Tizenkettedik albumán dolgozik a Sirenia, amelyről azt is elárulta a zenekar: minden eddiginél grandiózusabb és monumentálisabb hangzást kap.
A korong 2026 folyamán kerül boltokba "Amanita Messis" címmel, amelyről az első kislemezes tétel, a Nightside Den pedig néhány napja debütált - a szerzeményhez ma egy különleges hangulatú videoklip is érkezett - nézd meg nálunk!
Néhány nappal ezelőtt a norvég–francia formáció bejelentette: készül az új albumuk, "Amanita Messis" címmel, amely minden eddiginél monumentálisabb és grandiózusabb hangzásvilágot ígér. A zenekar emellett különleges meglepetéseket is tartogat 2026-ra, hiszen a Sirenia fennállásának 25. évfordulóját ünneplik majd.
Az új lemez első kislemezes tétele már meghallgatható – a Nightside Den című dalhoz hamarosan videoklip is érkezik. Hallgasd meg nálunk a friss szerzeményt!
A norvég–francia szimfonikus metal formáció legutóbbi nagylemeze, a "1977" 2023 májusában látott napvilágot. A kiadvány egyértelműen frissebb és kellemesebb hallgatnivalónak bizonyult, mint a két évvel korábbi "Riddles, Ruins & Revelations", amelyben a retró szintetizátorhangzások és a modern megoldások vegyítése korrekt iparosmunkát eredményezett ugyan, de valódi megújulást kevéssé hozott.
2024 októberében az alapító Morten Veland és az énekesnő, Emmanuelle Zoldan már sejtelmesen utaltak rá, hogy készül a "1977" folytatása. Ezt követően azonban hosszú csend következett, a rajongók pedig sokáig hiába vártak újabb hírmorzsákra.
Azonban ma megtörte a csendet a banda: közösségi oldalaikon jelentették be, hogy gőzerőkkel dolgoznak az "Amanita Mess" címre keresztelt új korongon, október 10-én pedig az első kislemez is debütál, amely a Nightside Den címet viseli. Az is kiderült: a készülő album hangzásvilága minden eddiginél súlyosabb lesz.
"Készen álltok az új korszakra? A Sirenia következő nagylemeze "Amanita Messis" címmel érkezik.
Az első előfutár, a Nightside Den október 10-én lát napvilágot – érdemes feljegyezni a dátumot, mert komor és grandiózus hangzásvilág ígérkezik."
- írta a csapat Facebookján.
A norvég-francia Sirenia 2023 májusában adta ki legújabb nagylemezét. A "1977" című album folytatja a zenekar korábbi munkáinak stílusát, de erősebb lett, mint elődje, a 2021-es "Riddles, Ruins & Revelations". Míg utóbbi korong inkább csak tisztességes iparosmunkának számított, és megosztotta a rajongókat a sok popos, szintetizátoros elem miatt, az új album sokkal kellemesebb hallgatnivalót szolgáltatott.
Morten Veland, a formáció atyja tegnap izgalmas hírt osztott meg a rajongókkal a zenekar közösségi oldalain: készül az új album. A munka olyan jól halad, hogy már a vokálok felvételénél tartanak. Ehhez Emmanuelle Zoldan, az énekesnő Norvégiába utazott, hogy rögzítse az énekes részeket.
"Emma Zoldan és Morten a hétvégén Norvégiában vették fel a vokálokat. Ez egy produktív hétvége volt. Új dalok készülnek. Maradjatok velünk!"
- adta hírül a zenekar.
Újdonságokból idén sem volt hiány, rengeteg zenekar jelentkezett új kiadvánnyal 2023-ban a csajmetal fronton is. Akadtak közöttük erősebb és gyengébb lemezek is, ahogyan az általában lenni szokott. Íme, az én személyes kedvenceim!
