok listája:

01. Awakening
02. Starvation
03. Possessed
04. Death Arcana
05. Shadow Within
06. Under The Black Wings
07. Kali
08. Blood Stained Heritage
09. Dark Night Of The Soul
10. From The Ashes

 

Albumpremier+lemezismertető: Heart Healer - The Metal Opera

heart-healer-album.jpg

A svéd Magnus Karlsson neve főleg produceri munkái kapcsán csenghet ismerősen, hiszen olyan nevekkel dolgozott már együtt, mint az Ayreon, a Primal Fear vagy a Kiske/Somerville. Tavaly decemberben gondolt egyet, fogott néhány tehetséges énekesnőt, majd a stúdióba szabadította őket. A svéd Anette Olzon (ex-Nightwish, The Dark Element, Allen/Olzon), a spanyol Ailyn (ex-Sirenia, Her Chariot Awaits, Trail of Tears), a finn Noora Louhimo (Battle Beast), az amerikai Adrienne Cowan (Seven Spires) és az örmény Margarita Monet (Edge of Paradise) örömmel mondott igent a felkérésere, hogy a lemezen szerepeljenek, amelynek címe The Metal Opera, és amely a mai nappal jelent meg. 

Karlsson a következőket mesélte a korong dalairól, amelyek tematikája -a projekt nevéhez illően- a szív gyógyítása:

Az opera főszereplőjét, a 'Heart Healert' a fantasztikus Adrienne Cowan alakítja, aki arra ébred, hogy semmire nem emlékszik, azt sem tudja, hogy kicsoda ő. Hamarosan kiderül, hogy ha megérint valakit, az meggyógyul, de minden egyes gyógyítással fogy a saját ereje. A lemez valójában egy utazás, melynek során kideríti, hogy ki is valójában, és közben találkozik másokkal, akik vagy neki szeretnének segíteni, vagy akik tőle várják a segítséget, de olyanokkal is, akik üldözik, mert félnek tőle. Rengeteg csodás énekessel dolgoztam már eddigi karrierem során, de főként férfi énekesekkel. Persze dolgoztam csodás nőkkel is, mint például Noora Louhimo, Amanda Somerville vagy Anette Olzon, de ezúttal kimondottan egy olyan albumot akartam készíteni, amelyen főként énekesnők hallhatóak. Mindannyiuknak nagyon különleges, egyedi a hangja, és más-más stílusban is tudnak énekelni, ami rendkívül fontos a projekt számára.

Elsőként az Into the Unknown című dalt hallhattuk, amelyben Noora énekelt, majd a This Is Not The End érkezett, amelyben viszont már mindegyik hölgy hallatta hangját. 

Az első két klipes dal igencsak elnyerte a tetszésemet, de különösen a This Is Not The End, amelynek refrénje hallatán megvallom, a fene se tudja miért, de kicsordult a könnyem. Decemberben elhunyt édesapám arca jelent meg előttem, mintha csak ő üzente volna, hogy ez nem a vég. Na, innentől kétségem sem volt, hogy ez az anyag valóban gyógyító energiákkal bír - ilyen hangokkal meg aztán főleg.

Igen súlyos dalokat varázsolt a lemezre Karlsson, vérbeli rock/metál szerzeményeket, és a fent felsorolt énekes hölgyek mindegyike remekül bánik a hangjával a kiadványon - mindegyikük nagyszerűen kamatoztatja tehetségét a különböző éneklési technikákban. Anette Olzont rengetegen lehúzták Nightwish-beli szereplése és első szólólemeze (Shine, 2014) kapcsán, ám a Jani Liimatainennel (ex-Sonata Arctica) közös projektjében, a The Dark Elementben és az Allen/Olzon (amelyet Russell Allennel alapított) projekben bebizonyította: tud énekelni. E lemezen pedig újfent nem okoz csalódást, különösen a We Can Stand All Alone és a Mesmerized című szerzeményekben. Noora Louhimót a Battle Beastben ismerhette meg a metálkedvelő közönség, és itt is hozza a formáját. Ailynt a Sireniából ismerhetjük, de sok együttessel -pl. Melted Space, Débler- dolgozott már együtt, valamint 2019-ben létrehozta Her Chariot Awaits nevet viselő csapatát, amelynek első lemezén hangjának egy teljesen más aspektusát tárta a nagyvilág elé, egy igen földbe döngölős lemezen, de időközben a Trail of Tears is felkérte frontlányának.

