Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok


Albumpremier+lemezismertető: Sirenia - Riddles, Ruins & Revelations

2021. február 12. - Jurancsik Eszter

A mai nappal jött ki a dél-norvégiai Stavangerből származó Sirenia új albuma, a Riddles, Ruins & Revelations. Az előző lemez - az Arcane Astral Aeons - igencsak húzósra-zúzósra sikeredett, itt olvashattátok a kritikáját. Az volt a második közös munka Emmanuelle "Emma" Zoldan énekesnővel. A 43 éves, kétgyermekes anyuka hazájában, Franciaországban jó ideje ismert operaénekesnő, csodálatos mezzoszoprán hanggal rendelkezik, remek választás volt Morten Velandtól, amikor úgy döntött, a spanyol Ailyn 2016-os távozása után őt állította a mikrofon mögé - ezzel Emma lett a banda ötödik frontasszonya Fabienne Gondamin, Henriette Bordvik, Monika Pedersen és Ailyn után. 

1dc52a427cb04ca794faf59bd6111867.jpg

A Dim Days Of Dolor, amely még 2016 novemberében került boltokba, szerintem elég gyenge lett, viszont az Arcane Astral Aeons aratott, nemcsak nálam, de észrevételem szerint más zenei bloggerek és a rajongók körében is. Mintha szintet lépett volna a zenekar azzal, hogy felismerte, mennyi operás hangú lány énekel már az utóbbi években, és e korongon Emmanuelle már természetesebb előadásmódja volt hallható.

Az album megjelenése óta nem telt el nap, hogy ne hallgattam volna számokat róla. Na, valami ilyesmit vártam a Riddles, Ruins&Relevationstól is. 

Elsőként decemberben hallhattuk az Addiction No. 1 című dalt, amely a csapatot a modernebb oldaláról mutatta be, elektronikus elemekkel és érdekes megoldásokkal, majd következett a We Come To Ruins, amely kicsit keleties, arabos hangzást kapott. Két napja Desireless hatalmas sikerű Voyage Voyage című szerzeményének -amely sláger 1986-ban vezette a listákat Európa-szerte- metálosított verziójával rukkolt elő a banda, amely nóta teljes egészében francia nyelvű. Bár nem vagyok oda a francia nyelvért, de ezt a dalt mindig szerettem, és Emmáék coverje igen erőteljes lett. 

A lemezt hallgatva várja az ember a csúcspontokat, az orgazmusokat a dalokban, ám ez most valahogy elmarad. A három beharangozó szám után valami erőteljes, epikus, de mégis Sireniás albumra számít a hallgató. Utóbbi jellegzetesség, tehát a tipikus Sireniás elemek ezúttal sem hiányoznak a számcsokorból, de a katarzis, amely végigkísérte pl. az Arcane Astral Aeons-t, most elég lagymatag módon van jelen a dalokban.

81207980_731524594041465_6527584882245270832_n0.jpg

Mi történhetett? Mert a korongra nem lehet azért egyértelműen kijelenteni, hogy rossz. Vannak jó, szerethető szerzemények rajta, pl. a Towards an Early Grave dinamikája, a Beneath the Midnight Sun dallamvilága, a The Timeless Waning keménysége és a December Snow sejtelmes hangulata nagyon tetszett, de a többi dal valahogy nem üt akkorát. Ahogy egy kedves barátom fogalmazott, tisztességes iparmunka, ám az első három klipes nóta után valahogy ez kevésnek tűnik. Hallgatható lemez, vannak rajta jó számok, de jó pár dal - sajnos - gyenge.

7/10

Megjelenés: 2021. február 12.

