Tegnap (augusztus 24.) a Facebookon jelentette be Zoë Marie Federoff, hogy elhagyja a Cradle of Filth fedélzetét. A 33 éves énekesnő és billentyűs 2022-ben csatlakozott a zenekarhoz, most pedig a következő közleményt adta ki a közösségi médiában:
Mély sajnálattal osztom meg veletek, hogy személyes okok miatt nem tudom folytatni a turnét, és általánosságban sem tudok tovább a Cradle of Filth tagja lenni. Kérlek, tartsátok tiszteletben az én és a családom magánéletét. További kérdésekre nem válaszolok. Legyetek kedvesek az utódomhoz. Neki, és immár egykori zenésztársaimnak is minden jót kívánok.
Nem tudni pontosan, miért döntött úgy Zoë, hogy a turné közepén kiszálljon, mindenesetre két másik ismert énekesnő is sejtelmes Facebook-posztokban reagált a helyzetre. Ezek a bejegyzések leginkább a rajongói találgatások gusztustalan áradata miatt születtek, melyek szerint Zoë-nek és férjének, Ashok-nak (Marek Šmerda, a Cradle of Filth gitárosa) házassági problémái lennének.
Az angol Sarah Jezebel Deva a következőket írta:
"Évek óta sok beszélgetést folytattam ezzel a hölggyel és Lindsay Schoolcrafttal. És még mindig, ennyi idő után is, vannak olyanok a felsőbb körökben, akik csendben megaláznak, fenyegetnek a színfalak mögött – és tőlünk, ‘kis nőktől’ azt várják, hogy hallgassunk. De elfelejtik, hogy létezik olyan, hogy képernyőfotó, bizonyíték – amikor majd eljön az ideje. (És nem, soha nem a frontemberről beszéltem. Ő sosem alázott meg, és nem az a hátbatámadós típus.)
Nem egy konkrét emberről van szó, de elmondhatom: nemrég átéltem azt, hogy valaki üzenetekben zaklatott, úgy, hogy a zenekar ne lássa, így ő közben megőrizhette a jófiú imidzsét. Ha megszólaltam volna, úgy tűnt volna, mintha én lennék a probléma.
Miért csinálsz zenét, ha ennyire rossz? – hallom néhányatokat kérdezni. Nos, nem rossz. Amikor színpadon állsz, az maga a mennyország. Ez az, amiről mindannyian álmodtunk. De a színfalak mögött van, aki pokollá teszi. Néma lelki terror, pszichés bántalmazás – mindezt olyan jól elrejtve, hogy a közönség a show-t kapja meg, mi pedig közben a béka segge alatt érezzük magunkat.
‘Miért csinálsz ebből ekkora ügyet? Fogd be a szád, és hagyd ott, ha nem tetszik.’ – láttam ilyen kommenteket. És kaptam is ilyeneket. Főleg olyanoktól, akik életükben semmit nem tettek le az asztalra. De miért kellene befognunk a szánkat és elmenni? Ezért kellene inkább egyeseknek óvszert használniuk, mert ha így beszélnek vadidegenekkel, mégis hogy a fenébe akarnak normális következő generációt felnevelni?"
"Nemrég két embernek azt mondtam: ‘Azért engeded meg, hogy szarul bánjanak veled, mert különben kitesznek, és elveszted az esélyt, hogy zenélj.’ Ez igaz férfira és nőre egyaránt – de a nőkre sokkal inkább.
Hálás vagyok, hogy végre egy olyan zenekarban játszhatok, ahol nincs ez a szarság. Itt egyenlőség van és lojalitás. Itt nem elfogadott a zaklatás és a kirekesztés. Nagash, az énekes és barát, mindig mellettem áll, és nem fél fellépni az ilyenek ellen. A zenekar többi tagja is: ha valaki elbukna, ők felemelik.
És őszintén, ha nincs Charles Hedger, februárban valószínűleg kiszállok – pedig nem akartam. Azok, akik a ‘kastély királyának’ hiszik magukat, csak addig azok, amíg a kastély tartja őket. De a falak előbb-utóbb repedezni kezdenek… és akkor választani kell: megtartod a ‘látszatkirályt’, vagy kidobod, és megmented a kastélyt.