fotojet_6_4.jpg

Balról: Margarita Monet, Adrienne Cowan, Anette Olzon, Noora Louhimo, Ailyn

A When The Fire Burns Out-ban visszatér a Sireniás énekstílusához, ugyanakkor hangjának metálosabb oldalát is hallhatjuk. Adrienne Cowan, a bostoni Seven Spires fiatal énekesnője hörögni is tud, ám e lemezen tiszta hangjával szerepel - az Awake című tétel, amely az albumot nyitja, lehengerlően jó lett. Fényes jövő áll a 25 éves lány előtt. Margarita Monet, az Edge of Paradise örmény származású fronthölgye szintén fantasztikus munkát végzett. Az Evil's Around the Cornerben Noora és Adrienne alakítanak hatalmasat, utóbbi énekesnő a Weakerben is elképesztően szerepel. 

Magnus Karlsson ismét kitett magáért, ahogyan a lányok is. E lemez valóban gyógyítja a szívfájdalmakat, nekem legalábbis nagyon tetszenek a szerzemények. Nagyon vártam a dalcsokrot, és nem kellett csalódnom. Kifogástalan munka és minőségi dalok, szívmelengető (és gyógyító) szövegekkel.

10/10

--Sarok Bettina gondolatai...--

Érdeklődve fogtam neki a The Metal Opera tartalmának felfedezésébe, ugyanis két énekesnő kivételével a többiről pontosan tudom mi mindenre képesek hangszálaikkal,ettől függetlenül mégis sikerült meglepetést szerezniük.


Amikor elndult a lemeznyitó Awake először azt gondoltam,hogy 》hurrá,újra egy klisés szimfonikus felvezető《 másodpercekkel később viszont valami teljesen megváltozott,és már az az érzés kezdett motoszkálni bennem,hogy valami hatalmas, bombaszerű dolog van kibontakozóban. Nem kis kellett sokat várni arra,hogy a címszereplő Adrienne Cowan megszólaljon - nem kis meglepetést okozva.

collage2037645200.jpg

Adri karrierjét már követem egy ideje,láttam és hallottam is néhány covert tőle,ezen a lemezen viszont lenyűgözött, huszon x évesen rettenetesen kiforrt, érett hangokat villantott és nem is volt kétség,hogy a hét énekesnő közül ő lett a kedvencem. A többi hölgy sem piskóta,ott van például Anette Olzon,akit sokan cikiztek,különösen akkor,amikor átvette Tarja helyét a Nightwish-ben. Nyilván már akkor is megtette a tőle telhetőt,azóta persze megtalálta a ,saját hangját',amit rendre tud is kamatoztatni. De megemlíthetném még Margarita Monetet is,akit ez idáig nem ismertem,mostantól viszont utána kell néznem,mert nagyon megvett az alakítása. Ott van továbbá még Ailyn is,aki hangilag hatalmas meglepi volt új zenekarában, most viszont visszatért a Sireniában is jól bevált bársonyos hangszínhez, és milyen jól tette,már kezdtem hiányolni, Gracias!

Maga a lemez egy különleges utazás, egy történet,aminek minden perce precízen ki lett dolgozva, a kirakós darabjai pedig tökéletesen lettek elhelyezve. Végtére is,ez a szívgyógyító projekt beváltotta a hozzá fűzött reményeket  és bár jámborlelkű metálarcként azonnal hatással vannak rám a komolyabb szöveggel ellátott dalok,most mégis igyekeztem a hangra és dallamokra figyelni,mintsem arra,hogy tulajdonképpen mit is takarnak a sorok.

Nemtudom,hogy lesz-e folytatása ennek az egésznek,de reménykedem abban,hogy igen,hiszen a svéd mester most rendesen beletrafált abba,hogy kiket kell egy kalap alá venni és felpakolni őket egy komplett lemezre, a kis formációja pedig gyanúsan folytatásért kiált,mivel nem lehet,hogy a kezdet egyben a vég legyen,de mivel a lemezt a This Is Not The End című szám zárja fenn áll az esélye annak,hogy ez az utazás még messze nem ért véget... (Nekem ez egy 10-ből 9-es skálán mozog, a mérleg viszont még billenhet feljebb!)