Kiadó: Napalm Records

Zenészek:

Emmanuelle "Emma" Zoldan - ének

Morten Veland - basszusgitár, billentyűk, hörgés

Nils Courbaron - gitár

Michael Brush - dob

Dallista:

  1. Addiction No. 1

  2. Towards an Early Grave

  3. Into Infinity

  4. Passing Seasons

  5. We Come to Ruins

  6. Downwards Spiral

  7. Beneath the Midnight Sun

  8. The Timeless Waning

  9. December Snow

  10. This Curse of Mine

  11. Voyage Voyage

146156-sirenia-riddles-ruins-revelations.jpg

 

 

Albumpremier+lemezismertető: Therion - Leviathan

Az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion eredetileg death metalt játszott, azonban az évek múlásával egyre inkább a szimfonikus hangzás kapott szerepet a banda zenéjében, mára pedig e műfaj egyik legjelesebb képviselőjeként tarthatjuk számon az 1987 óta létező együttest.

Ma jelent meg a zenekar 17. albuma, amely a misztikus tengeri lény után a Leviathan címet kapta. Korábban az alapító Christofer Johnsson felfedte: a rajongók kérésének engedve, ezt a kiadványt telepakolták 11, tipikus Therion-slágerrel. Elsőként a címadó dalt mutatta be a fanoknak a csapat, majd a germán istennőről, Nerhusról íródott Die Wellen Der Zeit jött ki. 

therion-promo1.jpg

A csapat női énekesei között sok csere és átfedés volt/van, pl. ugyan a lemezen hallhatjuk énekelni az amerikai Lori Lewist is, azonban a koncerteken az olasz származású Chiara Malvestiti és a spanyol Rosalía Sairem lép fel - Chiarát a Crysalys nevű bandából is ismerhetjük, Rosalía pedig a 2018-ban kilépett Linnéa Vikström (Thomas Vikström énekes lánya) helyére érkezett. 

Számomra a Therion mindig is az az együttes volt, akiknek minden albumán találtam valami nagyon szerethetőt, még akkor is, ha voltak kevésbé megfogó szerzemények a lemezeiken. Szerény személyem a 2004-es Lemuria albummal ismerte meg a csapatot, amely nálam egyfajta "mérce" lett. 

Különösen szeretem az együttest azért, mert a tipikus szimfonikus hangzás ellenére nem ragadtak bele túlzottan a jellegzetességekbe, hanem merészen kísérleteznek. Mind a témákban, mind a szövegekben. 

A Leviathan valóban egy slágerekkel megpakolt korong, amelyen a fent említett kísérletezés ismét nem maradt el. A már szóba került Die Wellen Der Zeit különlegessége például, hogy a verzék angolul íródtak, a refrén pedig németül csendül fel. A címadó Leviathan egy egyszerű, könnyen emészhető, talán a legtipikusabb Therion-dal a lemezen. Az Aži Dahāka arabos hangzása telitalálat, a szám pedig egyébként a perzsa eredetű zoroasztrizmus vallásból merít elemeket. Az Eye Of Algol a Bika csillagkép szeméről szól, illetve arról, hogy e csillag által jelképezett témákból (az asztrológia szerint a vég, de bölcsesség is), valamint héberül is hallható benne pár szó a refrénben. 

Mindegyik szerzemény valóban tipikus Therion-dal, hallgathatóak és szerethetőek. Bár vannak kevésbé erős tételek a lemezen (számomra ilyen például a Marko Hietala közreműködésével felvett Tuonela, a Great Marquis Of Hell vagy a kínai mitológiából táplálkozó Ten Courts Of Diyu), de összességében egy összeszedett albumot adott ismét rajongói kezébe a zenekar. 

8/10

Kiadó: Nuclear Blast

Tracklist:

  1.  
  2.  

