Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok


Esperfall: új klip és albumpremier!

2022. április 01. - Jurancsik Eszter

esperfall_1.jpg

Az áprilisi Hammerworld magazin mellékleteként jelenik meg a budapesti power/melodic death metal zenekar első nagylemeze "Origins In Darkness" címmel a H-Music Hungary gondozásában, amely a Children of Bodom, Arch Enemy, Epica és a korai Nightwish kedvelőinek egyaránt ajánlott. Az északi metal vonal dallamos és sokszínű, mégis sötét és feszes elemeivel átitatott dalokat a tiszta és hörgős női ének kombinációja teszi még izgalmasabbá.

A zenekar aktivitása 2018-ra nyúlik vissza, amikor a bemutatkozó EP-jük megjelent ‘A Leap Of Faith’ címmel, majd az ezt követő kislemez, a ‘The Leaf Legacy’ 2019-ben látott napvilágot. 

E korong előfutára volt a Retreat Into Dreamland című szerzemény, amelyet márciusban mutattak be a rajongóknak. Az albumról így mesélt a zenekar:

A lemez egy fájdalmas lelki utazás kezdetét mutatja be, egy olyan utat, amikor kénytelenek vagyunk szembenézni a démonainkkal. Ahogyan életünk minden sötétebb, nehezebb szakasza, ez is egy nagyon mély spirituális út kezdete, amikor elkezdjük újra felfedezni önmagunkat. Minden egyes dal egy-egy lelki probléma visszhangja, tele önkritikával, dühvel, kétellyel, félelemmel, reménytelenséggel, és néha nyers társadalomkritikával.

Vannak olyan krízisek, amikor nincs más választásunk, befelé kell fordulnunk, egyre mélyebbre kell néznünk magunkban és szembesülni mindennel, amit el akarunk temetni. Léteznek olyan kérdések amiket nem is merünk feltenni magunknak, azonban ez a lemez kíméletlenül kimondja a válaszokat a hallgató helyett is. Aki ilyen krízisbe kerül és elég bátor elindulni a megoldás felé vezető úton az úgy érezheti, mintha élve boncolná saját magát.

Nagyon sok betegséget, legyen az fizikai vagy pszichés zavar, saját magunknak teremtünk meg. Ez a kijelentés reprezentálja legjobban az albumon végig hullámzó rengeteg érzelem és önmarcangoló töprengés valódi üzenetét.

A dalok listája:

  1. A Gift From The Gods
  2. Tempest In Paradise (The First Advent)
  3. Retreat Into Dreamland
  4. Plato's Cave
  5. Nature Of The Disease (The Second Advent)
  6. Don't Leave Me Behind
  7. No Tomorrow (The Third Advent)
  8. Futures & Options
  9. Black Flag
  10. Cortex Breakdown

A borító:

esperfallborito.png

A lemez megjelenésével egy időben egy friss videoklippel jelentkezett az együttes, amely a Tempest In Paradise című dalukhoz készült.

Ez a dal pozitívabb kicsengésű a lemez többi trackjéhez képest, pedig egy reménytelen helyzetet ír le. Ez az a pillanat a főhősünk életében amikor minden összeomlik, nincs már semmi, amibe tudna kapaszkodni és elveszítette azt, ami eddig a legfontosabb volt számára. Ennek ellenére megmarad a remény és a minden áron küzdeni akarás, hogy saját erejével megteremtsen mindent, ami eddig csak illúzió volt - ez össze is foglalja a főhős ars poetica-ját. Mintha a legsötétebb pillanatban érné a megvilágosodás és ekkor szembesül a saját küldetésével.  Ez teszi különlegessé, a nagyon nehéz, de transzformatív út kezdőpontjává ezt az állapotot - amikor már nincs semmink, de tudjuk, hogy valójában mi magunk képesek vagyunk arra, hogy megteremtsünk  mindent, amire szükségünk van.

A lemez előző, már korábban megjelent videoklipes számához képest (Retreat Into Dreamland) ez a dal a zenekar egy másik oldalát helyezi inkább előtérbe. A tempóból most sem vettünk vissza, azonban erre a dalra sokkal jellemzőbb a dallam centrikusság és a tiszta ének, és természetesen a gitár-szinti szólók itt sem maradhatnak el. Ez egy igazi power metal dal, szóval a Sonata Arctica, Stratovarius és old-school Avantasia fanoknak remélhetőleg be fog jönni a cucc.