5. THERION - LEVIATHAN III.
A szimfometalos csapat Leviathan-trilógiájának befejező része immár a Napalm Records égisze alatt látott napvilágot, és annyira friss, hogy még ropogós, ugyanis december 15-ével jelent meg. Míg az első fejezet (2021) tipikus Therion-slágerekkel lett telepakolva, a második (2022) pedig egy összetettebb világot tárt a hallgatóság elé, kíváncsian vártam a harmadik korongot. És ismét nem csalódtam. Egy ízig-vérig Therion-albumot kaptunk, kifogástalan hangszereléssel, ötletes megoldásokkal, és hiába nyomja sokadik éve szinte ugyanazt a sémát a zenekar, valahogy nem válik unalmassá, a női énekhang pedig ismét nagyon rendben van. Lori Lewis nélkül nem lenne Therion, a Maleficium című szerzeményben Thomas Vikströmmel kirobbanó vokális teljesítményt hoznak. Valahogy a Therion képtelen szar lemezt csinálni, ez ismét bebizonyosodott.
4. SIRENIA - 1977
A legutóbbi, "Riddles, Ruins&Revelations" című, érdektelenségbe fulladó lemez után kissé fenntartásokkal kezeltem a tényt, hogy a norvég/francia együttes új albummal rukkol elő. A május 26-án megjelent korong nyomokban sem hasonlít elődjére, amelyen sajnos a popos, retro-hatású szintetizátorokkal való kísérletezgetés eléggé balul sült el, és már csak ez megér egy plusz piros pontot. Még a lágyabbnak szánt dalok is tele vannak ötletességgel, a gitárok sokkal több szerephez jutnak, ami igencsak üdvös. Morten Veland hörgését hiányolom, ugyanis abból meglehetősen kevés jutott a szerzeményekbe, de alapvetően egy szerethető, kedves lemez a "1977", amely azért kapta ezt a címet, mert mind Morten, mind az énekesnő Emmanuelle Zoldan ez évben születtek, és a kilométer hosszúságú címek helyett egy egyszerűbbet akartak. Remélhetőleg a következő anyag is megugorja majd ezt a lécet.
3. FLOOR JANSEN - PARAGON
Bár a Nightwish frontasszonyának első szólóalbuma nem metal korong, de mivel vannak amolyan lightosan bedurvuló részek a rajta szereplő tíz tételek némelyikében, mindenképpen meg kell említenem a lemezt. Na de nem csak ezért, hanem azért is, mert bitang erős anyag lett, amelynek elkészítéséhez nem más nyitotta meg az utat, mint Floor szereplése a holland Beste Zangers elnevezésű zenés szórakoztató műsorban, ahol ismert énekesek más-más műfajokból adnak elő dalokat. Floor éppúgy remekül szerepelt a reggaetonban, mint a latin popzenében, és az album is egy kissé könnyedebb hangzást képvisel, mint a Nightwish munkássága. Hallgatásakor eszembe jutottak olyan énekesnők, akiket kamaszkoromtól fogva szeretek, pl. Faith Hill vagy Shania Twain. Kiváló hangszerelés jellemzi a számcsokrot, Floor pedig, ha a Nightwish végleg beadja a kulcsot, simán megállja a helyét majd egyedül is.
2. XANDRIA - THE WONDERS STILL AWAITING
2022 májusában az akkor már öt éve tetszhalott állapotban lévő német metalzenekar bejelentette visszatérését, amelyet a Reborn című dallal ünnepeltek meg, majd egymás után szállították a jobbnál jobb dalokat. A bandában az alapító Marco Heubaum kivételével minden zenész lecserélődött, az új énekesnő pedig a 30 éves Ambre Vourvahis lett, akiről eddig senki nem tudta, kicsoda ő, azonban a Xandria által mindenki megismerhette. A nemcsak gyönyörű, de piszok tehetséges lány több dalban hörög is a tiszta ének mellett, utóbbi tekintetében pedig végre nem az áriázós-operás vonal dominál, hanem a természetesebb hang, a hangszerelés pedig nagyon, de nagyon ott van. Ezek együttesen az eddigieknél magasabb szintre emelték a zenekart, akiknek megszavaztam a bizalmat a Reborn után. És milyen jól tettem, mert a "The Wonders Still Awaiting" a banda eddigi legváltozatosabb, legerősebb albuma lett.