Anneke van Giersbergen - albumpremier és új videó

142956968_250098576485910_7133878323737280151_o.jpg

Tegnap került boltokba a holland tehetség új lemeze, a The Darkest Skies Are The Brightest. A My Promise, a Hurricane és az Agape című nóták képében betekintést nyerhettünk a dalcsokorba, amelyek mindegyikét az énekesnő egy komoly magánéleti válsága ihlette - 2018 folyamán ugyanis Anneke akkor 15 éve tartó házassága ugyanis viharos időszakon ment keresztül.

Ezt dolgozta fel tehát az új albumon, amelyről újabb klipes dal látott napvilágot tegnap, az I Saw A Car:

 

 

Albumpremier+lemezismertető: Epica - Omega

bp5fdve-m.jpg

2016-ban jelent meg a holland Epica utolsó nagylemeze, a The Holographic Principle (kritika itt). Ez az album volt számomra a banda addigi legütősebb kiadványa, amely tematikájául a digitális világot választotta. Amikor már sokadszorra pörgettem végig a korongot, magamban feltettem a kérdést: lehet ezt még fokozni? 

Ma került boltokba a zenekar Ωmega címre keresztelt új lemeze, amelynek kiadását eredetileg tavaly őszre tervezte a csapat, ám a világon tomboló koronavírus-járvány kirobbanása megnehezítette a dolgokat, különösen ami az éneksávok rögzítését illeti.

Na de nézzük a számokat!

Az együttes két központi figurája az énekesnő Simone Simons és a gitáros/hörgős Mark Jansen. A vörös hajú frontasszony egy interjúban elmondta: szerettek volna kicsit visszatérni a kezdeti hangzáshoz. Mivel a banda első, 2003-as The Phantom Agony című első lemeze óta igencsak nagy utat járt be, albumról albumra hatalmas szinteket ugorva meg, kíváncsian vártam a kiadványt.

Négy számot hallhattunk a korongról megjelenése előtt, az Abyss of Time - Countdown to Singularity, a Freedom - The Wolves Within, a Rivers és az Omegacoustic című szerzemények képében ízelítőt kaphattunk a korongból. Az Abyss of Time és a Freedom dübörgése után a Rivers líraisága, gyengédsége repít el minket egy álomszerű világba. Utóbbi dal az életről szól és arról, hogy meg kell tudni küzdeni a nehézségekkel, a Freedom pedig a két farkas harcáról - egy cseroki indián történetén alapul.

Korábban Mark elárulta: a 2014-es, The Quantum Enigma spirituális-filozofikus témái köszönnek vissza az újdonságon, és ez abszolút érezhető a dalokban: a Gaia, amely nagyon Epicásan, latin sorokkal indít, a Földanyáról szól, a Seal of Solomon Salamon pecsétjéről, ami nem más, mint a hatágú csillag, amit szoktak még Dávid-csillagként, zsidó csillagként is emlegetni (az igazság azonban az, hogy ez a szimbólum eredetileg Vishnu indiai isten csillaga, csak ellopták...). 

Csupa keleties dallammal operál a lemez, a Code Of Life-ot is közel-keleti dallamok és egy arab mondat vezeti fel, és a Myrath tunéziai származású énekese,  Zaher Zorgati is vendégszerepel benne. Igen kellemes hangulatú tétel, ahogyan a csaknem 14 percre nyúló Kingdom of Heaven, part III - The Antediluvian Universe is. Tudtam, hogy lesz egy 10 percnél hosszabb dal is a lemezen, ahogyan azt a bandától megszoktuk, és meg kell mondjam, véleményem szerint ezek a rétestészta-hosszúságú szerzemények adják a banda albumainak egyik alappillérét. Mark Jansen valahogy mindig eltalálja őket. 

epica.jpg

A Synergize - Manic Manifest szinte berobban az ember arcába és le is tépi azt, hasonlóképpen tesz a Twilight Reverie – The Hypnagogic State is, amelyben egyébként Vicky Psarakis, a kanadai The Agonist énekesnője is hallható. A lemezt az Omega – Sovereign of the Sun Spheres zárja, amely egy szintén fülbemászó és remekül összerakott nóta. 