- fogalmazta meg a dal üzenetét Sima Nóra énekesnő.

sima_nora_promo.jpg

Íme, az új kisfilm:

Lemezfülelő- és kibeszélő est:

2022. április 8-án este tartunk egy lemezbemutató estet/bulit ahol közösen meghallgatjuk a lemezt, számonként kivesézzük az anyagot, mesélünk mindenféle érdekességet a lemezzel kapcsolatban és lehet tőlünk kérdezni is, mindezt természetesen némi ital társaságában. Az est házigazdája Kővári Piros lesz, akit a Lányok Ott Hátul írásaiból és eseményeiről már jól ismerhettek. Az eseménynek a zenekar otthona, az Analog Music Hall kávézója ad otthont.

A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1017525972168638/?ref=newsfeed

 

Cinematic metal Franciaországból - ismerd meg a No Terror in The Bang-et!

242186763_698690068192920_7481780065300153042_n.jpg

A Franciaország északnyugati részén fekvő Rouen városában alakult a magát cinematic metal bandaként leíró No Terror in The Bang 2019-ben. A csapat tagjai: Sofia Bortoluzzi az egzotikus külsejű szépség hamisítatlan metal hanggal lett megáldva, Brice Bouchard a basszusgitáros, a két gitáros Clément Bernard és Etienne Cochin, Alexis Damien dobos, élőben pedig Romain Greffe segíti ki az együttest billentyűkkel.

A zenekar nevét egy Alfred Hitchcock-idézet szolgáltatta, amely utalás a vihar előtti csendre - ezt idézi a formáció zenéje is.

b2ap3_large_noterrorinthebang-photo1.jpg

Első albumuk éppen ma egy éve jelent meg "Eclosion" címmel, amelyről klipes formában eddig az Another Kind of Violence jelent meg, íme:

140439954_475935670468362_8435663749208589864_n.jpg

 

Battle Beast: új klip az új album mellé

90jbattda0-805x537.jpeg

Január 21-ével jelent meg a Battle Beast "Circus Of Doom" elnevezésű, immáron hatodik stúdióalbuma. A Noora Louhimo vezette finn heavy/power metalosok elárulták: a számcsokor egyaránt tartalmazni fog komolyabb és vidámabb témákat is. 

Három dalt mutatott meg a lemezről a formáció, elsőként a Master Of Illusiont, az Eye Of The Storm-ot és legutóbb a Where Angels Fear To Fly-t. Tegnap az új albummal egyetemben napvilágot látott a negyedik kisfilmes szerzemény, a Wings Of Light is, íme:

8870battb5c-805x805.jpeg

Infected Rain: itt az Ecdysis és egy új videoklip

attachment-infected_rain_2021.jpg

Ecdysis címmel, tegnap küldte a boltok polcaira ötödik albumát az Infected Rain, immáron a másodikat, amely a Napalm Records gondozásában szabadul a világra a 2019-es Endorphin után.

Lena Scissorhands és a fiúk még októberben hozták ki a lemezről a Postmortem Pt. 1 című szerzeményt, novemberben érkezett a Fighter, majd decemberben a Butcher Babies-énekesnővel felvett The Realm Of Chaos.

Tegnap az új album megjelenésével egy időben megérkezett a negyedik videó is, ezúttal a Longing című dalhoz forogtak a kamerák, íme az eredmény:

 

 

Anette Olzon - Strong (2021)

20000000123183_9695e3f0-f0c2-44dc-b1ca-6b816991546e_1024x1024_2x_1.jpg

A mai nappal jelent meg Anette Olzon második szólóalbuma, a Strong. Az egykori Nightwish-frontasszony korábban, a Parasite kislemez megjelenésekor elmondta: ez a korong teljesen más lesz, mint elődje, a 2014-es Shine. Míg utóbbi főleg Anette személyes élményeire épült, addig a Strong a világ történéseit vesézi ki, címéhez méltóan pedig jóval erőteljesebben és keményebben szól majd.

A Parasite, a Sick Of You és a Fantastic Fanatic, amely dalok klipes formában megjelentek, sejtették, hogy valóban egy keményebb anyaggal lesz majd dolgunk. Így kíváncsian ültem neki a dalcsokor hallgatásának. 