1. WITHIN TEMPTATION - BLEED OUT
A hollandok október végén kiadott albumán szereplő tizenegy tétel közül hetet már kislemezként is megismerhettünk az elmúlt három és fél évben. 2020 májusában jelentkeztek az Entertain You-vel, amit hat további követett, így csak négy szám maradt a korongon, amit még nem ismertek a rajongók. Sharon den Adel énekesnő több interjúban elmondta: már a covid-19 pandémia előtt megfordult a fejükben, hogy főleg kislemezeket fognak megjelentetni, hiszen így minden dal megkapja a kellő figyelmet. Mindemellett megváltak eddigi kiadójuktól, a cserébe kapott művészi szabadság pedig felbecsülhetetlen, ugyanis így teljesen szabad kezet kaptak. A "Bleed Out" teljes egészében a modern metal alapjaira épült, hasonlóan a 2019-es "Resist"-hez. A szövegeket a világban zajló események inspirálták, úgy mint a háborúk, a nők elnyomása a közel-keleti országokban, a patriarchális uralom és minden olyan téma, amely napjainkban aktuális, mindezt remek zene és hihetetlen energia fűszerezi meg. A Within Temptation úgy csinálta meg (számomra) az év lemezét, hogy a dalok nagy része már jó ideje publikálva lett, és mégis, amikor meghallgattam az összes számot együtt, hatalmasat ütött, imádom.
+1. OUTLANDERS - OUTLANDERS
Kakukktojás a Tarja Turunen és Tortsten Stenzel által megálmodott projekt debütlemeze, ugyanis nem metalt, hanem elektronikus zenét játszik a formáció. Olyan vendégzenészek tették tiszteletüket a csapatról elnevezett albumon, mint Marty Friedman, Mike Oldfield vagy Ron "Bumblefoot" Thal. 2021 óta jelentkeztek dalokkal, majd a nyár folyamán kijött az nagylemez is. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ez a lemez neked készült.
Ha van olyan formáció, amely a szimfonikus metal berkein belül úgyszólván megkerülhetetlen jelenséggé nőtte ki magát -a Nightwish, az Epica, a Therion és a korai Within Temptation mellett-, az kétségkívül a Sirenia. A zenekart Morten Veland hívta életre, akinek neve egybeforrt a ’90-es évek végi norvég gothic metal újjászületésével: ő volt a Tristania alapítója is, ám miután 2001-ben új irányt keresett, megszületett a Sirenia, az a formáció, amelyben a melankólia, a dráma és a dallamosság sajátos elegyet alkotva váltak védjeggyé.
Nem kevesebb, mint négy énekesnőt fogyasztott el a zenekar az elmúlt két évtizedben. A sort Fabienne Gondamin nyitotta, akinek hangját az első, 2002-es "At Sixes and Sevens" albumon hallhattuk, bár ő csupán session-énekesként működött közre. Egy évvel később Henriette Bordvik vette át a stafétát: az akkor mindössze 18 éves norvég lány a 2004-es "An Elixir for Existence" lemezen énekelt, ám 2006-ban távozott, helyét pedig a dán Monika Pedersen foglalta el. Ő azonban mindössze egyetlen korong erejéig, a 2007-es "Nine Destinies and a Downfall" idejére maradt, 2008-ban ő is kereket oldott.
2008 folyamán egy spanyol szépség, Ailyn került a mikrofon mögé, aki rekordhosszúságú ideig erősítette a bandát - 2016-ig dolgozott a srácokkal, majd személyes ellentétek miatt neki is távoznia kellett. Vele négy albumot ("The 13th Floor", "The Enigma Of Life", "Perils Of The Deep Blue", "The Seventh Life Path") rögzítettek, majd az ő kilépésével egy időben látott napvilágot a hír, miszerint a frontasszonyi posztot a zenekar egyik kóristája, Emmanuelle "Emma" Zoldan örökölte meg. Alig pár héttel a bejelentés után megjelent a "Dim Days Of Dolor", ezt követte a 2018-as "Arcane Astral Aeons", majd 2021-ben került boltokba a "Riddles, Ruins & Revelations" (recenziónk ITT olvasható).
Őszintén szólva, a Monikával készült album annyira nem ragadott magával – ahogy az Ailyn-korszak lemezei sem. Mindkét énekesnő kellemes, sőt, tehetséges hanggal bír, mégis… valami hiányzott. A francia Emma érkezése új energiákat hozott a csapatba: erőteljesebb, karakteresebb torok, magabiztosabb előadásmód, ami már önmagában is ígéretes volt. Ám a Dim Days Of Dolor nem aratott nálam osztatlan sikert.