Azt gondoltam a 2016-os The Holographic Principle után, hogy ennél nagyobb csúcsokat az Epica már képtelen elérni. Tévedtem. Az Omega egy monumentális, álomszerű, ám mégis nagyon erős album. Matekmetál, de mégis (jó értelemben vett)kiszámíthatatlanság, az egzotikus hangzás és a zúzás keverése pedig ezúttal is remek elegyet alkot. A The Holographic Principle jó pár dalában is megtaláltuk ezt a keleties-arabos hangzást, de itt ez jóval nagyobb szerepet kap, de mégsem válik unalmassá, sőt! Simone hangja ismét csodásan cseng, de a banda többi tagja is kitesz magáért. Az év egyik legjobban várt lemezéről beszélek, és nem csalódtam.

omega.jpg

10/10

Megjelenés: 2021. február 26. 

Kiadó: Nuclear Blast

Tracklist:

1. Alpha - Anteludium - 1:38
2. Abyss of Time - Countdown to Singularity - 5:20
3. The Skeleton Key - 5:06
4. Seal of Solomon - 5:28
5. Gaia - 4:46
6. Code of Life - 5:58
7. Freedom - The Wolves Within - 5:37
8. Kingdom of Heaven Prt. 3 - The Antediluvian Universe - 13:24
9. Rivers - 4:48
10. Synergize - Manic Manifest - 6:36
11. Twilight Reverie - The Hypnagogic State - 4:29
12. Omega - Sovereign of the Sun Spheres - 7:06

Zenészek:

Simone Simons - ének

Mark Jansen - gitár, hörgés

Rob van der Loo - basszusgitár

Coen Janssen - billentyűk

Isaac Delahaye - gitár

Ariën van Weesenbeek - dobok

 

 

Albumpremier+lemezismertető: Sirenia - Riddles, Ruins & Revelations

A mai nappal jött ki a dél-norvégiai Stavangerből származó Sirenia új albuma, a Riddles, Ruins & Revelations. Az előző lemez - az Arcane Astral Aeons - igencsak húzósra-zúzósra sikeredett, itt olvashattátok a kritikáját. Az volt a második közös munka Emmanuelle "Emma" Zoldan énekesnővel. A 43 éves, kétgyermekes anyuka hazájában, Franciaországban jó ideje ismert operaénekesnő, csodálatos mezzoszoprán hanggal rendelkezik, remek választás volt Morten Velandtól, amikor úgy döntött, a spanyol Ailyn 2016-os távozása után őt állította a mikrofon mögé - ezzel Emma lett a banda ötödik frontasszonya Fabienne Gondamin, Henriette Bordvik, Monika Pedersen és Ailyn után. 

1dc52a427cb04ca794faf59bd6111867.jpg

A Dim Days Of Dolor, amely még 2016 novemberében került boltokba, szerintem elég gyenge lett, viszont az Arcane Astral Aeons aratott, nemcsak nálam, de észrevételem szerint más zenei bloggerek és a rajongók körében is. Mintha szintet lépett volna a zenekar azzal, hogy felismerte, mennyi operás hangú lány énekel már az utóbbi években, és e korongon Emmanuelle már természetesebb előadásmódja volt hallható.

Az album megjelenése óta nem telt el nap, hogy ne hallgattam volna számokat róla. Na, valami ilyesmit vártam a Riddles, Ruins&Relevationstól is. 

Elsőként decemberben hallhattuk az Addiction No. 1 című dalt, amely a csapatot a modernebb oldaláról mutatta be, elektronikus elemekkel és érdekes megoldásokkal, majd következett a We Come To Ruins, amely kicsit keleties, arabos hangzást kapott, de nagyon jól megcsinált zene. Két napja Desireless hatalmas sikerű Voyage Voyage című szerzeményének -amely sláger 1986-ban vezette a listákat Európa-szerte- metálosított verziójával rukkolt elő a banda, amely nóta teljes egészében francia nyelvű. Bár nem vagyok oda a francia nyelvért, de ezt a dalt mindig szerettem, és Emmáék coverje igen erőteljes lett. 