A Parasite kapcsán így mesélt nyáron az énekesnő:

A 'Parasite' egy dal azokról, akik hazugságaikkal, ármánykodásukkal, kapzsiságukkal és gyűlöletükkel pusztítást okoznak ebben a világban, mindezt a  tisztesség álarca mögé rejtve. Zűrös világban élünk, egy világjárvánnyal, őrült politikával, erőszakkal, a közösségi médiában látható viselkedéssel és azokkal az emberekkel, akik folyamatosan másokra zúdítják a véleményüket - ez adta az album koncepcióját. Zeneileg egy sokkal súlyosabb albumot szerettem volna, mégis erős dallamokkal, és olyan általam kedvelt zenekaroktól merítettem ihletet, mint a Dimmu Borgir vagy az In Flames.

A Sick Of You-ban Anette a párkapcsolati erőszak ellen emeli fel a szavát. Mint az kifejtette: a COVID-19 pandémia is hatással volt a lemezkészítésre, a világjárvány ideje alatt karanténba kényszerült nők pedig még elmenekülni sem tudtak erőszakos párjaik elől, így biztosak lehetünk abban, hogy sajnos nem egy haláleset írható ennek számlájára. Mint főállású betegápolónak, Anette szociális érzékenysége igen magas szinten áll, amikor befejezte a nővérképző iskolát, elárulta: mindig is szeretett másoknak segíteni, és még a Nightwish tagjaként eldöntötte, hogy elvégzi a tanfolyamot egyszer.

olzonpic621.jpeg

A Magnus Karlsson bábáskodásával megszületett albumon hallhatjuk férjét is, a svéd Pain-basszer Johan Husgafvelt is, aki nemcsak a húrokat tépi, de hörög is néhány dalban, például az albumnyitó Bye Bye Bye-ban. A számok dallamosak, ahogyan a The Dark Elementben és az Allen/Olzon projektekben is megszokhattuk, de valóban nem beszélt mellé, amikor említette, hogy durvább lemezt készít a Shine-nál, amelynek témái főleg a házassága, gyermekei, édesanyja rákbetegsége és az őt ért atrocitások voltak.

Azért persze a Strong-on is találunk személyes dolgokra utaló tételt, mégpedig a Catcher Of My Dreams-et, amelyben Anette rémálmairól énekel. Elmondása szerint a stresszesebb időszakokban gyakran kínozzák rossz álmok, így írt róla egy dalt.

Az I Need To Stay, amely a korong egyik legepikusabb dala, édesapjáról szól - Anette papája tavaly tavasszal hunyt el koronavírus-fertőzésben, az énekesnő elmondta, hogy bár apukája nem volt a világ legjobb szülője, elvesztése mégis nagy fájdalmat okozott számára. 

A harmadik kislemezes dal, a Fantastic Fanatic pedig nem másról szól, mint a napjainkban nagy befolyással bíró influenszerekről.

Ez egy olyan dal, amit már régóta meg akartam írni, mert van Facebookom, van Instagramom, de nem írok túl sokat. De sokan kiengedik oda a gondolataikat, például: >> én vegán vagyok, te se egyél húst, olyannak kell lenned, mint én, és nagyon zavar, amikor megmondják, hogyan kellene élnem az életemet. Beszélnek a környezetvédelemről is, elmondják, hogy ők bizony nagy környezetvédők, aztán posztolnak egy képet, amin éppen a repülőn pózolnak. Sajnálom, ez engem nagyon irritál. Én nem akartam a Facebookra írni erről a jelenségről, inkább írtam egy dalt az albumra.

A címadó Strong -amely szerzeményre leginkább a Five Finger Death Punch volt hatással- szintén a koronavírus-járványt veszi témájául, de egy pozitívabb megközelítésben. 

Természetesen a szövegben benne van, hogy elveszítheted a barátaidat, családtagjaidat, de az üzenete az, hogy maradjunk erősek és harcoljunk!

Még a kissé lassabb tempójú Sad Lullaby is tele van energiával, a Who Can Save Them pedig egy vérbeli heavy metal dal, amely napjaink egyik legaktuálisabb problémájára, a környezetszennyezésre épül, és azt a kínzó kérdést feszegeti, hogy a következő generációt ki fogja ennek következményeitől megmenteni? . A Hear Them Roar elemeiben pedig keveredik a heavy és a power metal is. Érdekes egyveleg, de abszolút szerethető. Az albumzáró Roll The Dice epikus hangulata lehengerlő, a billentyűkkel pedig emlékeztet valamelyest a Nightwish korai zenéjére, csak Anette Tarjával ellentétben nem operásan énekel.