 

Albumpremier+lemezismertető: Nervosa - Perpetual Chaos

Igencsak megdöbbentette a brazil csapat rajongóit, amikor tavaly áprilisban az énekes/basszusgitáros Fernanda Lira és a dobos Luana Dametto elhagyták a zenekart. Elmondásuk szerint a banda már nem úgy működött, ahogy az elején, ezért döntöttek a távozás mellett. Prika Amaral gitáros így magára maradt, ám nem sokáig lógatta az orrát: fogott három ismert metálcsajt, négyfősre bővítve a csapatot. A dobok mögé a görög Eleni Nota-t ültette, akit eredetileg a Mask Of Prosperóból és a Croque Madame-ból  ismerhettünk, basszusgitárosként Mia Wallace érkezett (Abbath, Triumph Of Death), Diva Satanica (alias Rocío Vázquez) pedig, aki a spanyol Bloodhuntert erősítette, beállt a mikrofon mögé. 

unnamed_15.jpg

Balról: Prika Amaral, Diva Satanica, Mia Wallace és Eleni Nota 

Miközben Fernandáék új együttese, a Crypta is stúdiózik, addig a nemzetközivé bővült Nervosa ma küldte a lemezboltok polcaira új albumát, a Perpetual Chaost. A korongot Málagában, Spanyolországban vették fel, Martin Furia producerrel, aki a banda előző albumainál is e feladatot látta el, a maszterelést pedig Yarne Heylen végezte.

Az énekes Diva Satanica így mesélt a felvételekről:

 "A lemezfelvétel intenzív folyamat volt. A csapatmunka mellett megismerhettük egymást, hiszen együtt laktunk. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a banda tagjává válhattam, és biztos vagyok abban, hogy az új albummal a Nervosa komoly lépést tesz előre.

Hihetetlen jó volt Martin Furiával dolgozni, a hangommal kapcsolatban olyan kisebb részletekre is ráébresztett, amelyekről eddig nem tudtam. Készüljetek fel egy új korszakra, amely minden korábbinál erőteljesebb lesz!"
 

Három dalt láthattunk videoklipes formában a lemez megjelenése előtt, a Guided By Evilt, a korong címadó dalát és nemrégiben az Under Ruins-t. Mindhárom dal megmutatta, hogy változások történtek a zenekarban. Prika igen jó érzékkel választotta ki kolléganőit, akik odapakolták magukat a kiadványon. A 2018-as Downfall Of Mankind sem volt gyenge, de a Perpetual Chaos atmoszférája más. Nem is annyira a keménység, hanem a hangulat a lényeg. Véleményem szerint elmélyültebb, nem kimondottan sötétebb, de más. A Godless Prisonerben hallható gitárok dallamosak, de hűek a thrash műfajhoz.

nnn_2.jpg

A Rebel Soulban férfi énekest is hallhatunk vendégként, bár szerintem nyugodtan kihagyhatták volna. Nekem ez a dal a lemez "gyenge pontja." Schmier, alias Marcel Schirmer (Bassinvders, Destruction) hallható a Genocidal Commandban, akit szintén jobb lett volna kihagyni, bár remek zenész, de valahogy nem passzol a szerzeménybe a hangja. Jó a gitár is benne, de nem ide valónak érzem. Az Until The Very Endben is hallható egy úriember, Guilherme Miranda, a brazil Krow és Entombed A.D. énekese, ám ezt valahogy sikerült eltalálni. 

Remek ötlet volt négyfősre bővíteni a zenekart, és reméljük, hogy innentől már nem lesz mászkálás. A lemez rendben van, néhány kisebb -fent részletezett- gyengeségtől eltekintve. 

8/10

Kiadó: Napalm Records

Zenészek:

Diva Satanica - ének

Prika Amaral - gitár

Eleni Nota - dob

Mia Wallace - basszusgitár

Tracklist:

01. Venomous
02. Guided By Evil
03. People Of The Abyss
04. Perpetual Chaos
05. Until The Very End
06. Genocidal Command
07. Kings Of Domination
08. Time To Fight
09. Godless Prisoner
10. Blood Eagle
11. Rebel Soul
12. Pursued By Judgement
13. Under Ruins

0023322234_16.jpg

 

Megérkezett a Taleteller új albuma - The Path

taleteller_wide_new.jpg

Néhány nappal ezelőtt volt szerencsém meghallgatni a budapesti Taleteller új lemezét, amely a The Path címet viseli, és hivatalosan ma jelent meg. A dalcsokorról itt olvashatsz kritikát, a zenekarnak pedig köszönettel tartozom a lehetőségért.