Senki sem kéri, hogy úgy beszéljenek vele, mint a szeméttel. Mi csak zenélni akarunk, nevetni, szórakoztatni, eltartani a családunkat. De van egy pont, amikor az ember eltörik. És abban nincs semmi vicces.
Zoe Marie Federoff – pihenj meg. Te nem elbuktál, hanem felemelkedtél. Ne félj elmondani a történeted.
Nekünk nem kell hírnév, nem kell címlap, nem kell egymillió eladott lemez. Nekünk tisztelet kell. A siker az, ha megőrizhetjük a méltóságunkat."
Lindsay Schoolcraft pedig így szólt követőihez:
"Miért hagyják ott az emberek a zenekarokat?
(Az elmúlt 25 év sok zenészének horror-sztorijai alapján)
-
Rossz kommunikáció és vezetés: senki sem mond semmit előre, mindig utolsó pillanatban kell mindent eldobnod, nincs beleszólásod a saját életedbe, fenyegetnek, hogy lecserélnek.
-
Anyagi visszaélések: alulfizetés, hónapokig várni a pénzre a freelancertörvények ellenére, jogdíjak lenyúlása a tudatlanság miatt.
-
A környezet nem támogatja a józanságot: „egy nem árt”, majd röhögés és az ital/drog erőltetése még akkor is, ha már százszor mondtad, hogy nem.
-
Mentális betegségek, családi problémák, sürgős helyzetek, testi sérülések, egészségügyi okok.
-
Abuzív stáb, abuzív rajongók, abuzív menedzsment, hanyag kiadók, hiányzó biztonsági intézkedések a koncerteken.
-
Zaklatás, hazugság, lopás, nőgyűlölet, tárgyak dobálása, fizikai agresszió dühkitörésekben.
-
Rosszul szervezett turné, alapvető szükségletek figyelmen kívül hagyása: nincs elég pihenő, nincs idő magadra, nincs lehetőség barátokat látni, alváshiány, az étrendedet nem biztosítják.
-
Verbális abúzus, gázlángolás, manipuláció, hátad mögötti mocskolódás, megalázó beszólások, „majd jobb lesz” ígéretek, rasszista/szexista/visszaélő poénok, határok figyelmen kívül hagyása, büntetés azért, mert más zenekarokkal vagy szakmabeliekkel barátkozol, kegyetlen tréfák és szívatások a komfortod és jóléted rovására.
-
Izoláció a sok negatív és abuzív viselkedés miatt, és az érzés, hogy nem értékelnek, nem akarnak a közeledben lenni.
-
A félelem, hogy nem beszélhetsz róla senkinek: mert elveszíted a munkád, kiszivárog a sajtóba, vagy mert a családod/barátaid úgysem értik meg.
-
NINCS se szakszervezet, se HR.
-
Vagy éppen egyik fenti ok sem.
-
És különben is: kurvára semmi közötök hozzá. Aki otthagy egy bandát, nem tartozik magyarázattal senkinek.
Miért maradnak mégis sokan a zenekarban?
Mert semmi a fentiek közül nem történik.
Miért nem térnek vissza az ex-tagok a régi bandájukba?
Mert nincs felelősségvállalás és nincs változás.
És szégyen mindazokra, akik ma mocskolták és hazugságokat terjesztettek a barátaimról.
Ti csak férgek vagytok, akiknek fogalma sincs arról, miről beszélnek."
Az ok tehát egyelőre nem ismert, a hír azonban óriási hullámokat vetett a rajongói körökben – főleg azok között, akik korábban is előszeretettel támadták őt Ashok-kal való kapcsolata miatt. Mostanra teljesen elszabadultak a találgatások, sokan újra elővették a régi rosszindulatú mantrát, miszerint Zoë csak azért lehetett a Cradle of Filth tagja, mert összejött a gitárossal.
Ez a fajta mérgező hozzáállás sajnos nem új jelenség a metalszcénában: amikor egy nő sikereket ér el, sokan inkább degradálni próbálják, mintsem elismerni a munkáját és tehetségét. Zoë hónapokon át bizonyította, hogy helye van a színpadon – mégis újra és újra azzal szembesült, hogy a magánéletét használják fegyverként ellene. Az efféle támadások nemcsak méltatlanok, hanem egyértelműen szexista és kártékony mintát erősítenek.