Összegzés:

Anette egy ízig-vérig metal albumot adott rajongói kezébe a mai nappal, amely tele van erőteljes, kemény dalokkal, ahogyan azt az énekesnő beígérte, és akár társadalomkritikának se rossz. A dalok többsége rendben van, Anette pedig elmondta: szüksége van Magnus Karlssonra, hiszen a svéd producer remek munkát végez, és ez hallható a lemezen is. A Shine-t szerettem, a Strong-ot pedig imádom.

9/10

Kiadó: Frontiers Music Srl

1.  Bye Bye Bye

2.  Sick of You

3.  I Need To Stay

4.  Strong

5.  Parasite

6.  Sad Lullaby

7.  Fantastic Fanatic

8.  Who Can Save Them

9.  Catcher of my Dreams

10. Hear Them Roar

11.  Roll the Dice

 

 

 

 

 

Albumpremier+lemezismertető: Crypta - Echoes of the Soul

cryptaechoescd_1.jpg

2020 tavaszán döntött úgy Fernanda Lira énekes/basszusgitáros és Luana Dametto dobos, hogy távoznak a brazil Nervosából. A magára maradt Prika Amaral ekkor négyfősre bővítette az együttest, februárban pedig az új felállású csapat első lemeze is megjelent.

Fernandáék sem tétlenkedtek: maguk mellé vették a brazil Hagbard egykori tagját, Tainá Bergamaschit és a svájci Burning Witchesben ismertté vált Sonia "Anubis" Nusseldert, így egykori zenekarukhoz hasonlóan ők is négyesben nyomulnak tovább. Fernanda korábban elmondta: nem személyes problémák vezettek a Nervosából való kiválásukhoz, hanem az, hogy meglátása szerint a banda az utóbbi két évben már nem úgy működött, ahogy szerették volna. 

Nem sokkal később jött a hír, hogy a két zenészlány beindította a Crypta szekerét, azonban a zenekar már azelőtt megszületett, hogy ők ketten otthagyták a Nervosa fedélzetét. Eredetileg a Crypta egy mellékprojekt lett volna, ám miután Fernandáék kereket oldottak, már minden megvolt ahhoz, hogy elkezdjék a munkát. Mindazonáltal Fernanda azt is elárulta: nehéz szívvel hagyta ott az együttest, hiszen rengeteg szép emlék fűzi a csapathoz, a sikerek útján is a Nervosa indította el, de eljött az a pont, hogy már nem tudta tovább folytatni a zenekarban.

cr.jpg

Balról: Tainá Bergamaschi, Fernanda Lira, Sonia Nusselder és Luana Dametto 

A három latina és Sonia hamar elkezdtek dolgozni az albumon, amely a Nervosához hasonlóan szintén a death metal műfajára épül, de az old schoolos jellegzetességek itt még több szerephez jutnak.

Az Echoes of The Soul-on Fernanda mintha felszabadultabb lenne. A Nervosa utolsó vele felvett lemezével, a 2018-as Downfall of Mankind-dal összehasonlítva teljesen más atmoszféra lengi körül a hallgatót. Az első klipes dal, a From The Ashes azonnal beleégett az agyamba. A szöveg a főnixmadár történetéről és az általa szimbolizált újjászületésről szól, a Starvation pedig napjaink egyik legégetőbb társadalmi problémáját, az éhezést vesézi ki - Fernanda elmondta, ez szülőhazájában is igen komoly méreteket ölt. A Dark Night Of The Soul a lélek sötét éjszakája, amely kimondja: nincs fény sötétség nélkül.

A többi dal is igen komoly témákat feszeget, a Possessed például a megszállottságot vette alapjául, a Shadow Within pedig azt, hogy rengetegen játszunk szerepet a külvilág kedvéért, hogy elfogadtassuk magunkat, miközben belül szenvedünk. Tulajonképpen az összes szerzeményben fellelhető a szenvedés-halál-újjászületés témája, ahogyan a kissé keletiesre hangolt gitárokkal megpakolt Kali című dal is. A szám a halál indiai istennőjéről, Káliról szól, és mintha egy death metalosított mantra lenne az istennőhöz. Ám hallhatunk szerzeményt a kirekesztésről, rasszizmusról és a gyengébbeket elnyomó rendszerről is, a Blood Stained Heritage című nóta képében - Fernanda egy ízben elárulta: Brazília jelenlegi miniszterelnöke, Jair Bolsonaro szerinte egy velejéig romlott ember, aki lenézi a nőket, úgy gondolja, a szebbik nem szerepe a konyhára és a pelenkázóasztalra korlátozódik, a férfiakénál kevesebb fizetést kellene kapniuk, a melegeket pedig agyonverné. A totális reménytelenséget pedig az Under The Black Wings testesíti meg a lemezen.