A lemezt hallgatva várja az ember a csúcspontokat, az orgazmusokat a dalokban, ám ez most valahogy elmarad. A három beharangozó szám után valami erőteljes, epikus, de mégis Sireniás albumra számít a hallgató. Utóbbi jellegzetesség, tehát a tipikus Sireniás elemek ezúttal sem hiányoznak a számcsokorból, de a katarzis, amely végigkísérte pl. az Arcane Astral Aeons-t, most elég lagymatag módon van jelen a dalokban.

81207980_731524594041465_6527584882245270832_n0.jpg

Mi történhetett? Mert a korongra nem lehet azért egyértelműen kijelenteni, hogy rossz. Vannak jó, szerethető szerzemények rajta, pl. a Towards an Early Grave dinamikája, a Beneath the Midnight Sun dallamvilága, a The Timeless Waning keménysége és a December Snow sejtelmes hangulata nagyon tetszett, de a többi dal valahogy nem üt akkorát. Ahogy egy kedves barátom fogalmazott, tisztességes iparmunka, ám az első három klipes nóta után valahogy ez kevésnek tűnik. Hallgatható lemez, vannak rajta jó számok, de jó pár dal - sajnos - gyenge.

7/10

Megjelenés: 2021. február 12.

Kiadó: Napalm Records

Zenészek:

Emmanuelle "Emma" Zoldan - ének

Morten Veland - basszusgitár, billentyűk, hörgés

Nils Courbaron - gitár

Michael Brush - dob

Dallista:

  1. Addiction No. 1

  2. Towards an Early Grave

  3. Into Infinity

  4. Passing Seasons

  5. We Come to Ruins

  6. Downwards Spiral

  7. Beneath the Midnight Sun

  8. The Timeless Waning

  9. December Snow

  10. This Curse of Mine

  11. Voyage Voyage

146156-sirenia-riddles-ruins-revelations.jpg

 

 

Albumpremier+lemezismertető: Therion - Leviathan

Az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion eredetileg death metalt játszott, azonban az évek múlásával egyre inkább a szimfonikus hangzás kapott szerepet a banda zenéjében, mára pedig e műfaj egyik legjelesebb képviselőjeként tarthatjuk számon az 1987 óta létező együttest.

Ma jelent meg a zenekar 17. albuma, amely a misztikus tengeri lény után a Leviathan címet kapta. Korábban az alapító Christofer Johnsson felfedte: a rajongók kérésének engedve, ezt a kiadványt telepakolták 11, tipikus Therion-slágerrel. Elsőként a címadó dalt mutatta be a fanoknak a csapat, majd a germán istennőről, Nerhusról íródott Die Wellen Der Zeit jött ki. 

therion-promo1.jpg

A csapat női énekesei között sok csere és átfedés volt/van, pl. ugyan a lemezen hallhatjuk énekelni az amerikai Lori Lewist is, azonban a koncerteken az olasz származású Chiara Malvestiti és a spanyol Rosalía Sairem lép fel - Chiarát a Crysalys nevű bandából is ismerhetjük, Rosalía pedig a 2018-ban kilépett Linnéa Vikström (Thomas Vikström énekes lánya) helyére érkezett. 

Számomra a Therion mindig is az az együttes volt, akiknek minden albumán találtam valami nagyon szerethetőt, még akkor is, ha voltak kevésbé megfogó szerzemények a lemezeiken. Szerény személyem a 2004-es Lemuria albummal ismerte meg a csapatot, amely nálam egyfajta "mérce" lett. 

Különösen szeretem az együttest azért, mert a tipikus szimfonikus hangzás ellenére nem ragadtak bele túlzottan a jellegzetességekbe, hanem merészen kísérleteznek. Mind a témákban, mind a szövegekben. 

A Leviathan valóban egy slágerekkel megpakolt korong, amelyen a fent említett kísérletezés ismét nem maradt el. A már szóba került Die Wellen Der Zeit különlegessége például, hogy a verzék angolul íródtak, a refrén pedig németül csendül fel. A címadó Leviathan egy egyszerű, könnyen emészhető, talán a legtipikusabb Therion-dal a lemezen. Az Aži Dahāka arabos hangzása telitalálat, a szám pedig egyébként a perzsa eredetű zoroasztrizmus vallásból merít elemeket. Az Eye Of Algol a Bika csillagkép szeméről szól, illetve arról, hogy e csillag által jelképezett témákból (az asztrológia szerint a vég, de bölcsesség is), valamint héberül is hallható benne pár szó a refrénben. 