A csapatot Tóth Tibor alapította 2010-ben, akinek elképzelése egy olyan szimfonikus metált játszó együttes volt, amely albumonként egy-egy történetet dolgoz fel. Több tagcsere és a debütáló album (Hope Dies Last, 2014) után idén júniusban jelentkezett a formáció új dallal az Aurora képében, Tiborral pedig itt olvashatsz interjút. Szeptemberben megjelent az Emerald Creek című dalhoz készített kisfilm is.

the_path_1.jpg

A zenekar jelenlegi felállása a következő: Tóth Tibor (billentyűk), Csák Annamária (ének), Róth Miklós (dobok), Horváth Imre (gitár) és Uhljar Mihály (szimfonikus hangszerelő). 

Linkek a lemezhez:

https://taleteller.bandcamp.com/

https://open.spotify.com/artist/1gQFn5q72QjAqToxwCRAUy

https://music.apple.com/gr/artist/taleteller/1455304909

A zenekar oldalai:

Weboldal: www.taletellerband.com

Facebook

Instagram

Youtube

 

Beyond The Black: megjelent a Horizons és a Human videója

Végre elérhető a nagylemez!

Ma dobta piacra a német szimfometálos Beyond The Black Horizons című negyedik nagylemezét, amelyről a Misery, a Golden Pariahs és az Amaranthe-frontasszony Elize Ryddel közös Wounded Healer című dalokat már megmutatta a csapat.

beyondtheblackbandmarch2020_638_1.jpg

Jennifer Habenék az album megjelentetése mellé még egy meglepivel kedveskednek egyre növekvő rajongótáboruknak: elkészült ugyanis egy újabb kisfilm, mégpedig a Human című szerzeményhez, íme:

 

bblackcd320.jpeg

Albumpremier: Nightwish - Human :II: Nature, lemezismertető

nightwishhumannature.jpg

2015 óta sok víz lefolyt a Dunán. Ekkor jelent meg ugyanis a finn, holland és angol tagokból álló Nightwish utolsó lemeze, az Endless Forms Most Beautiful. A kiadvány kapott hideget-meleget, valaki imádta a lemezt, valaki pedig a száját húzta - a csapat mégis rendre teltházas koncerteket nyomott le a hozzá kapcsolódó turnén.

A zenekar új albuma, a Human :II: Nature a mai napon landolt a boltok polcain, amelynek felvezetője a Noise című dal volt februárban, a szerzeményhez pedig nagyon látványos videót készített a banda, és nem is akárhol: a londoni Természettudományi Múzeum falai között forgattak, amely megtiszteltetés nem sok együttesnek adatik meg. A szám és a kisfilm a technikától függő embereket kritizálja, a klipben kapunk WC-n trónoló Troyt, gyermeke minden mozdulatát posztoló Floort, vegánokat és Greenpeace-seket kifigurázó Tuomast és egy szőke csajszit, aki nem egyszer szó szerint betolja a kamerába az ülőgumóit, na meg egy vagonnyi telefont. 

 

Tuomas Holopainen, a csapat agya elmondta: nem tervezett konceptalbumot, ám mégis az lett, azt pedig még 2017 folyamán felfedte: 2016-os turnéjuk befejeztével komoly alkotóművészi válságot élt át, nem tudta hogyan tovább - hiszen úgy érezte, sokadik csúcspontját érte el az akkor már 20 éve létező együttes. Azonban az Auri projekt -amelyet feleségével, Johanna Kurkela énekesnővel és Nightwish-es kollégájával, Troy Donockley-val hívott életre - utat nyitott a Nightwish-dalok felé is. 