crypta_band_2021.jpg

Összegezve: Fernanda és Luana alighanem életük egyik legjobb döntését hozták meg, amikor Soniával és Tainával ráálltak a Cryptára, hogy melléktervből prioritássá tegyék, elhagyva ezzel a Nervosát. A dalok old schoolos jellege hasonlít a Nervosa stílusához, ám mégis vadabb, nyersebb, arcletépőbb. Nagyon kíváncsi voltam a lányok első korongjára, és hogy őszinte legyek, nem okoztak csalódást. Mind a zene, mind a szövegek megfogtak, a szociálisan érzékeny személyiségem pedig abszolút kielégülést érez az olyan dalok hallatán, mint a Starvation vagy a Blood Stained Heritage. Remek album, csak így tovább csajok!

10/10

Kiadó: Napalm Records

Zenészek:

Fernanda Lira - ének, basszusgitár

Luana Dametto - dob

Tainá Bergamaschi - gitár

Sonia Nusselder - gitár

A dalok listája:

01. Awakening
02. Starvation
03. Possessed
04. Death Arcana
05. Shadow Within
06. Under The Black Wings
07. Kali
08. Blood Stained Heritage
09. Dark Night Of The Soul
10. From The Ashes

 

Albumpremier+lemezismertető: Heart Healer - The Metal Opera

heart-healer-album.jpg

A svéd Magnus Karlsson neve főleg produceri munkái kapcsán csenghet ismerősen, hiszen olyan nevekkel dolgozott már együtt, mint az Ayreon, a Primal Fear vagy a Kiske/Somerville. Tavaly decemberben gondolt egyet, fogott néhány tehetséges énekesnőt, majd a stúdióba szabadította őket. A svéd Anette Olzon (ex-Nightwish, The Dark Element, Allen/Olzon), a spanyol Ailyn (ex-Sirenia, Her Chariot Awaits, Trail of Tears), a finn Noora Louhimo (Battle Beast), az amerikai Adrienne Cowan (Seven Spires) és az örmény Margarita Monet (Edge of Paradise) örömmel mondott igent a felkérésere, hogy a lemezen szerepeljenek, amelynek címe The Metal Opera, és amely a mai nappal jelent meg. 

Karlsson a következőket mesélte a korong dalairól, amelyek tematikája -a projekt nevéhez illően- a szív gyógyítása:

Az opera főszereplőjét, a 'Heart Healert' a fantasztikus Adrienne Cowan alakítja, aki arra ébred, hogy semmire nem emlékszik, azt sem tudja, hogy kicsoda ő. Hamarosan kiderül, hogy ha megérint valakit, az meggyógyul, de minden egyes gyógyítással fogy a saját ereje. A lemez valójában egy utazás, melynek során kideríti, hogy ki is valójában, és közben találkozik másokkal, akik vagy neki szeretnének segíteni, vagy akik tőle várják a segítséget, de olyanokkal is, akik üldözik, mert félnek tőle. Rengeteg csodás énekessel dolgoztam már eddigi karrierem során, de főként férfi énekesekkel. Persze dolgoztam csodás nőkkel is, mint például Noora Louhimo, Amanda Somerville vagy Anette Olzon, de ezúttal kimondottan egy olyan albumot akartam készíteni, amelyen főként énekesnők hallhatóak. Mindannyiuknak nagyon különleges, egyedi a hangja, és más-más stílusban is tudnak énekelni, ami rendkívül fontos a projekt számára.

Elsőként az Into the Unknown című dalt hallhattuk, amelyben Noora énekelt, majd a This Is Not The End érkezett, amelyben viszont már mindegyik hölgy hallatta hangját. 

Az első két klipes dal igencsak elnyerte a tetszésemet, de különösen a This Is Not The End, amelynek refrénje hallatán megvallom, a fene se tudja miért, de kicsordult a könnyem. Decemberben elhunyt édesapám arca jelent meg előttem, mintha csak ő üzente volna, hogy ez nem a vég. Na, innentől kétségem sem volt, hogy ez az anyag valóban gyógyító energiákkal bír - ilyen hangokkal meg aztán főleg.

