Egy szenvedélyes zenei találkozás keretében The Yagas -élén az Oscar-jelölt színésznővel és A démonok között sztárjával, Vera Farmigával- egyesítette erőit a punk-cigány legendákkal, a Gogol Bordello-val, hogy kiadják a Chervona Ruta stúdióváltozatát. A dal ma jelent meg, tökéletesen időzítve Ukrajna misztikus Iván-napi (Kupala-éj) ünnepségeivel, miután fergeteges élő előadásuk néhány héttel ezelőtt a New York-i ikonikus Bowery Ballroomban már nagy visszhangot keltett a YouTube-on.
A Gogol Bordello, amely 1999-ben alakult Manhattanben, egyedülálló zenei világot teremtett a punk-rock, az ukrán népzene és a cigányzene fúziójával. Frontemberük, Eugene Hütz -polgári nevén Yevhen Oleksandrovych Nikolaiev-Symonov- ukrán gyökerekkel rendelkezik, kiegészülve litván és cigány felmenőkkel, ami tökéletesen tükröződik a zenekar eklektikus hangzásvilágában. A kilenc stúdióalbumot maguk mögött tudó formáció most új vizekre evez ezzel az izgalmas kollaborációval.
Ez a zenei együttműködés nem csupán művészi kifejezés, hanem kulturális misszió is – mind Farmiga, mind Hütz mélyen kötődik ukrán örökségéhez. A Chervona Ruta nem csak egy dal; egy himnikus szerelmi történet, amely az indusztriális rock, a metál és az elektronikus elemek elegyével ragadja meg a hallgatót, miközben fontos üzenetet közvetít: felhívni a figyelmet Ukrajna gazdag nyelvére és kultúrájára, valamint támogatni az ukrán népnek segítséget nyújtó humanitárius szervezeteket.
Mindig is rajongtam Vera Farmiga színészi munkásságáért. Először az Árvában láttam, és azóta is bármiben feltűnt, azonnal levett a lábamról. Van benne valami megfoghatatlan, ami egyszerre sebezhető és elképesztően erős. Aztán jött a nagy meglepetés: két éve alapított egy rockbandát, The Yagas néven.
És hogy a sztori még inspirálóbb legyen: a művésznő idén már 52 éves lesz, de lazán belevágott egy új álom megvalósításába. Mert hát ki a büdös franc mondta, hogy bármihez is késő lenne? A The Yagas létezése önmagában is egy igen erős üzenet: merj élni, merj újrakezdeni, merj kilépni a komfortzónából. A névválasztás pedig maga a varázslat – a banda a legendás szláv boszorkány, Baba Yaga nevét viseli. Ő az a mitikus figura, aki egy csirkelábakon járó kunyhóban lakik valahol az erdő mélyén. Aki odatéved, arra vagy egy boszorkányvacsora, vagy egy teljesen random segítség vár, attól függően, milyen napja van éppen. Kiszámíthatatlan, sötét, bölcs, és félelmetes, pont mint a jó zene. Vera, akinek ukrán gyökerei vannak, nyilván nem egy sablonos zenekarnevet akart - a The Yagas elnevezés egyszerre tükrözi a színész-énekesnő származását és a horror-vonalat.
A ma megjelent debütalbum, a "Midnight Minuet" már hónapok óta borzolta a kedélyeket - három kislemez vezette fel 2024 októbere és 2025 áprilisa között a korongot. Az első, a The Crying Room egy lírai utazás a sebezhetőség témájába. Utána jött a She's Walking Down, amely a mérgező, traumatizáló kapcsolatok árnyait idézi meg. Végül a Life of a Widow, ami szívfacsaróan mesél egy özvegy kétségbeesett kísérletéről, hogy valamilyen módon újra kapcsolatba lépjen a halott szerelmével. A The Yagas zenéje és szövegvilága hű maradt Vera jól ismert világához – ott van benne a sötétség, a horror, a pszichológiai mélység, mintha a vászonról egyenesen a mikrofon mögé lépett volna, hozva magával az összes karaktert, amit valaha megformált.
Tíz tételből álló utazást jelent ez a lemez az alternatív rock sötétebb, árnyaltabb világába. Bár az alapokat ez a vonal adja, azért bőven felbukkannak benne még a gótikus rock jól ismert jegyei is, a borongós atmoszféra, a baljós hangulat, és az az édes-melankólikus vibrálás, amit csak ez a műfaj tud. Ha be kéne lőnünk a hangzást, valahol a Type O Negative, a The Cure és a Perfect Circle metszéspontján mozog – sötét, érzéki, mégis erőteljes. Na és Vera hangja… az egy külön univerzum. Mély, érett alt hangszín, amitől futkos a hátadon a hideg. Őszintén szólva csodálkozom is azon, hogy miért nem vágott bele előbb a zenélésbe? Ritka az ilyen kifejező, érzelmes, drámai és súlyos hang manapság, amit ráadásul igen sokoldalúan és profin tud használni a tulajdonosa. Ha párhuzamot kéne vonni a mai alternatív rockénekesnők között, akkor Vera hangját leginkább Shirley Mansonhoz, a Garbage frontasszonyához tudnám hasonlítani. Ugyanaz az ösztönös, ősi erő, ugyanaz a sötét lüktetés és karizma.