Mintha kicsit elkapkodták volna a felvételeket, az egésznek volt egy enyhe gyomorrontás-feelingje. Előételként érkezett két erős klipes dal, de a főfogás már inkább tölteléknek érződött. Aztán 2018-ban jött az "Arcane Astral Aeons", ami mindent vitt: erő, szenvedély, katarzis egyértelműen a Sirenia addigi karrierjének csúcspontja, nem kérdés. Na, valami ilyesmit vártam a "Riddles, Ruins & Revelations"-től is… de ezúttal a receptből kimaradt a fűszer. Olyan volt, mint amikor a kedvenc kajádból kihagynak egy fontos összetevőt, és bármennyire is ismerős az íz, valahogy nem áll össze. Vicces módon pont a Desireless-feldolgozás, a Voyage Voyage lett a legélvezetesebb falat számomra. A zenekar tisztességgel odatette magát, de az a bizonyos szikra valahogy nem gyulladt be.
Május 26-án jelent meg a zenekar "1977" címre keresztelt új nagylemeze. Emma elmondta: mind ő, mind Morten ebben az évben születtek, és a kilométer hosszúságú albumcímek helyett most valami egyszerűbbet akartak. Előzetesként a Tanita Tikaram-feldolgozás Twist In My Sobriety jött ki, majd a Deadlight, harmadikként pedig a Wintry Heart.
Remekül hozza a szimfonikus metal minden ismertetőjegyét ez a dalcsokor, mégis frissnek hat. Most nincsenek grandiózus kórusok, ami ezúttal egyáltalán nem hiányzik, sőt. A hangsúly így sokkal inkább Emma lehengerlő hangján maradhat, és ez bizony jót tett a zenének, és itt kell megragadnom az alkalmat, hogy elmondjam, a Sireniának a büdös életben nem volt még ennyire jó énekesnője, aki mezzoszopránként egyaránt tud éteri magasságokba emelkedni és pokoli mélységbe is ereszkedni - utóbbira a Twist In My Sobriety a legjobb példa.
Nagyon nagy eltérés nincs a dalok szerkezetében vagy hangzásában az eddigiekhez képest, de a kórusok visszafogása kifejezetten jót tett az összképnek. Ami rögtön szembeötlő, hogy a "1977" jóval gitárcentrikusabb, mint elődje, ezúttal a húrok kapták a főszerepet, nem a szimfonikus rétegek vagy a szintetizátor. Persze, tudom: manapság menő lett a "modernizálás", a popos hatások kóstolgatása, csak hát ez a trend nem mindenkinek áll jól. A Sirenia esetében szerintem ez a kísérlet csúnyán félresiklott, a "Riddles, Ruins & Revelations"-ön legalábbis biztosan. Szerencsére a az új korongon mindez már csak halvány árnyékként kísért, és ez önmagában elég ok arra, hogy egy ponttal többre értékeljem a lemezt.
Kapunk viszont, mint írtam, rengeteg gitárt, erőteljes dobokat, még a könnyedebbnek szánt szerzemények sem hatnak üresnek, mert az ötletesség ott van bennük, ilyen például a Dopamine, a fent említett Deadlight vagy az ABBA-t idéző zongoradallamokkal megtűzdelt The Setting Darkness. A drámai felvezetővel induló Nomadic lesz az egyik legnagyobb bulisláger, ez biztos, amelynek a refrénjét egy emberként fogja üvölteni a tömeg. Apropó, a zenekar szeptember 17-én a Barba Negra vendége lesz a Dark Sarah és az Amberian Dawn társaságában.
Keménykedésből sincs hiány: a Delirium végre visszahozza Morten jellegzetes hörgését – kár, hogy ebből nem kapunk többet, mert bizony jól áll a dalnak. Talán ez az album egyetlen gyenge pontja: a férfihangok túlságosan háttérbe szorulnak. De ha ez a legnagyobb gond, akkor tényleg nincs ok panaszra.
A Fading To The Deepest Black hasonlóan erős darab: mesterien ötvözi a keménységet és a lágyságot, miközben végig megmarad az a sötét, melankolikus íz, ami a Sirenia védjegye. A másik emlékezetesebb, nyersebb tétel épp a Tanita Tikaram-feldolgozás, amelynek eredetijét évtizedeken át kultusz övezte, és a rádiók retró-rovatában minden bizonnyal ma is gyakran felcsendül.