84405451_195255141662145_5038316913919262720_n_1.jpg

A Human :II: Nature dupla CD-n jelent meg. Az első lemezen az emberi természettel foglalkoznak a dalok, a másodikat pedig a természetnek ajánlotta a zenekar - ahogyan Tuomas fogalmazott: ez az ő szerelmes levelük a Földnek.

A Harvest volt a második dal, amely klipes formában napvilágot látott, az ír dallamokra épülő nóta igencsak fülbemászó, éles kontraszt a dübörgő Noise-hoz képest.

 

Floor Jansen, a holland énekesnő sokkal többet játszik a hangjával és jobban ki is használja szopránját, de nem sokban tér el éneklési stílusa az előző lemezétől.

Tény, hogy jó pár erős dal hallható a pakkban, pl. a Shoemaker, amelynek végén a frontasszony áriázásától az embert kirázza  a hideg. A Pan álomszerű dallamai elvarázsolják és egy másik világba repítik az embert, kellemes, szerethető nótává növi ki magát. 

Itt köszönnek vissza leginkább a korábbi albumok jellegzetességei, főleg az Endless Forms Most Beautiful és a Dark Passion Play elemei, de a How's The Heart keltás dallamai például egyszerre idézik az Imaginaerum albumon hallható I Want My Tears Back motívumait, ugyanakkor az alap dallamok a Ghost Love Score-ra hajaznak, amely a 2004-es Once lemezen található.

A Procession számomra kicsit felejtős, de az ezt követő Tribe már vadabb, egy kis zúzás, sámándobok - az egzotikus hangzás cseppet sem áll távol Tuomastól, gondoljunk például az Angels Fall First albumon hallható Tutankhamen című dalra, amely az egyiptomi fáraóról szól, Egyiptomot idéző dallamok hallhatók, vagy a Once lemezen helyet kapott The Siren-ra, amelyben a szitár és Tarja énekstílusa Indiát juttatja eszünkbe.

Endlessness. E tételben igazolódik be leginkább Tuomas egyik elhintett nyilatkoztata, miszerint az új album igencsak énekorientált lesz. És valóban! Marco Hietala is hallható végre, úgy istenigazából, de sajnos ez nem menti meg a dalt, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

nw6_1.jpg

Összegzés: jó pár erős dalt kaptunk a Human :II: Nature-re, ám sajnos vannak töltelékszerű számok is.  Mindenkitől elnézést, akiknek bejön a lemez, de véleményem szerint hiába akarták megismtelni a Once vagy a Dark Passion Play sikereit, sajnos ez most nem jött össze. Olyan, mintha egy pár korábbi albumukat mixelték volna össze, tele van önlenyúlásokkal. És itt merül fel a kérdés: lehet így még jövője egy olyan zenekarnak, amely 1996 óta, azaz 24 éve képviselteti magát a metál-palettán? Akik túléltek számtalan tagcserét és megszámolhatatlan sikeres turnét nyomtak le? 

Kiadó: Nuclear Blast

Zenészek:

Tuomas Holopainen - billentyűk

Floor Jansen - ének

Troy Donockley - fúvós hangszerek, ének

Kai Hahto - dobok

Emppu Vuorinen - gitár

Marco Hietela - basszusgitár, ének

Tracklist:

01. Music
02. Noise
03. Shoemaker
04. Harvest
05. Pan
06. How's The Heart?
07. Procession
08. Tribal
09. Endlessness

6,5/10

 

 

 

 

Klippremier: Burning Witches - Six Feet Underground

Megjelent az album is!

Boldog lehet a svájci Burning Witches, hiszen ma jelent meg harmadik nagylemezük, a Dance With The Devil. Korábban a csajok már felfedték a korong borítóját és számlistáját, valamint két dalhoz (az album címadó szerzeménye és Sea Of Lies) már klipet is forgattak.