A szerzeményekben tökéletes egységet alkot a színpadias teatralitás és a minden porcikát átjáró szenvedély. Ez a kettősség olyan elemi erővel szövi át a dalokat, mint vérerek a testet -láthatatlanul, mégis élettel telítve minden hangot. Az egész lemezt áthatja a horrorfilmes atmoszféra, amely nem idegenkedik a komor szépség felfedezésétől. Mintha Edward Gorey rajzai keltek volna életre hangokban, groteszk, mégis lebilincselően gyönyörű formában.
Az I Am és a Pendulum a lemez legsúlyosabb oszlopai között magasodnak, míg a Charade, a Pullover és az Anhedonia könnyedebb, világosabb árnyalatokat hoznak a dalok közé. A Bridle dallamai különös időutazást kínálnak, vissza a klasszikus rock aranykorába, az album címadó darabja pedig, a misztikus Midnight Minuet - mely egyúttal a dalcsokor záróakkordja is – olyan, mint egy zenei epilógus. Nem egyszerűen lezárja, hanem inkább összefoglalja, esszenciává sűríti mindazt, amit ez a kilenc előző szerzemény felajánlott. Egy sejtelmes, éjféli tánc a sötétség és fény örök határmezsgyéjén.
A kimondottan alternatív rockot játszó bandák közül mindig is a Garbage állt hozzám a legközelebb; az a nyers érzelem, a lüktető energia és Shirley jellegzetes hangja mindig ott van. Ugyanakkor a szívemben mindig volt hely a klasszikus, hamisítatlan gótikus hangzásnak, rajongok a sötét atmoszféráért, a melankóliáért, a misztikus mélységekért is. Régóta vágytam egy olyan formáció megjelenésére, amely ezt a két világot összehozza, és most végre itt van a The Yagas. Ők nemcsak egyszerűen zenét csinálnak, hanem pontosan azt az űrt töltötték be a szívemben, amiről már azt hittem, örökre üres marad.
Ami igazán tiszteletre méltó, hogy a banda teljesen függetlenül, minden lemezkiadó vagy külső anyagi támogatás nélkül valósította meg ezt a projektet. Ez egy valódi DIY-alkotás, egy szívből jövő barkácsolás, ahol barátok segítő kezei, lelkes önkéntesek és a közös hit kovácsolta össze a végeredményt. Minden egyes hang, minden dal a zenekar saját tollából származik. Ez a zene az övék, testből és lélekből született. A produceri munkát a zenekar egyik tagja, a billentyűs Renn Hawkey vállalta magára, míg a keverést Brian Virtue végezte, aki olyan nevekkel dolgozott korábban, mint a Deftones vagy a 30 Seconds to Mars. A végső simításokat pedig a Grammy-díjas Emily Lazar keze tette teljessé, akinek neve olyan előadók mellett szerepel, mint Beck vagy a Coldplay. Minden részlet egy tudatos, szenvedélyes építkezés része – és ez az, amitől az egész nemcsak zene, hanem valódi műalkotás.
A "Midnight Minuet" egy igen erőteljes debütálás, nemcsak hangzásában, hanem érzelmi mélységében is. Őszintén remélem, hogy ez nem csupán egy egyszeri kísérlet, hanem egy hosszú távú, tudatos alkotói út első lépése. Vera Farmiga már eddig is bámulatos színésznőként él a fejünkben, de most új oldaláról mutatkozik be - egy olyan hanggal, amely hol sebezhetően gyengéd, hol dacosan erőteljes, és mindig pontosan ott talál célba, ahol a leginkább kell.
Egy sötét, mégis gyönyörű utazásra hívnak a dalok, egy olyan ösvényre, ahol a zene révén szembenézhetünk saját démonainkkal. Toxikus kapcsolatok, hangulatingadozások, a gyász mélységei - mindezek nemcsak témák itt, hanem kapuk az önismerethez. Ez az album azoknak szól, akik nem félnek belenézni a mélységbe, és közben valami szépséget találni benne, így a korong nemcsak egy zenei kiadvány, hanem egy sötét tükör, amelyben végre megláthatjuk magunkat, és talán egy kicsit meg is értjük, kik vagyunk valójában.
10/10
"Midnight Minuet"
Megjelenés:2025.04.25.