Igen súlyos dalokat varázsolt a lemezre Karlsson, vérbeli rock/metál szerzeményeket, és a fent felsorolt énekes hölgyek mindegyike remekül bánik a hangjával a kiadványon - mindegyikük nagyszerűen kamatoztatja tehetségét a különböző éneklési technikákban. Anette Olzont rengetegen lehúzták Nightwish-beli szereplése és első szólólemeze (Shine, 2014) kapcsán, ám a Jani Liimatainennel (ex-Sonata Arctica) közös projektjében, a The Dark Elementben és az Allen/Olzon (amelyet Russell Allennel alapított) projekben bebizonyította: tud énekelni. E lemezen pedig újfent nem okoz csalódást, különösen a We Can Stand All Alone és a Mesmerized című szerzeményekben. Noora Louhimót a Battle Beastben ismerhette meg a metálkedvelő közönség, és itt is hozza a formáját. Ailynt a Sireniából ismerhetjük, de sok együttessel -pl. Melted Space, Débler- dolgozott már együtt, valamint 2019-ben létrehozta Her Chariot Awaits nevet viselő csapatát, amelynek első lemezén hangjának egy teljesen más aspektusát tárta a nagyvilág elé, egy igen földbe döngölős lemezen, de időközben a Trail of Tears is felkérte frontlányának.

fotojet_6_4.jpg

Balról: Margarita Monet, Adrienne Cowan, Anette Olzon, Noora Louhimo, Ailyn

A When The Fire Burns Out-ban visszatér a Sireniás énekstílusához, ugyanakkor hangjának metálosabb oldalát is hallhatjuk. Adrienne Cowan, a bostoni Seven Spires fiatal énekesnője hörögni is tud, ám e lemezen tiszta hangjával szerepel - az Awake című tétel, amely az albumot nyitja, lehengerlően jó lett. Fényes jövő áll a 25 éves lány előtt. Margarita Monet, az Edge of Paradise örmény származású fronthölgye szintén fantasztikus munkát végzett. Az Evil's Around the Cornerben Noora és Adrienne alakítanak hatalmasat, utóbbi énekesnő a Weakerben is elképesztően szerepel. 

Magnus Karlsson ismét kitett magáért, ahogyan a lányok is. E lemez valóban gyógyítja a szívfájdalmakat, nekem legalábbis nagyon tetszenek a szerzemények. Nagyon vártam a dalcsokrot, és nem kellett csalódnom. Kifogástalan munka és minőségi dalok, szívmelengető (és gyógyító) szövegekkel.

10/10

--Sarok Bettina gondolatai...--

Érdeklődve fogtam neki a The Metal Opera tartalmának felfedezésébe, ugyanis két énekesnő kivételével a többiről pontosan tudom mi mindenre képesek hangszálaikkal,ettől függetlenül mégis sikerült meglepetést szerezniük.


Amikor elndult a lemeznyitó Awake először azt gondoltam,hogy 》hurrá,újra egy klisés szimfonikus felvezető《 másodpercekkel később viszont valami teljesen megváltozott,és már az az érzés kezdett motoszkálni bennem,hogy valami hatalmas, bombaszerű dolog van kibontakozóban. Nem kis kellett sokat várni arra,hogy a címszereplő Adrienne Cowan megszólaljon - nem kis meglepetést okozva.

collage2037645200.jpg

Adri karrierjét már követem egy ideje,láttam és hallottam is néhány covert tőle,ezen a lemezen viszont lenyűgözött, huszon x évesen rettenetesen kiforrt, érett hangokat villantott és nem is volt kétség,hogy a hét énekesnő közül ő lett a kedvencem. A többi hölgy sem piskóta,ott van például Anette Olzon,akit sokan cikiztek,különösen akkor,amikor átvette Tarja helyét a Nightwish-ben. Nyilván már akkor is megtette a tőle telhetőt,azóta persze megtalálta a ,saját hangját',amit rendre tud is kamatoztatni. De megemlíthetném még Margarita Monetet is,akit ez idáig nem ismertem,mostantól viszont utána kell néznem,mert nagyon megvett az alakítása. Ott van továbbá még Ailyn is,aki hangilag hatalmas meglepi volt új zenekarában, most viszont visszatért a Sireniában is jól bevált bársonyos hangszínhez, és milyen jól tette,már kezdtem hiányolni, Gracias!

Maga a lemez egy különleges utazás, egy történet,aminek minden perce precízen ki lett dolgozva, a kirakós darabjai pedig tökéletesen lettek elhelyezve. Végtére is,ez a szívgyógyító projekt beváltotta a hozzá fűzött reményeket  és bár jámborlelkű metálarcként azonnal hatással vannak rám a komolyabb szöveggel ellátott dalok,most mégis igyekeztem a hangra és dallamokra figyelni,mintsem arra,hogy tulajdonképpen mit is takarnak a sorok.