Mindegyik szerzemény valóban tipikus Therion-dal, hallgathatóak és szerethetőek. Bár vannak kevésbé erős tételek a lemezen (számomra ilyen például a Marko Hietala közreműködésével felvett Tuonela, a Great Marquis Of Hell vagy a kínai mitológiából táplálkozó Ten Courts Of Diyu), de összességében egy összeszedett albumot adott ismét rajongói kezébe a zenekar. 

8/10

Kiadó: Nuclear Blast

Tracklist:

  1.  
  2.  

 

Albumpremier+lemezismertető: Nervosa - Perpetual Chaos

Igencsak megdöbbentette a brazil csapat rajongóit, amikor tavaly áprilisban az énekes/basszusgitáros Fernanda Lira és a dobos Luana Dametto elhagyták a zenekart. Elmondásuk szerint a banda már nem úgy működött, ahogy az elején, ezért döntöttek a távozás mellett. Prika Amaral gitáros így magára maradt, ám nem sokáig lógatta az orrát: fogott három ismert metálcsajt, négyfősre bővítve a csapatot. A dobok mögé a görög Eleni Nota-t ültette, akit eredetileg a Mask Of Prosperóból és a Croque Madame-ból  ismerhettünk, basszusgitárosként Mia Wallace érkezett (Abbath, Triumph Of Death), Diva Satanica (alias Rocío Vázquez) pedig, aki a spanyol Bloodhuntert erősítette, beállt a mikrofon mögé. 

unnamed_15.jpg

Balról: Prika Amaral, Diva Satanica, Mia Wallace és Eleni Nota 

Miközben Fernandáék új együttese, a Crypta is stúdiózik, addig a nemzetközivé bővült Nervosa ma küldte a lemezboltok polcaira új albumát, a Perpetual Chaost. A korongot Málagában, Spanyolországban vették fel, Martin Furia producerrel, aki a banda előző albumainál is e feladatot látta el, a maszterelést pedig Yarne Heylen végezte.

Az énekes Diva Satanica így mesélt a felvételekről:

 "A lemezfelvétel intenzív folyamat volt. A csapatmunka mellett megismerhettük egymást, hiszen együtt laktunk. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a banda tagjává válhattam, és biztos vagyok abban, hogy az új albummal a Nervosa komoly lépést tesz előre.

Hihetetlen jó volt Martin Furiával dolgozni, a hangommal kapcsolatban olyan kisebb részletekre is ráébresztett, amelyekről eddig nem tudtam. Készüljetek fel egy új korszakra, amely minden korábbinál erőteljesebb lesz!"
 

Három dalt láthattunk videoklipes formában a lemez megjelenése előtt, a Guided By Evilt, a korong címadó dalát és nemrégiben az Under Ruins-t. Mindhárom dal megmutatta, hogy változások történtek a zenekarban. Prika igen jó érzékkel választotta ki kolléganőit, akik odapakolták magukat a kiadványon. A 2018-as Downfall Of Mankind sem volt gyenge, de a Perpetual Chaos atmoszférája más. Nem is annyira a keménység, hanem a hangulat a lényeg. Véleményem szerint elmélyültebb, nem kimondottan sötétebb, de más. A Godless Prisonerben hallható gitárok dallamosak, de hűek a thrash műfajhoz.

nnn_2.jpg

A Rebel Soulban férfi énekest is hallhatunk vendégként, bár szerintem nyugodtan kihagyhatták volna. Nekem ez a dal a lemez "gyenge pontja." Schmier, alias Marcel Schirmer (Bassinvders, Destruction) hallható a Genocidal Commandban, akit szintén jobb lett volna kihagyni, bár remek zenész, de valahogy nem passzol a szerzeménybe a hangja. Jó a gitár is benne, de nem ide valónak érzem. Az Until The Very Endben is hallható egy úriember, Guilherme Miranda, a brazil Krow és Entombed A.D. énekese, ám ezt valahogy sikerült eltalálni. 