Dallista:
01. The Crying Room 02. I Am 03. Life Of A Widow 04. Anhedonia 05. Pendulum 06. Charade 07. Bridle 08. Pullover 09. She's Walking Down 10. Midnight Minuet
A horrorvilág démonűző dívája, sokunk kedvenc színésznője, Vera Farmiga 2023-ban nem kicsit döbbentette meg a nagyérdeműt, ugyanis The Yagas néven alternatív rockbandát alapított. 2024 októbere és 2025 márciusa között rögtön három dalt is a világra szabadítottak - ezek sorrendben a The Crying Room, a She's Walking Down és a Life of a Widow voltak, a zenekar pedig a szláv boszorkány, Baba Yaga alakjából származtatja nevét, aki egy csirkelábakon járó kunyhóban chillezik az erdő mélyén -itt vagy felzabálja a betévedt gyerekeket, vagy random segít nekik, attól függően, milyen napja van éppen. A csapat debütáló albuma a "Midnight Minuet" címet viseli majd, és már nem kell sokat várnunk rá, ugyanis április 25-én jelenik meg, rajta tíz szerzeménnyel.
Legutóbbi kislemezükhöz, a Life of a Widow-hoz éppen ma érkezett hivatalos videoklip, így Vera sötét aurája már vizuálisan is élvezhető, a dalról pedig korábban így mesélt a színész-énekesnő:
"A 'Life Of A Widow' egy égető siratódal. Ez a dal megtestesíti azt a régi, csodálatos mondást, hogy 'Miért hagytál el engem?'" A dal fájdalmasan érzi az elhunyt szerettünk jelenlétét. Egy lélek vágyakozó utazása, könyörgés, hogy megtörje a magány elviselhetetlen csendjét, az űrt, csak hogy újra hallhassa a szerelme hangját, hogy újra érezze a szerelme érintését. Dalunk főszereplője a nyomorúságában bolyong, a lüktető kétségbeesés őrült éjféli pillanataiban navigál. Könyörög, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Követeli, hogy érezhesse elveszett kedvese jelenlétét. És addig nem hagyja abba a jajveszékelést, amíg ő ott nem lesz. Arról szól, hogy elviselje a vörösen izzó bánat hirtelen, erőszakos szúrásait, hogy úgy érezze, hogy a kétségbeesés megverte és megütötte, és segítségért és újrakapcsolódásért kiáltson a drága elhunythoz."
Vera Farmiga ukrán származású amerikai színésznő, 1973. augusztus 6-án született New Jerseyben. Olyan filmekből ismerhetjük, mint Az Árva, a Démonok között második és harmadik része, vagy az Annabelle 3. része.
Az Emmy-és Oscar-díjakra jelölt színésznő azonban mostantól nemcsak a filmvásznon nyűgözi le a közönséget, hanem zenei tehetségét is megcsillogtatja. Alternatív rockot játszó együttese, a 2023-ban alakult The Yagas hamarosan kiadja debütáló albumát - a tíz dalt tartalmazó "Midnight Minuet" című korong április 25-én kerül a boltokba.
A formáció a nevét a Baba Yaga szláv mítoszból származtatja - a folklór szerint ez a természetfeletti lény elnyeli a frissen távozottak lelkét, hogy az élet forrásait oltalmazhassa. A kritikusok az A Perfect Circle, a The Cure és a Type O Negative hangzásvilágához hasonlítják művészetüket. Elismerésben részesültek olyan neves zenei kiadványoktól, mint a Metal Hammer, a Revolver vagy a The Noise.
A mai napon elérhetővé vált a zenekar harmadik kislemezes dala, a Life of a Widow.
"A 'Life Of A Widow' egy égető siratódal. Ez a dal megtestesíti azt a régi, csodálatos mondást, hogy 'Miért hagytál el engem?'" A dal fájdalmasan érzi az elhunyt szerettünk jelenlétét. Egy lélek vágyakozó utazása, könyörgés, hogy megtörje a magány elviselhetetlen csendjét, az űrt, csak hogy újra hallhassa a szerelme hangját, hogy újra érezze a szerelme érintését. Dalunk főszereplője a nyomorúságában bolyong, a lüktető kétségbeesés őrült éjféli pillanataiban navigál. Könyörög, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Követeli, hogy érezhesse elveszett kedvese jelenlétét. És addig nem hagyja abba a jajveszékelést, amíg ő ott nem lesz. Arról szól, hogy elviselje a vörösen izzó bánat hirtelen, erőszakos szúrásait, hogy úgy érezze, hogy a kétségbeesés megverte és megütötte, és segítségért és újrakapcsolódásért kiáltson a drága elhunythoz."
- mesélte az újdonság kapcsán Vera.
A zenekar felállása:
Vera Farmiga - ének
Renn Hawkey - billentyűk
Mark Visconti - gitár
Mike Davis - basszusgitár
Jason Bowman - dob
01. The Crying Room 02. I Am 03. Life Of A Widow 04. Anhedonia 05. Pendulum 06. Charade 07. Bridle 08. Pullover 09. She's Walking Down 10. Midnight Minuet