Nemtudom,hogy lesz-e folytatása ennek az egésznek,de reménykedem abban,hogy igen,hiszen a svéd mester most rendesen beletrafált abba,hogy kiket kell egy kalap alá venni és felpakolni őket egy komplett lemezre, a kis formációja pedig gyanúsan folytatásért kiált,mivel nem lehet,hogy a kezdet egyben a vég legyen,de mivel a lemezt a This Is Not The End című szám zárja fenn áll az esélye annak,hogy ez az utazás még messze nem ért véget... (Nekem ez egy 10-ből 9-es skálán mozog, a mérleg viszont még billenhet feljebb!)

Anneke van Giersbergen - albumpremier és új videó

142956968_250098576485910_7133878323737280151_o.jpg

Tegnap került boltokba a holland tehetség új lemeze, a The Darkest Skies Are The Brightest. A My Promise, a Hurricane és az Agape című nóták képében betekintést nyerhettünk a dalcsokorba, amelyek mindegyikét az énekesnő egy komoly magánéleti válsága ihlette - 2018 folyamán ugyanis Anneke akkor 15 éve tartó házassága ugyanis viharos időszakon ment keresztül.

Ezt dolgozta fel tehát az új albumon, amelyről újabb klipes dal látott napvilágot tegnap, az I Saw A Car:

 

 

Albumpremier+lemezismertető: Sirenia - Riddles, Ruins & Revelations

A mai nappal jött ki a dél-norvégiai Stavangerből származó Sirenia új albuma, a Riddles, Ruins & Revelations. Az előző lemez - az Arcane Astral Aeons - igencsak húzósra-zúzósra sikeredett, itt olvashattátok a kritikáját. Az volt a második közös munka Emmanuelle "Emma" Zoldan énekesnővel. A 43 éves, kétgyermekes anyuka hazájában, Franciaországban jó ideje ismert operaénekesnő, csodálatos mezzoszoprán hanggal rendelkezik, remek választás volt Morten Velandtól, amikor úgy döntött, a spanyol Ailyn 2016-os távozása után őt állította a mikrofon mögé - ezzel Emma lett a banda ötödik frontasszonya Fabienne Gondamin, Henriette Bordvik, Monika Pedersen és Ailyn után. 

1dc52a427cb04ca794faf59bd6111867.jpg

A Dim Days Of Dolor, amely még 2016 novemberében került boltokba, szerintem elég gyenge lett, viszont az Arcane Astral Aeons aratott, nemcsak nálam, de észrevételem szerint más zenei bloggerek és a rajongók körében is. Mintha szintet lépett volna a zenekar azzal, hogy felismerte, mennyi operás hangú lány énekel már az utóbbi években, és e korongon Emmanuelle már természetesebb előadásmódja volt hallható.

Az album megjelenése óta nem telt el nap, hogy ne hallgattam volna számokat róla. Na, valami ilyesmit vártam a Riddles, Ruins&Relevationstól is. 

Elsőként decemberben hallhattuk az Addiction No. 1 című dalt, amely a csapatot a modernebb oldaláról mutatta be, elektronikus elemekkel és érdekes megoldásokkal, majd következett a We Come To Ruins, amely kicsit keleties, arabos hangzást kapott, de nagyon jól megcsinált zene. Két napja Desireless hatalmas sikerű Voyage Voyage című szerzeményének -amely sláger 1986-ban vezette a listákat Európa-szerte- metálosított verziójával rukkolt elő a banda, amely nóta teljes egészében francia nyelvű. Bár nem vagyok oda a francia nyelvért, de ezt a dalt mindig szerettem, és Emmáék coverje igen erőteljes lett. 

A lemezt hallgatva várja az ember a csúcspontokat, az orgazmusokat a dalokban, ám ez most valahogy elmarad. A három beharangozó szám után valami erőteljes, epikus, de mégis Sireniás albumra számít a hallgató. Utóbbi jellegzetesség, tehát a tipikus Sireniás elemek ezúttal sem hiányoznak a számcsokorból, de a katarzis, amely végigkísérte pl. az Arcane Astral Aeons-t, most elég lagymatag módon van jelen a dalokban.