Remek ötlet volt négyfősre bővíteni a zenekart, és reméljük, hogy innentől már nem lesz mászkálás. A lemez rendben van, néhány kisebb -fent részletezett- gyengeségtől eltekintve. 

8/10

Kiadó: Napalm Records

Zenészek:

Diva Satanica - ének

Prika Amaral - gitár

Eleni Nota - dob

Mia Wallace - basszusgitár

Tracklist:

01. Venomous
02. Guided By Evil
03. People Of The Abyss
04. Perpetual Chaos
05. Until The Very End
06. Genocidal Command
07. Kings Of Domination
08. Time To Fight
09. Godless Prisoner
10. Blood Eagle
11. Rebel Soul
12. Pursued By Judgement
13. Under Ruins

0023322234_16.jpg

 

Megérkezett a Taleteller új albuma - The Path

taleteller_wide_new.jpg

Néhány nappal ezelőtt volt szerencsém meghallgatni a budapesti Taleteller új lemezét, amely a The Path címet viseli, és hivatalosan ma jelent meg. A dalcsokorról itt olvashatsz kritikát, a zenekarnak pedig köszönettel tartozom a lehetőségért.

A csapatot Tóth Tibor alapította 2010-ben, akinek elképzelése egy olyan szimfonikus metált játszó együttes volt, amely albumonként egy-egy történetet dolgoz fel. Több tagcsere és a debütáló album (Hope Dies Last, 2014) után idén júniusban jelentkezett a formáció új dallal az Aurora képében, Tiborral pedig itt olvashatsz interjút. Szeptemberben megjelent az Emerald Creek című dalhoz készített kisfilm is.

the_path_1.jpg

A zenekar jelenlegi felállása a következő: Tóth Tibor (billentyűk), Csák Annamária (ének), Róth Miklós (dobok), Horváth Imre (gitár) és Uhljar Mihály (szimfonikus hangszerelő). 

Linkek a lemezhez:

https://taleteller.bandcamp.com/

https://open.spotify.com/artist/1gQFn5q72QjAqToxwCRAUy

https://music.apple.com/gr/artist/taleteller/1455304909

A zenekar oldalai:

Weboldal: www.taletellerband.com

Facebook

Instagram

Youtube

 

Beyond The Black: megjelent a Horizons és a Human videója

Végre elérhető a nagylemez!

Ma dobta piacra a német szimfometálos Beyond The Black Horizons című negyedik nagylemezét, amelyről a Misery, a Golden Pariahs és az Amaranthe-frontasszony Elize Ryddel közös Wounded Healer című dalokat már megmutatta a csapat.

beyondtheblackbandmarch2020_638_1.jpg

Jennifer Habenék az album megjelentetése mellé még egy meglepivel kedveskednek egyre növekvő rajongótáboruknak: elkészült ugyanis egy újabb kisfilm, mégpedig a Human című szerzeményhez, íme:

 

bblackcd320.jpeg

Albumpremier: Nightwish - Human :II: Nature, lemezismertető

nightwishhumannature.jpg

2015 óta sok víz lefolyt a Dunán. Ekkor jelent meg ugyanis a finn, holland és angol tagokból álló Nightwish utolsó lemeze, az Endless Forms Most Beautiful. A kiadvány kapott hideget-meleget, valaki imádta a lemezt, valaki pedig a száját húzta - a csapat mégis rendre teltházas koncerteket nyomott le a hozzá kapcsolódó turnén.

A zenekar új albuma, a Human :II: Nature a mai napon landolt a boltok polcain, amelynek felvezetője a Noise című dal volt februárban, a szerzeményhez pedig nagyon látványos videót készített a banda, és nem is akárhol: a londoni Természettudományi Múzeum falai között forgattak, amely megtiszteltetés nem sok együttesnek adatik meg. A szám és a kisfilm a technikától függő embereket kritizálja, a klipben kapunk WC-n trónoló Troyt, gyermeke minden mozdulatát posztoló Floort, vegánokat és Greenpeace-seket kifigurázó Tuomast és egy szőke csajszit, aki nem egyszer szó szerint betolja a kamerába az ülőgumóit, na meg egy vagonnyi telefont. 