Az epikus refrének sem hiányoznak: az A Thousand Scars, valamint a kislemezként is megjelent Deadlight és Wintry Heart egyaránt kiváló példák rá, hogyan lehet érzelmet, erőt és dallamot tökéletes arányban adagolni.
Morten ezúttal végre összeszedte magát, és egy kifejezetten korrekt albumot rakott össze, különösen a legutóbbi, érdektelenségbe fulladó "Riddles, Ruins & Revelations" után, amely inkább hatott pop-rock lemeznek, mint metalnak.
Ahogy korábban is említettem, a dalok szerkezete és felépítése most sem tér el drasztikusan az előző anyagoktól, mégis mindegyiket áthatja valami különleges atmoszféra. A 1977 nem dönt rekordokat, és nem is ez lesz a Sirenia életművének koronája, de senki nem is mondta, hogy annak lennie. Ez egy szerethető, kiegyensúlyozott és érzelmileg hiteles lemez, amely bizonyítja, hogy Mortenékben még mindig ott a tűz, ha épp nem próbálják túlgondolni.
8,5/10
"1977" címmel jelenteti meg tizenegyedik nagylemezét a norvég/francia Sirenia, amelyről két klipes dal - a Tanita Tikaram-feldolgozás Twist In My Sobriety, Deadlight - után ma megérkezett a harmadik felvezető, a Wintry Heart.
A Morten Veland és Emmanuelle Zoldan által vezetett zenekar előző lemezén ("Riddles&Ruins, Revelations, kritika ITT) némileg modernebb oldaláról mutatkozott be, ám valljuk be, nem ütött akkorát, mint a 2018-as "Arcane Astral Aeons" (recenzió ITT), amely egy ízig-vérig Sirenia-album volt.
A rajongók pedig örülhetnek, ugyanis a banda szeptember 17-én koncertet ad a Barba Negrában, ráadásul velük jön a finn Amberian Dawn és a szintén finn Dark Sarah.
Íme, az új videó!
Május 26-ával dobja piacra tizenegyedik soralbumát "1977" címmel a norvég-francia Sirenia, amely immár a negyedik, amelyen Emmenuelle Zoldan énekel (eddigi albumaikról ITT, ITT és ITT olvashattok kritikát). A korong borítója és számlistája is nyilvánosságra került.
Az első beharangozó márciusban érkezett egy feldolgozás képében - Tanita Tikaram Twist In My Sobriety című 1988-as slágerét bújtatták metalköntösbe, ma pedig megérkezett a második kisfilmes szerzemény, a Deadlight, íme a hozzá forgatott videó:
Nemrégiben adtuk hírül, hogy a norvég/francia Sirenia dolgozik immár tizenegyedik soralbumán, egyben a negyediken, amelyen a legénységet 2016 óta erősítő Emmanuelle Zoldan hallható.
Két ízig-vérig szimfonikus lemez - "Dim Days Of Dolor" (2016) és "Arcane Astral Aeons" (2018) után egy modernebb elemekkel megfűszerezett koronggal jelentkezett a stavangeri székhelyű csapat 2021 februárjában, amely a "Riddles, Ruins&Revelations" címet viselte - a banda korábbi kiadványairól ITT, ITT és ITT olvashattok kritikát.
A zenekar most lerántotta a leplet az újdonság borítójáról és dallistájáról, valamint megtekinthető az első videoklipes szerzemény is, amely nem más, mint Tanita Tikaram Twist In My Sobriety című dalának feldolgozása - a különleges hangú énekesnő slágere 1988-ban Európa-szerte letarolta a listákat.
Az együttes új albuma 2023. május 26-ával kerül a boltok polcaira, és a "1977" címet viseli majd - érdekesség, hogy a zenekarvezető Morten Veland ez évben született.
Íme, az újdonság számlistája:
1. Deadlight
2. Wintry Heart
3. Nomadic
4. The Setting Darkness
5. A Thousand Scars
6. Fading to the Deepest Black
7. Oceans Away
8. Dopamine
9. Delirium
10. Timeless Desolation
11. Twist in my Sobriety (Tanita Tikaram cover)