81207980_731524594041465_6527584882245270832_n0.jpg

Mi történhetett? Mert a korongra nem lehet azért egyértelműen kijelenteni, hogy rossz. Vannak jó, szerethető szerzemények rajta, pl. a Towards an Early Grave dinamikája, a Beneath the Midnight Sun dallamvilága, a The Timeless Waning keménysége és a December Snow sejtelmes hangulata nagyon tetszett, de a többi dal valahogy nem üt akkorát. Ahogy egy kedves barátom fogalmazott, tisztességes iparmunka, ám az első három klipes nóta után valahogy ez kevésnek tűnik. Hallgatható lemez, vannak rajta jó számok, de jó pár dal - sajnos - gyenge.

7/10

Megjelenés: 2021. február 12.

Kiadó: Napalm Records

Zenészek:

Emmanuelle "Emma" Zoldan - ének

Morten Veland - basszusgitár, billentyűk, hörgés

Nils Courbaron - gitár

Michael Brush - dob

Dallista:

  1. Addiction No. 1

  2. Towards an Early Grave

  3. Into Infinity

  4. Passing Seasons

  5. We Come to Ruins

  6. Downwards Spiral

  7. Beneath the Midnight Sun

  8. The Timeless Waning

  9. December Snow

  10. This Curse of Mine

  11. Voyage Voyage

146156-sirenia-riddles-ruins-revelations.jpg

 

 

Albumpremier+lemezismertető: Therion - Leviathan

Az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion eredetileg death metalt játszott, azonban az évek múlásával egyre inkább a szimfonikus hangzás kapott szerepet a banda zenéjében, mára pedig e műfaj egyik legjelesebb képviselőjeként tarthatjuk számon az 1987 óta létező együttest.

Ma jelent meg a zenekar 17. albuma, amely a misztikus tengeri lény után a Leviathan címet kapta. Korábban az alapító Christofer Johnsson felfedte: a rajongók kérésének engedve, ezt a kiadványt telepakolták 11, tipikus Therion-slágerrel. Elsőként a címadó dalt mutatta be a fanoknak a csapat, majd a germán istennőről, Nerhusról íródott Die Wellen Der Zeit jött ki. 

therion-promo1.jpg

A csapat női énekesei között sok csere és átfedés volt/van, pl. ugyan a lemezen hallhatjuk énekelni az amerikai Lori Lewist is, azonban a koncerteken az olasz származású Chiara Malvestiti és a spanyol Rosalía Sairem lép fel - Chiarát a Crysalys nevű bandából is ismerhetjük, Rosalía pedig a 2018-ban kilépett Linnéa Vikström (Thomas Vikström énekes lánya) helyére érkezett. 

Számomra a Therion mindig is az az együttes volt, akiknek minden albumán találtam valami nagyon szerethetőt, még akkor is, ha voltak kevésbé megfogó szerzemények a lemezeiken. Szerény személyem a 2004-es Lemuria albummal ismerte meg a csapatot, amely nálam egyfajta "mérce" lett. 

Különösen szeretem az együttest azért, mert a tipikus szimfonikus hangzás ellenére nem ragadtak bele túlzottan a jellegzetességekbe, hanem merészen kísérleteznek. Mind a témákban, mind a szövegekben. 

A Leviathan valóban egy slágerekkel megpakolt korong, amelyen a fent említett kísérletezés ismét nem maradt el. A már szóba került Die Wellen Der Zeit különlegessége például, hogy a verzék angolul íródtak, a refrén pedig németül csendül fel. A címadó Leviathan egy egyszerű, könnyen emészhető, talán a legtipikusabb Therion-dal a lemezen. Az Aži Dahāka arabos hangzása telitalálat, a szám pedig egyébként a perzsa eredetű zoroasztrizmus vallásból merít elemeket. Az Eye Of Algol a Bika csillagkép szeméről szól, illetve arról, hogy e csillag által jelképezett témákból (az asztrológia szerint a vég, de bölcsesség is), valamint héberül is hallható benne pár szó a refrénben. 

Mindegyik szerzemény valóban tipikus Therion-dal, hallgathatóak és szerethetőek. Bár vannak kevésbé erős tételek a lemezen (számomra ilyen például a Marko Hietala közreműködésével felvett Tuonela, a Great Marquis Of Hell vagy a kínai mitológiából táplálkozó Ten Courts Of Diyu), de összességében egy összeszedett albumot adott ismét rajongói kezébe a zenekar. 

8/10

Kiadó: Nuclear Blast

Tracklist:

  1.  
  2.  

 

süti beállítások módosítása