 

Tuomas Holopainen, a csapat agya elmondta: nem tervezett konceptalbumot, ám mégis az lett, azt pedig még 2017 folyamán felfedte: 2016-os turnéjuk befejeztével komoly alkotóművészi válságot élt át, nem tudta hogyan tovább - hiszen úgy érezte, sokadik csúcspontját érte el az akkor már 20 éve létező együttes. Azonban az Auri projekt -amelyet feleségével, Johanna Kurkela énekesnővel és Nightwish-es kollégájával, Troy Donockley-val hívott életre - utat nyitott a Nightwish-dalok felé is. 

84405451_195255141662145_5038316913919262720_n_1.jpg

A Human :II: Nature dupla CD-n jelent meg. Az első lemezen az emberi természettel foglalkoznak a dalok, a másodikat pedig a természetnek ajánlotta a zenekar - ahogyan Tuomas fogalmazott: ez az ő szerelmes levelük a Földnek.

A Harvest volt a második dal, amely klipes formában napvilágot látott, az ír dallamokra épülő nóta igencsak fülbemászó, éles kontraszt a dübörgő Noise-hoz képest.

 

Floor Jansen, a holland énekesnő sokkal többet játszik a hangjával és jobban ki is használja szopránját, de nem sokban tér el éneklési stílusa az előző lemezétől.

Tény, hogy jó pár erős dal hallható a pakkban, pl. a Shoemaker, amelynek végén a frontasszony áriázásától az embert kirázza  a hideg. A Pan álomszerű dallamai elvarázsolják és egy másik világba repítik az embert, kellemes, szerethető nótává növi ki magát. 

Itt köszönnek vissza leginkább a korábbi albumok jellegzetességei, főleg az Endless Forms Most Beautiful és a Dark Passion Play elemei, de a How's The Heart keltás dallamai például egyszerre idézik az Imaginaerum albumon hallható I Want My Tears Back motívumait, ugyanakkor az alap dallamok a Ghost Love Score-ra hajaznak, amely a 2004-es Once lemezen található.

A Procession számomra kicsit felejtős, de az ezt követő Tribe már vadabb, egy kis zúzás, sámándobok - az egzotikus hangzás cseppet sem áll távol Tuomastól, gondoljunk például az Angels Fall First albumon hallható Tutankhamen című dalra, amely az egyiptomi fáraóról szól, Egyiptomot idéző dallamok hallhatók, vagy a Once lemezen helyet kapott The Siren-ra, amelyben a szitár és Tarja énekstílusa Indiát idézi meg.

Endlessness. E tételben igazolódik be leginkább Tuomas egyik elhintett nyilatkoztata, miszerint az új album igencsak énekorientált lesz. És valóban! Marco Hietala is hallható végre, úgy istenigazából, de sajnos ez nem menti meg a dalt, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

nw6_1.jpg

Összegzés: jó pár erős dalt kaptunk a Human :II: Nature-re, ám sajnos vannak töltelékszerű számok is. Kár érte, főleg, hogy több évig dolgozott rajta Tuomas. Mindenkitől elnézést, akiknek bejön a lemez, de véleményem szerint hiába akarták megismtelni a Once vagy a Dark Passion Play sikereit, sajnos ez most nem jött össze. Olyan, mintha egy pár korábbi albumukat mixelték volna össze, tele vab önlenyúlásokkal. És itt merül fel a kérdés: lehet így még jövője egy olyan zenekarnak, amely 1996 óta, azaz 24 éve képviselteti magát a metál-palettán? Akik túléltek számtalan tagcserét és megszámolhatatlan sikeres turnét nyomtak le? 

Kiadó: Nuclear Blast

Zenészek:

Tuomas Holopainen - billentyűk

Floor Jansen - ének

Troy Donockley - fúvós hangszerek, ének

Kai Hahto - dobok

Emppu Vuorinen - gitár

Marco Hietela - basszusgitár, ének

Tracklist:

01. Music
02. Noise
03. Shoemaker
04. Harvest
05. Pan
06. How's The Heart?
07. Procession
08. Tribal
09. Endlessness

10/06

 

 

 

 

süti beállítások módosítása