88175418_623858211788031_1418060135120502784_n.jpg

A mai napon vált elérhetővé a kiadvány, amelynek borítóját a magyar Havancsák Gyula tervezte, egyúttal ismét egy kisfilmmel örvendeztették meg a rajongókat - ezúttal a Six Feet Underground című nóta tekinthető meg, íme!

 

 

 

bw.jpeg

Albumpremier: Lacuna Coil - Black Anima

Végre elérhető az új lemez!

Véget ért ma a várakozás az olasz Lacuna Coil rajongói számára, ugyanis végre boltok polcaira került a csapat vadonatúj albuma, a Black Anima, amely Cristina Scabbiáék elmondása szerint különlegesebb, sötétebb és keményebb, mint eddigi kiadványaik.

lacuna-2019.jpg

Három dal képében ízelítőt adott a banda a lemezből, elsőként a Layers Of Time jött ki klipes formában nyáron, ezt követte szeptember folyamán a Reckless, végül pedig pár napja a Save Me is megtekinthetővé vált. 

letoltes_4.jpg

 

 

Albumpremier: Tarja - In The Raw

Megjelent a várva várt lemez!

Ma végre kezükben tarthatják a finn énekesnő rajongói Tarja új lemezét, amely az In The Raw címet viseli. A korongról már hallhattuk a Dead Promises, a Railroads és a Tears In Rain című szerzeményeket, amelyekhez videoklip is készült. 

in_the_raw_web.jpg

Olyan művészekkel dolgozott együtt a szépséges dalospacsirta, mint az olasz Lacuna Coil frontasszonya, Cristina Scabbia vagy a Kamelot-énekes Tommy Karevik. Tarja azt is elárulta: hasonlóképpen érzi magát, mint amikor-ben a Nightwish-sal kiadták a Once albumot. Az ő szavaival élve: ez a lemez az ő Once-a.  

Albumpremier: Pythia - The Solace Of Ancient Earth

Megjelent a csapat új lemeze!

Az angol Pythia története 2007-ig nyúlik vissza, amikor is Emily Alice Ovenden létrehozta a szimfonikus/power metal vonalán mozgó formációt. Három album jelent meg a képzett szoprán Emilyvel: 2009-ben a Beneath The Veiled Embrace, 2012-ben a The Serpent' Curse, majd a 2014-ben kiadott Shadows Of A Broken Past volt az utolsó munkája a fiúknak Emilyvel.

A hölgy 2015 őszén elhagyta a bandát, hogy Anna Tammal - akivel a Mediæval Bæbes nevű, középkori zenét játszó, csak lányokból álló együttesben is énekelt - létrehozza a Wilde Roses nevű projektet. Annával szintén a középkori és egyházi zenében ténykedett Emily, azonban idén bejelentette: visszavonul a zenéléstől, mert a spiritualitásnak kívánja szentelni minden idejét.

2015 őszén, a frontasszony távozásakor Sophie Dorman, egy szintén klasszikus énekesi képzettséggel rendelkező leányzó került a bandába, azonban egészen mostanáig nem igazán lehetett híreket hallani a britek háza tájáról.

 

 

Néhány nappal ezelőtt írtuk meg, miszerint a zenekar újra aktív: hallhattuk a Spirits Of The Trees című vadonatúj szerzeményt, ezzel egy időben Sophie-ék bejelentették: új albumuk május 17-ével jelenik meg The Solace Of Ancient Earth címmel. 

A mai napon elérhetővé vált az album, amelyen 10 dalt rögzített a brigád, íme a dallista:

01. An Earthen Lament
02. Spirits of the Trees
03. Ancient Soul
04. Black Wings
05. Your Dark Reign
06. Dawn will Come
07. Hold of Winter
08. Ghost in the Woods
09. Crumble to Dust
10. Soul to the Sea  

 

És az albumborító:

 

süti beállítások módosítása